Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-15 / 39. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőd Sándor) „ Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján, A másik éhen halt ugyanattól a koszttól” (Anthony de Mello) 2002. február 15., péntek 2. évfolyam, 4. szám A böjt a táplálkozás korlátozását vagy a róla való teljes lemondást jelenti - vallásos gyakorlat, mely a legműveltebb népeknél mindenhol a világon el volt terjedve A húsféléktől való teljes megtartóztatás NAGYBÖJT A böjt a legtágabb értelemben az érzéki élvezeteknek, s különösen a táplálkozásnak a ■■ korlátozását vagy a teljes lemondást jelenti. Vallásos gyakorlat, mely a legműveltebb népeknél mindenhol el volt terjedve. A régi egyiptomiak, perzsák, görögök, valamint az indiaiak és a mohamedánok vallása arról tanúskodik, hogy a böjt nem kizárólag zsidó szokás, hanem egyáltalán az emberi természet követelménye, mely a vallásban és a vallás által magasabb jelentőségre emelkedik. A mohamedánok ra- madán-hónapban 30 napon át reggeltől estig böjtölnek, a zsidóság öt fő böjti napot tart meg, a keresztények közül pedig a legszigorúbban és leggyakrabban a görögök szoktak böjtölni. Hittani értelemben megkülönböztethető a természetes böjt, amely éjféltől számított teljes éhomban, és az egyházi böjt, mely bizonyos ételektől való megtartóztatásban vagy korlátozásban nyilvánul meg. Az egyházi böjt a húsféléktől való megtartóztatást jelenti, a szoros értelemben vett böjt pedig, amelynél csak egyszeri jólla- kás (éspedig délben - hús nélkül) engedtetik meg. A nyugati egyházban általában előírt böjtök: 1. Az adventi böjt: vagyis minden szerdán és pénteken, advent első vasárnapjától kezdve karácsonyig 2. A negyvennapi vagy nagyböjt: vagyis hamvazószerdától húsvétig minden nap, kivéve a vasárnapokat 3. A vigíliái böjtök: vagyis némely nagyobb ünnep előtt való napokon. A teljes böjtre egyszeri jóllakással nincsenek kötelezve a 21 éven aluli ifjak és a 60-dik évet meghaladott öregek, a betegek, a viselős asszonyok és mindazok, akik igen nehéz és erőt fogyasztó munkát végeznek. Általában azok, akiknek a böjt egészségük ártalmára lenne, vagy hivatásuk teljesítésére képte- lenítené őket. A húsvét (latinul pascha) a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának emlékünnepe. A név onnan származik, hogy a hívők a nagyböjt után e napon kezdték meg a húsevést. Már a kereszténység első századaiban vita támadt a húsvét megtartásának ideje miatt, míg abban a niceai zsinat 325-ben döntést nem hozott, éspedig olyképpen, hogy a húsvét mindig azon a vasárnapon tartassák, amely a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következik. Ha pedig a zsidók pászkaünnepe is e napra esnék, akkor a reá következő vasárnapon. így a húsvét mindig március 22. és április 25. közé esik. Ez idén március 31-éré, tehát a farsang húshagyó keddel, február 12-én véget ért, s 13-án, hamvazószerdán kezdetét vette a nagyböjt. Ennek jegyében most az ízvilág is böjtöt tart, csökkentett oldalszámán hústalan ételekkel foglalkozva. Hogy a nagyböjtben is változatosan és finomakat lehessen főzni, sokféle nyersanyagra volt szükség A Palócföld hagyományos böjti ételei KÖTELES GÁBOR V oltak életemben olyan időszakok, amikor legjobban a kolbászt szerettem. Kedveltem a csirke-, tyúk-, liba-, pulyka és bárányhúsból készült ételeket is. Mostanában azonban sokszor nosztalgiázom, és megkérem a feleségemet, hogy próbálja elkészíteni az anyám által főzött finom böjti ételeket. Tornaújfaluban, ahol születtem és felnőttem, a farsang vízkereszttől farsang utolsó vasárnapjáig,, sőt húshagyó keddig tartott. Ezután következett a negyven (néhol a majd ötven) napig tartó nagyböjt. Mivel e község felekezetileg vegyes összetételű, volt, akinek az utófarsang szombatján verset mondó kondás bojtár faragott nyársára feltűzött szalonnadarabkával és a vasárnap délutáni farsangi mulatsággal, volt, akinek viszont csak húshagyó kedden éjfélkor ért véget a farsang. A görög katolikusoknál már hétfőn kezdődött a nagyböjt, a római katolikusok és a reformátusok még az ún. farsang farkán is, egészen kedden éjfélig tartották a mulatságokat, fogyasztották a húsételeket. A reformátusok igazi böjtöt csak nagypénteken tartottak. A római katolikusok hamvazószerdától tartózkodtak a húsételektől és a sertészsírtól, melyet disznózsírnak neveztek. Voltak köztük olyanok is, akik az egész nagyböjti időszakban nem fogyasztottak húsételt, s nem főztek sertészsírral, voltak, akik csak vasárnap ettek húsos ételt, meg olyanok is, akik szerdán és pénteken tartózkodtak a hús és sertészsír fogyasztásától. Az én anyám görögkatolikús volt. Anyai nagyapám pedig igen nagy gondot fordított a böjt megtartására, így mire én megszülettem, már a római katolikus apám is megszokta a böjti ételeket, melyeket anyám a farsang után következő hétfőtől a húsvét előtti nagyszombatig főzött. A böjt utáni első húsos ételt vasárnap reggel fogyasztottuk szentelt sonka és kolbász formájában. Hogy a nagyböjtben is változatosan és finomakat lehessen főzni, sokféle nyersanyagra volt szükség. Mert akkoriban e tekintetben is az önellátás volt a jellemző, ezért már tulajdonképpen az előző év tavaszától gondolni kellett arra, hogy a böjti napokra is jusson bőven búza, belőle készült liszt, dara... A gazdasszo- nyoknak már kora tavasszal gondolniuk kellett arra: annyi mákot vessenek, hogy még gyengébb termés esetében is maradjon a böjti időszakra. Április végén, május elején elegendő, étkezésre is alkalmas hatsoros kukoricát kellett ültetni. (Az akkor már bővebb termést adó „nyolcsorost” inkább csak az állatok takarmányozására használták.) A kukorica közé a tavaszi fagyveszély elmúlta után „erzsi-”, fehér és nagyszemű futóbabot kellett ültetni. A takarmányrépa szélső soraiba, esetleg a sorközökbe is bokros „büdöskő” bab került. Nem volt szabad megfeledkezni napraforgóról a kukorica- és burgonyaföldek szélén. Nyáron' és ősszel elegendő lekvárt és aszalt gyümölcsöt kellett készíteni, majd megfelelően tárolni, hogy a böjti napokra is maradjon elegendő mennyiségben. Ha tehénváltás miatt vagy más okból csak egy tehenünk volt, és az ellést csak a böjt végére vártuk, akkor a böjti napokra vajat is kellett tartalékolni, főleg pirított vaj formájában. Farsang folyamán még az olajütőbe is el kellett menni, hogy a megtermelt napraforgóból olajat üssenek. Szüleim e célból 1945-ig Debrétére jártak, 1945 után pedig a szomszédos. Tornán levő Szitás-féle olajütőbe. A böjti ételek fontos nyersanyaga volt a gyökérzöldség, mint például a sárgarépa, a petrezselyem, melyet tavasszal vetve szabad földön termesztettek. Nagyon fontos része volt a böjti táplálkozásnak a hordóban savanyított hordós káposzta. Ennek alapanyagát, a téli fejes káposztát jó földben, általában a kenderföldön, más növényekkel váltakozva termesztették, rendszerint közvetlen helyre vetéssel, majd kelés után egyelték. Az így nyert palántákat a ritkán kelt takarmányrépa, esetleg a burgonyaföld szélesre sikerült sorközeibe palántálták, ahol kedvező idő esetén őszig szép fejekké nőttek. Fontos volt még a böjti étkezésben a savanyú uborka is. Áz uborkát szintén jó földbe, rendszerint a kenderföldben és. a kukoricásban szándékosan hagyott kis területen, a takarmányrépa közé vetették a fagyosszentek (május 25.) után. További fontos alapanyag volt még a befőzött paradicsom. Az ólablakban rossz edényekben kikelt és a szénafelhányó padlyukban edzett palántákat a ház melletti konyhakertbe, a kenderföldre vagy más üres helyre, a kapás növények közé ültették ki. Az érett paradicsomokat augusztus végén, szeptember elején főzték be. Néhány böjti étel Reggelire legjobban kedveltem a frissen fejt (még meleg) tejet frissen köpült vajjal. Nagyon ízlett a tejes kávé is vajas kenyérrel. De a vaj nélküli napokon (hétfő, szerda, péntek) a mézzel édesített hársfatea, a Pranek és az Enriló árpából, illetve cikóriából készült feketekávé megfokhagymázott olajos pirítós kenyérrel, vagy csak egyszerű olajos vagy lekváros kenyérrel. Reggelire szívesen fogyasztottam az előző napi maradék ételeket is újramelegítve egy kis vaj vagy olaj hozzáadásával. Ebédre, vacsorára főzött ételek Hétfő: a zsiradék csak olaj Ebéd: Káposztás cibereleves, lekváros grujagaluska, hársfatea (gruja = burgonya) Vacsora: Grízes vert galuska, v. újramelegített déli maradék. Rántott grujalves, lekváros metéltke. Sült gruja olajba márto- gatva, hordós káposzta nyersen. Kedd: a zsiradék vaj, olaj Ebéd: Habart búzadara-cibere, vajban tocsogó vert galuska túróval. Habart grujaleves vagy csipdelt haluska túróval. Fehérbab habarva, pampuska (fánk). Vacsora: Túrós metéltke vajjal. Túrós-lekváros galuska. Vajas kenyér frissen fejt tejjel. Szerda: a zsiradék csak olaj Ebéd: Búzadara ciberekáposzta- lével, lekváros vert galuska. Er- zsibab rántva, olajjal kent gruja- lángos. Grujaleves savanyúká- poszta-lével, pezsgős laksa. Vacsora: Vert galuska hordós káposztával. Cakktészta grízzel. Csütörtök: a zsiradék vaj, olaj. Ebéd: Tejfellel habart árpacibere, restasszony-derelye. Vajas kukoricazsámiska íróval. Savanyútojás, túrós metéltke. Vacsora: Grujagaluska túróval. Vajon pirított kukoricazsámiska, friss tejjel. Péntek: a zsiradék csak olaj Ebéd: Vajon pirított metéltke tejjel. Keménymagos leves lak- sával. Haluskaleves, káposztás haluska. Káposztalé, cakktészta szilvalekvárral. Grujazsámiska. Vacsora: Hajas gruja hordós káposztával. Mákos kukorica. Kör- tesusinka. Szombat: a zsiradék: vaj, olaj. Ebéd: Büdösbab habarva, herő- ce. Kukoricazsámiska vajjal, túróval, aludttejjel. Tejbeleves, tojásos metéltke. Vacsora: Kukoricamáié tejjel. Vasárnap: a zsiradék vaj, olaj. Ebéd: Zöldségleves metéltkével, lábatlantyúk paprikás krumplival, savanyú káposzta, túrós kalács. Zöldségleves lecskével, grujasnicli, főtt gruja, savanyú uborka, túrós bélés. Zöldségleves gombócával, zacskóban főtt tyúktöltelék, törvegruja, szilva- susinka, túrós vakaró. Vacsora: Ebédmaradékok, tej, tea.
