Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-06 / 31. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 6. KOMMENTÁR Hullámverésben SIDÓ H. ZOLTÁN Egyre inkább úgy tűnik, hogy a komáromi hajógyár tölti be az ál­latorvosi beteg ló szerepét. A valaha jelentős vállalat hűen mintáz­za Szlovákia gazdasági buktatóit. Először a volt tulajdonosok tönk­retették, majd állami segítséggel - ha más formában is - feltámadt, ezt követően a közvetlen eladáson nyugvó privatizációs elképzelést megfúrták, végezetül a legtisztábbnak tartott módszernek, a ver­senytárgyalásnak eddig még közzé sem tett végeredményét kérdőjelezik meg. Az egyik legismertebb hazai befektetési cápa, a Penta Group, amely a holland OostEuropaParticipaties társasággal karöltve indult a hajógyárra kiírt versenypályázaton, úgy tűnik, hoppon maradt. A kudarchoz nem szokott Penta Group máris tá­madásba lendült: a tegnapi szlovák lapokban megjelent egész ol­dalas hirdetésben ostorozza a Nemzeti Vagyonalapot és a Magyar Koalíció Pártját, mivel szerinte a vagyonalap a párt nyomására ma­gyar vállalat kezére játszotta át a hajógyárat. A pénzügyi csoport ugyan tételesen is felsorolja, hogy az ő ajánlatuk volt a legjobb, azonban arról nemes egyszerűséggel nem vesz tudomást, hogy nem teljesítette az egyik legfontosabb elvárást. Ez pedig a hajó­gyártásban szerzett tapasztalat. A Penta Group vádja szerint az ál­taluk garantált szakértelem nem tudott versenyezni az MKP és a Dzurinda vezette SDKÚ pártos döntésével, lobbijával. A rendkívül éles bírálat nyomán Bugár Béla tegnap azonnal reagált, és más megvilágításba helyezte a céggel kapcsolatos vélt vagy valós párt­érdekeket, a gazdaság és a pénzügyek világától egyre inkább eltá­volodó összefonódásokat. Mivel a vagyonalap egyelőre nem hozta nyilvánosságra, hogy melyik jelentkezőé lehet a jobb sorsra érde­mes komáromi vállalat, így nehéz volna megmondani, ténylegesen melyik ajánlat volt a legjobb. Egy azonban bizonyos: a Penta Group a legnagyobb jószándék és segítőkészség feltételezése esetében is csak legfeljebb válságmenedzselésre vállalkozhatott volna. Hol­land partnere nemkülönben, amely szintén nem hajógyár, hanem jó befektetéseket kereső társaság. Azonban a komáromi hajógyár­nak a vitathatatlan tűzoltáson túl távlatokra, hosszú távú gazdasá­gi programra van szüksége ahhoz, hogy - képletesen szólva - átvé­szelje a dühödt hullámverést és békés vizekre jusson. JEGYZET Bábák közt a gyerek RÁCZ VINCE Ki tudja, hányadszor, de mintha újra némi mozgolódás volna ta­pasztalható a hazai magyar köz­oktatásban tevékenykedő peda­gógusok és szakemberek köré­ben. Tegnap tanácskozás zajlott a szlovákiai magyar közoktatás jövőjéről. A program gerincét A. Szabó László felszólalása képez­te, vázolva azokat a területeket, melyek a hazai magyar közok­tatás rákfenéjét okozzák, s te­gyük hozzá, nemcsak mostan­ság, hanem már jó ideje. Valami azt súgja, a legfőbb gondot is ez jelenti, mármint, hogy jó ideje kristálytisztán látjuk a problé­mákat, csak éppen a felszámo­lásuk érdekében nem hangoljuk össze kellőképpen tevékenysé­günket. Mintha ez a felvidéki magyar közösség képtelen vol­na leülni egy asztalhoz, és való­ban a lényegi problémákra összpontosítva hathatós elkép­zelést felvázolni a nehézségek leküzdésére. Az embernek az a benyomása, sok bába közt el­vész a gyerek, mintha mindenki csak a magánvéleményét han­goztatná, hozzáértő szakem­berként azonban nem lenne ké­pes közreműködni a jövőnket érintő kérdések megválaszolá­sában. A felelősséget hárítani sem kell, hárul az magától. Ki tudja, vajon a szlovákiai ma­gyarság politikai képviselőinek mikor nyílik újra alkalma kor­mányzati szerepvállalásra, mi­kor lesz olyan mértékű döntési jogköre, mint a jelenlegi kor­mányzati ciklusban van, illetve volt. A szlovákiai magyar kö­zoktatás reformját félő, a közel­jövőben sem tudjuk majd meg­valósítani, ha nem egyeztetjük mielőbb a különféle javaslato­kat és elképzeléseket, melyeket az elmúlt években felhalmoz­tunk. Amíg nem késő. VISSZHANG Nemzet vagy vallás? Kétszer is elolvastam a január 30-i számban a Hová álljanak a zsidók? című hírt, valamint a visszhangokat, de nem lettem okosabb. Öt évvel ezelőtt a Po­zsonyi és a Prágai Zsidó Hitköz­ség tagjaival látogattam el Izra­elbe. Egy pozsonyi születésű iz- ralei férfi volt az idegenve­zetőnk. Mindjárt az elején el­mondta, hogy a zsidó nép, melynek életmódja magába fog­lalja a világit és a vallásost is, egy nemzet. Tehát nemcsak Iz­rael határain kívül függetlenít­hetjük a nemzethez való tarto­zást és a vallást, hanem Izrael­ben is. Ami engemis meglepett, az az a definíció, hogy az ateista zsidó ember is zsidó. Különben, mint ahogy ezt Paszternák Ta­más is írta a múlt pénteki szám­ban, miért vitték haláltáborok­ba a magukat magyarnak valló, sőt akár átkeresztelkedő zsidó­kat is? Furcsa helyzet ez. Példá­ul, mily büszkék vagyunk No- bel-díjas tudósainkra, sok nagy­szerű művészre, íróra és szí­nészre, akik közül nem egyről tudjuk, hogy zsidó, ennek ellen­ére nagy magyarjaink közé so­roljuk őket, meg sem kérdezve, magyarnak vallják-e magukat Ha Teller Ede határon túli len­ne, vajon ő hogy töltené ki ké­relmét a magyarigazolvány ki­adására? És magyarul író írónőnk, Dávid Teréz? Nem te­kinthető még véglegesnek a törvény, ha egy magyar anya­nyelvű, akinek magyar nemze­tiségű hozzátartozója nincs, nem kaphat, viszont az afrikai férj igényelhet hozzátartozói igazolványt. Na és hová állnak a romák? Velük kapcsolatban még a vallás sem lehet útmuta­tó. Szavazataiknak határon in­nen és túl örül minden politikai párt. A határon túli magyar is­kolákat is számtalan roma gyermek látogatja, akiknél job­ban talán senki nincs rászorul­va a kedvezményre. Mostaná­ban az indiai kormány is készül hovatartozás végett a világ kü­lönböző részein élő romáknak igazolványt adni. Választás ese­tén a kedvezménnyel járó le­hetőség mindig csábítóbban hat. Az ily módon szerzett nem­zetiségre már volt egy-két pél­da történelmünkben. Néveri Eszter Léva TALLÓZÓ SME A lap a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos szlovák-magyar kor­mányközi nyilatkozatról ír. A janu­ár 23-i budapesti találkozó után megváltozott pozsonyi álláspont­ról a következőket jegyzi meg: „A diplomáciában az járja, hogy az egyszer már jóváhagyott szöveget lényegét tekintve már nem módo­sítják. Ellenkező esetben teljesen új javaslatról van szó, amely semmis­sé tesz bármiféle előző megállapo­dást, s tulajdonképpen teljesen új tárgyalások kezdetét jelenti. Szlo­vákia pozitívról negatívra változ­tatta meg álláspontját. A nemzet­közi közvélemény, amely meg­nyugvással vette tudomásul a korai megegyezésről szóló budapesti hírt, most újra felfigyelt, mert Szlo­vákia az egyetlen olyan ország, amely még nem tudott megegyezni Magyarországgal.” A napilap sze­rint a státustörvény a pozitív ki­- Szomszéd úr, képzelje el ezt a csodát! Láttam egy rendőrt, aki józanul vezetett! sebbségvédelemre példa, ezért (Gossányi Péter karikatúrája) Szlovákiának is pozitívan kellene viszonyulnia a jogszabályhoz. Vajdasági autonómia - hajszálnyi szavazattöbbséggel hétfőn megkezdődött a belgrádi hatalom decentralizálása Elsőre ennyit sikerült elérniük A szerb parlament hétfőn el­fogadta a vajdasági autonó- miatörvényt, ezzel például az oktatás és a művelődés is a tartomány hatáskörébe ke­rül. A Vajdaság eddigi bevéte­leinek nyolcvanszorosához jut. A helyi politikusok azon­ban nem teljesen elégedettek a visszakapott jogokkal. ÖSSZEFOGLALÓ Nyolcnapos vita után a szerb par­lament hajszálnyi szavazattöbb­séggel hagyta jóvá a vajdasági au­tonóm hatáskörök visszaszolgál­tatásáról szóló törvénycsomagot. A köztársasági parlamentben 118- an szavaztak a hatásköri törvény mellett, 72-en ellenezték, 42-en tartózkodtak a voksolástól. A jog­szabály a jelenleg hatályos szerbi­ai alkotmány keretein belül 24 ál­lamigazgatási területen adja vissza a Vajdaságnak azokat a jog­köröket, amelyeket a milosevicsi rendszer vett el a tartománytól. A törvénycsomag egyebek mellett rendelkezik arról, hogy tartomá­nyi jogkörbe visszakerül a vízgaz­dálkodás, a környezetvédelem, az egészségügy, az oktatás, ezen be­lül az középiskolai alapító jogok gyakorlása. A Vajdaság visszakap­ja a művelődési intézmények ala­pítójogainak gyakorlását, a sport- szervezetek és -létesítmények fel­ügyeletét is. A egészségügyi, a nyugdíj- és rokkantbiztosítási, il­letve a munkaerő-piaci alap to­vábbra is a köztársasági alapok részeként fog működni, de a gaz­dálkodásuk tartományi el­lenőrzés alá kerül. A törvény révén a vajdasági költ­ségvetés az eddiginél nyolcvan­szor több bevételhez jut, amiből önállóan finanszírozzák a tarto­mányi hatáskörbe visszakerülő közszolgáltatásokat. A törvénycso­mag elfogadását éles politikai vita előzte meg, jórészt amiatt, hogy a szerb kormány harminc módosító indítványt nyújtott be a törvény- tervezethez, amelyek közül né­hány elfogadhatadan volt a vajda­sági pártok számára. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és a Vajdasági Reformpárt (RV) azzal fenyegetőzött, hogy nem szavazza meg a törvényt. Hosszas huzavona után - jórészt Kasza József szerbiai miniszterelnök-helyettesnek, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének közbenjárásá­ra - az LSV és az RV végül beadta a derekát, és a VMSZ-szel azonos ál­láspontra helyezkedett; azaz a kor­mány módosító indítványait meg kellett szavazniuk, ellenkező eset­ben ugyanis - a jelenlegi parla­menti viszonyok miatt - a törvény megbukott volna. A törvénycsomagban végül benn­maradt két, a vajdasági pártok ál­tal hevesen bírált módosítás, amely szerint a tartomány alapít­hat saját erdőgazdaságot, vala­mint saját rádiót és televíziót, de nem pontosítja, hogy a megalaku­ló tartományi intézmények a jelen­leg egységes szerb közvállalatok részét képezik-e. A vajdasági poli­tikusok egyöntetű álláspontja sze­rint a törvénycsomag csak részben adja vissza a milosevicsi érában megnyirbált tartományi hatáskö­röket, s a tényleges autonómiát csak egy európai mércével mérve is elfogadható köztársasági alkot­mány szavatolná. Az alaptörvény által biztosított majdani autonómia esetén például a tartományi törvényhozás a köz- társasági parlamenttel „egyenran­gú” törvényeket hozna: a tartomá­nyi jogszabályokat nem kellene összhangba hozni a köztársasági törvényekkel, hanem csak az al­kotmánnyal. A hatásköri törvény nem ad lehetőséget a tartomány számára, hogy önálló adópolitikát folytasson, az adóbevételek to­vábbra is „kerülő úton”, Belgrádon keresztül folynak vissza a tarto­mányba. Ezen is csak új alkotmány elfogadásával lehet változtatni. Korhecz Tamás vajdasági kisebb­ségügyi miniszter, a törvény egyik kidolgozója rámutatott arra, hogy a hatásköri törvény nem jelent hosszú távú garanciát a Vajdaság számára, mivel a köztársasági par­lament egyszerű többséggel bár­mikor eltörölheti. „A vajdasági magyarok szülőföld­jükön való boldogulása, a vajdasá­gi kisebbségek jogérvényesítése és Bennmaradt két, a vaj­dasági pártok által heve­sen bírált módosítás. a szerbiai demokratikus tovább­fejlődés szempontjából egyaránt komoly lépést jelent a szerb tör­vényhozás döntése, amit a magyar kormány üdvözöl” - jelentette ki Németh Zsolt, a magyar külügymi­nisztérium politikai államtitkára. Németh Zsolt szerint olyan előre­mutató lépésről van szó, amelynek gyakorlati megvalósítása erősíteni fogja a szerbiai demokratikus ki­bontakozás eddig elért eredmé­nyeit és folyamatát. Mint mondta, az elfogadott jogszabályok illesz­kednek az európai fejlődés olyar meghatározó irányaihoz és elvei hez, mint a regionalizmus, a szub szidiaritás és a hatásköröknek í polgárok érdekeit legjobban meg jelenítő megosztása. A szerbiai kormánykoalíció, a DOS frakcióvezetője szerint a vajdaság autonómiatörvény elfogadásává ismét érvényesülhetnek a tartó mányban élő polgárok eddig elha nyagolt érdekei. Cedomir Jovano vies sajnálattal állapította meg hogy a Vojiszlav Kostunica vezettf Szerbiai Demokrata Párt (DSS) - amely tagja a DOS-nek, de kilépet a párttömörülés képviselőcsoport jából - „ismét kísérletet tett arra hogy összefogva az ellenzéki bal oldallal és a radikálisokkal meg akadályozzon egy törvény elfoga dását”. A DSS képviselői tartóz kodtak a szavazástól; ez a törvém elfogadása szempontjából egyen értékű volt az ellenszavazattal Dejan Mihajlov, a DSS frakcióve zetője közölte, hogy pártja hat hó napon át figyelemmel fogja kísér ni, hogy a Vajdaság mit nyert a ha tásköri törvénnyel. Páll Sándor, : Vajdaság Magyarok Demokratiku Közösségének (VMDK) elnöke - aki ugyancsak nem szavazott i törvényre - közölte, hogy a Vajda ság az autonómiatörvény elfő gadásával „semmit sem kap”, ha nem csak azok nyerészkednek akik beépültek a vajdasági hata lomba: a Vajdasági Magyar Sző vétség, a Vajdasági Szociáldemok rata Liga és a Vajdasági Reform párt. „Ezzel ők még több hatalma kapnak, mint eddig. Ez nem autó nómia, nem a hatalom decentrali zációja. A törvény által a kisebbsé gek helyzete semmit nem váltc zik” - mondta Páll Sándor. Az Oszama bin Laden vezette al-Kaida csak az egyik szélsőséges militáns iszlám csoport, amely gyökeret vert Közép-Ázsia kritikus keresztúthoz érkezett UJVÁRY MARGIT A terrorizmus elleni nemzetközi há­borúhoz való csadakozással a kö­zép-ázsiai köztársaságok - Üzbe­gisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán - kri­tikus keresztúthoz érkeztek: vagy semmibe veszik Afganisztán össze­omlásának tanulságait és tétlenül nézik, ahogy a terrorizmus, az ins­tabilitás, az éhség teljed országuk­ban, vagy felhasználva a nemzetkö­zi közösségnek a térség iránti új el­kötelezettségét talpra állítják álla­mukat. Ahmed Rasid pakisztáni új­ságíró, a közép-ázsiai térség neves szakértője Jihad címmel megjelent könyvében az iszlám szélsőséges mozgalmak terjedésének gyökereit, okait elemezve jut erre a következ­tetése. A szerző rámutat arra, hogy az Oszama bin Laden vezette al-Kai­da csak az egyik a militáns iszlám csoportok közül, amelyek gyökeret vertek és népszerűségre tettek szert Közép-Ázsiában. Rasid figyelmez­tet: az egész térség hamarosan az iszlám fundamentalisták és az iszlá­mellenes, ám korrupt rezsimek kö­zötti harc terévé válhat. Az alapvető problémák a Szovjetunió felbomlá­sával éleződtek ki. A több mint 70 éven át vallásuk eltitkolására kény- szerített közép-ázsiai emberek a szovjet birodalom felbomlásakor le­hetőséget láttak az iszlám múltjuk lelki és szellemi újraélesztésére. Nemcsak azért fordultak az iszlám felé, hogy visszataláljanak etnikai és kulturális identitásukhoz, hanem azért is, hogy újraélesszék a sztálini Szovjetunió idején megszakadt kap­csolatokat a szomszédos muzulmán államokkal. A függedenség elnyeré­sével együtt a közép-ázsiaiak felis­merték, hogy a kormány politikája és cselekedetei határozzák meg po­litikai és gazdasági jövőjüket s az iszlám újraéledésének lehetőségeit. Az állami vezetőknek a demokrati­kus és gazdasági reformokkal szem­beni elutasító magatartása, a vallás elnyomása a mérsékelt és a politikai reformgondolkodókat a radikálisok táborához sodorta. A közép-ázsiai rezsimek az elmúlt években több­ször indítottak hadjáratot az iszlám ellen, ezek során nemcsak a militán­sokat üldözték, hanem egyszerűé vallásukat gyakorló muzulmáno ezreit is* bebörtönözték, megkíno: ták és újfajta gulágokba küldtél Rasid megállapítja, hogy a szélsőst ges muzulmán csoportosulások bf folyása csökkenthető lenne, ha a ke zép-ázsiai rezsimek lehetővé tenné az iszlám gyakorlását, az iszlái szervezetek szabad működésé Jobb körülmények között ezeknek mozgalmaknak nem lenne hatású a közvéleményre. ♦ Üzbegisztán Iszlám Mozgalma. Az 1998-ban alakult szervezet Iszlám Karimov üzbég elnök kormányának megdöntését tűzte ki cé­lul, gerillaháborút folytatva Tádzsikisztánból és Afganisztánból. Az IMU mára dzsihádot hirdetett az egész Közép-Ázsia ellen. ♦ Hezb-ut-Tahir al-Iszlami, azaz az Iszlám Szabadság Pártja. Szintén egész Közép-Ázsiát akarja egyesíteni egyetíen kalifátusba, a 700-as években uralkodó Rasid kalifa virágzó birodalmának mintájára, (um)

Next

/
Oldalképek
Tartalom