Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-28 / 50. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 28. Riport A jogalanyi iskolák a kértnél kevesebb pénzt kaptak működési költségeik fedezésére, és a pedagógusok személyi pótléka is csökkent a tavalyihoz képest Pénzük nincs, a munkát viszont el kell végezni Január elsején a Komáromi járás 17 teljes szervezettségű alapiskolája kapott önállójogalanyiságot. Sajnos az első hetek tapasztalatai nem egyértelműen pozitívak; ennek elsősorban az az oka, hogy az iskolák a működtetési kiadások fedezésére a költségvetés-tervezeteikben kért összegnek mintegy 70 százalékát kapták csak meg. V. KRASZNICA MELITTA Ezenkívül a személyi pótlék is csökkent - a tavalyi 9 százalékról 6-6,5 százalékra ugyanakkor a járás nem jogalanyi iskoláiban változatlan maradt. Az iskolaigazgatók szinte az utolsó pillanatban tudták meg azt is, hogy nem kaptak keretet bérelszámolói, illetve könyvelői állás kialakítására, még részmunkaidős státusra sem. Arról már nem is beszélve, hogy a jog- alanyiságot engedélyező végzést csak december végén kapták kézhez az iskolák; addig bizonytalan volt, hogyan kezdik az új naptári évet. Az iskolaigazgatók többsége úgy érzi, nem volt megfelelő a törvényi előkészítés, de a járási hivatal oktatásügyi osztálya sem tett meg mindent a maga részéről a zökkenőmentes átállás érdekében. „Tudtuk, hogy a jogalanyiság nagyobb önállósággal, és ezzel együtt nagyobb felelősséggel is jár. Mi ezt tudatosan vállaltuk, de arra nem számítottunk, hogy ilyen megkurtított költségvetésből kell majd gazdálkodnunk - mondta az egyik igazgató. - Energiánk nagy része abban merül ki, hogy gazdasági ügyekkel bajlódunk, és nem jut időnk arra, amit ténylegesen szerettünk volna elérni a jogalanyisággal, nevezetesen az oktatás színvonalának emelésére.” Az iskolák tehát nem kaptak külön bérkeretet adminisztratív dolgozó alkalmazására. A munkát viszont el kell végezni, ezért az igazgatók két lehetőség közül választhattak: vagy felvettek egy munkaerőt - ebben az esetben a meglévő bérkeretből és a személyi pótlékokból „kaparták össze” a szükséges ösz- szeget -, vagy szolgáltatásként végeztetik az adminisztrációt, az anyag- és üzemeltetési költségek tételből különítve el rá a pénzt. Ugyanakkor az iskolaügy és az iskolai önkormányzatok államigazgatásáról szóló 542/1990-es számú törvény 5. paragrafusa lehetővé teszi, hogy az átmeneti időszakban - tehát 2002. július 1-jéig - az igazgatók kérésére az önálló jog- alanyisággal rendelkező iskolák számára is a járási hivatal dolgozói végezzék a bérszámfejtést. Erről a lehetőségről azonban senki nem tájékoztatta az érintetteket. Pedig a járási hivatal oktatásügyi osztályának bérszámfejtői továbbra is teljes létszámban a helyükön maradtak, csak éppen lekerült a vállukról 17 iskola adminisztratív ügyintézése. Érdekes adalék viszont, hogy november folyamán a járási hivatal oktatásügyi osztályvezetőjének közeli hozzátartozói megalakították a Primátus Kft.-t, amely december folyamán körlevélben ajánlotta fel szolgáltatásait - könyvelést, bérszámfejtést - a jogalanyiságot kérvényező iskolák számára. Ezt az ajánlatot jó néhány igazgató elfogadta, mégpedig több oknál fogva is. Egyrészt nem tudtak róla, hogy a bérszámfejtést a járási hivatal is köteles lenne elvégezni, másrészt azt hitték, hogy a szóban forgó cégnél a járási hivatal oktatási osztályának addigi alkalmazottai dolgoznak majd, akik évek óta ilyen típusú munkát végeznek. Harmadszor: mivel nem kaptak bérkeretet saját alkalmazottra, egyszerűbb volt elfogadni a felkínált szolgáltatást, mint a több szempontból speciális iskolai adminisztratív munkához értő személyt keresni. Értesüléseink szerint enyhe nyomásgyakorlásnak is ki voltak téve, hogy ezt a kft.-t válasszák, de ezt az általunk megkérdezett igazgatók nem kívánták kommentálni. Volt, aki azt mondta, nem érdekli, ki áll a társaság mögött, csak jól végezze munkáját, ennek megítélésérre pedig még kevés az eltelt szűk két hónap. Mások viszont arra panaszkodtak, hogy olyan részletes számításokat mellékelve kell átadniuk a társasának az alapanyagokat, hogy ennyi erővel akár maguk is elvégezhetnék a könyvelést. Az iskolák és a Primátus által megkötött szerző(Vas Gyula illusztrációs felvétele) désekben egyébként három hónapos felmondási idő szerepel. Azok az iskolák pedig, amelyek saját munkaerőt alkalmaztak az adminisztratív teendők elvégzésére, azzal magyarázták döntésüket, hogy a jogalanyiságot éppen a nagyobb függetlenség érdekében kérvényezték, amihez a saját könyvelés is hozzátartozik. Egyébként akad a járásban olyan jogalanyi iskola is, amely, bár nincs saját könyvelője, nem kötött szerződést a Primátus- szál sem, tehát másnál rendelte meg ezt a szolgáltatást. Összehasonlításul tegyük még hozzák, hogy az Érsekújvári Járási Hivatal oktatásügyi osztályáról négy bér- számfejtőt csoportosítottak át a jogalanyi iskolák adminisztrációs és pénzügyeinek intézésére. Mindezen információk birtokában kerestük fel Fonód Tibort, a Komáromi Járási Hivatal oktatásügyi osztályának vezetőjét, hogy feltegyük neki a következő kérdéseket: Miért kaptak a működtetési költségekre a kértnél 30 százalékkal kevesebb pénzt a jogalanyi iskolák? Miért kaptak alacsonyabb személyi pótlékot ezen iskolák pedagógusai? Miért nem értesítették az iskolaigazgatókat az 542/1990-es törvény adta lehetőségekről? Etikusnak tartja-e, hogy családtagjai által alapított könyvelői cég végzi az iskolák számára az adminisztratív munkákat? És végül: mi lesz az osztályán dolgozó munkatársakkal, miután április elsejével további teljes szervezettségű alapiskolák válnak jogalanyivá? íme Fonód úr válaszai:- A felmerült pénzügyi problémák oda vezethetők vissza, hogy a január elsejétől érvényben lévő, az iskolák finanszírozásáról szóló 506-os törvényhez a mai napig nem hagyták jóvá a végrehajtó rendelkezéseket. Ez a jogszabály ugyanis teljesen új alapokra helyezi majd az iskolák finanszírozását: bizonyos normatív rendszer alapján, a diákok, illetve az osztályok számából kiindulva határozza majd meg, hogy hány pedagógus és hány nem pedagógus alkalmazott bérkeretét biztosítja az állami költségvetés. Azt azonban nem köti ki, hogy a nem pedagógusok közül mennyi legyen mondjuk takarító, karbantartó, vagy adminisztratív dolgozó. Az üzemeltetési költségek esetében pedig az utolsó három év átlagát és az inflációs rá-' tát veszi alapul az új számítási mód. De még egyszer hangsúlyozni szeretném, ezek a végrehajtó rendelkezések még nem léptek érvénybe, ezért az idei költségvetést még a régi szabályok szerint kellett kiszámítani. Mi a kerületi hivataltól megkaptuk az első negyedévre vonatkozó költségvetést, amelyben külön szerepelt a jogalanyi és a nem jogalanyi iskoláknak szánt összeg. A járás csak ebből gazdálkodhat, többet nem adhat az egyes jogalanyi iskoláknak, mint amennyit maga kapott erre a célra. Megértem az igazgatókat, hogy pillanatnyilag nehéz helyzetben vannak, hiszen ki kell fizetniük az üzemeltetőket, de ez csak átmeneti állapot. Megint a már említett 506-os törvényre utalnék, amely új alapokra helyezi majd az iskolák finanszírozását. Ami a személyi pótlékokat illeti, itt is csak a kerülettől kapott pénzösszegből indulhattunk ki és a régi metodikát alkalmazhattuk, vagyis a tavaly december elsején érvényben lévő személyi állományt kellett alapul venni. Személyi pótlékra csak a bérkeretet és a törvényből adódó pótlékokat meghaladó ösz- szeget lehet fordítani, így jött ki az a bizonyos 6,5 százalék. A nem jogalanyi iskoláknál januárban meghagytuk a 9 százalékot, de ez nem azt jelenti, hogy 12 hónapon keresztül mindig ennyi jut majd nekik. Tavaly is előfordult, hogy egyes hónapokban egyáltalán nem kaptak személyi pótlékot a pedagógusok, tehát az évi átlag nem 9 százalék volt. Az iskolák tájékoztatására vonatkozó kérdésére pedig csak azt válaszolhatom, hogy magam sem voltam tisztában az 542/1990-es törvényből adódó lehetőséggel, és az említett 5-ös paragrafust tudtommal más járásokban sem alkalmazzák. így nem is kínálhattuk fel azt az iskoláknak azt a lehetőséget. Akkor szereztem róla tudomást, amikor az első igazgatótól megjött a kérvény, amelyet egyébként az illető később visszavont. Úgy tudom, volt egy második kérvény is, de annak további sorsa nem ismeretes előttem. Ön szerint logikus lett volna, hogy közeli hozzátartozóim egy könyvelői céget, kft.-t alapítsanak, ha tudok erről a paragrafusról? Az iskolákat egyébként senki nem kötelezte, hogy ezzel a kft.-vel kössenek szerződést, mint ahogyan többen nem is kötöttek. Arra pedig, hogy mi lesz az osztályon dolgozó 29 személy sorsa, sajnos nem tudok érdemi választ adni. Amíg a belügyminisztérium nem adja ki a járási hivatalok új munkakörére vonatkozó utasításokat, csak találgatásokba bocsátkozhatnék. Várhatóan lesznek átcsoportosítások, a községekbe is átviszünk majd bizonyos számú munkahelyet, és vélhetően elbocsátásokra is sor kerül. Nagyon sok még az ismeretlen tényező, sőt tudomásom szerint küszöbön a hatásköri törvény módosítása is, amely újra megváltoztatná a járási hivatalok kompetenciáit. Csak annyit mondhatok, hogy eddig egyetlen alkalmazottunk sem lett elbocsátva azért, mert bérszámfejtő munkája egyes iskolák jogalanyiságát követően fölöslegessé vált. Szímőn magyarországi kisiskolások megdöbbentő rajzait állították ki a kábítószerről, az alkoholról, a félkezű rablókról és a cigarettáról Mindennapjaink káros szenvedélyei — gyermekszemmel A mi érzéseinket is tükrözik a képek (Somogyi Tibor felvétele) PÉTERFI SZONYA Voltak, akik célzottan, voltak, akik csak véletlenül vettek részt a szímői galériában rendezett kiállítás megnyitóján, ám végül minden megjelent elégedetten távozott. A kötelezően kivezényelt alapiskolások is azt nyilatkozták, érdekesen beszéltek a szónokok, a magyarországi diákok rajzai pedig az ő érzéseiket is tükrözik.- Mivel a globalizálódó világ káros szenvedélyei begyűrűztek a Kárpát-medencébe, kár volna abban reménykedni, hogy a kis településeket a veszély elkerüli. Nincs olyan város, falu, ahol a fiatalok ne szembesülnének a többség által elfogadott alkoholizmussal és nikotinizmussal, alig akad vendéglátóipari egység, ahol ne volnának játékautomaták És egyre gyakrabban, már a legkisebb községekben is fellelhető a kábítószer - szólt az egybegyűltekhez dr. Schmidt Péter. A Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat főorvosa, az Alpok-Adria VTB tagja hangsúlyozta, hogy ugyan Magyarországon a kormány állami népegészségügyi programot hirdetett a káros szenvedélyek terjedésének megfékezésére, a célkitűzések megvalósítására - úgy tűnik -, a szülők, a pedagógusok, valamint az egyház jóval erőteljesebb összefogására, együttműködésére van szükség. - A megyénkben 2000- ben meghirdetett rajzpályázat résztvevői, köztük a legltisebbek, a 7 éves gyerekek is, képesek voltak saját érzéseik, rossz tapasztalataik megfogalmazására. Rajzaik leginkább a döbbenetét, a félelmet tükrözik. A felnőttek mértéktelen italozása sokuk életét keseríti. Lelki terhet jelent, ha alkoholista van a családban, ám az is megviseli őket, ha történetesen csak osztálytársuk, barátjuk kénytelen alkoholista közegben élni. Mivel a kiállított rajzok témáját általában a saját környezetükből lesték el, a felnőtteknek kellene eltűnődniük azon, miként látják őket a velük egy fedél alatt élők. Gyerekorvosként gyakran szembesülök azzal, hogy a védtelen gyermek milyen nehezen dolgozza fel az italozás, s az ezzel együtt járó családi veszekedéseket, illetve az ebből eredő pénzhiányt - mondta a főorvos. Határon túli kortársaik alkotásait a szímői alapiskolások is érdeklődéssel szemlélték, miközben nem tagadták: kivételes alkalmakkor a felnőttek az ő poharukba is alkoholt töltenek. - Kicsi korom óta egy kis pezsgővel köszönthetem az új esztendőt, a rokonok a születés- napi ünnepségeken általában a gyerekeknek is önteni szoktak - magyarázta a házi szokásokat az egyik tini, majd gyorsan hozzáfűzte: nem szereti sem a bor, sem a pálinkát. A14 esztendős Bálint bevallotta, hét végén, amikor együtt étkezik a család, édesapja engedélyével néhány korty sörrel öblítheti le az ebédet. Amikor arról faggatom, nem tart-e attól, hogy felnőttként esetleg alkoholfüggővé válhat, fejcsóválva válaszol. - Noha szeretem a sör kesernyés ízét, nem hiszem, hogy felnőttként alkoholistává válhatnék. Szerintem azok, akik rabul esnek bárminemű szenvedélynek, akaratgyengék. Aki mértéktelenül iszik, játékautoma- tázik vagy kábítószerezik, nem érdemli meg az életet. Szerencsére, nem találkoztam még narkóssal, esetleg anyagot kínáló vagy osztogató dílerrel sem, bár engem senki és semmi nem tudna rábírni a szer kipróbálására. Más terveim vannak: felnőttként számítástechnikával szeretnék foglalkozni, házat akarok építeni, és olyan családapa szeretnék lenni, aki gondoskodik szeretteiről. Osztálytársnője azon csodálkozott, hogy a rajzok többsége nemcsak a káros szenvedélyről, hanem a halálról is szól. - Ha történetesen nekem kellene lefesteni mindazt, amit a témával kapcsolatban fontosnak tartok, gondban lennék - vélekedett. - Szerintem nem helyes azzal riogatni a fiatalokat, hogy a dohányzás és az ivás egyenlő a halállal, hiszen ha tényleg így lenne, kihalna az emberiség. Persze, mindkét szenvedély egészségkárosodást okoz, de biztosan némi élvezetet is jelent. Hiszen ha csak rossz volna, az emberek mellőznék. Ezzel együtt ki nem állhatom a részegeket, irtózom a dohányfüsttől is. Bár látom, hogy sokan élvezik, a játékautomatákban sem látok fantáziát. Arról viszont tudok, ha valakit elkap a játékszenvedély, lopni, ölni is képes csak azért, hogy legyen pénze a gép etetésére. S úgy, mint az alkoholista, elmegyógyintézeti kezelésre szorul. A gond az, hogy lassan nincs cuk: rászda, presszó, ahol ne lenne automata, vagyis a kísértés. Ha a fiatalok találkozni, szórakozni akarnak, más lehetőség híján, ilyen helyeken gyülekeznek. A felnőttek is tisztában vannak a veszéllyel, de mert a gépek anyagi hasznot hoznak, telepítésükről nem mondanak le. Bób János, Szímő polgármestere igazolta a kislány szavait. - A kétezerkétszáz lelket számláló községben három kocsma működik, engedélyt adtunk hat játékautomata üzemelésére is. Eddig nincs tudomásunk arról, hogy akadnának, akik túlzásba vinnék az auto- matázást, s hisszük, a lakosok között narkós sincs. Legalábbis eddig még ilyen visszajelzést nem kaptunk. A munkanélküliség okozta kilátástalanság miatt viszont emelkedik a pohár fenekére nézők száma. Ezért gondoltam, miután Bur- genlandban megláttam ezt akiállí- tást, érdemes lenne bemutatni a szímőieknek is. Hogy lássák, miként vélekednek a jelenségről az alapiskolások. Nem számít, hogy magyarországiak rajzolták, az itteni gyerekek érzései hasonlóak. Szeretnénk, ha nemcsak a helyi alapiskola növendékei, hanem pedagógusaikkal együtt a környékbeliek is megnéznék, s a látottakat megvitatnák. Úgy vélem ugyanis, a jelenségről beszélni kell, hiszen ez is a megelőzés egyik formája hangsúlyozta, majd Jedlik Ányosnak, a falu híres szülöttjének emlékszobájába kalauzolta a kiállítás látogatóit. Ahol a győr-szigeti óvodások, valamint a szímői Almács- ka folklórcsoport tagjai műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Míg a hat kis ovis természetesnek vette a szereplést, a tanító nénik, valamint Magyarné Násfay Zsuzsa igazgatónő, lámpalázasak voltak. S ahelyett, hogy csak akkor súgtak volna a kicsiknek, amikor esetleg elfelejtették volna a szöveget, végig velük együtt mondák a verseket, fújták a nótákat. A hazai előadók közül az élvezetes szavalatért a legnagyobb tapsot a hatodik osztályos Takács Boglárka kapta, Firtl Mátyás, a Győr-Moson- Sopron megyei Közgyűlés általános al- elnöke viszont a Kantár Éva tanítónő vezette Almácska folklórcsoport citerazenekarának előadását csodálta. A műsor végeztével, noha a polgármester borral kínálta a felnőtteket, ismét szóba került a kiállítás témája, a káros szenvedélyek elleni küzdelem.- Bár egyre több szó esik a kábítószerről, a narkósok száma jóval kevesebb, mint például az alkoholistáké. Arra is gondolni kellene, hogy a fiataloknak példamutatásra van szükségük. Ám mit látnak? Lépten-nyomon iszogató és cigarettázó felnőtteket, orvosokat és pedagógusokat egyaránt - mondtak őszinte véleményt a szímői alapiskolások.
