Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-26 / 48. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 26. KOMMENTÁR Csőd - élő adásban PÁKOZDI GERTRÚD Várható volt, hogy a BMG Invest csődjét követően hamarosan további nem banki szubjektumként nyilvántartott társaságok ügyfelei nézhetnek szembe a szomorú valósággal: kérdéses, mikor jutnak hozzá pénzükhöz. Feltéve, hogy egyáltalán valaha is hozzájutnak. Tegnaptól a Drukos, illetve az AGW cég sem fizet ügyfeleinek. Frantisek Mojzis a Markíza televízió vasárnap déli vitaműsora keretében, élő adásban jelentette be, hétfőtől ügyfeleik hiába kopogtatnak fiókjaik ajtaján. Azt követően tette ezt, hogy a műsorvezető felolvasta a hírügynökségi jelentést, miszerint az AGW hétfőtől nem fizet. Mindkét cég vezetői félnek a betétesek esetleges pánikhangulatától; féltik alkalmazottaik épségét és sajátjukat egyaránt. Nem kevésről: milliárdokról van szó. Többnyire kispénzű emberek nehezen összekuporgatott pénzéről, amelyet a gyanúsan magas hozamok reményében bíztak az országszerte kiterjedt fiókhálózatot működtető cégek valamelyikére. Egyelőre abban bízhatnak, hogy a fejlemények ellenére a két cég állja szavát, és kifizeti ügyfeleit. Egy biztos: hogy a dolgok idáig fajulhattak, annak nem utolsósorban az az oka, hogy az állítólag jó törvények valamilyen megfoghatatlan okból Szlovákiában nem érvényesülnek. Mert ha hinni lehet a miniszterelnök kijelentéseinek, törvényeinkkel nincs baj, színvonaluk meghaladja az európai átlagot is. Mégis sorra robbannak ki az olyan ügyek, amelyek a külső szemlélőből óhatatlanul azt az érzést váltják ki, hogy bár a törvényekkel nincs baj, fölöttébb furcsa pénzügyi tranzakciók bonyolódhatnak le. Minden jkövetkezmény nélkül. Valahol mégiscsak zűr van, ha például az illetékesek már egy évvel ezelőtt elkezdtek szaglászni a gyanússá vált Horizont cég háza táján, a piramisjátékok elvén működő társaságok mégis nyugodtan folytathatták a pénz- begyűjtést. Nem vonták kétségbe egyetlen ilyen cég tisztességes szándékát sem, holott a pénzügyekben csak egy kicsit jártasak számára is nyilvánvaló: Szlovákiában nincs olyan pénzügyi zseni, aki 30-40-50 százalékos hozammal tudna egy vállalkozást működtetni. A csendestársak egyelőre még nem túl hangosak. Ez azonban nem jelenti, hogy nem erősödik a kormány elleni haragjuk. Mikulás Dzurinda pedig - hacsak nem akarja további milliárdokkal növelni a költségvetési deficitet - kitart elhatározása mellett, miszerint az állam nem vállalhatja magára a károsultak kifizetését. Annak ellenére nem, hogy az is nyilvánvaló: az állítólagosán jó törvények gyakran csak tessék-lássék érvényesülése fölött a kormány sem hunyhatja be a szemét. De kétségtelen: még felelőtlenebből járna el, ha a magas kamatok csábításának ellenálló takarékoskodók pénzéből fedeznék a magas kamatok csábításának engedő, nagyon kockázatos befektetést vállalók veszteségét. JEGYZET Árnyékban élni SZÁSZI ZOLTÁN Az eset, amelyről a továbbiakban szó lesz, valószínűleg korántsem egyedülálló. A közelmúltban szerkesztőségünkbe egy segélykérő levél érkezett. A levél bizonytalan fenyegetettséget sugárzott és utolsó szalmaszálként íródott, írójának helyzetét reménytelennek, kilátástalannak ábrázolja. Feladója egy harminc év alatti fiatalasszony, négy gyermek anyja, egy dél-szlovákiai kisvárosban él. Amikor hosszas keresés után végre megtaláltam, remegve nyitott ajtót. Arra kért, sem a lakhelyét, sem a nevét ne közöljük, mert ha a férje tudomására jut, az az életébe kerülhet. Mi hát a probléma? A fiatalasszony megromlott házasságából szeretne menekülni, ahol mindennapos szellemi és fizikai terrorban van része. Elém rakott tucatnyi orvosi jelentést, amelyek veréstől származó sérülésekről, rossz fizikai és szellemi állapotról tanúskodtak. Erős nyugtatok nevét véltem felismerni. A kivizsgálásokat elvégző orvos természetesen törvény adta kötelezettségének eleget téve a fizikai bántalmazás tényét tudatta az illetékes rendőri szervekkel. Csakhogy semmilyen kivizsgálás nem indulhatott, ugyanis a sértett, valószínűleg ismét fizikai és szellemi terror hatására, nem tett feljelentést a rendőri szerveknél, tehát azok nem indíthattak nyomozást, lévén, papíron az ügy nem létezik. Viszont annál inkább létezik a valóságban. A valóság pedig sokkal keserűbb. A környezet, amelyben ez a család él, akár lehetne rendezett is. Viszonylag tisztességgel berendezett kétszobás lakás, igaz, némi lakbér- és egyéb hátralékkal egy városszéli lakótelep legszélén. Négy egészséges gyerek, akik viszont az idegen megjelenésekor azonnal visszahúzódnak a fél falnyi televízió bűvöletébe. Nem voltak elhanyagoltak, gondozatlanok, csupán tartózkodók és csendesek. Szemükben valami tompa rémület és fásultság. Kérdésre nem reagáltak, kommunikálni nem volt kedvük. Valószínűleg láttak már néhány heves dühkitörést és tettlegességet családon belül. Amikor a szemmel láthatóan zilált lelkiállapótú asszonyt arról kérdeztem, mivel segíthetne neki lapunk, csupán egy szót ismétel görcsösen, pénzt kér, hogy elköltözhessen. A problémakör tehát adott. Hova fordulhat egy kétségbeesett anya négy gyermekével? Hol talál megértésre, hol hallgatják meg, ha még az anyanyelvén sem képes összefüggően kommunikálni, nemhogy valamilyen más nyelven? Mit várnak el ezek az emberek a sajtótól és mit tehet ténylegesen a sajtó akkor, ha még a nevüket és lakhelyüket sem kívánják feltüntetni? Van-e beleszólása a családvédelemnek vagy a rendőrségnek, hiszen végül is ügy nem létezik, mert a szenvedő fél korlátozva van még abban is, hogy egyáltalán ügyet csinálhasson rosszra fordult sorsából és félelmekkel teli életéből? Tudja-e a gyermekek pedagógusa, milyen körülmények között élnek azok? A szomszédok passzivitásának és hallgatásának valószínűleg szintén megvan az oka. Statisztikai adatok szerint ebben az országban minden ötödik nő fizikai és szellemi terror alatt éli az életét. Segítségért kiáltanak, de hogyan segítsünk,Tia névtelenek és arctalanok maradnak, ha a segítséget nyújtani kívánó kéz a semmibe nyúl? Utóirat: a kézirat befejezésekor telefonon értesített a helyi rendőrség egyik tagja, hogy névtelenséget kérő alanyunk feljelentést tett kínzója ellen. Talán neki sikerül kikerülnie a fenyegetettségből. TALLÓZÓ SME „A magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatos események arról árulkodnak, hogy a KDH-nak a magyar- országi politikusok olyasfajta radi- kalizálódására van szüksége, amilyen Orbán Viktor miniszterelnök estében tapasztalható” - írja a napilap, s a két párt közt von párhuzamot: „A FIDESZ és a KDH népszerűségük növelésére nacionalista retorikát alkalmaznak. A szélsőséges pártok szavazóit akarják magukhoz csalogatni. E törekvéseknek azonban nem feltétlenül kell jó választási eredmény formájában jelentkezniük. Az viszont biztos, hogy Orbán liberálisai és Hrusovsky keresztény- demokratái is érezhetően a standard politikai paletta peremére sodródnak” - véli a Sme. A lap szerint a KDH „katasztrofálisan” lép fel a státustörvény ügyében, mert elutasítja a tárgyalásos megoldást. „Ehelyett olyan törvényjavaslatot terjeszt elő, amely tovább fokozza a feszültséget és megkérdőjelezi a KDH valós értékorientációját. A harmadik Meci- ar-kormánnyal folytatott küzdelme során Camogursky kék forradalmat Életemben kétszer ment el az eszem. Egyszer akkor, amikor feleségül vettelek. Másodszor meg akkor, amikor hirdetett, a legutóbbi történések befektetőtársaságra bíztam a pénzemet! (Peter Gossányi rajza) alapján azonban úgy tűnik, a KDHban jóval sötétebb fordulat zajlik.” Az EU bővítési biztosa sietett biztosítani Prágát, hogy a dekrétumoknak nem lesz hatásuk a csatlakozási tárgyalásokra Megválaszolatlan kérdések Nem véletlenül kavart nagy vihart Orbán Viktor brüsz- szeli kijelentése a benesi dekrétumokról. A német és magyar kisebbséget háborús bűnösként megbélyegző és valóban diszkriminatív elnöki rendeletek a legkényesebb kérdések közé tartoznak (tartoztak) Magyarország és Szlovákia kapcsolatában. JARÁBIK BALÁZS Olyannyira, hogy eddig még nem kerültek terítékre a bilaterális tárgyalások során. Még Orbán diplomáciája sem vetette fel a porlepte problémát. Eddig. Érdemes odafigyelni erre az apróságnak tűnő tényre, hogy a dekrétumok most sem a magyar-szlovák kétoldali agénda részeként vetődtek fel, hanem a magyar miniszterelnök egy osztrák néppárti EU- képviselő véletlen (?) kérdésére hagyta magát kiprovokálni - Brüsszelben. Ráadásul a benesi dekrétumok szóba hozatalának ideje miatt is nehéz nem azt gondolni, miszerint az Orbán-kijelen- tés igazi indítékai az áprilisi választások Magyarországon. A jelenleg fej fej mellett haladó Fidesz és MSZP szakértői feltehetőleg pontosan felmérték, a választás kimenetelét az dönti el, hogy baloldali vagy jobboldali választók vannak-e többségben Magyarországon, illetve ki mobilizálja nagyobb számban a jobboldali vagy baloldali szavazókat. Márpedig a mobilizáció leghatásosabb eszköze az érzelmi hatás növelése a választási kampányban. A Fidesz szakértői úgy gondolhatják, hogy a jobboldali „feeling“ megerősítésével a mérleg nyelve feléjük billenhet. A benesi dekrétumokról elejtett mondat(ok) másra nem is lehetnek jók, mint a szomszédos országok radikális (politikai) hangulatának felkorbácsolására. Utána már csak hátra kell dőlni a karosszékben és várni a jól kiszámítható szlovák (és cseh) reakciókat és besöpörni a (hazai) jobboldali támogatók elismerését. Magyarországon a Fidesz jóvoltából megvalósulni látszik a térségben egyelőre teljesen ismeretlen politikai fogalom: stabil (két)párt- rendszer. A liberális demokráciák által teremtett pártrendszeren kívül Orbán azonban mást is igyekszik átvenni az angolszászoktól. A magyar külpolitika (most?) egyértelműen nem a külföldnek, hanem a hazai választóknak szól. Ezt bizonyítja többek között az EU-val való kommunikáció hosszú távon (Orbán keményen odamondogat, Martonyi higgadtan tárgyal a csatlakozásról), valamint a jobboldali szavazók mobilizációját megcélzó orbáni retorika választások előtti radikalizmusa (lásd státustörvény, benesi dekrétumok). Bármennyire is a hazai választói „piac“ felé fordul a magyar külpolitika, a szomszédos országok diplomáciai érzékenységi küszöbe továbbra is változadan. Változhat Magyarország megítélése mint megbízható partneré: a „Stoiber- Haider-Orbán tengelynek“ nem kell szükségszerűen létrejönni ahhoz, hogy jól lehessen ijesztgetni vele (lásd Zeman reakciója). Ráadásul Magyarország eljátszani látszik utolsó lehetőségét a státustörvény két ország közti megegyezésére a választások előtt. Az, hogy a szlovák kormánypártok foga nemigen fűlik a megegyezéshez, eddig is világos volt, most azonban a magyar kormány megegyezésre törekvő álláspontja is megkérdőjelezhe- tővé válik a dekrétumok kérdésének felelevenítésével. Mert nincs hálásabb téma, mint a benesi dekrétumok! Annyit a magyar és szlovák közvélemény is tud, hogy azok nagyon finoman szólva igazságtalanok. Tény, hogy mind a két országban még mindig a jogrendszer részét alkotják és kollektív bűnösséggel vádolják a német és magyar kisebbséget. Tény, hogy ilyen jellegű jogrészeknek semmi keresnivalójuk nemFelerősödik a nacionalista őrület a választások évében Szlovákiában. csak az EU-ban, de egy magát demokratikusnak nevező ország jogrendszerében sem. A fő kérdéseket azonban csak ennél a pontnál érdemes feltenni: milyen máig tartó hatása van a dekrétumoknak a szlovákiai magyarokra? Mert tény, hogy a kárpótlás 1948-as kezdete világosan mutatja a dekrétumok diszkriminatív hatását, de próbálták-e már ezt konfrontál- ni a kárpótlási törvényekkel, és/vagy az Alkotmánnyal? És legfőképp, hogyan állnak összhangban a dekrétumok - konkrétan az Európa Unió jogrendjével (nem szellemiségével!), főleg annak jegyében, hogy Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa sietett biztosítani Káván cseh külügyminisztert, hogy a dekrétumoknak nem lesz hatásuk Csehország csatlakozási tárgyalásaira ? A kérdések megválaszolása (elemzése) nélkül politikai kalandor- ságnak tetszik a benesi dekrétumok szóba hozása a választások előtt. Persze a magyarországi választópolgár szemszöge lehet más, az itteni magyar közösség tagjaként szükségszerűbbnek tartom a fenti kérdések vizsgálatát, esetleg a dekrétumok (Alkot- mány)bíróságon való megtámadását. A nemzetközi szervezeteknek azonban nem a választóknak tetsző nemzetieskedő hangnem, hanem a rendeletek diszkriminatív voltának, illetve egyéb, máig tartó jogi hatásának (kárpótlás) bizonyítása szükségeltetik. Ebben a kérdésben azonban egyelőre illetékes kerestetik. A választások évében Orbán elejtett mondatai miatt várhatóan a magyar kérdés immáron domináns tényezőjévé válik a szlovákiai választásoknak. Míg a magyar miniszterelnök odahaza talán (?!) megerősítheti a jobboldali szavazók eltökéltségét és növelheti számukat, addig nálunk manőverez- hetetlenné teszi az MKP kampányterét, szavazatokat szerezhet a KDH ellenstátustörvénye számára a szlovák parlamentben, visszahozhatja az (egyik?) SNS-t a parlamentbe, egyszóval felerősíti a nacionalista őrületet a választások évében Szlovákiában. A dekrétumok durván megkárosították a szlovákiai magyarokat, alapvető jogok nélküli rabszolgákká tették őket Pozitív cseh lapvélemény Orbán szavairól MTI-JELENTÉS A legolvasottabb prágai lapban közölt írás szerint a cseh politikusok kiforgatták Orbán Viktor Benes- dekrétumokat érintő szavait. Orbán nem követelte a dekrétumok érvénytelenítését, s ezt nem is szabta Csehország európai uniós csatlakozása feltételeként. A cseh nacionalisták azonban szent felháborodásukban módosították szavait, hogy könnyebben tudják bírálni“ írja a lapban Bohumil Dolezal ismert cseh publicista A vasfüggöny felújul című írásában. Leszögezi, hogy a dekrétumokat bírálni helyes, mert azok embertelen és jogilag tarthatatlan normák. Ugyanakkor úgy véli, hogy a magyar kormányfő elképzelései a probléma rendezéséről „igaz, kissé naivak“. Emlékeztet: Verheugen, az EU bővítési biztosa már jelezte is, hogy az unió „alibistái“ irtóznak attól, hogy ilyen ügyekben vájkáljanak. Egyébként is a dekrétumokat maguknak a cseheknek lehet csak érvénytelennek nyilvánítaniuk. Orbán brüsszeli nyilatkozatát minősítve megjegyzi: Senki sem várhatja, hogy egy magyar politikus, ha úgy határoz, hogy (a Be- nes-dekrétumokat érintő) kérdésre válaszol s nem tudom, hogy ezt miért ne tehetné meg, hiszen különben nem lenne őszinte - mást mondana, mint Orbán. A dekrétumok durván megkárosították a szlovákiai magyarokat, alapvető állampolgári jogok nélküli rabszolgákká tették őket.“ A Polgári Demokratikus Párt most egy alakuló München-Bécs-Buda- pest tengelyről beszél. Ebben van valami igazság. Az utóbbi időben egyre láthatóbbá válik az a vasfüggöny, amely a 19. századtól kezdve régiónkat kettészeli. Ennek kialakulásához az 1867-es kiegyezést szomszédaik rovására érték el, s a monarchia általuk uralt részén elnyomták a nemzetiségeket. A csehek pedig azzal, hogy 1918 után a Csehszlovákia területén élő kisebbségeket nem tették egyenrangú állampolgárokká, de a kisebbségek által lakott területekről sem voltak képesek lemondani. AII. világháború után pedig durva jogsértést követtek el a német és magyar állampolgárokon. - A magyarok és a csehek között csak az a különbség, hogy míg a magyarok fokozatosan feldolgozzák problémáikat, addig mi csehek a problémáinkról hallani sem akarunk, és hisztériás rohamot kapunk, ha valaki eszünkbe juttatja ezeket - Véli Dolezal. A kommunizmus bukása után létrejött visegrádi együttműködés próbálkozás volt arra, hogy eltörölje ezt a vasfüggönyt. Ennek feltétele mindkét fél jóakarata és önvizsgálata. A cseh politika ezt a követelményt egyelőre bojkottálja - szögezi le a szerző.
