Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-02 / 52. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 2

VEND ÉG KOMMENTÁR

Empátiahiány

EMANUEL MANDLER

Elképesztő, hogy Csehországban még napjainkban is mennyire felhördülnek azon, ha valaki fontos, sőt nemzetinek tartott ügyben nem igazodik be a sorba és magánvéleményt jelent be. Ilyen szempontból is tanulságos a legutóbbi botrány. Orbán Viktor Brüsszelben - egy képviselő kérdésére válaszolva - annyit mondott, hogy a benesi dekrétumokat semmissé kellene nyilvánítani, mert a kollektív bűnösség elvét nem tűri meg a huszonegyedik század Európája. Nézetét azután odahaza is megismételte. Lett nagy felzúdulás Prágában és Pozsonyban. Milos Zeman és Mikulás Dzurinda lemondta a keszthelyi csúcsot. A cseh és a szlovák újságírók pedig egymást túllihegve oktatták ki a magyar kormányfőt. Akadt viszont két kollégájuk - az egyik Bohumil Dolezal, a cseh-magyar kapcsolatok egyik legkiválóbb szakértője -, akik másként értékelték a történteket. Mi több, igazat adtak Orbán Viktornak. Ők ketten nem az indulatokra hallgattak, hanem a tényeket mérlegelték higgadtan. A Benes-dekrétumok ügye ugyanis semmiképpen sem tartozik a kétoldalú tárgyalásokra, ahogy azt Günter Verheugen és más brüsszeli döntéshozó igyekszik magyarázni. Ha ugyanis végignézünk a mai Európa térképén, akkor egyértelmű a következtetés, hogy Németországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon élnek azok az emberek, akiket a benesi rendelkezések csaknem hat évtizeddel ezelőtt sújtottak. Elkobzott vagyonokkal, kényszermunkával, az állampolgárság megfosztásával, sokféle más, emberi és közösségi tragédiát okozó intézkedéssel. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szlovákiai magyaroknak ugyanolyan megaláztatásban, szenvedésben volt részük, mint a szudéta- németeknek. S vajon a csehek vagy a szlovákok figyelembe veszik- e, hogy Orbán Viktor magyar, a bajor miniszterelnök pedig német? Eszükbe jut-e az, hogy a második világháború után sokan, nagyon sokan csak és kizárólag azért szenvedtek, mert németnek vagy magyarnak születtek? Nagybaj, hogy a cseh politikusok többsége sem ismeri fel ezt a tényt, hiszen ők is képtelenek megszabadulni előítéleteiktől és indulataiktól. Nem képesek felfogni, hogy az érintettek teljes joggal bírálják a nacionalista és a maga korában egész közösségeket üldöző dekrétumot. A cseh kormánnyal és Václav Klausszal csak abban lehet egyetérteni, hogy a Benes-dekrétum valóban Európába tartozik. Csakhogy a kőkorszaki Európába.

A szerző cseh történész

Identitászavar

LOVÁSZ ATTILA

Szlovákia komoly identitászavarban szenved. Az még csak hagy- ján, hogy az ország negatív motivációkkal jött létre, olyan politikai garnitúrákkal, amelyek a válással önnön frusztrációikat gyógyították, de idestova 10 év alatt nem találtatott olyan politikai elit, amely Horizont helyett horizontokat lett volna képes felkínálni. Az egymást túlharsogó politikusok megátalkodottságukban összekeverik magukat - hol David Copperfielddel, hol magával a Jóistennel, szamaritánusokként tetszelegnek választóik előtt, miután saját felelőtlen döntéseikkel ürítették ki polgáraik zsebeit. Minden szaftos botrány jól jön választások előtt. „Horizont a horizonton!” felkiáltással újabb felelőtlen ígéretek hangzanak el, a licenc nélküli betéti társaságok becsapott betéteseit áltatva csalóka ábrártdokkal, megvalósíthatatlan reményekkel. Botrányosan alacsony eladási árról mesélnek a gázművek kapcsán, amikor a napnál is világosabb, hogy veszteséges vállalatot nehéz eladni úgy, hogy az állami és párthűbérekre még marad 51 százaléknyi alkalom. A Ducky- váltókhoz hasonló taposóaknák veszélyéről nem is szólva. Főiskolai reformról papolnak egy alapjában rossz főiskolai törvény kapcsán, orvosokat kriminalizálnak egészségügyi reform helyett, és aki a legtöbbet rabolt, beszél ma tisztességről és átláthatóságról. Ebben a hangzavarban valahogy elsikkadt, hogy a húszmilliárdos csőd annak az értékpapír-törvénynek is köszönhető, amely idén nagyon kemény határok közé szorította volna a lakossági betéteket kezelő társaságokat - s ezt nem várták ki. Elsikkadt, hogy ez a csőd is hozzájárul a piac tisztításához. Elsikkadt, hogy a tisztességes állam szabályoz, nem pofoz és nem tilt. S elsikkadt az is, hogy a betéti társaságok kapcsán állami és regulációs hivatalok sora volt képtelen ellátni feladatait - de senki nem emlegeti őket.

Csütörtökön elindult egy bűnvádi eljárás. Függetlenül attól, hogy a gyanúsítottakkal mi történik, a vizsgálatnak egyértelmű választ kell adnia arra, mit csinált a bankfelügyelet, az akkor még regulációs szervként működő pénzügyi tárca, mit csinált az ügyészség és a frekvenciatanács. Ezek a válaszok az ország identitásának megfogalmazásában sokkal fontosabbak, mint a közelgő választások készülő szlogenjei.

A szerző a Szabad Európa rádió munkatársa

LAPSZEMLE

Nem volna jó a benesi dekrétumokat az idő távlatából értékelni és eltörölni sem - nyilatkozta a Právo cseh napilapnak Rudolf Schuster. Az államfő szerint azonban meg kellene követni az ártadanul deportáltakat, mert köztük számos antifasiszta ellenálló is volt. „A kollektív büntetés sohasem jó, mert azt ártatlan emberek is elszenvedik” - mondta az elnök. Schuster meglátása az, hogy a szlovák diplomácia a kedvezménytörvény elfogadásakor túlontúl kis erőfeszítéseket tett. „Egyértelműbben kellett volna viszonyulnunk a kérdéshez és azt mondani: nem engedjük meg, hogy érvényes legyen a törvény azon része, amely Szlovákia más állampolgáraival szemben előnyben részesíti a magyar nemzetiségűeket” - vélekedett Schuster. A kormánykoalíció

szerinte túl későn kezdett az érdemi reformok megvalósításához, helyette vizsgálatokkal és ijesztgetésekkel foglalkozott. Meciart az államfő , jó stratégának” tartja. Hangsúlyozta, ők ketten mindig egymással mérkőztek, ám megválasztása óta „Meciar úrnak is elnöke“. Ellentétben a koalícióval, Schuster nagyra értékeli az exkormányfő véleményeinek megváltozását, mondván, a HZDS nagy hatással lehet a közvéleményre. Meciar tudatosítja, ha most távozna pártja éléről, az elvesztené a választásokat - véli Schuster. Az elnök a választások után nem zárja ki egy kisebbségi kabinet felállítását sem, de erre Szlovákia szerinte még nem érett meg. Említést tett arról is, hogy a NATO prágai bővítési csúcs- értekezlete előtt ő koordinálhatná az új kormány megalakítását.- Igaz, hogy kicsi a támogatottságunk és programunk sincs, de biztosíthatom önöket, hogy a választásokig találunk hasonló pártokat, amelyekkel egyesülve csak bejutunk a parlamentbe! (Peter Gossányi rajza)

TALLÓZÓ

NOVY CAS

A lap Nicholas Bums amerikai NA TO-nagykövet kijelentéseit értelme zi. Az amerikai NATO-küldöttség vezetőjeként Bums Pozsonyban ki jelentette, az Észak-atlanti Szövet ség számára elképzelheteden volna Szlovákia NATO-csadakozása, ha a Vladimír Meciar vezette HZDS újra hatalomra jutna. „Van, akinek ez biztosan nem fog tetszem, de Bums közvetve arra figyelmeztetett, hogy Meciar az amerikai fél számára még mindig (s feltehetően örökké) megbízhatatían” - írja a Novy cas. „A katasztrófa azonban nem feltétlenül elkerülhetetíen. A szlovák társadalmat külföldi barátai időben tájékoztatták, hogy Meciar nem egy főnyeremény. Bizalmadanok vele szemben és négy év sem volt elegendő ahhoz, hogy ennek ellenkezőjéről azokat is meggyőzze, akiknek már egyszer sikerrel bizonyította: ő és a demokrácia nem illenek egymáshoz. Tehát mindenkinek időben felnyitották a szemét, ám hogy mit hoz ez majd Szlovákiában - azt csak a választások mutatják meg” - olvashatjuk a napüapban.

HÉTVÉG(R)E

A piramisj átékok földj e

1996-ban raktam be 100 ezer koronát a BMG-be,

2001 végén 582 ezret vettem ki. Köszönöm a kedves polgártársaknak, hogy összeadták a pénzt új Volkswagen Pólómra.

HOLOP ZSOLT

Ilyen hozzászólások is akadnak a pénzügyi szolgáltatók sorozatos összeomlásához az internetes fórumokon. Persze többségben vannak a dühös polgártársak, akik most azt várják, hogy a többi kedves polgártárs adja össze az ő elveszni látszó pénzüket. Klasszikus piramisjáték, a kárvallottak pénze nem tűnt el, legalábbis egy része a korábban beszállóknál van. Ők most azért vannak felháborodva, mert ezt senki nem mondta meg nekik. Ami persze nem igaz, a kormány elmondta többször is, hogy ezekre a befektetésekre nincs állami garancia, figyelmeztetett a sajtó is. És nem mintha nem lenne önmagában elég figyelmeztetés maga a gyanúsan magas 40 százalékos hozam. De mit lehet várni a pénzpiacon tájékozatían emberektől, ha még egy parlamenti képviselőnek, az SDKÚ-s Milan Hortnak is volt 200 ezer koronája a Drukosban. Másrészt az is igaz, hogy a Csehországba tavaly betömi szándékozó BMG-t és AGW-t a cseh hatóságok pár hónap alatt leállították és kisöp- rűzték az országból, tehát senki sem állíthatja, hogy az államnak nem volt lehetősége korábban cselekedni. Ám meglehetősen furcsa, ha erre kormánypárti politikusok, Koncos vagy Hamzík mutatnak rá, öt perccel a csőd úján. A lehetőség nekik is adva volt, úm egyszerűbb most úgy viselkedni, mintha ők is ellenzékben lennének. Már az őszre gyakorolnak?

Hogy ki lesz ellenzékben és kormányban a parlamenti választások után, azt a polgár dönti el, de a héten Szlovákiában vizitelő amerikai NATO-nagykövet, Nicolas Bums jelezte, hogy Meciar visszatérése megakadályozná felvételünket a védelmi szövetségbe. Mégpedig azért, mert a szövetség egy érvet sem tud mondani kapásból, miért higgye, hogy Meciar és a HZDS megváltozott. Kijelentése nem is annyira a választópolgárnak szólt, hiszen az ország közel egyharmadát valószínűleg semmi sem tudná eltántorítani Meciartól. Sokkal inkább azoknak a pártoknak, politikusoknak, akik azzal kacérkodnak, hogy koalícióra lépnek Meciarral, Nyugaton pedig megpróbálják eladni, hogy éppen ezzel a házassággal szerelték le és civüizálták a HZDS elnökét. Ebben az esetben azonban számolniuk kell azzal, hogy nagyon gyorsan az elhasználódott koalíciós partner jánluptáki magasságáig jutnak. Közép-Európát és Németországot a visegrádi fagyott levegő és a Benes- dekrétumok foglalkoztatják. Az Európa Parlament különbizottsággal derítteti ki, miben is állnak a dekrétumok és van-e helyük az új évezred Európájában. Az Unió számára ez kétségtelenül elsősorban német- cseh kérdés, nem pedig két, még csak tagjelölt állam torzsalkodása. Nyugat-Európából azt látni, hogy Schröder nem ment el Prágába, annak legfeljebb titokban örülnek, hogy a visegrádi négyek nem tudják egyeztetni fellépésüket a jobb csatlakozási pozíciók kialakítása érdekében. Bár az Unió egyelőre azt hangoztatja, a dekrétumok kérdése nem része a csatlakozási tárgyalásoknak, az EP (német és osztrák) képviselői a cseh csatlakozási főtárgyalót bombázták kellemetlen kérdésekkel és határoztak ezután az

említett bizottság létrehozásáról. Rudolf Schuster államfő nagyon jó hetet zárt. Bár máskor minden lehetséges témához hozzászól és megtalálja benne önmagát, a héten nem állt ki a nyilvánosság elé véleményt nyilvánítani olyan országos és nemzetközi ügyekben, mint az elúszni látszó közel húszmilliárd korona lakossági megtakarítás, az elmaradt visegrádi ölelkezések, a Benes-dekrétumok, a holtpontra jutott státustörvényvita. (Egy cseh lapnak azért nyüatkozott mindenféléről, amiről kérdezték.) Fogadta viszont a brazil és az örmény államfőt. Cardoso és Kocsaijan is beállt az elnöki fasorba, és kihasználva az enyhe februárt, telepítettek két facsemetét a palota kertjébe. Csak ki ne tapossák a szakszervezetisek, ha Schuster legközelebb tárgyalni hívja őket a kertjébe. Cardoso egyébként nem Schuster tavaly nyári expedícióját viszonozta, nem is nyaralni jött (mivel nem tud síelni) és arról sincs hír, hogy elrabolta volna egy szlovák törzs, és egy Mercedest, száz birkát és két mázsa juhtúrót követelt volna váltságdíjul.

Úgy tűnik, Szlovákiában csak a mezei választópolgár élete kalandos.

HETI GAZDA(G)SÁG

Már a gázművek után sem kapkodnak

TUBA LAJOS

A politika kegyetlen dólog. Amióta legalább kétszázezer ember (plusz hozzátartozók) teszik, amit korábban nem szoktak: folyamatosan a sajtót figyelve várják a híreket, mi lesz a pénzükkel, egy csomó politikus is rástartolt a témára.

Azt a tömegérzést igyekeznek meglovagolni, hogy bármennyire is meggondolatlanul viselkedtek a befektetők, a kormány mindezt nem hagyhatja, hiszen ő a mi jóságos atyánk. Hagyjuk most a népszerűség tekintetében rosszul állók igyekezetét, ők a bukás szélén bármire hajlandóak. Igazán lelketlenül Robert Fico viselkedik. Bár pontosan tisztában van vele, hogy kormányfőként sem lenne erre sem jogalapja, sem pedig pénze, nem átallotta megígérni, hogy a kormányhivatal bevétele után mindent rendbe tesz. Aki százezrek baján ilyen hamissággal képes élős- ködni, bármire hajlandó. Ez tikkor is érvényes, ha a rendőrségi vádemelés lényegében a kormányt minősíti, hisz az ott szereplő bűnök ellen ez a testület már korábban is felléphetett volna. Ebből azonban nem következik, hogy a fennmaradó több mint ötmillió polgár pénzéből kártérítést kellene fizetni.

De vissza az eseményekhez. Amint az várható volt, az ügyfelek rohama a héten egymás után fektette két vállra a nem banki szubjektumokat. Ez nem is történhetett másként, a megijedt emberek rohamát még egy bank sem élné túl, nem beszélve az ilyen cégekről. Egyelőre azonban ne vessünk végképp keresztet az ott lévő pénzre. Amíg van remény, próbáljunk úgy tekinteni rá, hogy elérkezett a helyzet tisztázásának időszaka. Az eddig ígért hozamokat az ügyfelekért folytatott küzdelem ugyan irreális magasságokba verte fel, ez azonban nem jelenti, hogy mondjuk 15 százalék körüli hozamot nem lehetne tartósan biztosítani. Ma már maguk a pénzügyi szolgáltatók is bevallják, hogy csak ennyit lett volna szabad ígérni, de csak keveseknek volt merszük kiszálni a ringlispílből.

Mivel a kárörvendés mellett sokan inkább pozitív híreket várnak, nézzünk egy elméleti optimista forgatókönyvet. Frantisek Mojzis ügyfeleinek a pénzük helyett felkínálta a Drukos részvényeit (akik ezt jobb híján várhatóan el is fogadják). Annyi esze persze lesz, hogy az irányításhoz szükséges részesedés a kezében marad. A cég eddigi forgalma és működése alapján lehetőség van a nyereségre - ezt várhatóan az előbb említett értéken tartják majd - vagyis az ügyfelek hozzájutnak a hozamhoz. A helyzet stabilizálódása után pedig megkezdődhet a részvények fokozatos visszavásárlása, vagyis az emberek az eredeti betétjüket is megkapnák. Felvázolhatnánk pesszimista forgatókönyvet is, de vészmadár ma akad elég. A héten leállt pénzügyi szolgáltatók nagy részében talán lehetőség van egy ilyen reális működésre való átállásra.

Külön történet a Horizont Slovakia, azaz a BMG Invest, amely tulajdonosait már körözik. A tragédia az eredetileg vártnál is nagyobb mérteket ölt, kezdetben 4,5 milliárdról beszéltek és tíz milli- árdról suttogtak, a rendőrség csütörtökön már 17 milliárdot közölt. Az biztos, hogy Szlovákia újra bekerül a gazdasági bűnözés világ- történelmébe, bár ez a károsultakat nem nagyon vigasztalja.

A szomorú események mellett azonban a hét híre mégiscsak a gázművek privatizációs pályázatának lezárása. A lehető legrosszabb helyzet állt elő - legalábbis politikai szempontból: csak egyetlen ajánlat érkezett. Igaz, a legkomolyabb érdeklődőtől és talán reális áron. A jövő héten azonban kiderül, lesz-e a kormánynak mersze ezt így elfogadni. Ha ezt nem teszi, veheti is a kalapját. A helyzet ajándék régi ismerősünknek, Ficónak, aki csütörtök délután óta szorgalmasan hordja körbe az országban a véres kardot. Kérdéses a HZDS reakciója, amely már hetek óta elképesztően visszafogott, de az is lehet, hogy a csütörtöki amerikai kijelentés után eldől benne a borjú és beindítja a rakétákat. Mielőtt ld- tör a haddelhadd, megjegyezzük, az SPP privatizációs bevételétől függ az államadósság törlesztése és a nyugdíjreform jövője. Ha ugrik a pénz, a következmények be- láthatatlanok lesznek.

A politikai feszültség rányomta bélyegét a komáromi hajógyár privatizációjára is, a Nemzeti Vagyonalap (FNM) nem mert dönteni egyik érdeklődő mellett sem. A teljes összeomlás elkerülésére 60 millió koronát ígértek a gyárnak. Nem gondoltuk volna, hogy egy cég körül, amely lényegében a gyártási áron adja el a termékeit, hogy a víz felett maradjon, ilyen bonyodalmak alakulhatnak ki. Persze a Penta Group tudhat valamit, ha ennyire konokul küzd érte. Ez legalább reményt ad arra, hogy működni fog, vagyis nem veszik el a régió domináns munkaadója.