Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-02 / 28. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 2. Szombati vendég 13 „Svédországban nagyon nagy a távolság az emberek és az önkormányzatok között, mivel nálunk a települések nagyobbak, mint a szlovákiai községek általában" Az ember a legfontosabb kiaknázható forrás „Szlovákiára sok változás vár. Ezzel szembe kell nézni, nem kell tőle fél­ni, de új megoldásokat kell találni”. (Tuba Lajos felvételei) Berit Folkesson svéd régiófej­lesztési szakember 11 hóna­pot töltött Szlovákiában. Ott­hon hosszú évek óta dolgozik a régiófejlesztés területén, fő­ként helyi szinten szerzett rengeteg tapasztalatot. Stock­holmból egy vidéki faluba költözve szembesült a régiók gondjaival. Szlovákiába a vé­letlen folytán került, majd’ egy év után úgy gondolja, itt is van elég jó példa, nem kell mindent más országokból át­venni. SZOMOLAI VALÉRIA Tulajdonképpen hogy került Szlo­vákiába? Ebben kollégám, Kjell-Roger Karls- son segített. Jela Tvrdonová, a szlo­vákiai vidékfejlesztés egyik úttörője neki ajánlotta fel, hogy jöjjön Szlo­vákiába. Kidolgoztak egy közös pro­jektumot, amely lehetővé tette az Európai Unió régiófejlesztési szak­embereinek, hogy tapasztalataikkal segítsék a szlovákiai vidéki csopor­tokat. Karlsson tehát jött, de nem tudott teljes állásban Szlovákiában lenni, ezért megkért, hogy helyette­sítsem, amikor ő nem tud itt lenni. A program 2000 decemberében kez­dődött, és 2001. november végéig maradtunk. Mi mindent érintett ez a prog­ram? Ez a PHARE által támogatott prog­ram négy részre oszlott. Segítette a földművelésügyi minisztérium fel­készítését az uniós csadakozásra, a nyitrai Vidékfejlesztési Ügynökség (ARVI), a Vidék Parlamentje kiépí­tését (VIPA), illetve három szlová­kiai régióban a SAPARD program modellezését. A Vidékfejlesztési Ügynökség és a Vidék Parlamentje ennek részeként harminc vidéki szakembert készített fel arra, mi­ként pályázhat sikeresen az EU elő­csatlakozási, majd az EU strukturá­lis alapjainál. A szakemberképzés során elsősorban a SAPARD prog­ramra összpontosítottunk. Nekem mint konzultánsnak az volt a fel­adatom, hogy segítsem kiépítem a VIPA intézményi hátterét. Ezen be­lül négy részfeladatom volt. Dol­goztam a hálózaton, amely a vidéki kezdeményezéseket összeköti és. biztosítja a VIPA tagjai közötti kom­munikációt, beleértve a weboldalt is. A másik feladatom az érdekvé­delem megteremtése volt. Ez alatt a vidéki kezdeményezések védelmét és az állami szervekkel való kapcso­lattartást értem. Beszéljünk a svédországi vidéki mozgalomról. A helyi akciócsoportok nálunk már a nyolcvanas évek elején és közepén működtek. Ezeket egy „Egész Svéd­ország fejlődjön” nevű mozgalom fogja össze, amely 1989-ben indult. A mozgalom kialakulásának előz­ménye az Európa Tanács 1987-től 1989-ig tartó kampánya volt a vidé­ki régiók érdekében. A svéd kor­mány és néhány nagy, országos civil szervezet csatlakozott ehhez a kam­pányhoz, és megalakítottak egy kampánybizottságot két évre szóló mandátummal. Ez a bizottság tá­mogatta a helyi akciócsoportokat. Szerencsére a tevékenység a kam­pány 1989-es zárása után sem ma­radt abba. A kampánybizottság ösz- szehívta a mozgalom első közgyű­lését, amelyet Vidék Parlamentje­ként neveztek el. A helyi akciócso­portokban dolgozó emberek azt mondták, hogy őrültség most befe­jezni, amikor még éppen csak el­kezdték a munkát. így aztán, ez a kampánybizottság átalakult az „Egész Svédország fejlődjön” moz­galommá, amely olyan emyőszer- vezet, mint itt Szlovákiában a Vidék Parlamentje. A VIPA igazi megala­pítója tulajdonképpen 40-50 orszá­gos civil szervezet és sok helyi ak­ciócsoportvolt. Milyen volt a svéd vidék helyzete, mielőtt létrejöttek volna ezek a helyi csoportok? A nyolcvanas években a társadalom struktúrája vidéken elkezdett szem­betűnően változni. A problémák egyike a fiatalok városba költözése volt. Másik tipikus problémánk az volt, hogy az állam által nyújtott szolgáltatások száma drasztikusan lecsökkent. A hatvanas-hetvenes években ugyanis a társadalom na­gyon sok szolgáltatást bevezetett és támogatott. Továbbá, akkoriban sok munkahelyet teremtettek vidéken, főleg a közszolgálati szférában. Ezek főleg a nőknek nyújtottak munkalehetőséget. Aztán a nyolc­vanas évekre elfogyott a pénz. Eze­ket a szolgáltatásokat le kellett épí­teni, és a munkahelyeket meg kel­lett szüntetni. Ezért a vidéken élők érezték, hogy tenniük kell valamit. Ez volt az egyik ok, ami miatt el­kezdtek dolgozni a helyi akciócso­portok. A másik ok az lehet, hogy nálunk, Svédországban, nagyon nagy a távolság a helyi emberek és az önkormányzatok között, mivel nálunk a települések nagyobbak - a legkisebb települések is kb. háro­mezres lélekszámúak-, mint a szlo­vákiai községek általában. Ezért ne­hezebben tudtuk befolyásolni a döntéshozatalt is. Mivel foglalkoznak ezek a helyi akciócsoportok? Mindennel. Ez nagyon változó, az adott helyzet és a régió függvénye. Fesztiválokat, kulturális rendezvé­nyeket szerveznek. Munkahelyeket akarnak teremteni a régiójukban, vagy éppen az utakat akaiják felújí­tani a községükben. Összefognak, hogy megmentsék egy kis falu utol­só, épp bezárni készülő üzletét - ez Svédországban nagyon gyakori je­lenség. Ugyanígy iskolákat is meg­mentenek úgy, hogy más települé­sekkel is megosztják őket. így az egyes községekre eső költségek ki­sebbek lesznek. Mik a svéd VEPA prioritásai? Nagyon hasonlók, mint a szlovákia­ié: tanácsot adni, támogatni, oktat­ni, képviselni a helyi akciócsoporto­kat, megosztani a tapasztalatokat a hálózat többi tagjával. Tavalytól van egy közös programúk a vidéki régi­ók fejlesztésére. Ezt a közgyűlésün­kön döntöttük el. Ez a program a közgyűlések közötti üléseken össze­írt gondolatok összesítését tartal­mazza. Tíz különböző kérdés me­rült fel, amit a svéd VIPA képviselni szeretne. Ezt nagyon komolyan gondoljuk, mert hamarosan válasz­tások lesznek Svédországban. Ezért próbálunk a politikusokra nyomást gyakorolni, hogy törődjenek a svéd vidékkel is. Mert nem törődnek. Mit tart a VIPA eddigi legnagyobb sikerének? Azt hiszem, azt, hogy a kormány és a parlament vitapartnerként kezeli a VIPA-t. Ha van valamiről tárgyal­niuk a feleknek, a VIPA összehívja a politikai pártok képviselőit. Ez évente kétszer esedékes. És van, hogy a kormány hívja meg a VIPA-t, hogy vegyen részt a szakértői cso­portokban, amelyek a vidéket érin­tő kérdésekkel foglalkoznak, pél­dául a vidéket is érintő törvénymó­dosításokkal. Hogyan sikerült a VIPA-nak mind­ezt elérnie? Helyi szinten nagyon gyakran úgy kezdődtek a változások, hogy az emberek összejöttek. Elkezdtek be­szélni a dolgokról, mígnem újabb és újabb ötletek fel nem bukkantak. Ügy érzem, a vitakörök vagy ön­képző körök ezért is nagyon fonto­sak a helyiek mobilizálásában. Az emberek kitalálták a saját módsze­reiket, hogyan vigyék előbbre a ré­giójukat. Országos szinten a VIPA nagyon sokat lobbizott. Meghívták a kormánytagokat, a parlamenti képviselőket és a politikai pártokat a gyűléseikre. Milyen volt a svéd államigazgatás reakciója a svéd VIPA megalaku­lására? Támogatták. Vannak érdekes sze­mélyi kapcsolódási pontok is, mert például a VIPA mai vezetőinek egyi­ke abban az időben a kormányban dolgozott. Ő és többen is támogat­tak bennünket. A viszony ma is po­zitív. Ahogy említettem, meghívnak bennünket, hogy vegyünk részt a szakértői csoportokban. Most már anyagüag is támogatnak bennün­ket, évente 9 millió svéd koronával. Nem mondható, hogy mindenben teljesen meg tudunk egyezni, de kommunikálunk. De természetesen szeretnénk többet tenni a vidékért, mint amennyit a kormány ma tesz. Honnan szerzik meg a helyi cso­portok a működésükhöz szüksé­ges pénzt? Az állami támogatás, amit említet­tem, az országos szintű VIPA támo­gatása. Ezt az alkalmazottak fizeté­sére használják fel, akik fenntartják a helyi csoportok hálózatát, és biz­tosítják a kommunikációt közöttük és velük. Ezenkívül lobbite­vékenységet fejtenek ki, és ápolják a nemzetközi kapcsolatokat. A helyi szinten nagyon változó a helyzet. Vannak települések, ahol a helyi csoportok támogatást kapnak az önkormányzatoktól, ha kidolgoz­nak egy fejlesztési tervet. De ez a tá­mogatás általában alig takarja a költségeket. Vannak olyan települé­sek is, ahol a csoportok önkormány­zati támogatás nélkül léteznek, és maguknak kell fönntartani magu­kat. Azután vannak csoportok, ame­lyek az EU által támogatott LEADER-program területein mű­ködnek. Ok a leginkább támogatot­tak, mert ebből a programból pénzt kaphatnak a működésükre. Ez a leg­egyszerűbb mód, hogyan juthatnak a csoportok EU-s pénzekhez. Mit tart a svéd vidék erősségé­nek? Azt hiszem, az embereket. Ha nem lenne az a sok ember, aki önkéntes­ként dolgozott régiója fejlesztése ér­dekében, ma nem lenne semmink. Nem elég, ha csak pénzünk van. Ha nincsenek emberek, akik valamit meg akarnak valósítani, nem is fog történni semmi. Ezért én azt tar­tom, hogy az emberek a legfonto­sabb kiaknázható forrás. Milyen környezetben működnek a helyi akciócsoportok? Mennyire decentralizált állam Svédország Szlovákiához képest? Bizonyos szempontból a svéd ál­lamigazgatás sokkal inkább de­centralizált, mint itt Szlovákiában. Az önkormányzatoknak nagyon tág hatásköreik vannak. Ők felel­nek a gyermekek gondozásáért, az oktatásért, a tervezésért, ivóvízel­látásért, a szennyvízelvezetésért, és még sok minden másért.. A ke­rületi szintű önkormányzatoknak is vannak hatásköreik, ők felelnek például a kórházak működéséért. De a másik oldalon, mint már emlí­tettem, a mi településeink sokkal nagyobbak, mint az átlagos falvak itt, Szlovákiában. Számuk Svédor­szágban kisebb, csak 280, míg Szlovákiában 2500 van belőlük. Itt érezhető a távolság a helyiek és a döntéshozók között. Ezért is kell a helyi csoportoknak nagyon erősek­nek lenniük, ha eredményt akar­nak elérni. Hány embert mozgósítanak ezek a helyi akciócsoportok? Ez is nagyon változó. Azt hiszem, ál­talános érvényű, hogy egy kisebb fa­luban egyszerűbb több embert be­vonni a helyi csoportok tevékenysé­gébe. Ez persze a helyi csoporttól is függ, képesek-e bevonni mást is vagy csak öten-hatan összefognak és megpróbálnak mindent maguk csinálni. Ma 4000 körül mozog ezeknek a helyi akciócsoportoknak a száma. Az egész országban jelen vannak. Mindazonáltal azt hiszem, az emberek nem mindig hozzák kapcsolatba a helyi akciócsoporto­kat a VIPA-val. Általában véve az a tapasztalatom, hogy a régiófejlesz­tést kezdeményezők főleg nők vol­tak, vagy pedig azok, akik városból költöztek vidékre. Vidék Parlamentje van Magyaror­szágon, Észtországban, Litvániá­ban is. Volt a svéd VIPA-nak vala­milyen köze létrejöttükhöz? Igen. Azt hiszem, a svéd VIPA-tól el­sősorban nagy inspirációt kaptak. Meg is látogatták a svéd VIPA egyik ülését. Észtországban közös pro­jektünk volt, hogy segítsük a Vidék Parlamentjének kialakulását a fal­vaikban. Általában jelen vagyunk a közgyűléseiken, és ezek között is tartjuk a kapcsolatot. Müyen a régiófejlesztés helyzete Svédországban az EU-tagálla- mokhoz viszonyítva? Nálunk erősek ezek a helyi akció- csoportok. De más tagállamok kor­mányai például jobban támogatják a mezőgazdaságot, mint a svéd kor­mány. Természetesen a mezőgazda­ság nagyon fontos eleme a régiófej­lesztésnek, így azt hiszem, más or­szágok jobb helyzetben vannak ezen a téren, mint mi. De a helyi ak­ciócsoportok Svédországban való­színűleg a legerősebbek közé tar­toznak az EU-ban. De azt nem mondhatom, hogy azért van ez így, mert a régiófejlesztést jobban támo­gatják, mint a mezőgazdaságot. Azt hiszem, ez is a svéd hagyományok­ból ered. Ebből a szempontból előnyt jelen­tett az EU-tagság? Ez nehéz kérdés. Svédország fizet az EU-nak, és ennek a pénznek egy részét visszakapja. Olyan módon, ahogy a rendszer ma működik, füg­günk az EU-tól. De ha elképzeljük, hogy nem kéne azt a sok pénzt fizet­nünk a tagságért, hanem a régiófej­lesztésre adnánk, akkor mi történ­ne? Ha más struktúrát választot­tunk volna fejlődésünk irányaként, a helyzet egészen más lehetne. A mai helyzetben viszont szükségünk van arra, hogy a befizetett pénznek legalább egy része visszajöjjön. Gondolja, hogy a VIPA képes len­ne befolyásolni az EU régiófej­lesztési politikáját? Bizonyos szempontból igen. Például ez egyik kollégám a VIPA-ból tagja volt annak a csoportnak, amely a LEADER-programra vonatkozó sza­bályokat dolgozta ki. Fontos, hogy ezeket a dolgokat azzal is megbe­széljék, aki ténylegesen ott él, vidé­ken, aki tudja, miről is van szó. Azt hiszem, ezzel a kollégám tényleg befolyásolta a LEADER programot. Azt is hiszem, ha a csatlakozó orszá­gok egybehangzóan támogatnak egy elképzelést, például hogy mi­ként kéne felhasználni a SAPARD pénzt, ez is befolyásolhatja ezt a po­litikát. De más szemszögből nézve, az a pénz, amit a multinacionális vállalatok felhalmoztak - meg a nemzetközi tőke általában - olyan nagy, hogy a régiófejlesztésre szánt támogatások nem képesek megállí­tani a pénznek ezekbe a vállalatok­ba és a fejlett városokba való tömö­rülését. Svédország valószínűleg már előbbre jár a régiófejlesztés te­rén, mint Szlovákia. Svéd ta­pasztalatai alapján mint gondol, hol tartunk ebben a folyamat­ban? Szlovákia most abban a helyzetben van, mint Svédország a nyolcvanas években, már ami az állam által nyújtott szolgáltatásokat illeti. Itt még mindig sokkal-sokkal több szolgáltatás van vidéken, mint ná­lunk. Svédországhoz képest még mindig nagyon jó a tömegközleke­dés. De azt gondolom, hogy a fejlő­dés hasonló lesz, mint nálunk, és ezek a szolgáltatások csökkenni fog­nak, mert egyszerűen túl drágák lesznek. A mezőgazdaságban dol­gozók számának drasztikus mérté­kű leépítésére lesz szükség. Svédor­szágban egészen más a mezőgazda­ság struktúrája. Nálunk sok kis farmgazdaság van. Főleg az ötve­nes-hatvanas években volt nagyon sok belőlük, akkor a foglalkoztatot­tak 15 százaléka a mezőgazdaság­ban dolgozott. Ma ez mindössze 2 százalék. Szóval, valamüyen mó­don ezen a szerkezetváltáson mi is túljutottunk. Szintén fontos, hogy az itteni emberek megértsék: ha Szlovákia csatlakozik az EU-hoz, gondolkoznia kell majd azon, hogy mi a lehetősége. Hogyan kerülhetne lépéselőnybe? Keresni kell más munkalehetőségeket, a szolgáltatá­sokat más módon kell majd megol­dani. Ha az ember lépéselőnyben van és tudja, mi fog történni, elke­rülheti a munkanélküliséget. Szlo­vákiára sok változás vár. Ezzel szembe kell nézni, nem kell tőle fél­ni, de új megoldásokat kell találni. Ennek egy módja szerintem az em­berek mobilizálása, hogy találjanak maguknak megélhetési forrást vidé­ken. Más nem teheti és nem fogja megtenni ezt helyettük. Se a kor­mány, se senki más. Ezért fontos a helyiek mozgósítása. Ön nemsokára hazautazik. Mennyire voltak hasznosak a szlovákiai tapasztalatai? Nagyon hasznosak voltak. Nagyon jó tapasztalataim vannak a szlováki­ai VIPA-val. Sokat tanultam a straté­giai gondolkodásról, tervezésről, az intézmény struktúrájának alakítá­sáról. Sokat megismertem az or­szágból is. Amikor idejöttem, nem sokat tudtam Szlovákiáról, talán csak annyit, hogy Pozsony a főváro­sa. Nagyon érdekes volt az itt-tar- tózkodásom. Azt hiszem és tapasz­taltam, hogy itt Szlovákiában is van elég jó példa, nem kell mindent más országokból átvenni. Azt a módot, módszert kéne fejlesztem, ahogy eddig is dolgoztak itt a helyi csopor­tok. Remélem, képesek voltunk az itteni csoportokat saját tapasztala­tainkkal is inspirálni. Hazatérése után is lesz kapcsolat a svéd és a szlovákiai VIPA kö­zött? Formális kapcsolat biztosan lesz a két intézmény között, de szeretnénk a baráti kapcsolatokat is tovább ápolni, mivelhogy itt-tartózkodá- sunk során sok kollégánk egyben barátunk is lett. Végezetül: tudna egy inspiráló svéd példával szolgálni? Szeretnék egy történetet elmondani egy kis faluról, amely az én me­gyémben fekszik. A felvázolt gon­dokkal kellett szembenéznie és mindenki azt hitte, hogy nem éli túl a település. A hetvenes években már nem sok kellett, hogy bezátják az is­kolát, csak pár év kérdése volt. Az emberek összejöttek beszélgetni, hogy mi legyen, és valaki előhozta a falu történelmét. Rájöttek, hogy a 19. században sok ember költözött ki a faluból az Egyesült Államokba. Megpróbáltak egy kutatást végezni, hogy mi történt. Ebből a kutatásból egy színdarabot csináltak. Nyáron felállítottak egy színpadot, és-elját­szották ezt úgy, hogy ebbe nagyon sok embert és gyereket bevontak. Azok, akik nem szerepeltek, vagy belépődíjat fizettek, vagy kávét szolgáltak fel. Szóval valamilyen módon, így vagy úgy, de bevonták majdnem az egész falut. Mostanra már egy új iskolát építettek, üzletük is van, és az emberek odaköltöznek, mert ez egy érdekes falu. Ez egy jó példa arra, hogy ha kultúrával kezd foglalkozni az ember, éri még jópár más pozitív „mellékhatás”. „A régiófejlesztést kezdeményezők főleg nők voltak, vagy pedig azok, akik városból költöztek vidékre"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom