Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 23. Riport A természetes ásványvízforrások nem hoznak túl sok hasznot a községeknek, a vízvédelmi területeken vállalkozni is nehezebb a környezetvédelmi előírások miatt Eddig „átok” volt a víz, ezután már áldás lesz? Még most is üveg- sőt ládaszámra hordják a gyógyvizet Szalatnyáról. Megéri fagyoskodni, hiszen sokkal jobb a gyárban palackozottnál. Társulásba tömörültek azok a községek, amelyek területén természetes gyógyforrások, illetve gyógyfürdők, valamint természetes ásványvízforrások találhatók. PÉTERFI SZONYA A községek azt szorgalmazzák, hogy az ásványvíz-használati díj 30 százaléka a városokat, községeket illesse, felügyelhessék az úgynevezett kinti csapokat, a forrás karbantartásáért illetéket kérhessenek, a vízvezeték-hálózat, szennyvíztisztító építési költségeit viszont az állam kiemelten támogassa.- Tudatosítjuk, hogy a természeti kincseket védeni kell, ám ami más országokban áldás, az nekünk átok. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis eddig semmi hasznunk nem származott abból, hogy községeinkben gyógy- vagy ásványvízforrások találhatók. Sőt, mivel a tizenhét település az első és másodfokú vízvédelmi területeken fekszik, a környezetvédelmi megkötések miatt számos vállalkozásról le kell mondanunk- magyarázta Bazsó Árpád, Sza- latnya polgármestere a márciusban parlament elé kerülő törvény lényegét. A szalatnyai savanyú víz évszázadok óta szolgálta az embereket anélkül, hogy tudatosították volna gyógyhatását. A 18. század végén a Magyar Királyi Kamara elnöke, Koháry Ignác nádorhelyettes (akinek 1815-ben I. Ferenc hercegi címet adományozott) számos vendéget vitt Szalatnyára, köztük Ki- taibel Pált. A budapesti orvos tanulmányban foglalkozott a sza- latnynai ásványvíz vegyi és gyógyhatásúval. Megállapította összetételét, utalt az emésztő-rendszerre, a légutakra, az anyagcserére, a vérképződésre és az általános erőnlétre gyakorolt hatására. Összevetette a bártfai, több németországi, valamint a belga Spa fürdő gyógyvizével is, és közzétette: az ásványi anyagok mennyiségét és arányát tekintve elsőbbséget élvez a felsoroltakkal szemben. Mivel a víz tulajdonságait nem befolyásolta sem a szállítás, sem a palackozás, az ásványvíz üzleti sikere arra ösztönözte a tulajdonost, hogy fürdőépületeket építtessen. A kádfürdők, a szalatnyai gyógykezelés és pihenés egyre népszerűbbé váltak, és komoly konkurenciát jelentettek a közeli Szántónak. Bár a korabeli feljegyzések szerint az 1858.január 15-ei földrengés következtében csökkent a forrás vízhozama, a környék lakóinak mindig elegendő mennyiségű víz jutott. A II. világháború előtt Szalatnya, Felsőszemeréd és Horváthi lakói ingyen jutottak az ásványvízhez, ásták és tisztították a kutakat. Miután az állami ásványvíz-palackozó üzemet (1958-ban alakult) 1996-ban privatizálták, a vízkitermelési jog az új tulajdonosoké lett. Az úgynevezett kinti csapból továbbra is bárki meríthetett vizet, ám visszaélésekre került sor: idegenek tartálykocsikkal vitték az ásványvizet, és más régiókban kereskedtek vele. Mivel a vandálok az éj leple alatt rendszeresen megrongálták a csapokat, a tulajdonosok lezárták az üzem területén levő főcsapot. A község lakói - hálózat híján - ivóvíz nélkül maradtak. Nemcsak a szalatnyaiak, a környéken élők is igényt tartottak a megszokott ásványvízre. Polgármesterré választásom után felvettem a kapcsolatot a palackozó vezetőségével, és kértem, nyissák meg a kinti csapot. Nem azért sikerült megegyeznünk, mert a részvénytársaságban 2,5 százaléknyi részvényünk van, hanem azért, mert vállaltuk a rendfenntartást, a vízfogyasztás ellenőrzését. Ez annyit jelent, hogy egy ember 30 liter ásványvizet vihet el. Sajnos a költségvetésünk olyan alacsony, hogy rajtam és a titkárnőn kívül nem alkalmazhatunk további személyt, az ásványvíz fogyasztóitól 30 literért 10 koronát kérünk. Tavasztól őszig heti négy órán át, télen - vasárnap és hétfő kivételével - napi két órán keresztül vihetik az ásványvizet, felügyelet mellett. Tavaly, a lakók legnagyobb megelégedésére, közel 200 ezer koronás beruházással tetőt építettünk a csapok, illetve a vezeték fölé. Amióta ügyelünk a rendre, nem fordult elő visszaélés. Az itt élők egyszerre általában egy hétre való vizet visznek. Szomjunk oltására nincs más lehetőségünk, hiszen Szalat- nyán, Felsőszemeréden és Egegen nincs vízvezeték-hálózat; a talajvíz pedig egészségtelen. A palackozó az államnak fizet az ásványvízfogyasztásért, ha jól tudom, köbméterenként 10-15 koronát, ám a készülő törvény szerint a vízdíj 30 koronára emelkedik. Mi pedig azt követeljük, hogy az ösz- szeg 30 százaléka bennünket illessen. A bevételt fejlesztésre fordítanánk - magyarázza a polgár- mester, közben ásványvizet tölt a poharakba. - Nekünk csak ez ízlik. Lehet inni tisztán, keverhető szörppel, de a fröccsbe is kiváló. Tévedés ne essék, más az íze, mint a palackozottnak. Összehasonlíthatatlanul jobb - jegyzi meg, majd kóstolót önt a gyári vízből is. A szénsavval dúsított szalatnyai- nak valóban más az íze, ám aki soha nem kóstolta az eredetit, ezt nem sejtheti. Persze, nemcsak ivóvízgondok keserítik a régió életét. A 348 lakosú községben - tíz évvel ezelőtt még a lakosság 70, ma viszont már csak 57 százaléka vallja magát magyar nemzetiségűnek - 30 százalékos a munkanélküliség. S amíg nem enyhülnek a szigorú rendeletek, Sza- latnyán nem indulhat be egyetlen vállakózás sem. Vízvédelmi területen szinte minden tilos, a mezőgazdasági termelést, a fakitermelést is beleértve, hiszen a talajvizeket védeni kell. Helyzetünket könnyítené a szennyvízhálózat kiépítése, ám önerőből nem tudjuk előteremteni a 16 millió koronát. Nekiláttunk ugyan a munkálatoknak, de mert saját forrásokból csupán 1,6 milliót különíthettünk el (a község évi költégvetése 1,3 millió!), a környezetvédelmi minisztérium csak 1,7 milliós támogatást nyújtott. Ami azért sem igazságos, mert az ásványvízforrások védelme miatt hátrányos helyzetben vagyunk. Ha megépül a hálózat, végre nekiláthatunk az építésnek is. Hiszen a fiatalok is szívesen itthon maradnak, ha lesz hol lakniuk. Szalatnya viszont csak akkor fejlődhet, ha a képviselők elfogadják a törvényt. A kút körül nagy a jövés-menés. Az emberek kézikocsikon tolják a pakkokat. - Kifogytak a tartalékok, a hét végén vendégeink voltak, több savanyúvizet ittunk - magyarázta egy idős néni. Bár fáj a háta, a lába is dagad, nem mond le a szalatnyai vízről. Azt is elmondja, a gyárban palackozottat a romákat kivéve senki sem vásárolja a faluban. - Csúfolnak minket a cipekedés miatt, de miért fizessünk sokat a rossz vízért, ha a jóhoz fillérekért hozzájuthatunk. Mi harminc literért fizetünk any- nyit, mint ők a bolti háromért. Amíg sorra kerülünk, beszélgetünk. Kell ez is - hangsúlyozta. Berkula László nem egyedül érkezett a hat kilométerre levő Palástról. - Húsz éve csak ezt a vizet isszuk. Volt is nagy felhördülés, amikor a gyár lezárta a főcsapot. Szerencsére a polgármester rendet teremtett, már nem fordulhat elő, hogy valaki tartálykocsival érkezik. Mert volt ilyen is, órákig vártunk arra, hogy sorra kerüljünk. Ketten hatvan litert viszünk haza, ez két hétre elegendő. Az a jó, hogy az ásványvíz íze, minősége nem változik, igaz, nyáron hetente töltjük meg a palackokat - mondja, s a többiek szintén bólogatnak. Bazsó Árpád: Vízvédelmi területen szinte minden tilos Nem fordulhat elő, hogy valaki tartálykocsival jön (Somogyi Tibor felvételei) Fogékonyabbak a pszichológiai eredetű megbetegedésekre azok az emberek, akiket gyerekkorukban sokkhatás ért bizonyos bűncselekmény következtében Bűncselekmények, névtelen áldozatok és a következmények KAMONCZA MÁRTA Tegnap volt a bűncselekmények áldozatainak napja. A törvényekben általában nem szerepel az áldozat fogalma, a jogalkotó helyette a sértett, illetve károsult kifejezést használja. A károsult a törvény szerint az a személy, akinek a bűncselekmény egészségét, vagyonát, jogát, jogos érdekét sértette vagy veszélyeztetve voltak a törvény által védett jogai vagy szabadsága. Nincsenek pontos adatok arról, hogy hányán élnek közöttünk olyanok, akik sérelmére bűncselekményt követtek el. Sok olyan eset van - például nemi erőszak, vagy a családon belül elkövetett különböző bűncselekmények -, amikor a sértett nem tesz feljelentést, annak ellenére, hogy sokszor élete végéig nem tud szabadulni attól az érzéstől, amit a cselekmény kiváltott benne. Hencze Mónika pszichológus szerint a bűncselekmény minden esetben traumatikus esemény, amely eltérő reakciókat válthat ki, attól függően mennyire mélyen éli át az egyén az áldozat szerepét, milyen az személyisége, érzelmi kiegyensúlyozottsága, adaptációs készsége, illetve tűrőképessége. „Bár az emberek válaszai széles határok között mozognak, megfigyelhető egy általános viselkedési forma: az érzelmi stresszreakció. Véleményem szerint társadalmunkban az egyik gyakori bűncselekmény a nemi erőszak és a szexuális zaklatás, ami még mindig tabutémának számít. A sértett többnyire titkolni kénytelen magát a cselekményt, mivel általában a támadások áldozatait hibáztatjuk. Az áldozatok félnek attól is, hogy kinevetik amiért hagyta, hogy kihasználják. Több tanulmány számol be arról, hogy a nemi erőszak után hat hónapig mind a férfiak, mind a nők szorongást, félelmet vagy depressziót élnek át. Nagyobb az esélye a szorongásos megbetegedések, az alkoholvagy kábítószerfüggőség kialakulásának. Ha gyermekkorban éri a támadás (főleg szexuális bántalmazás), nagyobb a hajlam a pszichológiai megbetegedésekre“ - állítja a pszichológus. Elmondása szerint a bűncselekmények sértettéinél gyakori a depresszió és a szorongásos tünetek súlyosabb formája, az úgynevezett poszttraumatikus stresszbeteg- ség. Tünetei sokrétűek és különböző intenzitásúak lehetnek az ember lelkivilágára. „Megjelenhetnek a következő formákban: érdektelenség a korábbi tevékenység iránt, elidegenedés a környezettől, családtól, másoktól, a bűncselekmény (trauma) állandóan visszatérhet tolakodó, rossz emlékek formájában, alvászavarokhoz vezethet, lidércálmokat, esti szorongást válthat ki. Továbbá koncentrációs zavarokat okozhat, csökkentheti teljesítőképességünket, erősíti a negatív gondolatok uralkodását, pánikus viselkedésmintákhoz vezethet, érzelmi kiegyensúlyozatlanságot okozhat: túlizgatottság vagy lelkiismeretfurdalás formájában élhető meg - miért pont velem történt, lehet, hogy én vagyok a hibás -, csökkenti az ember önértékelését, biztonságérzetét, tétlenséghez, alkohol vagy droggfüggőséghez vezethetnek“ - sorolja a szakember. Varga István alezredes, az Érsekújvári Vizsgálati Hivatal igazgatója munkája során sok elkövetővel és károsulttal találkozott. „A járásunkban elkövetett bűntettek jelentős része, mintegy 60 százalék vagyon elleni cselekmény: rablás, lopás. Tapasztalatom szerint ezek károsultjai - bár itt is sok függ a sértett pszichikumától - viszonylag haramabb túlteszik magukat a kellemetlen „élményen“, mint azok a személyek, akik erőszakos bűncselekmények áldozatává váltak“ - véli az igazgató. A járás egyik falujában néhány hónappal ezelőtt egy huszonéves fiatalember behatolt egy egyedülálló nyolcvanéves asszony családi házába és megerőszakolta az idős nőt, aki azóta állandó rettegésben él. Arról, hogy a bűncselekmény éjszakáján mit élt át, nemigen beszél, csak annyit mond: álmában gyakran újból átéli a borzalmakat és érzi, a tettes ismét felkeresi. Hiába mondják neki, hogy az elkövető már rács mögött van, ahonnan egyhamar nem szabadul. A asszony képtelen túltenni magát a történteken. A másik esetben egy 14 éves kislányt rendszeresen megerőszakolta az édesapja. A lány sokáig, titkolta, aztán amikor már nem bírta tovább, a történteket elmondta az édesanyja testvérének, aki azonnal feljetentést tett a rendőrségen. Az apát letartóztatták, a lány azóta is rendszeresen pszichológushoz jár. Az iskolában képtelen odafigyelni, teljesen magába fordult. „Vannak emberek, akiknél az érzelmi stressz idővel csökken, képesek elfelejteni. Másoknál azonban a hatás hosszútávú, esetleg egész életen át maradandó nyomot hagy, lelki károsodást okoz, ilyen például a nemi erőszak). Segítséget nyújthat a pszichoterápia, melynek célja, hogy az áldozatul esett személyek képesek legyenek az átélt traumát megfelelő módon kezelni és megváltoztatni érzelmi beállítottságukat, gondolataikat, viselkedésüket“ - hansúlyozza a pszichológus, aki szerint nagyon előnyös lehet a csoportterápia is, ahol a hasonló problémákkal küszködő emberek kölcsönösen megoszthatják élményeiket és támogatást, megértést nyújthatnak egymásnak.
