Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-26 / 48. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 26. Kitekintő Előkészületek a várhatóan júniusban összeülő lója dzsirgára, amely az-ország új alkotmányáról dönt és megválasztja az új ideiglenes kormányt Felülről szervezett afgán „népképviselet” Február hetedikén ünnepé­lyes keretek között iktatták be Kabulba az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását előkészítő huszonegy tagú bizottságot. A várhatóan jú­niusban összeülő lója dzsir- ga hivatott elfogadni az or­szág új alkotmányát. KATONA MAGDA A nemzetgyűlés Zahir Sah elnökle­tével kezdi meg munkáját, aki már­cius 21-re, a perzsa újévre tervezi 29 évnyi számű-zetés utáni haza­tértét. De Afganisztán nem lesz is­mét királyság. Az idős uralkodó, aki 1933-tól negyven évig uralko­dott, elnökként tér vissza, nemzeti jelkép lesz, az egység záloga. Afganisztánra történelme során mindig jellemző volt a központi hatalom gyengesége, s a helyi ha­talmi szervek jelentősége. A helyi hatalom a helyi tanácsokon, dzsir- gákon vagy surákon alapul. A dzsirga eredetileg a törzsi élet leg­főbb döntéshozó szerve volt. A szó jelentése kör, tanács, mivel a törzs teljes jogú tagjai tanácskozásaikon kört formálva törökülésben ültek. Kevésbé ismert, hogy a dzsirgák munkájában eredetileg a törzs minden teljes jogú, szabad felnőtt tagja részt vett, a nők is. Később az iszlám vallás hatására és a hábo­rúkban való döntés ürügyén a fér­fiak kisajátították ezt a fórumot. A dzsirga meghatározott szertartás szerint zajlik. Az indítvány előter­jesztését követően a dzsirga tagjai megvitatják a javaslatot, majd nyíltan, kézfeltartással szavaznak. A dzsirga határozatai kötelezőek a közösség minden tagjára. A dzsir­ga a Pakhtunwali, a pastun törzsi szokásjog, valamint a saria, az isz­lám jogreiid szerint működik. A hagyományos irányadó példákat követik, amelyeket csak a dzsirga- marok, a dzsirga szertartások ava­tott ismerői tudnak. Noha a dzsir­ga jellegzetesen afgán (pastun) in­tézmény, megtalálható mindazok­nál a nemzetiségeknél, ahol még nem bomlottak fel a tradicionális közösségek: a beludzsoknál, türk- méneknél és a hazaráknál is. Lója dzsirgának (nagytanácsnak) eredetileg az összes afgán törzs és etnikai csoport nagytanácsát ne­vezzük, amely sorsformáló idők­ben sorskérdésekben, főleg hábo­rúkban döntött. Amanullah uralkodása alatt (1919- 1929) három ízben, rend­szeresen ülésezett, ekkor telítődött alkotmányozó nemzetgyűlési tar­talommal. 1924-ben az ország ide­iglenes, 1928-ban pedig kidolgo­zott, véglegesnek szánt alkotmá­nyát fogadta el a lója dzsirga. Már A helyi hatalom a helyi tanácsokon, dzsirgákon vagy surákon alapul. 1924-ben választójogot kaptak a nők (míg például Kanadában csak 1941-ben), az 1928-as lója dzsir- gán pedig Szóraja királyné levetet­te a fátylat, mivel az új alkotmány nemcsak egyenlő jogokat biztosí­tott a nőknek, de eltörölte a fátyol­viselést is. Mivel reformjai túlmu­tattak korán, 1929-ben Amanullah uralmát a mozlim papság uszításá­ra megdöntötték, a király számű­zetésbe kényszerült. Csak 1930- ban állt helyre a törvényes rend, amikor Amanullah unokafivérét, Mohammad Nadir Khant segítették trónra. 1931-ben az ő uralma alatt a negyedik lója dzsirga fogadta el az ország új alkotmányát, sokkal konzervatívabbat, mint amilyen Anullah alatt készült. 1941-ben rendkívüli lója dzsirga döntött ar­ról, hogy Afganisztán semleges marad a második világháborúban. 1955-ben, Daud miniszterelnöksé­gének idején ugyancsak rendkívüli lója dzsirga döntött róla, hogy Af­ganisztán igénybe vesz külföldi se­gélyeket. 1964-ben telítődött a lója dzsirga ismét alkotmányozó nem­zetgyűlési tartalommal, elfogadta az ország új alkotmányát, amely a nőkre is kiterjedő, általános válasz­tójogot is magában foglalta (a nők 1959-ben vethették le az addig kö­telező fátylat), bevezette a több­pártrendszert, nemzetgyűlési vá­lasztásokat írtak ki, Afganisztán al­kotmányos monarchia lett. A rend­kívüli, alkotmányozó lója dzsirgát követően még ugyanabban az esz­tendőben megkezdte a kétkamarás parlamentként működő nem­zetgyűlés munkáját. Ennek alsóhá­zában, amelynek neve woluszi dzsirga (vagy sura-je milli, nemzeti tanács) volt, az ország 29 tartomá­nyának (a főváros, Kabul is tarto­mányijogú) 261 járásából minden woluszwali, azaz járás egy-egy vá­lasztókörzet , választottak küldöt­teket. A felsőház, amelynek neve da mesrano dzsirga, összetételé­ben az alsóházi választások esetle­gességeit igyekeztek kiegyenlíteni, az ország erőviszonyainak megfe­lelően az ország nemzetiségeinek képviselői kaptak helyet. Iszlám pártok, konzervatívnak és liberális­nak nevezhető pártok, a marxista Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képviselői és a maoisták egya­ránt képviseltették magukat a négy évre választott új parlamentben, amelyben négy női képviselő is be­került. Aloja dzsirga 1976-ban, Da­ud köztársasága idején ült össze nyolcadszor, akkor fogadta el az ország új alkotmányát. A baloldali rezsimek idején 1985-ben Nadzsi- bullah elnöksége idején próbálták hagyományát újra feléleszteni. 2001 decemberében Bonnban o- lyan megállapodás született, hogy az új ideiglenes kormányzat hat hó­napos mandátuma idején felállíta­nak egy bizottságot, amelynek fel­adata kidolgozni az ország új alkot­mányát és egy alkotmányozó lója dzsirga összehívása. Ez a lója dzsir­ga nem állna többől, mint 150 főből és az előkészítő bizottság gondosko­dik összehívásáról, valamint azt is a lója dzsirga előkészítő bizottság fel­ügyeli, hogy az újonnan alakuló pártok regisztrációja rendben tör­ténjen, alapszabályzata megfeleljen az egyetemes nemzetközi normák­nak. Az alkotmányozó lója dzsirga feladata lesz az alkotmány elfog­adásán túlmenően a nemzetgyűlés­ként funkcionáló lója dzsirga össze­hívásának előkészítése. 2001 decemberétől számított hat hónapon belül kell összehívni az ideiglenes lója dzsirgát, amely még nem választott, hanem kije­lölt tagokból fog állni. E lója dzsir­ga megszervezése hárul erre a bi­zottságra. Az ideiglenes lója dzsir­ga dönt az ország új alkotmányá­ról és megválasztja az új ideigle­nes kormányt. Feladata miatt e bi­zottságban sok a jogász, főleg al­kotmányjogászok. A személyisé­gek kevésbé ismertek, maga Kar- zai ideiglenes miniszterelnök is csak négy nevet ismer közülük. So­kan igen idősek és évtizedek óta külföldön élnek. Többekre azért esett a választás, mert részt vettek a korábbi lója dzsirgák munkájá­A bizottságban több seri- at jogász, az iszlám jog tudora is megtalálható. ban vagy alkotmányjogászok. Előbbiek meglehetősen idősek. A bizottságban több seriat jogász, az iszlám jog tudora is megtalálható, de ezek sem kötődnek iszlám pár­tokhoz vagy szélsőséges szerveze­tekhez. Három hölgy van a bizott­ságban, noha korábban a lója dzsirgákat összehívó, vagy előké­szítő bizottságoknak sohasem vol­tak női tagjai. 1964-től a parla­ment alsóházába, a woluszi dzsir- gába kerültek be női képviselők, 1964-ben négyen, az ezt követő választásokon pedig a magyar or­szággyűlések női képviselőinél mindig magasabb arányban. Az új alkotmány kidolgozására is megtörténtek az első lépések. Az már biztos, hogy az Ázsiában an­nak idején példaértékűnek számí­tó 1964-es alkotmány lesz a kiin­dulási alap, ideiglenesen ezt máris hatályba helyezték, hogy legyen jogalap a politikai pártok enged­élyezésére, a sajtószabadságról szóló törvény hatálybaléptetésére, a választások előkészítésére. Fel­merült a kambodzsai politikai ren­dezés is, mint minta. Jelentős kü­lönbség azonban, hogy a kambo­dzsai alkotmány „egységes nem­zetről” beszél, ugyanis míg Kam­bodzsában a khmer etnikum szinte teljesen monolitikus államalkotó nemzetet alkot, addig Afganisz­tánban olyan soknemzetiségű or­szág, melyben az államalkotó nemzet alig többségben, sőt egyes nézetek szerint kisebbségben van, míg zöme az országhatárokon kí­vülre került. A helyi dzsirgák döntését a köz­ponti hatalom sem hagyhatja fi­gyelmen kívül. Paktia tartomány­ban a helyi tanácsok nem fogad­ták el az ideiglenes kormányzat által kinevezett kormányzót, Pad- sah Khan Zadrant és mikor az megkísérelt katonáival bevonulni a tartomány központjába, Gardiz- ba, heves csatákban kiverték on­nan harcosait. Végül kompro­misszumos megoldás született, sem a központi kormányzat jelölt­je, sem a helyi tanácsok válasz­tottja Szaifullah Khan nem lesz paktiai kormányzó, a tartomány törzseinek dzsirgája Karzai kor­mányfővel és az ideiglenes kor­mányzat más képviselőivel közö­sen tanácskozva harmadik sze­mély, közösen elfogadott jelölt ki­nevezéséről állapodtak meg. Olyan országban, ahol a nyugati típusú demokráciának vajmi ke­vés hagyománya van, a dzsirgák ősi kvázidemokráciájának tradíci­ójára kell az új politikai intéz­ményrendszer kialakításában tá­maszkodni. Négy Mercury-veterán Glenn űrrepülésének negyvenedik évfordulóját ünnepelve február húszadikán a floridai éjszakában találkozott egymással és a közönséggel Az amerikai űröregúr elsősége A Mercury-űrhajósok az Atlas rakéta modelljével. (Állnak: Shepard, Schirra, Glenn, ülnek: Grissom, Carpenter, Slayton és Cooper) (képarchívum) SUMINSZKY NÁNDOR Amerika csodált és dédelgetett hő­sei mostanára tisztes öregurakká ő- szültek. A hajdani hétből négy Mer­cury-veterán Glenn űrrepülésének 40. évfordulóját ünnepelve február 20-án a floridai éjszakában találko­zott egymással és a közönséggel. Shepard, Grissom és Slayton már valóban az égi pályákról tekinthet le a még élő űröregurakra: Carpenter- re, Schirrára, Cooperre, és akiről az egész esemény szól: John Glennre. Négy nappal a NASA hivatalos me­galakulása után, 1958. október 5-én megszületik az első, embert szállító űrhajó terve, mely a Mercury nevet kapta. Decemberben meghirdették az első űrhajóscsoport kiválasztá­sát. Az egészségügyi alkalmasság mellett a következő feltételeket szabták: maximum 40 éves életkor, maximum 1,82 méteres magasság, tesztpilóta-fokozat és minimum 1500 repült óra. 1959januáijában a szóba jöhető 508 katonai berepülő­pilóta közül 110-et választottak ki, a következő megoszlásban: légierő 58 fő, haditengerészet 47 fő, tengerész­gyalogság 5 fő. Alig egy hónap múl­va a jelöltek száma 69-re zsugoro­dott, majd egy washingtoni meg­hallgatást követően 37-en jobbnak látták más elfoglaltság után nézni. Április 1-jén szigorú orvosi vizsgála­tok után újabb 18 jelölt esik ki. A maradék 14 pilótából választották ki a NASA első űrhajóscsoportjának 7 tagját. A történeti hűség kedvéért a nevek: Carpenter, Cooper, Glenn, Grissom, Schirra, Shepard és Slay­ton. Az 1959. április 9-i washingtoni sajtókonferencián történt bemuta­tásuk után szűk 3 héttel, a Mercury- csoport megkezdte a felkészülést az űrrepülésre. Amerika visszavágásra készült, hiszen alig két évvel koráb­ban a vüág első mesterségholdján nem a csillagos-sávos lobogó, ha­nem a sarló-kalapács díszelgett. A cédulák sorrendje Az első űrhajósok látszólag nem akartak megkülönböztetést, mégis egész munkájuk, tanulásuk, fel­készülésük arra irányult, hogy egyenlődenné váljanak, hiszen csak egy lehetett közülük az első. Az első látásra mindössze hiúsági kérdés­nek tűnő elsőség megszerzése a va­lóságban sokkal súlyosabb problé­mát jelent, mint gondolnánk. Az amerikai felkészítési program úgy próbálta kiküszöbölni ezt a nehéz­séget, hogy a tartaléknak jelölt űrhajós lett a következő űrrepülés első számú pilótája. A rivalizálást ezzel valóban elviselhető szintre csökkentették, de a „ki lesz az első?“ kérdésnek a megválaszolása bizony kemény dió volt annak ellenére, hogy az amerikai űrhajósoknak részletesen elmagyarázták, hogy mindenki első lehet valamiben: az első, aki eljut az űrbe, az első, aki el­jut Föld körüli pályára az első, aki majd a Hold körül repül, az első, aki kiszáll a Holdon. De mindegyikük arról álmodott mégis, hogy minden­ben ő lesz az első. Robert Gilruth, a Mercury-terv igaz­gatója érdekesen oldotta meg az elsőség gordiuszi csomóját. Meg­kérte a csoport tagjait, hogy írják le annak a nevét, akit maguk közül a legalkalmasabbnak tartanak az első űrrepülésre. Ez után az egyforma kiképzésen átesett jelöltek közül csak egy nappal az indulás előtt fog­ják kiválasztani az űrutazás részt­vevőjét. A szakemberek azonban hamar felismerték, hogy szükség van még speciális felkészülésre is, ezért a kiválasztottnak további test­re szabott gyakorlatokon kell majd részt vennie. 1961. január 19-én a Mercury-hetek felkeresték Gilruthot, és átadták ne­ki a cédulákat, melyeken Shepard, Grissom és Glenn volt a sorrend. Gilruth a névsort egy hónap múlva hozta nyilvánosságra, betűrendben! A jelöltek nem tudhatták tehát, hogy melyikük fog elsőnek repülni, de látszólag nem is törődtek vele. A Szovjetunióban, 1961 márciusá­ban két Vosztok-űrhajó tért vissza eredményesen 2-2 kutyával a fedél­zetén. A politikai vezetés öröme ha­tártalan volt, óriási jelentőséget tu­lajdonítottak az ember űrrepülésé­nek. Nyikolaj Kamanyin - a szovjet űrhajóscsoport főnöke - naplójá­ban beszámol arról, hogy nem sok­kal a startra kijelölt nap előtt felhív­ta őt Versinyin, a légierő marsallja, aki olyan értesítést kapott, hogy az amerikaiak állítólag április 28-ig felbocsátják első emberszállító űrhajójukat. A főparancsnokot Ka­manyin megnyugtatta, hogy a Vosztokot feltétlenül elindítják áp­rilis 11-én vagy 12-én. Egyes források szerint Wemher von Braun kitartóan ostromolta a NA- SA-t, hogy az 1961. március 24-re tervezett első űrrepülés ne csak a Mercury űrhajó hordozórakétájá­nak, a Redstone-nak a főpróbája le­gyen, hanem indítsák el egy negye­dórás űrugrásra az első amerikai űrhajóst. Alan Shepard így három hetet vert volna Gagarinra, ő lett volna az első ember az űrben. Igaz, a Redstone-rakéta teljesítménye nem volt elegendő a Föld körüli pá­lya eléréséhez, de az elsőség mégis­csak az Egyesült Államoké lett vol­na, némi gyógyírt kenegetve a „szputnyikvereség“ sajgó sebére. A NASA azonban nem hallgatott a né­met származású von Braunra, az MR-BD kísérlet ember nélkül zajlott le - sikeresen. Kamanyin tehát nyu­godtan aludhatott, a szovjet elsőség már nem forgott veszélyben. A Vosztok-űrhajó fedélzetén április 12-én Jurij Gagarin egyszer megke­rülte bolygónkat, és ezt a kétségte­lenül történelmi tettet a szovjet pro­paganda alaposan ki is használta. Alan Shepard kapitány 1961. május 5-én hiába „ugrott” a világűrbe, Amerika ismét vesztett az űr-ver- senyben. A Sorrend szerint Grissom következett 1961. július 21-én, majd a tartalék Glenn. A NASA 1961 au­gusztusában - Tyitov egynapos űru­tazását követően - azonban bejelen­tette, törlik Glenn „űrugrását”, és azonnal a Föld körüli pálya elérésé­re készülnek gőzerővel a Mercury Adas-rendszerrel. 1961. december 1-jén nyilvánosság­ra hozzák a tervezett űrrepüléseket: a Mercury Atlas-6 űrhajón John Glenn - tartaléka Scott Carpenter - a Mercury Atlas-7 fedélzetén Do­nald Slayton - tartaléka Walter Schirra - fog repülni. Az űrhajók ne­ve: Friendship 7 és Aurora 7. A Fri­endship barátságot, az Aurora haj­nalt jelent, a 7-es szám pedig a Mer- cury-csoport létszámára utal. Maga a szám a csoport egybetartozását, a másoktól való megkülönbözetését is kifejezte. Ürugrók után Űrrepülő Az MA-6 indításának dátumát de­cember 20-ra tűzték ki. December 4-én Glenn és Carpenter megkezdte a szakemberek által javasolt speciá­lis felkészülést. Az Adas-rakéta problémái miatt 6-án már el is ha­lasztják az indítást a következő év elejére. December 23-án Glenn ha­zautazott családjához, és az utolsó pillanatban tudta csak megvásárol­ni a karácsonyi ajándékokat. Január 27-én Glenn 5 órát töltött a kabinban, de a startra most sem ke­rült sor a tengerparton várakozó 75 ezres tömeg nem csekély bánatára. Emlékezzünk vissza a kiválasztás feltételei közül az 1,82 méteres ma­gassági korlátra. Glenn csak 2 cm- rel volt alacsonyabb a határérték­nél, el lehet képzelni, a rendkívül szűk Mercury-kabinban eltöltött öt óra komfortosságát. Februárban a rakéta problémái mellett már az időjárás sem pártfogolta az űrrepü­lést, újabb halasztások következtek. Amikor tizedszer halasztották el a startot, Glenn rezignáltan csak ennyit jegyzett meg: „Azt hiszem, ez várható volt.” Ekkor már megoszlot­tak a vélemények arról, hogy a sok huzavona okozta pszichikai hatások miatt szabad-e Glennt felküldeni? Harmadik kör - kézzel Bár az indulás napján, február 20- án is kétórás halasztásra került sor, végül a Mercury űrhajót a magasba lendítette az Adas-rakéta. Glenn alezredes már a második kört rótta a Föld körül, amikor kisebb zavarok miatt átvette az űrhajó kézi irányítá­sát. Tekintettel az automatika hibá­jára, kétségek támadtak a tervezett harmadik kör megtételét illetően, de Glenn határozottan vállalta a re­pülés folytatását. A NASA megadta az engedélyt. Az űrhajó a Puerto Ricó-i San Jüan­tól mintegy 350 kilométernyire, északnyugatra szállt le az Atíanti- óceán vízére.- Kitűnő állapotban vagyok - jelen­tette rádióüzenetében a Noah tor­pedóromboló fedélzetéről az első amerikai űrhajós. Ha megkérdeznénk tíz embert, hogy ki volt az első amerikai űrha­jós, a többségük rávágná, hogy John Glenn! Ennek ellenére a néhai John F. Kennedy elnök az első amerikai űrhajósként Alan Shepardot tüntet­te ki. Ha viszont Shepard volt az első amerikai az űrben, akkor ki vagy mi volt John Glenn? Ő az első amerikai űrhajós volt, aki három­szor megkerülte Földünket, tehát az első amerikai, aki orbitális űrrepü­lést hajtott végre. Nemzetközileg csak Glennt számították „igazi” űr­hajósnak, a két „űrugró”, Shepard és Grissom csak évekkel később lép­hetett be az űrhajósok egyre népe­sebb táborába későbbi űrrepülései­vel, a NASA hivatalos táblázatai azonban ma velük kezdődnek. A Mercury-hetekből mindenki elju­tott a világűrbe. Igaz, Donald Slay­ton erre 16 évet várt, és csak az 1975-ös közös, szovjet-amerikai űrrepülésen, a Szojuz-Apollo űrkí­sérletben vehetett részt. Glenn sokáig nem repülhetett. Letil­tották, mert nemzeti hősként volt rá szükség. Később politikai pályára lé­pett, demokrata szenátorként tevé­kenykedett. Jó kapcsolata a demok­rata kormányzattal Bili Clinton el­nöksége idején hozta meg gyümöl­csét. 1998. október 29-én, harminc­hat és fél évvel első űrrepülése után, ismét elindulhatott a világűrbe a Discovery űrrepülőgép fedélzetén. Az 1921-ben született Glenn 77 éve­sen ezzel olyan űrrekord birtokosá­vá vált, amelyet hosszú ideig nem fog elvenni tőle senki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom