Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 23. VENDÉGKOMMENTÁR Igazodás, tiszta szívvel BARAK LÁSZLÓ Anna Malflcová, a Szlovák Nemzeti Párt zsémbes elnök asszonya nyilván csalódott, hogy a parlament illetékes bizottsága megállította az általa javasolt fegyelmi eljárást Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, képviselője ellen. Mint ismeretes, a vérmes Anna azzal vádolta meg Durayt, hogy megszegte képviselői esküjét, amikor a budapesti Országházban, ünnepélyes ceremónia keretében, átvette a magyarigazolványt. Ha az ember rosszmájú akarna lenni, azzal folytathatná e hírt, hogy a fegyelmi eljárás megállítása miatt, ellenkező előjellel ugyan, de maga a „vádlott” is legalább olyan csalódott lehetne, mint a „nemzetes” asszony... Távozz tőlem, sátán...! Hiszen a mi kemény Miklósunk valóban fellélegezhet, ha komolyan azt akarja, hogy minden szlovákiai magyarnak legyen magyarigazolványa. Mármint hogy ne kelljen valaminő megtorlástól tartania azoknak, akik folyamodnak érte. Remélhetőleg az én jó anyám is megkönnyebbült D. M. „felmentésének” híre hallatán. Őt ugyanis rövidesen Győrbe kell vinnem, hogy átvegye a szóban forgó dokumentumot. Mert amikor pár hete párkányi lakhelyén „magyarnak kérvényezte” magát, aztán kirobbant a műbalhé a két illetékes kormány között, kissé megszeppenve érdeklődött, mi lesz ennek a vége? - Mama, majd csak küyuka- dunk valahol - üzenem neki ezúton. - Ne félj semmit, látod, hogy D. M. is hogy megúszta... Sőt, profi politikusként, elégedetten nyugtázhatja, hogy vadiúj magyarigazolványa ürügyén nagyságrendekkel többet foglalkozott vele a honi sajtó, mint az utóbbi időben bármikor. Kell-e ennél több egy elhivatott, profi politikusnak, akinek a publicitás a lételeme? Őszintén szólva, holott tudatosan a nagypolitikai ringen kívül téblábolok, jómagam is szeretem a publicitást. Hiszen esendő ember volnék magam is. Ha tehát valaki tudná nekem szavatolni, hogy huzamos ideig a lapok címoldalán díszelgek majd és legalább ideig-óráig tévésztár válik belőlem, esedeg ráállnák én is magyarságom magyarigazolvánnyal történő hivatalosítására. Minthogy egyébként is, isten bizony, tiszta szívvel magyar volnék, amióta az eszemet tudom. Méghozzá teljesen ingyen! Vajha magától értetődő lenne ez - bumáska nélkül is. JEGYZET nunk, vajon mi történne, ha nálunk nyitna hasonló nagyáruházát valamelyik nemzetközi multi. Valószínűleg halálos áldozatok is lennének, mert az itteni tömeg aztán tényleg agresszívan tud nyomulni. Elég, ha csak a hipermarketek termékkóstolóira gondolunk, ahol meglett emberek mennek ölre egy darab sajtért, vagy a szakvásárokra, ahol öltönyös látogatók teszik ugyanezt egy-egy reklámtól! vagy öngyújtó megkaparintása céljából. Az árengedmény szót inkább ki se mondjuk, adtak már el nálunk féláron rothadt banánt, lejárt konzervet, pecsétes pólót, gyártási hibás cipőt úgy, hogy közben a vásárlók testi épsége forgott kockán. Egy neves szociológus szerint egy középkorú átlagpol- gámak körülbelül tízezer tárgya van. Kérdés, mennyire van közülük valóban szükségünk, hol kezdődik az esztelen fogyasztás, a divatmajmolás, a mértékvesztés, honnantól válik kényszerré a vásárlás, melybe a társadalom hajszolja bele saját polgárait. Az ijesztő budaörsi képek láttán ezen is el kellene gondolkodnunk, mert ami késik, az (nálunk sem) múlik... Magyarítás parancsra POLGÁR ANIKÓ Úgy tűnik, a 19. századi nagy nemzetféltők szelleme támadt fel újra Magyarországon. A minap a tévében egy harcias nyelvészhölgy lelkesen magyarázta, hogy mostantól minden nyilvános feliratot magyarul is fel kell tüntetni, s aki ennek nem tesz eleget, arra a törvény lesújt. Most már minden magyar megnyugodhat: a „Restaurant” mellett a feliratokon a jövőben ízes magyarsággal az „Étterem” szó is fog szerepelni, s ha sokan megfogadják a nyelvészek jó tanácsait, akkor a „Hotel” helyett (vagy mellett) is inkább a „Szálló” szót írják ki épületük homlokzatára. Ha esedeg pályázatot írnának ki az idegen szavak magyarítására, nekem - az előbbieken felbuzdulva - lenne is néhány javaslatom: a minisztert - a latin szó eredeti jelentése alapján - nevezzük a jövőben szolgának, a minisztériumot szolgahivatalnak, a parlamentet - a szó francia gyökerét figyelembe véve - egyezkedőhelynek. Közben elgondolkodom, milyen könnyű dolgom is lenne, ha a középkori latinból idejében kiirtották volna a kétes elemeket, s a mindenféle irányból „megfertőzött” franciát vagy az olaszt most nem is kellene tanulnom, hiszen a latinnal mindkét nyelvterületen elboldogulnék. Az angolban viszont - pechemre! - csupa ősgermán szó lenne, ha annak idején kitörölték volna belőle ezeket a mocskos latinizmusokat. A görögöknek ugyan valóban volt „nyelvmegőrző” programjuk, mely sokáig fenntartotta az ógörögből kiinduló „tiszta” katharevuszát, a beszélt nyelv (dimotiki) azonban rá se hederített az írott szabályokra, s ezt egy idő után nem lehetett nem észrevenni. A magyarban ehhez képest igazán késésben vagyunk: ha őseink annak idején jobban vigyáztak volna, s megakadályozták volna az iráni, török, szláv, germán, latin szavak térhódítását, most anyanyelvűnkön is szót értenénk a vogulokkal, sőt, talán még a mordvinokkal is. Nem biztos, hogy szót értenénk azonban Európával, melynek ajtajában úgy állnánk, szótárunkban keresgélve, mint a Budapestre érkező, magyarul nem értő turista az „Étterem” felirat előtt. Fogyasztói hisztéria JUHÁSZ KATALIN Ennél „látványosabban” nem is nyithatott volna az a bizonyos budaörsi műszaki áruház, amelynek norvég és svéd eladói angolul szolgálják ki a mohó magyar fogyasztót. A nyitás pillanatában több tízezer „half-price HIFI stereo”-ra és „special offer TV”-re vágyó polgár rohamozta meg az épületet, kitört a pánik, egymást taposták a kedves vevők, többen elájultak, megsérültek, öszevere- kedtek, a bejutók pedig egymás kosarából ragadták el az árut, ezért pár óra múlva ideiglenesen be is kellett zárni. Az internetes hírportálokon már aznap délben sokkoló részletek jelentek meg, a tévécsatornák sem csúsztak le a nagy eseményről, mutattak megtépett, vérző-pityergő asszonyokat, monoklis, felpaprikázódott férfiakat, az éjszakát autójukban töltő, hat porszívóval távozó szerencsés nyerteseket, és karjukat tehetetlenül széttáró rendfenntartókat. Muszáj belegondol- Ha engem választanak elnöknek, akkor biztosan bejuttatom a pártot a parlamentbe, mert bohóckodni nagyszerűen tudok, s ezt Szlovákiában díjazzák! (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE N OVI NY Orbán Viktor magyar miniszter- elnök az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt szerdán tett kijelentéseit boncolgatja a napilap. „A magyar kormányfő jó képességű demagógként mutatkozott be. A veszély abban rejlik, hogy a nyugat-európai képviselők nem lehetnek teljesen képben, miről is szól az egész ügy. A szlovák diplomáciának ezért reagálnia kell, és helyre kell tennie a dolgokat. A magyar kedvezménytörvénnyel összefüggésben még egy kérdés időszerű: a státustörvény jóváhagyásával Budapest miért tette kockára jószomszédi kapcsolatait? Orbán azt állítja, hogy a törvény országa és a történelem összjátéka folytán más államok polgáraivá vált magyarok érdekeit szolgálja. Ez a részben érthető érv azonban csak nehezen múlhatja fölül a közép-európai jó és baráti kapcsolatok szükségességét. Márpedig eljárásával Budapest éppen ezeket a kapcsolatokat veszélyezteti” - olvasható a lapban. HÉTVÉG(R)E Levelezgetés fagypont fölött Mélyponton a szlovák-magyar kapcsolatok, pedig azt hittük, Vladimír Meciar pótolhatatlan, ha eltűnik a színről, minden másképpen lesz. De úgy látszik, van ki helyettesítse. Az egyik tettekkel, a másik szavakkal. Mindig a szélsőségesek járnak jól mindkét oldalon. MOLNÁR NORBERT Magyarország és Szlovákia olyan, mint két imádkozó sáska a nász előtt, csak nem tudják eldönteni, melyik a hím és melyik a nőstény. Mikulás Dzurinda kormányfő dacból nem megy el a visegrádi négyek legközelebbi miniszterelnöki találkozójára, mert Orbán Viktor otrombákat mondott a kedvezménytörvény szlovákiai meg nem értéséről és Benes elnök dekrétumairól. Persze, nem Mikulás volt az úttörő, a csehek és a lengyelek pionírkodtak, nekik sem tetszett a benesezés. Orbánnak egyetlen brüsszeli nap alatt sikerült magára haragítania az egész visegrádi közösséget néhány kampányszagú mondattal. Ha ez így folytatódik, április 21- ig, a magyarországi választások végére nem lesz, aki a térségből szóba álljon Budapesttel, kivéve Bukarestet. És ezzel nem azt mondom, hogy a benesi dekrétumok vagy a szlovák státusellenkezés rendben van, hanem azt, hogy az időzítés továbbra is gyenge pont maradt, hacsak nem az „engem szerencsétlent mindenki támad” klisére hajaz valaki. Ezt játszotta el Wayne Gretzky, minden idők egyik legnagyobb jégkorongjátékosa is, aki a kanadai olimpiai csapat menedzsereként Nyalják a bélyegeket a magyar és a szlovák külügyminisztériumban. bejelentette: őket mindenki utálja. Pedig a többi csapat csak azzal a módszerrel szállt jégre ellenük, amelyet ők vezettek be úgy tíz évvel ezelőtt: bármilyen eszközzel leradírozni az ellenfelet. Közben azért nyalják a bélyegeket a magyar és a szlovák külügyminisztériumban, folyik a levelezés, mi meg lassan elveszítjük a fonalat. Ki bírja figyelemmel követni, hányadik illatos levélkét cseréli ki Chlebo és Németh. Pedig egyre világosabb, egyik részről sincs politikai akarat a megegyezésre. Mindezt szép szavakba csomagolják: tárgyalások, megegyezés, remény. Mert az gebed meg a végén. S hogy még tovább nyúljon a rágógumi, elfogadta intézkedéscsomagját a szlovák kormány is, hatálytalanítandó a kedvezménytörvényt. Kivizsgálják a státusirodákat, mindent elmondanak a Nyugatnak és tárgyalnak. Júniusig, mert azután jön a másik intézkedéscsomag. Kínos és unalmas ez az egész. A KDH is megunta, s olyan törvényt készül a nyakunkba akasztani, hogy attól koldulunk (már készülnek a meciari párkapcsolatra). Mindent egybevetve: az egész egyetlen törvény és a megátalkodott makacsság miatt történik. Nekünk, szlovákiai magyaroknak a korong szerepe jutott a szlovák-magyar hokimeccsen. Celebrate humanity. Nem lettünk gazdagabbak egy ombudsmannal sem, pedig nekünk azt ígérték, hogy a kisembernek is lesz ügyvédje. De hogyan is lehettünk olyan naivak, hogy azt hittük, meg tudnak egyezni a kormánypártok egy közös jelöltben?! Nem siratok senkit sem, akinek most nem sikerült, de az biztos, Ján Hrubala olyan taktikai érettségről tett tanúbizonyságot, hogy megérdemelné, ő legyen az ombudsman. Öt perccel tizenkettő előtt visszavonta jelölését, hogy legközelebb őt válasszák meg. Gazdagabbak lettünk viszont az új felsőoktatási törvénnyel, amely alapján továbbra sem kell fizetni az egyetemi-főiskolai tanulmányokért. Mindez egy szavazaton múlott. Ahhoz képest, hogy mindenki tudja, milyen botrányos helyzetben vannak iskoláink, elég furcsa ez a döntés. Az a szociális demagógia, hogy ezzel megmentettük a szegények gyerekeit, nevetséges. Van néhány megoldás (pl. a diákhitel, alapítványi támogatások stb.), miért lenne természetellenes^ ha valakinek áldoznia kell a jövőjéért - később ez többszörösen megtérülhet. Inígy viszont továbbra is téma marad az alultáplált iskolaügy. kább az összeg felső határát kellett volna meghúzni, hogy meggátolják a kizsákmányolást. így viszont továbbra is téma marad az alultáplált iskolaügy. HETI GAZDA(G)SÁG Nyugdíjreform - csak az utolsó pillanatban TUBA LAJOS A Horizont Slovakia körül a héten tovább forrt a levegő. Többen csődeljárást kezdeményeztek ellene, ügyfelei gyűléseket rendeztek, szervezeteket alapítottak, és Persze az sem sokkal jobb, amit a Sporo- invest ajánl. több cég vállalkozott a követelések behajtására. Jelentkezett a rendőrség is, amely tanúvallomást kér mindenkitől, akinek a Horizont nem fizet időre. A lehetséges szalmaszálakat is figyelnünk kell, így említsük meg, hogy a Horizont kassai központjában állítólag azt ígérték az alkalmazottaknak, hogy a jövő héten az új tulajdonos megmondja nekik, mi lesz a munkahelyükkel. Eközben megriadt kliensei miatt a többi hasonló cég keservesen küzd a túlélésért. A Drukos közzétette azt a sémát, amely szerint állítólag megpróbálják a céget lejáratni, illetve rémhírterjesztés miatt egy sor feljelentést tett, köztük napilapok ellen. Kiderült az is, hogy a vele kötött szerződés felmondhatatlan, így az ügyfelek legfeljebb izgulva várhatják a kifizetési határidőt. Persze az sem sokkal jobb, amit a Sporoinvest ajánl, vagyis az idő előtti kivétel esetén a teljes hozam mellett a betét 30 százalékát is megvonják. Érdekes viszont az a lehetőség, hogy ha az ügyfél egy hónapon belül megnyugszik és visszatér a céghez, az elvett pénzét is visszakapja. Végezetül a nehéz idők nyilatkozatra késztették az AGW erős emberét, az eddig hallgatag hírében álló Matús Gregát. így megtudhattuk, hogy két év alatt 13 ezer embertől 2,3 milliárd koronát vettek át. Újdonságnak számít az az információja is, amely szerint a három nagy, vagyis a Horizont, a Drukos és az AGW tavaly már majdnem megegyezett, hogy véget vetnek az öngyilkos egymásra licitálásnak, és az ígért hozamokat tíz százalék közelébe csökkentik. Állítólag ez a Hori- zontos Vladimír Fruni „felszívódása” miatt hiúsult meg. A hét híre, hogy a kormány végre kinyögte a nyugdíjreform kezdetét jelentő döntést. Most már csak reménykedhetünk benne, hogy a társadalombiztosítási törvény bekerül abba a csomagba, amelyet politikusaink a választásokig még hajlandóak megtárgyalni (túlóráról ugyanis az ő nyomorúságos fizetésük mellett szó sem lehet). Nagyon ne örüljünk, hiszen így is csak a kezdeténél járunk - a talán egyszer emberi nyugdíjhoz vezető úton, akár csak Magyarországhoz képest is, négyéves késésben vagyunk (azt pedig senki sem tudja megbecsülni, mikor jutunk el legalább a járulékos nyugdíjbiztosítás bevezetéséhez - déli szomszédainknál ez már öt évé működik). Meglepően vértelenül lezárult a gázművek privatizálásával kapcsolatos vita is - a komproA kormány végre kinyögte a nyugdíjreform kezdetét jelentő döntést. misszum lényege, hogy a bevételből több jut a nyugdíjreformra és kevesebb az államadósság törlesztésére. Vagyis egyik zsebünkből átrakták a még nem is létező milliárdokat a másikba. Hétfőn állítólag sokszori halasztás után a Nemzeti Vagyonalap dönt a komáromi hajógyár sorsáról. Tovább nem halaszthatja, mivel a cég igazgatója szerint ezután már csak a vég marad. Sokat nem kell válogatnia, hiszen időközben csak két pályázó maradt, a hangoskodó (és az állammal a kikötők miatt újra pereskedő) Penta, illetve a budapesti székhelyű válságmenedzselő cég. A vállalatoknál maradva: a héten az ajánlattétellel döntő fázisába érkezett két fontos dél-szlovákiai tömegközlekedési vállalat, a pozsonyi és a dunaszerdahelyi cég magánosítása, vagyis elsőként mi érezzük majd a saját bőrünkön, miként lát el szociális funkciót egy magánvállalat. Ezekben a napokban mindenki megkapta az Értékpapírközpont számláját, amellyel az általában teljesen értéktelen részvényeikért az eddiginél is nagyobb számlavezetési díjat kérnek. A panaszko- dóknak eddig egyetlen használható tanácsot adtak - családon belül ajándékozzák egy számlára a részvényeket - 50 darabig így csak 40 koronát kell fizetni a számlavezetésért.
