Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-18 / 41. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 18. KOMMENTÁR Pártügy? Közügy! SZILVÁSSY JÓZSEF Leginkább a szeptemberi parlamenti választások előkészületeivel foglalkoztak a szlovák pártok az elmúlt - a szlovákiai körülményekhez képest szokatlanul csendes - hétvégén. Csend honol viszont az MKP háza táján. Szűkszavú közleményeikből csupán annyit tudhatunk, hogy az Országos Tanács március végi ülésén döntenek a jelöltállítás módjáról és kritériumairól. Ennél több látszólag nem is tartozik a közvéleményre, hiszen a rátermett személyek kiválasztása, a lista összeállítása nyilvánvalóan a párt belső ügye. Mindez azonban a posztszocialista országokban a még mindig törékeny demokrácia miatt csak részben igaz. Különösen a Magyar Koalíció Pártja vonatkozásában, amelynek szimpatizánsai - akár csak több szlovákiai politikai tömörülésben - százezerrel is többen vannak, mint a párttagok. Következésképpen a magyar párt jól felfogott érdeke, hogy a jelöltek kiválasztásának minden fázisa kapja meg a lehető legnagyobb nyilvánosságot, amely a további támogatottság fontos feltétele. Erre a lépésre azért is szükség van, mert akadnak olyan helyek, ahol egyesek valóságos hitbizománynak tartják a helyi szervezeteket, ahova jóformán csak a szekértolóikat engedik be. S tudunk olyan érdekcsoportokról, amelyek regionális szinten is hasonló cimboraság alapján ültetnék be minél több posztra a saját embereiket. Egyre nagyobb visszatetszést keltenek az MKP potenciális választótáborában azok a funkcióhalmozók is, akik polgármesterként, illetve más helyi tisztségviselőként, továbbá megyei és országos képviselőként nem is két, hanem három nyerget ülnének egy farral, amire már a szomszédos visegrádi országokban sincs példa. Nyilvánvalóan egyik csoport sem hajlandó önmagától feladni pozícióit és terveit. Ezt e tényt főleg azok a fiatalok érzékelik, akik még járási szinten is nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak rátermettségüknek megfelelő feladatokhoz. A szemlátomást erősödő csoportérdekek visszaszorítása érdekében is fontos, hogy az MKP vezető testületé márciusban egyértelműen szabja meg a jelöltállítás szakmai és erkölcsi kritériumait, majd hozza ezeket nyilvánosságra. És szigorúan ragaszkodjék a megszabott mércéhez, hiszen a szlovákiai magyarság létérdeke, hogy a pozsonyi törvényhozásba kellő szakmai, nyelvi és retorikai tudással rendelkező magyar személyiségek jussanak be. Olyanok, akikre kora ősszel nyugodt lelkiismerettel voksolhatunk, s nem pedig fogcsikorgatva, mint ahogy az egynémely esetben a megyei önkormányzati választásokon megesett. A káderes: Meciar TÓTH MIHÁLY Egyelőre se jónak, se rossznak nem minősíthető e hír: a HZDS mostantól felfrissített csapattal készül részt venni az országlásban. Kevés olyan kampánynyitó pártértekezlet volt a 20. századi Európában, ahol ne hangzott volna el: több fiatalra és több nőre lenne szükség a politizálás frontvonalában. Tájainkon az ilyen mondat a pártértekez- leti rituálénak már elmaradhatatlan része. Nem öncélú tamáskodás, ha Vladimír Meciar káderezési szándékát nem tekintem egetrengető szenzációnak. A pudingot majd csak az őszi választások után lesz lehetőségünk kóstolgatni. Melléfogás kockázata nélkül egyelőre annyit tehetünk, hogy listát készítünk a HZDS fő káderesének 12 esztendő alatt viselt dolgairól, és elkészítjük azok névsorát, akik különösen sokat tettek érte, hogy V. M. most a káderfrissítést kénytelen elsőrendű teendőként kijelölni. Tudjuk, hogy e névsorban kit illetne meg az első hely. Mivel azonban a politika a lehetőségek művészete, és mivel ismerjük a szlovákiai viszonyokat, Meciar nevét ne is próbáljuk rávésni e listára. Kínunkban mosolyogva próbáljuk meg a derűlátást, bízva abban, hogy nemcsak a Könyvek Könyvében eshet meg a tékozló fiú megtérése, hanem a szlovák politikában is. A televízióban naponta közelképben láthattuk Meciar csapata legvéresszájúbb tagjainak parlamentijelenéseit. így nem esik nehezünkre megsaccolni, a mozgalom elnökének kit lenne érdemes leváltania. Nemcsak mert az illető megközelítette, netán túl is lépte a matuzsálemség korhatárát, és nem csak nemi hovatartozása okán. A HZDS újítani készül, és a nők fokozott angazsálására törekszik. Őszintén szólva jobb szeretném, ha programszerűen arra törekedne, hogy működéséből száműzze mindazt, ami az 1989 ősze előtti politikai gyakorlatra emlékeztet. Ugyanis nem azzal mérhető le egy párt demokratizmusa, hogy funkcionáriusainak hány százalékát alkotják a szépnem képviselői, de azzal sem, hogy mennyi tisztségviselői ádagéletkora. Kérdés, vajon a HZDS honatyáinak kollektívája a mozgalomban kialakult viszonyok hatására nem lenne-e akkor is szavazógép, ha a testület 95 százaléka nő, ráadásul szexbombába oltott akadémikus lenne. Nem attól korszerűtlen politikus Augustin Marián Húska, hogy lassan már a hamut is mamunak mondja, és nem attól válna egy másik politikus 21. századi Masarykká, hogy a legújabb káderezési szempont szerint vidékről szalajtották és mert 28 esztendős. Szomorú tény, hogy a HZDS arculatának megváltoztatása egy emberen, Meciaron múlik, korántsem a mozgalom elitjének kor és nemi hovatartozás szerinti összetételén. Ez már önmagában is korszerűtlen. WWW.UJSZO.COM ♦ A Kereszténydemokrata Mozgalom egy fasiszta tömörülés. Kimutatták a foguk fehérjét. Remélem, az MKP észhez kap, és levonja a konzekvenciákat. Attila, a hun ♦ Menjetek a Sme oldalaira, és fejtsétek ki a véleményetek az antistátustörvényről! Fontos, hogy ott is argumentáljunk, ne csak egymás között! László ♦ Véleményem szerint Szlovákia újkori történetében a legnacionalistább figura mindig is Ján Car- nogursky volt. Meciart az események sodorták arra a partra, de ót inkább a hatalom érdekelte, és ahhoz minden eszközt felhasznált. Camogurskyék és a többiek igen nagyot léptek előre, hogy Szlovákia az első körben kikerüljön az EU-csatlakozásból. Gorcsev Iván ♦ Hogy tud Bugár Béla még ott ülni Migas meg Hrusovsky mellett? Nekem már a gyomrom is felfordul, ha látom őket. Különben meg azt hallottam, hogy ez a sok cécó meg politikai csatározás csak a nyilvánosság kedvéért van. Bubi A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik az Új Szó álláspontját.- Ez a lihegő pasas sífutó vagy szlovák kormánykoalíciós politikus, aki már menekül a polgárok számonkérése elől?! (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ FRANKFURTER RUNDSCHAU Német kormánykörökben már bizonyosra veszik, hogy az amerikai elnök háborús terveket kovácsol Irakkal szemben. Ezeknek esetleges megakadályozására Berlin két stratégiai lehetőséget lát - írta a lap. Értesülése szerint a német titkosszolgálatok információi is arra vallanak, hogy az USA készül egy akcióra. Washington ennek jegyében erőteljes nyomást gyakorol Törökországra, hogy egy „harapófogó-hadművelet” céljára igénybe vehesse támaszpontjait. Döntés még nem született - mondják a német hírszerzés központjában -, ám az előkészületek sem zárultak még le. Német körökben arra is emlékeztetnek, hogy George Bush elnöknek már csak belpolitikai okból is szüksége van a terrorellenes háború témájára, legalább a novemberben esedékes kongresszusi választásokig. Az újabb katonai akció megelőzésének egyik lehetőségét Berlin az európai országok egységes elutasító frontjának megőrzésében látja, elégedetten nyugtázva, hogy egyelőre senki nem vált ki a frontból. Amerikai elemzők Szaddám Húszéin rendszerének megdöntéséről: nem tudják, hogyan, nem tudják, mikor Gyerekjáték vagy pokoljárás? Az iraki rendszer meggyengült ugyan, de még így is nehéz lesz megdönteni - vélekednek amerikai elemzők. MTI-HÁTTÉR Az Irak elleni katonai akció lehetősége az elmúlt napokban vált különösen fontos kérdéssé, miután Colin Powell amerikai külügyminiszter szenátorok előtt beszélve elismerte: tanulmányozzák, hogy milyen lehetőségek vannak a bagdadi rendszer megváltoztatására. Irak a terrorizmus elleni világméretű hadjárat keretében került az amerikai politika célkeresztjébe: Washington azzal vádolja Bagda- dot, hogy tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén dolgozik. A Pentagon és a CIA megkezdte az előkészületeket egy néhány hónapon belül végrehajtandó támadásra Szaddám Húszéin rendszerének megdöntése céljából. A katonai szakértők azonban megosztottak, müyen esélyek vannak egy ilyen akció sikerére. Egyesek nagyon optimisták: Ken Adelman, egy neves fegyverzetellenőrzési szakértő például azt mondta, hogy az iraki katonai gépezet lerombolása és az ország „felszabadítása” gyerekjáték lesz, mert ma Irak sokkal gyengébb, mint például az öbölháború idején, az amerikai haderő pedig sokkal erősebb, s ráadásul Washington most komolyan veszi ezt a feladatot. Ami az iraki haderőt illeti, igaza lehet: 1991 óta létszáma a felére apadt, fegyverzete az ország ellen bevezetett szankciók miatt teljesen elavult, s reakcióképessége is csökkent. Ennek ellenére más szakértők óvatosságra intenek: Michael O’Hanlon, a neves külpolitikai elemzőintézet, a Brookings Institution szakértője szerint egy sikeres hadjárathoz 200 ezer katona bevetésére lenne szükség, s a városokban is harcolni kellene, amit az amerikai haderő az öbölháború idején - a nagy vérveszteségektől tartva - elkerült. Wesley Clark, a NATO európai erőinek volt főparancsnoka, a koszovói háború irányítója aggódik amiatt, mi történik, ha Szaddám Húszéin sarokba szorul: vajon beveti-e vegyi, biológiai, s - ha van neki - atomfegyvereit? A Bush-kormányzat több jelenlegi tagja, így Donald Rumsfeld védelmi miniszter és helyettese, Paul Vajon mi történik, ha Szaddám Húszéin sarokba szorul? Wolfowitz korábban azt a változatot pártolták, hogy fegyverezzék fel az iraki ellenzéket, s az amerikaiak a légierejük bevetésével csak az utat nyissák meg ezek előtt az erők előtt Bagdad felé. E vélemények szerint az iraki csapatok egy része az első adandó alkalommal kész átállni. Mások viszont - így az Egyesült Államok közel-keleti kü- lönmegbízottja, Anthony Zinni volt tengerészgyalogos tábornok - megosztottnak és nem valami hatásosnak látják az iraki ellenzéket; O’Hanlon is úgy véli, hogy nem lenne semmi esélyük a sikerre. Egy harmadik változat magának Szaddám Huszeinnek a felkutatása lenne, a különleges erők bevetésével, légitámadások fedezetében, így például több ezer amerikai kommandós akciójával beszoríthatnák Huszeint Bagdad egyik negyedébe, miközben légitámadásokkal megakadályozhatnák, hogy a sarokba szorított vezér az iraki hadsereg alakulataitól segítséget kapjon. „Ám ehhez megbízható hírszerzési információkra, nagyon pontos időzítésre, 20-50 ezer emberre, s még így is óriási szerencsére volna szükség” - véli O’Hanlon. A crackerek párbajozásának egyik csúcspontját jelenti a Határon Túli Magyarok Hivatala weboldalának feltörése Egy éve folyik a román-magyar internetes háború INDEX-HÁTTÉR A Határon Túli Magyarok Hivatala weboldalának feltörése a közel egy éve zajló román-magyar crac- kerháború egyik csúcspontját jelenti. A Ziua című román napilap szerint a háborút egy húszéves kolozsvári egyetemista, Ligiu Vasile Uiorean indította tavaly februárban a Nemnemsoha.hu című revizionista weboldal ellen. A magát nacionalistának tartó, az Új Jobboldallal szimpatizáló Uiorean a Ziua riporterének e-mailben azt írta, régóta idegesítik a magyar revizionista oldalak, ezért próbált szervezkedni ellenük. Meg is próbálta feltörni a Nem- nemsoha.hu-t, kísérlete azonban visszafelé sült el: az oldal rendszergazdája elfogta levelezését, és meg is jelentette az oldalon. Az elfogott levelezésből kiderül, hogy Uiorean Igu álnéven február 1-én a román RoCrack hacker-le- velezőlistán pénzjutalmat ajánlott a Nemnemsoha.hu feltöréséért. A felhívásra többen is jelentkeztek, a Ziua információi szerint mintegy húsz jobboldali román cracker lépett szövetségre az ügy érdekében. Közben a magyar crackerek is ellentámadásba lendültek, célpontjuk az Új Jobboldal mozgalom oldala, mely a www.nouadreap- ta.cjb.net nevű oldalon jelenleg elérhetetlen. A román crackerek március 8-án próbálkoztak ismét, ezúttal is sikertelenül. Tavaly nyáron azonban sikerült hozzájutniuk a magyar oldal jelszavaihoz. A Tran- sindex szerint több próbálkozás után Igu egy szlovák hackerrel vette fel a kapcsolatot, aki november 5-én ingyen fel is törte a szervert. Az oldal tartalmát módosították, és a szerverről olyan dokumentumokat töltöttek le, melyek szerintük „románellenes akciókat” mutattak be. A román rendőrség közbelép. A román crackercsoport hazafias felbuzdulással a Román Hírszerző Szolgálat és a Külföldi Hírszerző Szolgálat e-mail címére küldte el a letöltött irományokat. A Transin- dex szerint ekkor kezdett nyomozni Uiroean csoportja ellen a román rendőrség, lefoglalták négy számítógépét. Ezzel Uiorean gyakorlatilag harcképtelenné vált, egy kons- tancai csoport azonban jelezte, hogy átveszi a feladatot. Extremist néven levelező vezetőjük bejelentette, hogy következő célpontjuk a Trianon.Tarsasag.hu nevű oldal. A Határon Túli Magyarok Hivatala elleni pénteki támadás feltehetően ennek a háborúnak az egyik csatája, melyet a románok nyertek. Nem egyértelmű azonban, hogy valóban román az átírt oldalak szerzője. Egy ősnacionalista például bizonyosan ismeri a román nemzeti zászlót annyira, hogy nem fordítva teszi be, mint az oldalon szerepel, hanem a helyes kék-sár- ga-piros sorrendben. LEVÉLBONTÁS Mindent a vevő ellen Nemrég Nyitrán megnyílt egy raktáráruház, melynek győri és bécsi „testvérében” többször is volt alkalmam vásárolni. Eddig úgy gondoltam, hogy a nagy áruházláncok minden országban egyforma színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak. Jogosan vártam el tehát a Magyarországon és Ausztriában megszokott minőséget. A nyitrai áruházban azonban már belépésemkor meglepett az alkalmazottak szenvtelen közönye, és az a procedúra, hogy a vásárlói kártyámhoz, melyen cégem minden adata megtalálható, kérték a személyazonossági igazolványomat is. Miután azt is felmutattam, az ott posztoló inas közölte, hogy egy kártyával csak két személyt engedhet be az üzletbe. Feleségemmel és 16 éves fiammal voltam, tanácstalanul álltunk meg a bejáratnál. Egy arra jövő férfi segített, akivel fiam - az alkalmazott elnéző engedélyével - bemehetett. A következő meglepetés akkor ért, amikor hiába kerestem a szórólapon pirossal feltüntetett akciós árut. Az egyik eladónő aztán felvilágosított, hogy mivel nem kedden, az akció élső napján érkeztem, így esélyem sincs, hogy elcsípjem az olcsóbb terméket, ugyanis már az első napon elfogyott. Várjak újabb két hétig... Az a felfedezés már meg sem lepett, hogy a polcokon szintén akciós áron feltüntetett banánból egy darabot sem láttam, a belső raktárakból viszont kettesével hordozták ki az áruház alkalmazottai az ismerősöknek a ba- nánkötegeket. Mikor megkérdeztem, hogy én miért nem kaphatok, az eladónő válaszra sem méltatott. A kijáratnál ért a következő meglepetés, mikor a fizetés után távozni készültem a pénztártól. Egy jól öltözött alkalmazott tételesen átnézte a kosaramban levő portékát és a kapott számlát; ellenőrizte, hogy - összejátszva a pénztárosnővel? - nem loptunk-e valamit az áruházból. Mikor végzett és nem talált hibát, rányomott egy pecsétet a számlámra. Döbbenten láttam, hogy ezt az aktust minden egyes vásárlóval elvégzik. Ezek után a nagy örömmel kiváltott szlovákiai vásárlókártyámat egy laza csuklómozdulattal a legközelebbi kukába hajítottam. Ide se jövök többet! És az se derített jobb kedvre, hogy eszembe jutott a közismert mondás: „Szlovákiában ez már csak így van.” Forgác Gábor Érsekújvár
