Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-16 / 64. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 16. Kitekintő - hirdetés Lisszabon és térsége az egyetlen régió az ibériai-félszigeti országban, amely olyannyira meggazdagodott, hogy megvonták tőle a legmagasabb uniós támogatást Mára Potemlcin-faluvá vált a portugál főváros A színtiszta romantika keveredik a színtiszta nyomorral (Fotó: Népszabadság) Kedveském, mennyibe kerül ez a mélyhűtött zöldborsó? - kérdezi tőlem hunyorogva a fekete ruhás, idős hölgy egy lisszaboni szupermarketben. Amikor megmondom neki (1,67 euró), tanácstalanul néz rám: „Ezt nem értem, kedveském. Megmondaná escudóban is?” A régi ár hallatán (335 escudo) a fejét csóválja, és magában düny- nyögi: „Ott nálam, a kis boltban olcsóbb.” Kilép a foto- cellás ajtón, befordul a sarkon, és egy meredek sikátoron elindul Alfama felé. PÓCS BALÁZS Mindig is csodáltam a lisszaboni öregasszonyokat, hogyan bírják lábbal a lejtők labirintusából álló, régi városnegyedeket. Ha el is érnek a házukig, nyaktörő lépcsőket kell még megmászniuk, hogy apró, sötét szobáikba feljussanak. A mi idős hölgyünknek meg sem kottyan a roskatag lépcsősor, még a zöldre mázolt korlátba sem kapaszkodik. Az utca zaja ide már alig hallatszik, csak a száradó ruhák suhognak, a háztetőkön az antennákat zörgeti a szél. Míg a szupermarket néhány évvel ezelőtt még nem volt ott, a környező utcák semmit sem változtak. Ilyenek voltak akkor - és ilyenek lehettek fél évszázaddal ezelőtt is. A fekete ruhás öregasszony eltűnik egy apró üzlet ajtaja mögött (bent félhomály). A szomszédos házban parányi borozóban, kopott fémasztaloknál idős férfiak bámulnak maguk elé (bent félhomály), ugyanígy ülhettek ott ötven évvel korábban is.- Nem tudod elképzelni, mennyit változott Lisszabon az elmúlt tíz évben! - mondják ismerőseim, kellő áhítattal. De el tudom, én is láttam. Rengeteget változott. És semmit sem változott. Sok nyomornegyedet lebontottak, a helyükön lakóházakat emeltek (EU-támogatással). Új híd épült a Tejon (EU-hozzájárulással). Számtalan utat és épületet felújítottak (EU-pénzből). Minden egy kicsit tisztább, rendezettebb lett. Legalábbis a városközpontban, a szélesebb utakon. Ott valóban minden megszépült. Létrejött a Potemkin-falu; ugye, emlékszünk még, amikor Nagy Katalin cárnő (a XVIII. században) körbejárta Oroszországot, és Potemkin herceg díszfalvakat építtetett végig az út mentén? Potemkin-falu lett mára Lisszabonból is. A főtér (Rossio) és a bevásárlóutca (Rua Augusta) házait kifestették, bár egy-két diile- dező, üres ház arról árulkodik, hogy itt sem végeztek tökéletes munkát. Elszaporodtak a gyorsétkezdék, megnyílt a portugál főváros első nagyáruháza (a spanyol El Corte Ingles) és az Ibériai-félsziget legnagyobb bevásárlóközpontja (a Colombo). Immár négy metróvonal szállítja az utasokat a megszépült állomások között. Ám elég, ha egy-két utcányit beljebb megyünk - és máris ráébredünk, hogy az időutazáshoz nincs szükség fantasztikus filmekre. Az apró házakon csupán a festék (aránylag) új, a falakat valamikor az elmúlt századokban húzták fel. A legrégibb városrészben, Alfamában néhány ivókút és utcakő a középkorból maradt ott. A színtiszta romantika keveredik a színtiszta nyomorral.- A fő gond valóban a belváros - ismeri el Henrique Freitas, a lisszaboni önkormányzat szociáldemokrata tagja (a PSD igazából jobboldali párt, amely a tavaly év végi helyhatósági választásokon kisöpörte a hatalomból a szocialistákat). Freitas azt ígéri, most a történelmi városnegyedek renoválása következik, és akárcsak a nyomortanyák felszámolásához, ehhez is akad majd EU-finanszírozás. Igaz, egyre kevesebb: Lisszabon és térsége az egyetlen portugál régió, amely olyannyira meggazdagodott, hogy megvonták tőle a legmagasabb uniós támogatást (az 1. számú célkitűzést). A pénzt persze nem egyik napról a másikra, hanem 2000 és 2006 között fokozatosan veszik el; hogy azután menynyi marad, ma még senki sem tudja.- A támogatás elvesztése igenis kedvező jel. Azt mutatja, hogy jól használtunk fel az eddigi pénzeket, autópályákat és iskolákat építettünk, és most már legalább a fővárosban elértük az EU-átlagot - mutat példát derűlátásból a PSD tanácsosa, aki egyben a párt kampányfőnöke is a március 17-i parlamenti választások előtt. Kevésbé elégedett a szocialista kormány 29 éves államtitkára, az EU-alapokért felelős Joao Nuno Mendes.- Túl rövid a 2000-2006-os átmeneti időszak. Lisszabon számára jobb megoldást akartunk elérni, ám az unió végül ebbe ment bele - magyarázza. S hogy azt ne higy- gyem, a brüsszeli pénzeket csak a „szegény rokonok” nyelik el, táblázatot rak'elém, amelyből kiderül, hogy a regionális támogatások felét a gazdagabb tagállamok kapják. Ha Lisszabon egyelőre Potemkin- falunak is tűnik, a hosszú távú változás biztos jele, hogy egyetlen ablakon sem tudunk kinézni anélkül, hogy darukat, gödröket vagy feltúrt utakat ne látnánk. A város egyetlen nagy építkezésnek tűnik - és abban mindenki egyetért, hogy ez már az EU-csatlakozás áldása (átka?). A jólét és a szegénység, a múlt és a jövő különös keveréke Lisszabon. Az 1900-as évek elején készült, brit gyártmányú villamosereklyén döcögök el a csupa üveg üzletközpontig, amelynek bejáratánál külön automatából lehet elővarázsolni az interneten vásárolt mozijegyeket. A cipőpucolók ócska fasámlin üldögélnek a méregdrága aranytoliakat árusító butik előtt.- Nálunk egyszerre látni a középkort és a XXI. századot - villant fel páradan lehetőségeket Joao Ferreira do_ Amaral közgazdász professzor. Ó is inkább előnyösnek tartja, hogy Lisszabon kiesett a legtöbb támogatásban részesülő régiók közül. (Az 1. számú célkitűzéshez azok a térségek tartoznak, ahol az egy főre jutó GDP az EU- áüag 75 százalékát sem éri el. A főváros már a száz százalékot is túllépte.) Más kérdés, hogy az egész ország felzárkózását ő is távolinak látja, a többi régióban tehát jó ideig nem kell még tartani a brüsszeli pénzek elvesztésétől. Hasonlóan vélekedhet az is, aki Alfamában egy repedezett házfalra fekete betűkkel azt festette: „Portugáliát elátkozta az Isten.” Az illetőt valószínűleg az EU-alapok sem vigasztalják - már csak azért sem, mert a közeli utcákban nyoma sincs brüsszeli (vagy akár lisszaboni) támogatásból fizetett felújításnak.- Nem mondom, tényleg hangulatos az óvárosban lakni, de én inkább elköltözöm. A ház rossz állapotban van, az utcák koszosak, a lakók többsége pedig zajos és fara- gadan - panaszkodik újságíró ismerősöm, Luísa Meireles, miután bevallom neki, mennyire irigylem a lakását. Nem akárhol van ugyanis: Alfamában, a középkori kated- rális tövében. Ha kinézek az ablakon, szinte elérem a karnyújtásnyira lévő, évszázados falakat. A közelben lakhat a fekete ruhás hölgy is. Ma már tudom, hogy a fekete öltözék a portugáloknál nem feltétlenül a gyász jele; bizonyos kor után a nők szinte kötelezőnek érzik, hogy feketében járjanak. Ez a szín amúgy jól illik Lisszabonhoz. Az idővel megfeketedett falak, a napfénytől elzárt, sötét sikátorok, a középkor sötét titkait rejtő kövek - éppen ezt szeretem ebben a városban. S a fejlődéssel éppen ez kezd eltűnni: jön a felvilágosodás. Még szerencse, hogy csigalépésben. Lisszabon, 2002. március Stein Aurél sírja viszonylag jó állapotban van, felirata kitűnően olvasható Magyar emlék a lcabuli temetőben M. LENGYEL LÁSZLÓ Stein Aurélnak, a magyar orientalisztika Körösi Csorna Sándort követő bizonyára legnagyobb alakjának kabuli súja az évtizedes háborús körülmények viszontagságaihoz képest ép, a keresztben és a kávában rakétatalálat okozott kisebb kárt 1992-1993-ban, amikor Gulbuddin Hekmatjar csapatai lőtték a keresztény temető környékét. A nyughelyei fedő márványtábla is megrepedt, de angol nyelvű felirata kitűnően olvasható. Tapa kala Moszk - így hívják a helyi pastu nyelven a keresztény temetőt. Az afgán főváros főutcájáról, a Sar-i-Nau-ról nyílegyenes út vezet a jelöletlen, nehéz öreg fakapuhoz, amelyen átlépve téglalap alakú, mintegy 10 ezer négyzet- méteres területre, a kabuli keresztény temetőbe jutunk. A temetőt a bejárattal párhuzamosan két részre osztó keskeny út túloldalán, bal kézre található Stein Aurél súja. Az 1862. november 26-án Pest-Budán született, 1904-ben brit állam- polgárságot kapott, 1943. október 19-én (sírfelirata szerint - valószínűleg tévesen - 26-án) Kabulban elhunyt tudóst Sir Marc Aurel Steinként ismeri a világ tudományos társadalma. A XX. század legsikeresebb (ennek ellenére kevéssé ismert) Belső- Ázsia-kutatója Bécsben és Lipcsében tanult összehasonlító nyelvészetet és klasszika-filológiát, majd a tübingeni egyetemen ismerkedett meg az óperzsa nyelvvel és az indológiával 1881-1883-ban. Doktorátust is itt szerzett. Londonban és Oxfordban tanult tovább, majd hazajött leszolgálni katonai ön- kéntesi éveit. Ekkor szerzett térképészeti ismereteket. Sírfelirata az indiai régészeti feltárásokkal kapcsolja össze, hangoztatja, hogy tudós kutató volt, aki fáradságos utazásokat tett Indiában, „Kínai Türkisztánban” (Belső- Mongóliában, Turkesztánban, a Takla-Makán sivatagban), Perzsiában és Irakban, ahol „bővítette a tudás határait”. A Selyemúttal, Nagy Sándor hadjáratainak nevezetesebb állomásaival, az Indus menti kultúrák múltjával kapcsolatos mai tudásunk jórészt tőle származik. Az általa feltárt hatalmas régészeti anyag feldolgozása mind a mai napig tart. Egy jogvita is kapcsolódik hozzá: Kína magának követeli a leletek jó részét. Sírja, amelyen egyik keresztneve magyarosan K-val van felvésve, és nincs rajta jelölve lovagi címe, viszonylag jó állapotban van Kabulban. A temető kortalanul öreg gondnokának elmondása szerint Hekmatjar mudzsahid parancsnok rakétalövedékének szilánkja érte el a főváros heves tüzérségi támadása során. A kereszt jobb oldali sarka és a sírkáva jobb oldala sérült meg, lehet, hogy a márványtábla repedése is ekkor keletkezett. Az olaszok, franciák, britek, amerikaiak, oroszok, németek, csehek, lengyelek, és délszlávok végső nyughelyéül szolgáló temető általános állapota jó, felújítása folyik, a régi, már ismeretien sírokról származó kőtáblákat is megőrzik. Miután a keresztény emlékhely átvészelte a tálibok uralmát, az új Afganisztán a hely történelmi és rituális értékét felismerve igyekszik gondozni a temetőt. Kabul, 2002. március A temető kortalanul öreg gondnoka szerint a keresztben és a kávában rakétatalálat okozott kisebb kárt, amikor Gulbuddin Hekmatjar csapatai lőtték a keresztény temető környékét. (Fotó: Internet) Mit jelent adónk egy százalékának felajánlása? Magyarország után Szlovákia a második közép-európai ország, amely lehetővé tette adófizető polgárai számára, hogy rendelkezzenek adójuk egy százalékának felhasználásáról. Nagy lehetőség ez a polgárok számára, hiszen hozzájárulhatnak a jól szervezett és sokszínű társadalom építéséhez, amely a demokratikus jogállam alapja. A szlovákiai magyarok számára ez a lehetőség azért is fontos, mert kisebbségi sorsban megmaradásunk legfontosabb eszközeit, az anyanyelv őrzését és fejlesztését, kulturális hagyományaink ápolását, új értékek megteremtését segíthetjük felajánlásunkkal. Az adó egy százalékának felajánlásával kapcsolatban fontos tudni, hogy a vállalkozók április 17-éig, a munkavállalók pedig április 30-áig küldhetik el ezzel kapcsolatos Nyilatkozatukat az illetékes adóhivatalnak. A vállalkozóknak csak a Nyilatkozatot kell kitölteniük, s abba az adóhivatalba eljuttatni, ahol megtették adóbevallásukat. A munkavállalóknak előbb az adóbefizetésről szóló igazolást kell kérniük munkaadójuknál, s a Nyilatkozathoz ezt a dokumentumot is csatolni kell. A munkavállalók abba az adóhivatalba küldhetik csak Nyilatkozatukat, amelyhez a munkaadó tartozik. A Nyilatkozat kitöltésekor ügyelni kell arra, hogy nyomtatott betűkkel tüntesse fel az adófizető a kereszt- és vezetéknevét, személyi számát és lakhelyének címét, felajánlott összegként pedig csupán a befizetett adó egy százaléka szerepeljen az íven. Azt sem szabad elfeledni, hogy az adózás éveként a 2002-es esztendőt kell feltüntetni. Szövetségünk, a Csemadok az ügyintézés egyszerűsítése érdekében elkészített olyan Nyilakozatot, amelyen minden adatunk szerepel. Amennyiben a tisztelt polgár, aki Szövetségünk munkáját kívánja támogatni adója egy százalékának felajánlásával, de nem jut ilyen ívhez, a Nyilatkozaton tüntesse fel nevünket (Madarsky spolocensky a kultúrny zvüz na Slovensku - Csemadok), címünket (Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava), a társulási formát (obcianske zdruzenie), valamint identifikációs számunkat (00177717). Támogatásukat ezúton is tisztelettel köszönjük.
