Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-28 / 50. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 28. KOMMENTÁR Futnak a pénzük után SIDÓ H. ZOLTÁN Riasztó kudarcsorozat söpör végig a jobb híján pénzügyi szolgáltatók­nak hívott társaságok körében. A korábbi, mintegy 20 kisebb, nagy kamatokat ígérő, lakossági megtakarításokat begyűjtő társaság után az elmúlt napokban padlóra került a három piacvezető cég is: a BMG Invest, az AGW és a Drukoshoz tartozó BDV. Az összesen több mint 200 ezer kárvallott ügyfél csalódása nem ismer határt; sokan, főleg az idősebb korosztály, egy egész élet megtakarítását bízták a csülagásza- ti kamatokkal, optimizmust sugárzó és folyamatos reklámokkal bom­bázó társaságokra, ám azok néhány éves tevékenység után leálltak. A hoppon maradt kliensek most a kormányt szidják, hogy miért nem se­gít rajtuk. Az ügyben nem érintettek pedig azt vallják, a közös kasszá­ból ne kártalanítsák a rosszul befektető polgárokat. A károsult ügyfelek azt sem tartják kizártnak, hogy politikai pártot alapítanak, esetleg társulásokba tömörülve a kormányhivatal elé mennek tüntetni. A komoly belpolitikai hullámokat vető és esetleg társadalmi elégedetlenséget gerjesztő jelenségnek természetesen gaz­dasági vetülete is van. Mégpedig az, hogy a lakosság a befektetési ala­pok, a bankcsődök után csalódott a pénzügyi szolgáltatók működésé­ben is, s ez elbizonytalaníthatja a takarékoskodni tudó embereket. Ugyanis az igazi veszélyt az jelentené, ha a pénz nem kerülne a gaz­daság körforgásába, hanem a “zokniban” maradna. Az összeomlott társaságok ügyfeleit könnyű volna szidni, mondván, miért bízták a pénzüket ilyen cégekre, miért hittek a 40 százalékot súroló kamatok­nak. A kormány pedig azzal érvel, időben figyelmeztetett e befekteté­si forma veszélyeire. Ez az állítás igaz is, meg nem is. A kormánynak nem figyelmeztetni, hanem ha szabálytalanságot, visszásságot érez, akkor határozottan lépnie kell. Az elmúlt években ugyan született né­hány jogszabály, amely a pénzügyi ügyeskedők mozgásterét beszűkí­tette, ám ez elégtelennek bizonyult. Elég csupán Csehország példáját felhozni, ahol tavaly alig néhány hét alatt, a rendőrséggel karöltve le­állították a BMG Invest és az AGW képviseleteit. A kormány tehát fele­másan viselkedett, a pénzügyi társaságok kimondottan felelőtlenül, az ügyfelek pedig vagy naivak, vagy az “állam bácsiban” bízó kockáz­tatók voltak. Ennek végeredményeként rossz esetben akár 20 milliárd korona mehet kárba. GLOSSZA Levél a házelnöknek MOLNÁR NORBERT Tisztelt elnök úr, kedves Józsi! Mint azt te is jól tudod, tarthatat­lanná vált a képviselők anyagi helyzete. A parlamenti büfé árai is elszabadultak az utóbbi idő­ben, lassan már 15 koronát is el­kérnek egy levesért. A miniszte­rek, holmiféle bankigazgatók vagy a diplomaták semmittevő hada Onasszisznak számít mel­lettünk, és még csak nem is vál­lalkozhatunk! De neked ezt nem kell elmagyaráznom, te is a mi fajtákból vagy, csak éppen szem­ben ülsz velünk az ülésteremben. Ha nem akarjuk, hogy a jövőben guberálásból kelljen eltartanunk magunkat és családunkat, javas­lom képviselői fizetésünk leszá­mításának más módját. Én példá­ul már többször meglebegtettem családom előtt Kubát, s ha idén is csak a koszos Bulgáriába vihetem őket nyaralni, az asszony tutira elválik tőlem, és hozzámegy az első fogorvoshoz. Vajon magára vállalja-e a parlament egy boldog család szétzúzásának bűnét? Ha elnökünk Brazíliáig jutott, ne­kem miért nem járhat ki legalább Kuba? S ha már itt tartunk, kell a francnak az ingyenes utazás a tö­megközlekedési eszközökön! Mi­kor láttál utoljára trolit belülről? Na látod, én sem emlékszem rá. Ehelyett inkább a repülőt tehet­nék számunkra ingyenessé, ki fog Nyitráról vagy Besztercéről vonatozni a nyomorult bizottsági ülésekre. Használtál már légi ta­xit? Hogy az milyen dögös, ki­próbálhatnád. Lefogadom, csak azzal utaznál. így biztos lehetnél abban is, hogy mindenki itt ülne a parlamentben még akkor is, ha bizottsági szinten tárgyalnánk a cserebogarak nászáról. És gondolhatnánk azokra is, akik októbertől már nem lesznek kol­légáink, az ő gondjaikat te igazán átérezheted, hacsak át nem lépsz valamilyen szociáldemokrata al­ternatívába. Szóval, ők is kipró­bálhatnák még a légi taxit, ha időben elfogadnánk a törvényt. Másrészt az sem teljesen kóser, hogy míg a köznép három hóna­pos lelépőt kap, mi csak öt hóna­posat. Hogyan tudjuk így biztosí­tani a kibukott képviselők szociá­lis-jogi védelmét és függedensé- gét? Emeljük már fel nyolc hó­napra, annyi idő talán elég lesz arra, hogy munkát találjanak maguknak. Nem utolsó sorban ez téged is komolyan érint, iga­zából csak érted teszem. Nem szeretnék volt kollégáimmal, így veled sem, mint hajléktalanokkal találkozni. Remélem érveim meghatottak, s minél hamarabb nyélbe ütjük az üzletet. Tisztelettel, egy aggódó képviselő p. s. orvost is intézhetnél Po­zsonyban, olyan rohadtul érzem magam az üléseken TALLÓZÓ PRAVDA A lap azt elemzi, miként foglal ál­lást az MKP a szlovák-magyar vi­szonyban újabban felmerült kér­désekkel kapcsolatban. “Annak ellenére, hogy a pozsonyi kor­mány tagjai, a magyarigazolvá­nyok és a benesi dekrétumok ügyében Budapest oldalán állnak. Ha tehát Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Trianon okozta károk erkölcsi jóvátételéről beszél és kétségbe vonja a második vi­lágháború utáni európai rende­zést, az MKP állásfoglalását nem értelmezhetjük másként, mint a “Magyarország megújítása” iránti vágyat. Az Orbán által biztatott politikusok a magyar közszolgá­lati médiumokban nyíltan Ma­gyarország határainak kitolásáról beszélnek az igazságosság elve és a bécsi döntés alapján. Az MKP te­hát arról dönt, azokhoz csatlako- zik-e, akik a határok megőrzését tekintik céljuknak, vagy azokhoz, akik e határokat kétségbe vonják. A szónoklatok arról, hogy csak a kisebbségnek szeretnének jó élet- körülményeket biztosítani, vesz­tettek hitelükből. A szlovák társa­dalom a lojalitás ki nem kényszerített megnyilvánulására vár” - írja a Prvada. A májusban érkező EP-delegációnak szakmailag alátámasztott információkat és hiteles fordításokat kell átadni A benesi szindróma feltámadása Legalább tavasztól őszig nekünk, munkanélkülieknek is betehetnének ezekbe a madáretetőkbe néhány falatot... (Peter Gossányi karikatúrája) Az utóbbi napokban Edvard Benes elnöki dekrétumaitól hangos Nyugat-, illetve Kö- zép-Európa. Már nem csu­pán Edmond Stoiber bajor miniszterelnök és Jörg Hai­der karinthiai kormányzó szólal meg, hanem Orbán Viktor magyar miniszterel­nök, sőt az Új Szó február 21-én közölt interjújában az egyik legérintettebb, Bugár Béla szlovákiai magyar párt­elnök is, igaz, kicsit óvato­san, tétován. SOÓKY GÁL LÁSZLÓ A megszólalás időpontja helyén­valónak tűnik, hiszen lassan rá kell hangolni a szlovákiai magya­rokat a közelgő választásokra. Mindez érthető és demokratikus közegben elfogadható gyakorlat, ugyanakkor a Benes-dekrétumo- kat most nem kellene politikai csatározások tétjére alacsonyíta- ni, mert erkölcsi és gazdasági ha­tásuk nem hasonlítható egy párt imidzsének ingadozó értékrend­jéhez. Az Edvard Benes nevével fémjelzett elnöki dekrétumok most, negyvenhét év távlatában nemzetközi jogi és az érvényes szlovákiai jogrend értelmében elemezhetők, alapszinten négy kérdéskör vetületében: 1/ a kollektív bűnösség elve az el­nöki dekrétumok megfogalmazá­sában és a kísérő SzNT- határozatok értelmében 2/ a nemzetközi jog, valamint a békeidőkre vonatkozó katonai konvenciók meghatározásai alap­ján mely elnöki dekrétumok és vonatkozó SzNT-határozatok me­rítik ki a népirtás (genocídum) kritériumait 3/ a dekrétumok végrehajtó ren­delkezéseinek 1945 és 1955 kö­zötti felülvizsgálása mellett bizo­nyítandó a jogfolytonossá téte­lük, különös tekintettel a rend­szerváltozás óta hatályos föld, il­letve kárpótlási törvényekben, valamint az 1998 és 2002 között foganatosított végrehajtó rendel­kezésekben 4/ a dekrétumok és a vonatkozó SzNT-határozatoknak az érvé­nyes szlovák alkotmánnyal való összevetése A Benes-dekrétumok és a vonat­kozó határozatok súlyát a leg­több szlovákiai magyar érzi, hi­Nem lehet kérdés, hogy valaki megnyitja-e a dekrétumok kérdését. szén vagy közvetlenül, vagy köz­vetve, de mindegyikünk érintett. Magukat a dekrétumokat viszont nagyon kevesen ismerik, korrekt, szakmai elemzésükre csak elvét­ve került sor. Az sem került be a köztudatba, hogy a szlovákiai magyarság több mint egyharma- dát ezek a dekrétumok fosztották meg vagyonától, emberi méltósá­gától. Éppen ezért nem lehet kér­déses, hogy valaki megnyitja-e a dekrétumok kérdéskörét, vagy sem, a hazugság és embertelen­ség önmagáról rántja le a leplet, s majd pőrén szégyenkezik bírái előtt. Európa nagyjai is röstellkednek, hiszen tudatosí­tották akkori és mostani felelős­ségüket. A dekrétumokkal foglalkozva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy ko­rábbi meghívásnak eleget téve májusban EP-delegáció érkezik hozzánk, alapvető feladatának tekintve a dekrétumoknak fel­jebb már vázolt feltételrendszer alapján való megismerését. Az EP-delegáció tagjai az MKP hi­vatalos álláspontját ismerik, ép­pen ezért a civil szervezetek képviselőitől várják a részletes, szakmailag alátámasztott infor­mációkat. Ahhoz, hogy a foga­dóküldöttség érdemben megszó­lalhasson abból kell kiindulnia, hogy az EP képviselői teljesen já­ratlanok a dekrétumokat illető­en. Nem ismerik a szövegeket, tehát hiteles angol és francia nyelvű fordításokat kell készíte­ni. Nem ismerik a szlovák jog­rendet, ezért elő kell készíteni azokat a dokumentumokat, amelyek egyértleműen bizonyít­ják az egyes dekrétumok tudatos beépítését az érvényes szlovák jogrendbe. Nem ismerik az ösz- szefüggéseket a dekrétumok és a párizsi békekonferencia kitelepí­tésre vonatkozó dokumentumai között, különös tekintettel az amerikai (Badel-Smith tábor­nok) és az Egyesült Királyság (VIII. Sir Alexander) delegáció­vezetők hozzászólásaira. Nin­csenek információik azokról a hatályos törvényekről, amelyek ma is diszkriminálják a Szlová­kia területén élő nemzeti közös­ségeket, s melyek szellemiségé­ben tetten érhetők az elnöki dek­rétumok. Nincs ötletem arra vonatkozólag, hogy kik lehetnének a hazai kül­döttség tagjai, ugyanakkor úgy vélem, hogy a Csemadok még mindig rendelkezik akkora szel­Az EP képviselőinek nin­csenek megfelelő informá­cióik a dekrétumokról. lemi háttérrel és erkölcsi tartás­sal, hogy az EP küldöttek fogadá­sakor kellő hitelességgel képvi­selje a szlovákiai magyarságot. A tárgyalócsoport másik részét áz MVSZ SZOT által delegált szak­értőknek kellene alkotniuk, egy­részt, mert ők a meghívók, más­részt pedig, mert ez a szervezet akkor is megszólalt a dekrétu­mok ellen, amikor tájainkon mindenki mélyen hallgatott. A felesleges konfliktusok elkerü­lése végett Edvar Benes elnöki dekrétumait kizárólag szakmai szinten kellene kezelni, s olyan dokumentumokat eljuttatni a nemzetközi szervezetekhez, ame­lyek a hazai jog és nemzetközi jog szempontjából is helytállóak és megtámadhatatlanok. Emellett bízni kell a hitelességünkben, iga­zunkban, s abban, hogy a magyar politikusok támogatása nélkül a szlovák védvonal kártyavárként omlik össze. LEVELBONTAS Egy csendes ügyfél Nem tudom szó nélkül hagyni a BMG Invest és a Horizont Slovákia befektetési társaság­ról szóló hírmagyarázatokat. Ez a társaság már 6 éve végzi homályos pénzügyi ügyleteit. Kérdem én: ezek az ügyletek törvényeinkkel összhangban állnak? Ha belegondolok, a válasz csak igen lehet, hiszen a társaság által összegyűjtött pénz utáni kamatból vastagon csörgedezett az adó az állam­kasszába. Csak az volt fontos, hogy az adót beszolgáltassák, a társaság tevékenységét el­lenőrzés nélkül hagyták. A bű­nösök csakis a hiszékeny ügy­felek? Olvasom a szakértői elemzést: nagy hiba leime, ha az állam kártalanítaná a BMG pórul járt ügyfeleit. Ezt én, mint becsületes polgár meg is értem. Azonban a bezsebelt adók visszaszolgáltatásával az állam hozzájárulhatna a kár­talanításhoz. Rengeteg nyug­díjas azért fektette be a társa­ságba kis megtakarított pén­zét, mert abban reményke­dett, hogy a 8-9 ezer koronás kamaton majd elmehet gyógy­fürdőbe, fedezi számláit stb. Ezt kellene megérteniük a vas­tagabb erszénnyel járó embe­reknek, akik most fölényesen kimondják, úgy kellett nekik, miért akarnak többet, mint amijük van. P. M. Nem engedhető meg, hogy olyan zárt országcsoportok jöjjenek létre, amelyekhez mások nem csatlakozhatnak Miller és Zeman az Európai Unió j övőj érői MTI-JELENTÉS- Lengyelország és Csehország számára fontos, hogy ugyanolyan feltételek mellett vehessenek részt az Európa jövőjéről folyó vitában, mint az Európai Unió jelenlegi tag­jai - szögezte le Leszek Miller len­gyel és Milos Zeman cseh minisz­terelnök a földrész jövőjére vonat­kozó elképzelésükről szóló közös írásukban. A Víziónk a jövő Európájáról című egész oldalas cikk a Trybuna című lengyel és a Právo című cseh balol­dali napilapok, illetve a The Finan­cial Times című lap szerdai számá­ban jelent meg. Miller és Zeman véleménye szerint az Európai Unió kibővítése a közép- és kelet-euró­pai országokkal az egyetlen módja annak, hogy végérvényesen felszá­molják a hidegháború következ­ményeit, az új tagállamokban rejlő lehetőségek kihasználása pedig megerősítheti az EU pozícióját a világban. A miniszterelnökök szerint nem engedhető meg, hogy az egységes unión belül olyan zárt ország­csoportok jöjjenek létre, amelyek­hez más EU-tagok nem csatlakoz­hatnak azonos feltételek mellett. Egy „kemény mag” kialakítása lé­nyegében az egész unió összetar­tozását és szolidaritását kérdője­lezné meg - írták. Európa polgárai tudni szeretnék, mit ajánl számukra konkrétan az unió - folytatódik a cikk. Csak ak­kor fogják tevőlegesen elkötelezni magukat az unió támogatása mel­lett, ha biztosak lesznek abban, hogy a jelenlegi prioritások hasz­nosak, kedvezőek számukra. Egyre nehezebb eliga­zodni a szerteágazó uniós joganyagban. A miniszterelnökök szerint egyre nehezebb eligazodni a mind szer­teágazóbb és aprólékosabb uniós joganyagban, ezért annak egysze­rűsítésére, bizonyos fölösleges szabályozások elhagyására lenne szükség. Az EU intézményeit úgy kellene működtetni, hogy az euró­paiak úgy érezzék, azok vannak értük, és nem fordítva. Erősíteni kellene az Európai Bi­zottság szerepét, különösen mint a szerződések betartására felügyelő független testületét. A kormányfők szerint az Európai Parlamentet számos új jogkörrel kellene felru­házni, különösen a költségvetés te­rületén. Müler és Zeman szerint a Konvent munkájának befejeződése után időt kellene hagyni az ott született ja­vaslatok feletti töprengésre és vitá­ra a politikusok és a társadalom kö­zött, majd az egész folyamatot egy rövid de döntő jelentőségű nemzet­közi konferenciával kellene lezárni, amelyben a tagjelöltek már teljes jogú EU-tagként vennének részt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom