Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-04 / 29. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 4 KOMMENTÁR Az erőszak jelképei MALINAK ISTVÁN Ha elfogadjuk azt, hogy a terrorizmusellenes harc a világpolitika első számú sürgető kérdése, akkor az is igaz, hogy a második, kölcsönhatásait tekintve pontosabb úgy fogalmazni: mindjárt mellette a második a közel-keleti válság rendezése. És bár nem szűkíthető le rá, de vita thatatlan: a közel-keleti probléma kulcsfontosságú tényezője az izraeli-palesztin viszony. Az Unió helyzetéről egy hete elhangzott Bush- beszédnek a terrorizmussal foglalkozó része épp e szempontok miatt hagyott hiányérzetet az emberben. Látni kell, hogy az iszlám alapú terrorista szervezetek többsége számára épp az izraeli-palesztin probléma rendezetíensége szolgál hivatkozási alapul. Ez ügyben elvárható lett volna valamiféle elvi állásfoglalás az amerikai elnök részéről, már csak azért is, mert az utóbbi hetekben Bush - pillanatnyilag stratégiainak tűnő - fordulatot hajtott-hajt végre közel-keleti politikájában. Ezt mondtuk két-három hónappal ezelőtt is, amikor - első ízben - a palesztin állam megteremtésének fontosságáról beszélt, s most mintha saját bátorságától megijedve ettől táncolna vissza. Az még elfogadható lenne átgondolt amerikai koncepcióként, hogy Bush látványosan támogatja Izrael államot a palesztin terrorizmus - nem a palesztin nép! - elleni harcban. Csakhogy Bush az Ariel Sáron, a bulldózer által kínált receptet támogatta meg épp olyan látványosan, amüyen látványosan előfordult Arafattól. Ezzel szembekerült a Palesztin Hatóságot és vezetőjét, Arafatot támogató Európával, amit az EU több állásfoglalása is bizonyít, továbbá Oroszországgal és Kínával is, nem elhanyagolható szövetségeseivel a terrorizmus elleni harcban. Már egyébként is jelentkeztek a különbségek e harc egyes elemeinek megítélésében Európa és Amerika között, igaz, hogy csak hajszálrepedésekként, amelyek most határozottan mélyülni látszanak. S bár kicsi a valószínűsége annak, hogy a csak a katonai erőre támaszkodó Sáron favorizálása egy újabb nagy arab-izraeli háborúba torkolljon, de azzal, hogy Arafatot a blokáddal mozgásképtelenné tette, a Palesztin Hatóság intézményeit, jelképeit pedig módszeresen lerombolja, Sáron az 1993-as oslói megállapodás minden eredményét felszámolja. Vagyis magát a palesztin autonómiát, amiről Oslo szólt, s amiért a főszereplők Nobel-békedíjat is kaptak. Az izraeli tábornokoknak már kész tervük van a palesztin fennhatóság alá került területek újraelfog- lalására. Nem is lehetne tökéletesebb tervet kitalálni a palesztin szélsőségesség és terrorizmus gerjesztésére! Ebből a szempontból másodlagos a személyek kérdése, de úgy tűnik, hogy amilyen elhibázott az egyik oldalon Saronra építeni, épp oly hiba a másikon csak Arafatraöszpontosítani. Mert mindketten az erőszak jelképei. Klérus az ablak alatt TÓTH MIHÁLY Januárban két olyan kezdeményezés is foglalkoztatta politikusainkat, amelyről látható volt, hogy a katolikus egyház talajában szökkent szárba. A kiskereskedelem vasárnapi szüneteltetésének a kérdését elutasította a közvélemény. A kereszténydemokraták által beterjesztett, EU-nak címzett másik kezdeményezés célja Szlovákia, kulturális-etikai szuverenitásának rögzítése. Ezt a kormány ellenvéleménye dacára a parlament elfogadta. Vérmesebb politikusok és publicisták a két kezdeményezés láttán már azt emlegették, hogy az első lépés lehet az egyház háború alatti szerepének visszallítása felé vezető úton. Eleget tudunk a háború alatti demonstratívan katolikus szlovák állam működéséről. Az 1938 őszén Magyarországhoz visszacsatolt déli terület idősebb lakossága is emlékezik azokra az évekre, amelyek folyamán az újságokban címoldaltéma volt, ahogy a körmenetben közös csatárláncban nyomultak az állam, a hadsereg és a klérus vezetői. A politikatudomány Európában szalonképes művelőinek körében egyetértés alakult ki abban, hogy az állam és az egyház összefonódása miatt se a háború alatti Szlovákia, se a két háború közötti és alatti Magyarország nem tekinthető korszerű képződménynek. Ady Endre Párizs ihlette publicisztikájának szlovákiai magyar ismerői tisztában vannak vele, hogy Franciaországban a 20. század első évtizedében miként ment végbe az állam és az egyház különválasztása. És még azok is élnek, akik a múlt század negyvenes és ötvenes éveinek fordulóján Szlovákiában és Magyarországon tanúi voltak az egyház „államosításának”. Franciaországban békésen, szerves folyamat eredményeként történt meg a szétválasztás. Ennek köszönhető, hogy ott korszerűsödött a katolicizmus. Térségünkben a kommunista párt ordináré módszerei révén irányított egyház megrekedt a háború alatti színvonalon. Ami kontinensünk nyugati felében elképzelhetetlen, az Szlovákiában ismét realitás: a politikusok jelentős része könnyen megfejthető célzattal - ismét a klérus támogatására épít. így fogalmazódott meg parlamenti nyilatkozat formájában az EU-nak címzett különvélemény. De vajon csak a korszerűsödésben visszamaradt egyház hibáztatható az avítt praktikák felélesztéséért? A politikusok is vétkesek, amiért kiszellőztették a régi uraságokról levetett köpönyegeket. A fordulat másnapján számos, tegnap még ateista politikus jelent meg gyertyával a kezében. Lehetőleg a legforgalmasabb székesegyházban, hogy minél többen lássák. VISSZHANG Újabb magyar táblára várva Az Új Szó január 21-i számában olvastam a Magyar táblára várva című tudósítást. Ebed 1999. december elsejétől önálló, előtte közigazgatásilag Párkányhoz tartoztunk. Sajnos, a város nevét magyar nyelven hivatalosan a hatályos törvények értelmében nem lehet használni. Községünk neve a 191/1994. sz. törvény mellékletének helységnévtárában nem szerepelhet, hiszen a törvény születésének időpontjában még hivatalosan nem is létezett, így az útkarbantartó vállalat a magyar nyelvű helységnévtáblát nem helyezheti el a szlovák nyelvű mellé. A tavalyi népszámláláskor községünk lakosainak 81,1%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. 2001. szeptember 27-én kéréssel fordultam a parlament irodájához, leírtam a Párkánytól való elválásunkat, és kértem, tájékoztassanak, kihez fordulhatok, milyen módon lehet bekerülni ebbe a bizonyos helységnévtárba. Miután választ nem kaptam, az Érsekújvári Járási Hivatalnak intéztem ugyanezt a kérdést, a mai napig még csak válaszra sem méltattak! Nagy Tibor polgármester Ebed- Ha lehet, akkor én is indulok a legközelebbi szlovákiai választásokon, mert itt már csak földön kívüli lény tud rendet teremteni a belpolitikában! (Gossányi Péter karikatúrája) Bécs és Prága még mindig vitázik - mai szemmel bűncselekményt követett el Benes elnök, a népirtó Nem akar szűnni az oszt- rák-cseh polémia. A temelí- ni atomerőműről a hangsúly azonban most egyértelműen a számunkra, magyarok számára is szomorú emlékű benesi dekrétumokra terelődött. KOKES JÁNOS Azokra az elnöki rendeletekre, amelyek alapján a II. világháború után mintegy hárommillió németet telepítettek ki az akkori Csehszlovákiából, a szlovákiai magyarok tízezrei pedig munkaszolgálatosként Csehországba, illetve mások a lakosságcsere címén Magyarországra kényszerültek. Ausztriában és Csehországban is belpolitikai viharokat gerjesztenek most a dekrétumok. Wolfgang Schüssel kancellár csütörtökön még jóformán be sem fejezte nyilatkozatát, hogy Te- melín és a dekrétumok nem akadályozzák Csehország uniós csatlakozását, amikor a parlament alsóháza felszólította kabinetjét: kezdjen határozott tárgyalásokat Prágával a benesi dekrétumok hatályon kívül helyezéséről. Prága a bécsi parlament határozatára nem adott egyértelmű választ, ami jelzi, hogy a kérdést nem mindenki ítéli meg egyformán. „A dekrétumok törvényes vitatémát képeznek” - nyilatkozta Ales Pospísil külügyi szóvivő. Szerinte a témát először szakértőknek kellene megvitatniuk, s a politikusok majd csak azt követően ülnének tárgyalóasztalhoz. Libor Roucek kormányszóvivő kijelentette, hogy „a benesi dekrétumok már nem jelentenek nyitott kérdést, mert kihúnytak”. A cseh parlamenti pártok képviselői is visszautasították az osztrák követelést. „Botrányos, és támadást jelent Csehország jogfolytonossága ellen, megkérdőjelezi Európa II. világháború utáni elrendezését. Ezt a követelést egyetlen cseh kormány sem fogadhatja el” - ismételte meg a szokásos cseh álláspontot Jan Zahradil, a Polgári Demokratikus Párt ámyékkülügyminisztere. Ugyanakkor a konzervatív Lidové noviny pénteki kiadásában egy majdnem egész oldalas írást közölt, amelyben Petr Placák történész, író megállapítja: ha Be- nesnek a szudétanémet-kérdés rendezésében a II. világháború után hangoztatott álláspontját az emberi jogok mai értelmezése szerint ítélnénk meg, akkor a volt csehszlovák államfő tettei népirtásnak minősülnének, amiért Szlo- bodan Milosevicshez hasonlóan ő is nemzetközi bíróság elé kerülne. „A németkérdés benesi rendezése hideg fejjel átgondolt politikai döntés volt a cseh föld német elemtől való etnikai megtisztításáSzerinte a témát először szakértőknek kellene megvitatniuk. ra egy olyan időben, amikor erre egyedülálló lehetőség kínálkozott. Ezt a lehetőséget a fanatizált német kisebbség jelentős része által támogatott náci megszálló rendszer kegyetlensége, a Nyugat nem egészen tiszta lelkiismerete, s - elsősorban - a sztálini Oroszország birodalmi étvágya és Közép- Európa hatalmi bekebelezése teremtette meg” - írja Placák. Szerinte Benes politikáját az sem menti, hogy a németek kitelepítésével az események súlya alatt a nyugati demokráciák is egyetértettek azzal a feltétellel, hogy „rendezetten” kell lezajlania. A szerző idézi Benes több kijelentését, amelyben a volt államfő nyíltan hangoztatja: ki kell használni a háború utáni helyzetet, és Csehszlovákiát meg kell tisztítani a németektől és a magyaroktól. „Értsd tehát: nem a bűnösöket kell igazságosan megbüntetni, hanem bizonyos etnikai csoportot kell likvidálni” - összegzi Placák Benes kijelentéseit. Hosszáteszi: Benes felelősséget visel azért is, hogy a német és a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokat a háború után megfosztották elemi emberi és állampolgári jogaiktól is. Hogyan hangzana tehát a bírósági ítélet, ha az emberi jogok mai értelmezése szerint kellene döntenie Benes ügyében a testületnek? „Úgy vélem, hogy Benes államfői tisztsége, részesedése a minél nagyobb számú német állampolgár kitelepítésének keresztülvitelében, a német kisebbségnek törvényen kívülre helyezésében, tevékenysége, annak indokai, amikor a nyilvánosság előtt beszélt a németkérdés likvidálásáról Csehszlovákiában, teljesítik a népirtás lényegét, úgy, ahogy ezt a bűncselekményt az ENSZ 1948. december 9- én elfogadott egyezménye rögzíti” - záija írását Placák, aki szerint Benes a németek kitelepítésével egyszer s mindenkorra meg akarta oldani a cseh-német együttélés itteni problémáját. Az osztrákok követeléséhez fűzött kommentáijában pedig a Lidové noviny leszögezi: a benesi dekrétumokról folytatott vita lezárható lenne egy szimbolikus nyilatkozattal, ha azt megelőzően a németek és az osztrákok kinyilvánítanák, hogy ez nem teremt alapot semmiféle vagyoni követelésre. Schüssel, valamint Gerhard Schröder német kancellár ezt talán keresztül is tudná vinni, de a cseh oldalon ez nehezebb lenne, mert Prágában lassan már az alkotmány részének tekintik ezeket a modern Európában nem szalonképes dekrétumokat - véli az újság. A szerző prágai munkatársunk TALLÓZÓ 2000 Budapest törődik az ukrajnai ma gyarokkal, Kijev konzultál cími írásában ismerteti a kedvezmény törvényt és a román-magyar egye tértési nyilatkozatot a 2000 című Viktor Medvedcsuk befolyásos po litikushoz és üzletemberhez, a: Ukrajnai Egyesült Szociáldemok rata Párt elnökéhez közel álló heti lap. A szerző, Szvetlána Vasziljevi több tévedést is tartalmazó írásá ban ismerteti a Magyarországgá szomszédos országokban élj (Ausztriát leszámítva) magyarok nak a magyarigazolvány alapjái járó kedvezményeket, majd leszö gézi: „Ezzel a magyarok az adót országok többi nemzetiségéhe: képest etnikai alapon előnyhö: jutnak. A lépés indoklásaként ; törvényben az áll, hogy meg kel őrizni a nagy magyar nemzetet amelybe Magyarország állampol gárain kívül más országok magya kisebbségei is beletartoznak. Ez ; megfogalmazás egészen veszélye politikai jelleget hordoz. Ezt méj azzal is fokozzák, hogy utalást tar talmaz »a Trianonért való kárpót lásra«.” A cikkíró kitér az 1920-a békeszerződéssel Magyarország tói elcsatolt országrészek ismerte tésére, és utal a második világhá borút lezáró békeszerződésre és ; Magyarország által szomszédaivá kötött kétoldalú határmegállapo dásokra. „Ily módon az utalá; összeurópai értelmet kap, tekin tettel arra, ha figyelembe vesszül a térség jelenlegi problémáit. A utalás annál is problematikusabl ma magára Magyarországra néz ve, hogy napirenden van az orszáj Európai Unióba történő belépése - szögezi le a cikk szerzője. A heti lap a magyar-román egyetértés nyilatkozat létrejöttéről beszámol va azt állítja, hogy román nyomás ra Magyarország beleegyezett hogy a magyar kisebbségnek járj jogokat minden román állampol gárra kiterjesszék. A cikkíró utal; nyilatkozatnak arra a rendelkezé sére is, amely szerint a törvénynél a szomszédos állam területén tör ténő érvénybe lépése az adott ál lám jóváhagyásától függ, maj< hozzáteszi, hogy ez a legvitatot tabb pont, amelyről Magyarorszá; 2001 őszéig bármilyen konzultáci ót elutasított. „Hogy mi lesz ; szomszédos országokkal, így Uk rajnával, egyelőre nem tudni, d< kétségkívül nem reális, hogy öt venmillió ukrán ilyen jogokat kap jón” - állapítja meg a szerző, majc idézi Ihor Dolhovot, a kijevi kül ügyminisztérium szóvivőjét, ak szerint Ukrajnának a magyar félle közösen kell kialakítania a kedvez ménytörvénnyel kapcsolatos állás pontját, azaz azt, hogy miképp milyen mélyen és milyen szervei közreműködésével valósulhat mej a törvény. A tárca legutóbbi sajtó értekezletén Dolhov közölte, hog a kedvezménytörvénynek a ma gyár nemzetiségű ukrán állampol gárokra vonatkozó végrehajtási el járását most határozzák meg kon zultációkon. Az ukrán állásponttó a szóvivő a lap szerint elmondta:; létező kétoldalú megállapodásol keretében kívánják szavatolni ; nemzeti kisebbségek jogait. „H; azt látjuk, hogy valamilyen módoi a többi ukrán állampolgár joga csorbulnak, bizonyos intézkedő sekre kerül sor. De ma nem látunl ilyen veszélyt” - idézi a külügymi nisztérium szóvivőjét a hetilap. LEVÉLBONTÁS Előre meg kell gondolnunk! A rendszerváltástól eltelt időszakban egyre jobban érvényesült a vadon törvénye. A ’89-es „bársonyos forradalom” kinek is lett bársonyos? A letűnt kommunista rendszer zászlóvivőinek, köpönyegforgatóinak. A becstelen, gyors vagyonszerzés révén a régi bársonyszéket vadonatújra cserélték. Sárközi János szentpéteri lakos találékonyan fogalmazta meg, hogy „a kommunista nem vész el, csak átalakul”. A piros színű pártkönyv helyett egyeseknek portól megfakult imakönyv lapul a zsebében. Csak ezekből olyan álszentek lesznek, mint amilyen párttagok voltak. Óriási hiba volt ’89-ben, hogy nem szórták ki őket fészkeikből, így egérutat nyerve szemünk láttára a rossz törvényeket kijátszva meggazdagodtak. Gyárak, üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek, kistermelői közösségek épületei, gépei és egyéb tartozékok váltak a tulajdonukká piszkos módon. Ezt a valóságot bárki érzékeli, látja a saját környezetében, ahol él. Új nevű politikai pártok - városi-falusi önkormányzatok vezető pozícióit elfoglalva - tovább bomlasztják a társadalmat. Hogy ilyenek ülhetnek továbbra is vezető posztokon, azért a választópolgár is felelős, jóllehet tevékenységükre a populizmus, a bürokrácia, a letűnt korszak gigantomániája, az adófizetők által befolyt pénzek ésszerűtlen pocsékolása jellemző. Jól oda kell figyelnünk az idei parlamenti választásokon, hogy az álarc mögé bújt elvtársak végre oda kerüljenek, ahová valók... A tarackbúza gyökere a földben képes a parazita további szaporítására, és sajnos, ez érvényes az apparatcsikokra is! Bathó Hubert Marcelháza Még az ördöggel is társulnak Már 83 éves vagyok, de naponta olvasom az Új Szót. A lap január 28-i számában meglepett a Gyimesék Meciarék listáján című hír. Szégyellem, hogy ismét vannak olyanok, akik a végre egységbe tömörült szlovákiai magyarság megosztásán törekednek, hogy közelebb kerüljenek a vályúhoz, és képesek ezért az ördöggel is társulni. Bízom benne, hogy rajtam kívül mások is elítélik őket, és nem sikerül a szégyellni való elképzelésük. Gazsó István Jánosi
