Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-13 / 37. szám, szerda
Kultúra ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR 13. Elhunyt Mészáros Károly író, publicista „Nem tovább a halálnál” 1941-2002 BERECK JÓZSEF Múlt év végén, december 12-én töltötte be hatvanadik életévét, és két hónapra rá, napra pontosan, megszűnt dobogni a szíve. A Csallóköz és a Patonyföld oldalain még meg sem száradt utolsó riportjain a nyomdafesték. Nekünk, dunaszerdahelyi íróbarátainak, szerkesztőségi kollégáinak irtózatosan nehéz elhinnünk, hogy Karcsi nem ül többé közénk. Sok évtizedes csöndes, szelíd jelenléte helyett mostantól dermesztő hiányával kell szembenéznünk. Távoz- tának híre a tágabb nyilvánosság számára pedig azt jelenti, hogy újabb szlovákiai magyar író hullott ki ideje korán a szépírás elkötelezettjeinek sorából. Hiszen jelentékeny művészi megformálóeróről tanúskodó könyvei - Magánügyek, A nagy ember halála, Voltam Európában, Sötét verem, Megyek utánad - nagyon sok hívet szereztek maguknak az olvasók körében. Az immár lezárult írói életművének talán legkiemelkedőbb teljesítményét a Sötét verem (1995) című kisregényében nyújtotta. A mű központi alakja egy talaját vesztett kisvárosi értelmiségi, akit az elidegenedés, az elmagányosodás, kiürülés, fásultság érzete gyötör, akinek házassága, családi élete sztereotip helyzetek unalmas poklává szürkül, amiből nem lát menekülési lehetőséget. Hadd másoljak ide ebből a könyvből néhány mondatot: „Mit kell tenned, hogy célodat elérd? Szolgamód engedelmeskedned? Jutalmul megkapod, amit akarsz? A harc viszont kimeríti a testet és a lelket. Életed így harc, vereségek és győzelmek sorozata. Meddig lehet így bírni? Nem tovább a halálnál.” S lón. A szellem szolgálata mellett nem tudta őt tovább itt tartani közöttünk egy újabb keletű, amolyan „őszikés” szerelme, s kézilabdasport sem; távoztával klubelnöküket veszítették el személyében az I. ligás dunaszerdahelyi női kézilabdázók. Advend születésnapján mi, életének avatott ismerői valahogy megindultabb lélekkel emeltünk rá poharat, hiszen tudtuk, hogy az egészsége nem a régi. Most pedig már csak azt kívánhatjuk neki, hogy kényelmes zugra leljen ama égi Parnasszuson, idelent pedig könnyű legyen neki a föld! A Böngésző nyertesei A Vasárnap 6. számában feltett kérdésre a helyes válasz: A nagy sá- si kígyó. E héten az 500-500 koronát író Mónika tárnoki, Dobos Lívia abarai és Varga Terézia lévai olvasónk nyerte. Gratulálunk! Kalligram-könyvek bemutatója Budapest. Az írók Boltja Teázójában (Andrássy út 45.) holnap 16 órakor a pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó két könyvét mutatják be. A Tegnap és Ma kortárs magyar írók sorozatból Bónus Tibor Garaczi Lászlóról írt monográfiáját Szirák Péter, Vilcsek Béla Petócz Andrásról írt munkáját pedig Rácz I. Péter ismerted, (tb) BEÍRATÁS A pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium igazgatósága értesíti a tisztelt szülőket, hogy az alapiskola első évfolyamába a 2002/2003-as iskolai évre a beíratás a következő napokon lesz: 2002. február 15-én, pénteken 14.00-18.00 2002. február 16-án, szombaton 9.00-12.00. Érdeklődni lehet az iskola titkárságán, valamint az 529-643-15-ös telefonszámon. Az iskola igazgatósága szeretettel vátja a kedves szülőket és gyermekeiket. SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Kaviár és lencse (vendégjáték Királyhelmecen) 11,18 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kis herceg 10,14 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 16, 19 MLADOST: A király táncol (belg.-fr.-ném.) 17.30 Sötétkék világ (cseh) 15.15, 20 TATRA: Vanília égbolt (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Corelli kapitány mandolinja (ang.- fr.-am.) 17.45, 20.15 Csokoládé (am.) 17.30 Mi kell a nőnek (am.) 18 Sade márki játékai (am.) 20 A bambanő (am.) 18 Amit tudni akarsz a szexről... (am.) 20 Tűz van, babám! (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 16, 19 TATRA: Belphégor - A Louvre fantomja (fr.) 16, 18, 20 CAPITOL: Csúcsformában 2 (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Vanília égbolt (am.) 13.30,16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Szerelem a végzeten (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Corelli kapitány mandolinja (ang.-fr.-am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Mindenki másképp szered (fr.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Zoolander, a trendkívüli (am.) 17.30, 20 Száz éve hunyt el Póda Endre, Sopron egykori városplébánosa. Tevékeny életpályáját emlékülésen idézték fel Felsőszeli híres szülöttéről Nem minden település dicsekedhet híres szülöttel. Akad olyan falu is, amelynek lenne kivel dicsekednie, ám mai lakói már nem is tudnak egykori, másutt hírnevet szerzett falubelijükről. Ilyen falu a Galántai járásban lévő Felsőszeli, ahol ma már szinte senki nem tudja, hogy itt látta meg a napvilágot a száz éve elhunyt soproni városplébános, Póda Endre, akiről az egykori megye- székhelyen annak idején utcát neveztek el. GAÁL LÁSZLÓ Póda Endre halálának centenáriuma alkalmából múlt vasárnap emlékülést tartottak Sopronban. Ha valaki a felsőszeliek közül elvetődött Sopronba, és ellátogatott a Szent Mihály-templomba, valószínűleg nem is sejtette, hogy 26 esztendőn keresztül az ő falujából származó városplébános volt az ide járó hívők lelkipásztora. A templomhoz közeli, az ország legszebb fekvésű sírkertjének tartott temetőben járva is aligha jut eszébe valakinek, hogy azt Póda Endre nevéhez kösse. A város központjában, a Petőfi téren szemlélődő turistát sem figyelmezteti emléktábla arra, hogy a Kozmutza Flóra Általános Iskola és Speciális Szakiskola impozáns épületében eredetileg a Póda Endre által alapított Szent Imre Római Katolikus Elemi Iskola működött. S talán a soproniak közül is kevesen tudják, hogy a ma becses műemlékként számon tartott Szent Jakab- kápolnát is a városplébános mentette meg a lebontástól, vagy hogy a város első vízvezetékrendszere, amelynek egyes részei még ma is szolgálják a városlakókat, szintén az ő kezdeményezésére épült. Ma Híd utcának nevezik azt az utcát, amely valaha Póda Endre nevét viselte, így jelenleg utcanévtábla sem őrzi nevét. Annál inkább őrzi és tiszteli egykori alelnöke emlékét a Soproni Katolikus Konvent. (Akon- ventet 1625-ben alapította az akkori soproni plébános, mégpedig azért, mert a város lakosságának több mint 80 százaléka áttért a protestáns hitre, neki pedig nem volt annyi energiája, hogy hadakozzon a várossal. Azért választott vüági híveket, hogy azok hadakozzanak a város vezetőivel. A konvent elnöke már hagyományosan világi személy, alelnöke azonban a mindenkori városplébános.) Múlt vasárnap délelőtt az éppen felújítás alatt álló Szent Mihály- templomban Pápai Lajos győri megyés püspök celebrált ünnepi szentmisét, amelyet a'száz éve elhunyt városplébános emlékének szentelt. Póda Endre rendkívül sokrétű tevékenységét a Katolikus Konvent Közösségi házában megtartott emlékülés előadói ecsetelték átfogóan. A nagyszámú közönség Kovács József egyetemi tanár, Bősze Balázs hitoktató, Németh Ildikó levéltáros és Divós Lajos kon- ventelnök előadása révén ismerkedhetett meg a neves városplébános életpályájával. Póda Endre iskoláit Pozsonyban, Nagyszombatban, majd a győri teológián végezte, itt szentelték pappá 1864-ben. Sopronba 1871-ben került, a helyi katolikus tanítóképzőben tanárként kezdte tevékenységét. A katolikus elemi iskolák autonómiájáért és a katolikus konvent újjáalakításáért folytatott tevékenysége nyomán 1876-ban városplébánossá választották, egyúttal a konvent alelnöki tisztét is betöltötte. A konventben folytatott negyedszázados munkássága során rendkívüli szónoki tehetségét kiA valamikori Szent Imre Katolikus Elemi Iskola épületében ma a Kozmutza Flóra Általános Iskola és Speciális Szakiskola működik (Somogyi Tibor felvételei) rendszer kiépítését. Termékeny történészi és irodalmi munkát is végzett, több tanulmányt jelentetett meg, heti két alkalommal megjelenő lapot adott ki Westungarisches Volksblatt címen német ajkú hívei számára, ó volt a vezetője a Sopron monográfiáját összeállító bizottságnak. Mint azt a fentiek is mutatják, rendkívül tevékeny ember - az emlékülés egyik résztvevőjének hasonlata szerint „két végén égő gyertya" - volt a felsőszeli gyerekből soproni lokálpatriótává, címzetes apáttá és pápai prelátussá lett Póda Endre. Sírját egy héttel az emlékülés előtt, halála évfordulóján koszorúzták meg, s a konvent kötelezettséget vállalt, hogy az egykori városplébánosok kriptáját még az idén felújíttatja. Ezenkívül szorgalmazni fogják, hogy újra utcát nevezzenek el róla. Ha néhány év múlva egy felsőszeli lakos Sopronban járva Póda Endre nevét olvassa az utcanévtáblán, talán büszkeséggel tölti majd el, hogy a falubelijéről elnevezett utca kövét taposhatja. Póda Endre arcmása használva sikerült megvalósítania az elemi iskolák katolikus kézbe történő átvételét, a katolikus ismétlő iskola felállítását, a párhuzamos magyar osztályok megszervezését. Megszervezte az egyház- községi adózást, felépíttette a Szent Mihály Római Katolikus Népiskolát, megszerezte a kaszinókaszárnya telkét, és azon felépíttette a belvárosi Szent Imre Iskolát, új óvodát építtetett, több jótékony célú alapítványt kezelt. Megjavíttatta, ezzel megmentette a Szent Ja- kab-kápolnát, köréje kálváriát építtetett, felújíttatta a Bécsi utcai Szent János-templomot, megalapította a Jozefinum leányárvaházat. Mindez korántsem teljes felsorolása tevékenységének, ám éppen elegendő annak bizonyítására, amit jóval később Reményik Sándor állít egyik versében, hogy a nemzet boldogulásához két dolgot kell megtartani: a templomot és az iskolát. Ám Póda Endre nemcsak a templomokkal és az egyházi iskolákkal törődött. A filoxérajárvány után szőlészeti szakiskolát alapított, és ő szorgalmazta a városi vízvezetékTanácskozás hazai fiatal irodalomtudósok, valamint pécsi, budapesti és erdélyi vendégelőadók részvételével Irodalom és te(lcet)ória Új SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Február 9-én, a szlovákiai magyar doktoranduszok és fiatal kutatók második révkomáromi találkozójának keretében (a Kempe- len Farkas Társaság szervezésében) került sor az Irodalom és te(ket)ória címmel megrendezett irodalomtudományi tanácskozásra, melyen a hazai fiatal irodalomtudósokat tömörítő Sambucus Irodalomtudományi Társaság tagjai, valamint pécsi, budapesti és erdélyi vendégelőadók vettek részt. Rácz I. Péter irodalom és elmélet szétválasztásának kérdéséről beszélt, felvázolva annak történeti kontextusát is, rámutatott például a hermeneutika megítélésének problematikus voltára. A dekonstrukció és a recepcióesztétika egymásnak uszítása szintén nem alakíthatott ki igazán termékeny elméleti dialógust. Dániel Mónika a szerzői funkciót problematizálta újfent, erőteljesen koncentrálva a női írás kérdéskörére, majd Kemenes Géfin László kapcsán fejtette ki véleményét elmélet és szépírás sajátos összhangjáról. Keserű József a holokauszt irodalmi tematizálásának lehetőségeiről értekezett az esztétikai megformálhatóság, a szemtanúi hitelesség, a dokumentarista szemlélet, a fiktivitás és a hitelesség olvasói, illetve szerzői elvárásait véve számba. A regény stilizált valósága és a történelem árnyéka közt feszülő sajátos elvárásrendszerek meglehetősen elbizonytalaníthatják a befogadói és értelmezői pozíciókat, ezért csak az implikált szerző beiktatásával véli megválaszolható- nak a kérdéskomplexumot. Benyov- szky Krisztián, a konferencia moderátora, vitavezetője Rácz I. Péterhez hasonlóan, a teória Szküllája és az irodalom Kharübdisze közt hánykó- dó kortárs szépírás lehetőségeit kutatta. Különféle együttélés, illetve kölcsönösség-teóriák vázolása után megállapította, hogy a fogalmi diskurzus regiszterében rejlő rigiditás feloldásának lehetőségét az (Odo- rics Ferenc terminusával élve) úgynevezett regiszterkeverő beszédmód oldhatja fel. Mester Béla Szilágyi István Hollóidő című fiktív (?) történelmi térben játszódó regényét mutatta be hangsúlyozva a szereplők rideg vüágbavetettségét. Németh Zoltán Platón lakomájából Arisztophanész híres meséjét parodizálva az egykor egy testként funkcionáló nemekről, sajátos szónoklatot tartott arról, hogy a szöveg eredetileg, az aranykorban az emberben volt, azaz a szövegemberben zajlott az olvasás és az interpretáció, szövegük és olvasásuk egyaránt belső volt, ma viszont már csakis Érászra számíthatunk, hogy a részek közti vonzalmat a megismerés segítségével fenntartsa, és helyreállítsa az egykori harmóniát. Itt lépett be Németh rendkívül szórakoztató rendszerébe a szcéna és az obszcéna fogalomegyüttes, a csábítás gesztusa, mely a szöveget jelentéssel, az olvasót pedig identitással ruházza fel. Kocur László rendívül szórakoztató előadása a csehszlovákiai magyar irodalomkritika lehetőségeire összpontosított. Beszélt a politikai kritika kacagtató típusáról, a kritikusról, mint rémről (Fábry Zoltán), a mártír/mazochista kritikusról és a kritikusról mint léggé vált hiányról. Csehy Zoltán a Quattrocento neolatin költészetében megképződó ob- szcenitásteóriákat vette górcső alá, s kimutatta, miféle (tévjkonstrukci- ókkal vélték igazolhatónak az obszcenitás tudós artikulációit az antikká levés totális bűvöletében élő humanisták. A referenciális olvasat elvetésének teóriáját is feltárta a szöveg-lét és az ún. valós lét határozott szegregációjának catullusi tradíciójában. Polgár Anikó a fordításelmélet paradigmáit kutatva mutatott rá az elsősorban Devecseri Gábor által megalkotott „fordítói kiskáté” tarthatatlanságára, illetve a latin műfordítás nyelvi rezervátumjellegére. Felsorakoztatta az ellenreakciók típusait, valamint árnyalt képet rajzolt a ,.filológusi” paradigma intézményesüléséről, illetőleg ideológiai alárendeltségéről. Sántha Szilárd Mizser Attila költészetét elemezte a kánonképző mechanizmusok tükrében, kiemelve versnyelve sajátosságait, a szonettforma egy sikeres artikulációjának továbbviteli lehetőségeit. H. Nagy Péter az Ady-recepció kortárs alakzatairól beszélt, az Ády- kánon változásairól, arról a folyamatról, ahogy Ady lírája Kovács András Ferenc költészetében újradinamizálódott, vagyis arról, ahogy Ady „olvas”. Az előadások szerkesztett változatai a Kalligramban látnak majd napvilágot, (-cs-)
