Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-20 / 43. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 20. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 7. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 442 méter. E héten az 500-500 koronát Záhorszky Angelika dunamocsi, Farkas Róbert vágai és Tóth Ferenc ftileki olvasónk nyerte. Gratulálunk! Farkas-farsang az Akela zenekarral Lemezbemutató koncertet ad Szlovákiában a magyarországi Akela heavy-metal zenekar. A Farkas-farsang helyszíne ma az érsekújvári vmk, holnap pedig a galántai vmk, a kezdési időpontja mindkét napon 19 óra. Vendégként fellép Schmiedl Tamás a Moby Dickből. (ű) A Gramma Nyelvi Iroda közleménye A Gramma Nyelvi Iroda telefonos ügyfélszolgálata minden szerdán 9 és 13 óra között hívható a 031/550-42-62-es telefonszámon. Az ügyfélszolgálati időn kívül ugyanezen a számon üzenetrögzítő működik. A nyelvi tanácsadás iránt érdeklődők kérdéseiket levélben vagy e-mailben is feltehetik. Postacím: 929 01 Dunajská Streda, Hlavná 50/16, 929 01 Dunaszerdahely, Fő u. 50/16; e-mail: grammads@stonline.sk . Új Nemzedék-találkozó A kassai Új Nemzedék népi együttes megalakulásának 40. évfordulója alkalmából találkozót szerveznek az együttes alapító tagjai számára. Időpont: 2002 május 25. Helyszín: Kassa, Magyar Közösségi Ház, Mészáros utca 59. További információkat a találkozóval kapcsolatban Szakái Lászlótól, az együttes egykori vezetőjétől kaphatnak az érdeklődők a következő telefonszámon: 055/ 6431309. SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: Horror az erdészházban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A tizedes meg a többiek (vendégjáték Somoiján) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) 15.15, 17, 18.45 Vanília égbolt (am.) 20.30 TATRA: Csúcsformában 2 (am.) 16,18,20.30 ISTROPOLIS: Á Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 16, 20 Vanília égbolt (am.) 15.30,18,20.30 Viliódzó fények (dán) 18 Traffic (am.) 20 FEBIOFEST CHARLIE CENTRUM: Buena Vista Social Club (ném.) 17 Kandahár (iráni-ff.) 17, 20.10 Paralel világok (cseh) 19 A tréfa (am.) 19 A terasz (ol.-fr.) 19 NOSTALGIA: Üresjárat (szlov.) 18.30 Darazsak (cseh) 20.45 901-ES FILMKLUB: Balladák (cseh) 18 Buena Vista Social Club (ném.) 20.30 MLADOST: Ünnepi kimenő (ol.) 16 A por játékai (cseh) 18 CSEH KÖZPONT: 16.00: Utazási mánia: Kasmírból Ladakba (cseh) Korzika: A lázadók szigete (cseh) GEN: Ludmila Fomanová, Petr Hapka 18.00: Lída Baarová édes keservei (cseh) Hitler, Sztálin és én (cseh) Nők az ezredfordulón: csapdában 20.00: Bársonyos macskajaj (cseh) KASSA DRUZBA: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 16,19 TATRA: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zél.) 16, 19 CAPITOL: Csúcsformában 2 (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Szörny Rt. (am.) 16,18,20IMPULZ: Kimberly (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Ember az állatkertben (ang.-holl.-cseh) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Amélie csodálatos élete (fra.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 16, 19 GALÁNTA - VMK: Amerikai pite 2 (am.) 17.30,20 AZ MKKI P Németh Ilona kiállítása Pozsony. Holnap délután 17 órakor nyitják meg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének galériájában Németh Ilona Munkácsy- díjas képzőművész Installáció című kiállítását, melynek kurátora Hushegyi Gábor esztéta. A kiállítás március 18-ig tekinthető meg. (tb) A csejtei várúrnő legendája táncban Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének meghívására február 22-én a Stúdió L + S Színházban vendégszerepei a Bozsik Yvette Társulat. A társulat névadója, a külföldön is elismert magyar táncos-koreográfus Báthory Erzsébetről, a csejtei vár hírhedt asszonyáról készített nemrég darabot Az úrnő címmel, amelyet most Pozsonyban is bemutatnak. A produkció nem kívánja rekonstruálni Báthory Erzsébet életét, csupán a koreográfus képzelete szerint felidézni alakját: érzékeltetni magányát, elszigeteltségét, titokzatossá“ROGRAMJAI gát és mindenekfelett másságát. Bozsik Yvette szándéka a különböző etnikumok mozdulat- és hangzásvilágának elegyítése, egyéni stílusban időtlenné és kortalanná ötvözése volt. Az úrnőt - Bozsik Yvette és Krausz Aliz előadásában -19 órától láthatja a közönség. Bozsik Yvette (Dömötör Ede felvétele) Megállóhelyek és állomások egy látványos, de nem szépségorientált kiállítás gondolati síkjának sínéi mentén Trans Sexual Express Budapest A megnyitón hatalmas tömeget utaztatott a Műcsarnok tágas tereiben a Trans Sexual Express Budapest, amelynek irányítói ténylegesen és jelképesen is falat próbáltak ledönteni. (Dömötör Ede felvétele) Budapesten a Műcsarnokban január tizennyolcadikán arról beszélgettünk Katarina Rusnáková művészettörténésszel, hogy ki kell nyitni a kapukat. Hogy legalább a művészetben, a képzőművészetben ne alakoskodjunk. TALLÓSI BÉLA Hogy a kortárs művész ne a tabu- építgetés vagy tabuápolás mellé álljon, hanem az emberi lényeg és bonyolult világunk összefüggéseinek a feltárása, megmutatása legyen a célja. Mert Galilei óta tudjuk, hogy eppur si muove, s hiába akarunk „struccolni” a haladó világgal, vagyis hiába akarunk kényelmes struccpolitikát folytatni, azaz homokba dugni a fejünket, vagy szőnyeg alá söpörni a problémákat, eppur si muove, vagyis mozdul a világ - előbbre. Tart valahol, ha mi nem is tartunk vele. A képzőművészetben olyan átütő egyéniségek kellenek, akik előítéletek nélkül, merészen, nyitottan, ilyen vagy olyan inkvizíció lesújtó nyilaitól nem tartva, nem ebbe vagy abba a felismerhetetlen kortárs kifejezési formába kapaszkodva, nem a formának, hanem az életnek, az igazságkeresésnek élve állnak ki az emberért. Akik nem az ellenség szemével alkotnak (pozíciót, hírnevet, miegymást féltve, hogy mit szól majd a közvélemény), hanem az igazságfeltárás papjaiként. Ilyesmikről beszélgettünk Katarina Rusnákovával, miután felültünk a Trans Sexual Expressre, és beutaztuk a testi vágy más-más megnyüvánulási formájának Műcsarnokban kiépített állomásait, amelyek többek között - akarjuk vagy nem, vannak ilyenek - az új nemi szerepekről, a különös pár- kapcsolatokról, a travesztik és transzszexuálisok világáról, a prostituáltak életéről, egy különös japán bordélyházról, a szexualitás legszélsőségesebb formáiról adnak képet. A vonatra jegyet váltó szemlélődő pedig csak ámul a látványos, de nem szépségorientált, nem az esztétikai élménykínálat mezején, hanem a gondolati sík sínéin felkínált és elfogadott utazás során, hogy mennyi mindenre kiterjedő - magánélet, társadalmi megkülönböztetés, a legbensőbb intimitás és annak a kiárusítása, a jövő párkapcsolatképe stb. - képzőművészeti feltáró munkával állt össze az e hét végéig látható Trans Sexual Express Budapest című kiállítás. Összeállítói nem bánnak kesztyűs kézzel sem a témával, sem a nézővel, nem az ettől eddig, adjak is, ne is, mutassak is, ne is szemlélettel, hanem a teljes kép vázolására törekedve értőn komponálták meg a megalátványt, azzal a szándékkal ásva nagyon mélyre, hogy aki elfogadáskészséggel érkezik és járja be a kiállítás egyes állomásait, talán a témának ebből a feldolgozásából és ilyetén tálalásából felismeri azt a magyarázatot, hogy a nemi identitást illetően a mai kor emberének személyisége mintha folyton állomásokon utazna keresztül - erre utal a Trans Sexual Express kiállításcím. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy mára bombasztikus színpadi show-kkal, nőimitátor mutatványokkal dolgozó jól fialó szórakoztatóipari üzletággá sikerült fejleszteni a travesztiműfajt. Bennem azonban valahol tüskét hagy a dolog, hogy a heterónak nevezettől eltérő szexuális identitás korunkban művészet gyanánt szellemi és fizikai értelemben is jó pénzekért prostituálható. Kissé finomabb formában ugyan, de olyasmit látok mögötte vagy benne, mint az Ele- fántember-jelenségben. A korcs Elefántembert, Merricket cirkuszi ketrecbe zárva mutogatták, s emberek pénzt adtak azért, hogy lássák, a természet hogyan tudja elfuserálni az alkotását. Egy biztos, nem közönségbarát ez az óriási munkával fotókból, installációkból, videóanyagból létrehozott, összeállított nagyméretű bemutató. A lehetőséget azonban felkínálja, hogy ha még nem tudjuk, rádöbbenjünk: az embert nemi identitásának ilyen vagy olyan, nem akart, kért, hanem kapott alakulása miatt nem elítélni kell, hanem másságának valós megismerése után emberi értékei alapján ítélni meg. A kiállítás, amely Budapest után a spanyolországi La Corunában alakítja ki időlegesen állomásait, nem tolakodón, de kemény hitelességgel, tényekkel és kommentáló művészi adalékokkal, azt is demonstrálja, hogy akár istenfélők, akár istentagadók vagyunk, nem ítélkezhetünk emberi lények felett azzal a rettegett spártai gyakorlattal, hogy valamilyen kiválasztási elv szerint emberéleteket vegyünk vagy tiporjunk el - avagy az ókori módszer finomított, enyhébbé tett, ezredfordulós „civilizáltabb” változatával élve -, közösítsünk ki. Mert ítélkezzünk akár anyagelvű, akár Istent középpontba állító világnézet szerint, tehát higgyünk bármely teremtőben is, nem lenne szabad, hogy az emberi kapcsolatainkat befolyásoló és alakító értékrendszerünkben a teremtés - nevezzük így - genetikai elkó- doltságai megkülönböztetési alapot szolgáltassanak. A Trans Sexual Express Budapest azonban nemcsak a nemi identitás körüli problémákra figyel, hanem globálisan minden ellentétre épülő problémát érint. S a problémákon nem megbotránkozni, hanem elgondolkozni kell. Sajnos, mi itt, Szlovákiában elég messze vagyunk attól az úttól, amelynek mentén vagy amelyen ez az európai vagy világviszonylatban is nagyszabású és jelentős nemzetközi, több ország művészeinek munkáiból rendezett kiállítás állomásokat telepíthet. A színpad Európában egyedülálló technikával lett telezsúfolva, minden egyes eleme mozgatható, süllyeszthető Szubjektív Nemzeti Színház-teszt INDEX Budapest. Február 18-án bejárás keretében mutatták be a sajtó képviselőinek a Nemzeti Színház épületét. Az alábbiakban az Index internetes folyóirat munkatársának szubjektív beszámolójából idézünk: Az előcsarnokból felfelé tekintve belátható a közönség mozgását és szortírozását szolgáló három emelet, a legfelső két szint galériaként néz a bejárat homlokzatának gigantikus ablakaira. A színháztermeket csak az épület elülső karéja felől lehet megközelíteni, hátul a színészek és a személyzet birodalma húzódik. Az egyes szintekre gusztusos lépcsőkön, illetve panoráma és nem panoráma liftekkel lehet feljutni. A földszinten kapott helyet a ruhatár is, ami logikus és támadhatatlan lépés. Az előcsarnokból lefelé indulva a stúdiószínpad mitikus vüágába lép a látogató. A sötét padlót és falakat borító üvegmozaik, illetve a plafon tejútmintázata azonnal megadja az alaphangot, ami a félelemmel teli vágyakozás és a keserédes melankólia között van valahol. Fontos momentum a büfé, amit egyébként minden emeleten szigorú teszteknek vetettem alá. Maga a stúdiószínpad a legffan- kóbb ilyen jellegű objektum, amit valaha láttam. Kellemes, kompakt (150 férőhelyes) és a sajtóanyag szerint nagyon modem (egy emelhető, süllyeszthető pódium is szerepel benne többek között). A sajtó képviselőjeként abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a díszpáholyból vethettem az első pillantásokat a nagyszínpad nézőterére. A 619 férőhelyes nézőtér szinte eltörpül a gigantikus színpad mellett. Első blikkre meg nem mondaná az ember, hogyan fér be ide ennyi ember. A székek viszont elég kicsik ahhoz, hogy ez tényleg megtörténhessen. Azt nem mondom, hogy kényelmetlen lesz végigülni egy előadást, de a könnyeimmel küszködök, ha a páholyok üléseire gondolok. Aki megfizeti, annak mindig jobb, ez így megy. A teremben a színpad méretén kívül nincs semmi meglepő. Van egy jó kis csillár (Swarovski kristály, bármit is jelentsen ez), klasszikus színház, na. Az akusztika elvileg jó, ezt a zsibongó újságírók miatt lehetetlen volt megállapítani, de Arkagyíj Popov neve minden kultúrember számára garancia kell, hogy legyen. Maga a színpad Európában egyedülálló technikával lett telezsúfolva, minden egyes eleme mozgatható, süllyeszthető és billenthető, még forogni is tud. Mindezt modern számítógépek vezérlik, elég egy próba, és onnan kezdve az ösz- szes előadás alatt minden ugyanúgy mozog, süllyed és billen. A nézőtérről belátható terület mellett rengeteg hely marad a díszleteknek is. Egy húsz méteres mókus kicsit oldalra döntve simán befér. Most jön az izgi rész. A sajtó képviselőjeként megtekinthettem az épület azon részét, ahová a standard felhasználók talán soha sem jutnak be. A konklúzió egyszerű: a Nemzetiben majdnem jobb színésznek lenni, mint nézőnek. Nem csak azért, mert nekik fizetnek mindezért, hanem mert az öltözőket simán össze lehet téveszteni egy jófajta hotelszobával. Szinte mindegyildiez tartozik egy kisebb erkély is, ahonnan apró virágokat lehet dobálni az alul tö- mörödő rajongóknak. Egyébként lássuk be, ez így dukál. Mivel egy mélyreható, komoly teszthez rendes előadás és sokkal több néző kell, csak az első meglepetés élményein osztozhatunk. Azon lehet vitatkozni, ahogy kinéz. Talán tényleg Star Trekes kicsit, de mondom, most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az új Nemzeti működőképesnek tűnik mint színház. A nagyszínpad, valamint a társalgó (Fotók: Index)
