Új Szó, 2002. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-08 / 33. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. FEBRUÁR í KOMMENTÁR Kinek a jóindulatáért? TÓTH MIHÁLY Nem az a politikai szenzáció, hogy az ellenzék ismét kezdeményezte a kormány egyik tagjának menesztését. Még csak nem is az kelt or­szágos feltűnést, hogy két koalíciós párt is vonakodik elítélni a HZDS Ivan Miklós eltávolítására irányuló kezdeményezését. Ebben a parla­menti ciklusban nálunk az ilyet már az érzékenyebb lelkű helyzete­lemzők is megszokták. Az adja meg ennek az eseménynek a pikanté­riáját, ahogy kifogásaik elemzése helyett az SDL és az SOP a közvéle­mény elé löki a gazdaságikudarc-csomagról kialakított véleményét. Kommentár nélkül, ugyanazzal érvelve, mint Meciar csapata. A két, magát baloldalinak nevező párt potenciális támogatóinak zöme - pontosan úgy, ahogy a pártelit teszi - nem töri a fejét helyzetelemzé­sen. A „baloldalilag” érdekelt átlagválasztó egyszerűen csak érzi a rossz helyzetet, és titokban arra számít, a pártok elitje majd hozzájá­rul a válság összefüggéseinek feltárásához. Például megmagyarázza a bankrendszer betegségeinek, netán a bürokrácia elburjánzásának okait. A HZDS Miklós elleni vádjai ezekre a területekre is kiterjednek, és kajánul konstatálhatjuk, a baloldal nem mondhatja el, hogy nin­csenek tapasztalatai. A Devin Bank körüli botrány, illetve a járási hi­vatalok leépítése-meghagyása körüli viták szálai az SDL-hez és az SOP-hoz vezetnek. A problémák külterjes tálalása, a HZDS agitprop módszerének baloldal általi lekoppintása azt sejteti, hogy az SDL és az SOP vezetői feladták, és ma már nem a választópolgárok jóindula­táért küzdenek, hanem Meciar kegyeiért riszálják magúkat. Ha csak a közvélemény-kutatók által kimutatott népszerűség alakulását vesszük figyelembe, akár még érthető is lehetne az erősebbhez dör- gölődzés. Ha viszont a közelmúltat is figyelembe vesszük, akkor sem az SDL, sem az SOP vezetői nem feledkezhetnek meg arról, hogy Meciar eddig még minden szövetségesét beletette pártjának politikai húsdarálójába. A két baloldali párt vajon miért pendül egy húron az ellenzék fő erejével? Megéri ez csak a túlélés érdekében? Tőrőlmet- szett megélhetési politizálás... Az SOP-re fél mondatot is kár pazarol­ni. Az SDL ma már szintén csak azért érdemel említést, mert fontos szereplője lehetne a politikai struktúrának. Vezetői azonban egyre ke­véssé tudatosították, hogy e pártnak múltja miatt még sokáig sok minden a szemére vethető. Az SDL ennek ellenére egyre ületlenebbül dörömbölt a hatalom kapuján. Félő, talán éppen történelme legna­gyobb tévedésének elkövetésére készül. JEGYZET Globalizált kocsma SZÁSZI ZOLTÁN A nap porát leöblítem kívánó honfi betér ismerős vendéglátó­ipari üzemegységébe, a Kis Pisz­kosba. Már régen járt ott, van egy éve is talán. Az olajos padló eltűnt, helyette csempe, mint va­lami húskimérésben. Söntéspult helyett kvázi bárpult, poros művirágokkal. Elegánsnak tűnő, kissé megviselt székek. A sarok­ban a leltári számmal ellátható Jani bá’. Kacska, bányában bé­nult keze lelóg, szájában a mezít­lábas házilag sodort, előtte kis- sör, fenyőpárlat. Ép kezével pe­dig bőszen csépeli a gombokat a Computerszűzön. Megy az apró befelé, sűrűn, csörömpölés, kife­lé semmi. Néhány felmenő ági nőrokont emlegető kereseden szó az összes verbális kommuni­káció. A megérdemelt nyugdíj kopog befelé a gép gyomrába. Marad a nosztalgia a régi szép idők iránt, mikoron még össze­összeállt egy jó máriásparti, sakk- meg dámabajnokság zajlott a füleki vaskályha repesztő mele­ge mellett. Kibicek kortyolgattak, egy-egy hosszú guszta után só­hajtoztak a lehetőségeken, meg visszaelemezték a partit. Aláfes­tésnek Szécsi Pál szólt a félbő­röndnyi tranzisztoros rádióból, vagy jobb napokon a kancsal Nándi bácsi nyikorgó szárazfája cincogott egyenesen a kedves vendég fülibe. Aztán jött a vad­kapitalizmus, a Mária segíts ut­cából bevonultak az első hájfide- liti zsebtomyok. Jani bácsi napi részegecskegyorsító adagjai mel­lé beépült a másik függőség, a computerizált pénzrabló auto­mata. Nagy üzlet! Újság már nem lóg nádkeretben a pult sarkán, a sör se a régi kompresszorral nyo­matott aprót megtartó habú fi­nom gömöri. Marad az egyre ha­marább elkopó nyugdíj, a három harang, három narancs, három dinnye kombinációt káprázva vá­ró üresedő tekintet. így múlik el a régi kocsmák dicsősége. Jani bá’ meg gyorsan eloson a gép e- lől, mert a kocsmaajtóban megje­lent anyjok. De legalább ő a régi! LEVÉLBONTÁS Patonyrét önállósul A kisközségről már sokat olvas­hattunk az Új Szó hasábjain. Főleg a restitűciós „turpisságok” borzolták és borzolják a kedé­lyeket már negyedik éve. A fa­lucska képviselői emberfeletti erőfeszítéseket tettek az eredeti jogi állapot visszaállítására - az államfőt, a kormányfőt, az ille­tékes minisztereket és parla­menti képviselőket is megkeres­ték panaszukkal a jogorvoslás reményében -, tényleges tá- mogtást azonban sehol nem lel­tek, s a rövidebbet húzták a te­hetős pozsonyi derékhaddal szemben. Mivel nem ez az egyedüli eset, amikor a falu polgármestere nem vette pártfogásába a felsőpatonyrétiek ügyét és érde­keit, sőt sok esetben semmibe vette a képviselők döntését is, a falu lakossága az 1999. április 10-én megtartott népszavazá­son a Felsópatonytól való elsza­kadás mellett foglalt állást. „Jó­akaróinknak” ez a döntés nem nagyon tetszett, s mindent elkö­vettek- a legmagasabb szinte­ken is -, hogy a község polgárai­nak igényét megtorpedózzák és meghiúsítsák. Ebben a sors­döntő ütközetben azonban - főleg az MKP-vezetőség részéről megnyilvánuló segítségnek kö­szönhetően - végre nekünk is sikerült „pontot elérnünk”, amit legjobban bizonyít, hogy a kor­mány az elmúlt évi utolsó ülé­sén egyetértett a falucska önál­lósulásával. Minden érdekelt­nek félre kellene tennie a vélt vagy jogos sérelmeket, s egység­be kovácsolodva könnyebb len­ne megfelelni a kihívásoknak. Csakis ez lehet biztosíték arra, hogy a majdani Patonyréten - a község új neve - minden pa- tonyréti megtalálja a számítá­sát, otthon érezze magát, sőt vendégszeretetével az ideláto­gató idegeneket is képes legyen elhalmozni. Rostás Alajos Felsőpatonyrét TALLÓZÓ NOVY CAS A Demokratikus Szlovákiáéi Mozgalom európaisága címmt közöl jegyzetet a lap. Roman Hol bauer szerdai parlamenti kijeler tését idézi: a képviselő a kedves ménytörvényről folyó vitában a államfőt németnek, a házelnökc ruszinnak, a miniszterelnököt c; gánynak, a külügyminisztert pedi nemzetiségileg azonosíthatatlan nak nevezte, amiért a feleség nem beszéli az államnyelvei „Ilyen beszédre általában csak politikai spektrum peremén elhe lyezkedő pártok szélsőséges politi kusai ragadtatják magukat. Ná lünk azonban annak a politikt pártnak a képviselői is így visel kednek, melynek elnöke, Vladimi Meéiar erőnek erejével arrc győzköd bennünket, hogy Szlová kiát bejuttatja Európába, a fejlet világba, az Európai Unióba és a Észak-atlanti Szövetségbe. Terme szetesen a kedvezménytörvén számos eleme sem illik a módén európai viszonyrendszerbe. Mégi az a mód, ahogyan a mozgalom képviselői a problémákra reagál- Szomszéd, mától maga hancúrozzon a feleségemmel, mert engem mostantól csak az olimpiai tévéközvetíté- nak, igazolta: a politikai erő euró sek tudnak felizgatni! (Gossányi Péter rajza) paiságát már végképp nem kell ko molyán vennünk” - írja a Novy cas Az igazolvány mellé államonként-időszakonként változó, különböző szintű kedvezmények kapcsolhatók Egy épülő rendszer alapköve Mi a státustörvény? Szerin­tem nem más, mint a ma­gyar nemzet politikai-gazda­sági újraegyesítésének alap­köve. Itt hangsúlyozni kell, hogy alapköve. CSEKŐ ÁRPÁD Miről is van szó ebben a törvény­ben? A Magyar Köztársaság - nyolc­van év után először - intézménye­sen kapcsolatot teremt a határokon belüli és kívüli nemzetrészek között. Ez a lényeg! Nem Horthy-féle tisza­virág-életű területi revízióról és és nem is a kádári nemzetrészekről le­mondó, bután internacionalista po­litikáról van szó, hanem a jelenlegi viszonyok között optimális óvatos kapcsolatépítésről. Miért volt lénye­ges a törvény elfogadása? Azért, mert intézményesítette a ma­gyar-magyar kapcsolatokat. A státustörvény lényege az, hogy minden érintett kezében ott lehes­sen a magyarigazolvány, amely mellé később országonként és időszakonként változó, különböző szintű kedvezmények kapcsolhatók. Miként egy ház felépítése is a telek megvételével és az alapozással kezdődik, így épülhet fel a státustör­vény is a jövőben. Most a telek meg­vételénél, azaz az első hivatali, jogi lépéseknél tartunk. Körbekilincsel- jiilc a szomszédos országokat és megkérdezzük: van-e kifogásuk az ottani magyarok intézményes tá­mogatása ellen? A válasz országon­ként más és más, furcsa módon a hat érintett ország közül csak kettő támaszt ehhez feltételeket. Az a kettő, ahol a legerősebb a magyarel­lenes nacionalizmus. Ez ugyanis az első és legfontosabb lépés: ha az érintettek kezében van a magyar­igazolvány, akkor később ehhez bármilyen további kedvezmény kapcsolható. Jelenleg ennél a fázis­nál tartunk, ezt minden szomszédos ország elfogadta. A telek megvétele és az alapok lera­kása után következhet az építkezés: milyen kedvezményeket adjunk és milyen formában? Ez azért nem szabályozható előre, mert a szom­szédos országok jövőbeni helyzete is különböző: Ausztria már EÚ-tag, de emellett csak annyi biztos, hogy Szlovénia velünk együtt lép be az Európai Unióba. Szlovákia helyzete kissé bizonytalan, hiszen ha Vladi­mír Meciar volt kormányfő győzne az őszi választásokon, akkor való­színűleg nem tart igényt az országra az EU. Horvátország 10 év múlva, Románia is jó esetben 15-20 év múlva lehet EU-tag. Jugoszlávia helyzete teljesen bizonytalan, Uk­rajna pedig valószínűleg 30-40 év múlva lehet tag, de az már egy má­sik integráció lesz. Ebben a bonyo­lult nemzetközi politikai helyzetben kellett megalkotni a státustörvényt. Olyan rendszert kellett kialakítani, amelynek szilárd alapja van, de or­szágonként más és más távra szóló kedvezmények kapcsolhatók hozzá, emellett hosszabb távon a lehetősé­gek szerint tovább fejleszthető. En­nek a célnak megfelel a státustör­vény. Az alap a magyarigazolvá­nyok kiadása és eljuttatása minden érdekelt részére, valamint az ezzel foglalkozó intézmények (státusiro­dák) kiépítése. Ezt sikerült megva­lósítani, és a szomszédos államok­kal elfogadtatni. Az alapokat lerak­tuk, most következhet az építkezés. A jelenlegi kedvezmények főleg a fi­atalabbaknak és középkorúaknak szólnak: ezek az oktatási és a mun­kavállalási kedvezmények. A vasúti utazási kedvezmény nyüván inkább szimbolikus jelentőségű, de miért ne utazhatna el évente egyszer-két- szér egy-egy szegényebb erdélyi vagy kárpátaljai magyar az anyaor­szágba? Kezdetnek a törvény által nyújtott lehetőségek elegendők, an­nál is inkább, mert 2004-ben mi és egy-két szomszédunk EU-tagok le­szünk, és teljesen átalakul kapcso­latrendszerünk a szomszédos orszá­gokkal. Az EU-taggá válók esetében nem tehetünk megkülönböztetést állampolgár és állampolgár között, például minden EU-tagállam polgá­ra ugyanolyan feltételekkel tanul­hat és dolgozhat (igaz, van, ahon­nan csak 7 év után) Magyarorszá­gon, mint a magyar állampolgárok. Ebben akkor feltehetőleg benne Kezdetnek a törvény által nyújtott lehetősé­gek elegendők. lesznek a szlovéniai és a szlovákiai magyarok is. A státustörvény szere­pét remélhetőleg átveszik az euró­pai uniós jogszabályok. Sajnos, csak remélhetőleg, hiszen az utódálla­mok nagy része sem a trianoni, sem a párizsi békeszerződés, sem pedig az EBESZ vagy az ET kisebbségi vo­natkozású kötelezettségeit és aján­lásait sem tartja meg teljesen. A bővítésből kimaradó országok esetén azonban szükség lesz a stá­tustörvény további alkalmazására és bővítésére is, a leghosszabb időtartamra nyüvánvalóan a kárpá­taljai magyarság esetében. Ezeknek az országoknak a polgárai részére a státustörvényt is folyamatosan ala kítani kell majd, az EU és az illető ál lamok társulási szerződéseinek é egyéb egyezményeinek függvényé ben. Nem kizárt, hogy az EU kollek tív munkavállalási jogokat vagy ma gasabb kvótákat biztosít például ; román állampolgárok számára ; jövőben. Ez esetben az Orbán-Nas tase-paktum munkavállalási részi nyilván értelmét is veszti majd. í törvény tehát - apróbb hibáivá együtt - a magyarság reintegráció jának és a magyar nemzet európa inetgrációjának leghatékonyabl eszköze lehet a jövőben. A határon túli magyarság unióbó kimaradó részének problémáj: egyébként nem egyedülálló Euró pában: hasonló helyzetűek lehetnel Oroszország kalinyingrádi kerületé nek lakói, akiket valószínűleg az El állampolgáraival megegyező tanú lási és munkavállalási jogok illetnél majd meg. A magyar kisebbsé; problémája valóban ismeretien é: érthetetlen lehet a nyugat-európa diplomaták számára, ehhez hasonlc problémákkal Európában csal Oroszország és Albánia küszködik Az albán helyzet megoldadanságá nak eredményeit Koszovóban é: Macedóniában ismerjük, az oros: kisebbségek helyzete a szovjet utód államokban pedig szintén komol) problémák forrása Moldovátó (Transzdnyisztria) a balti államo kon át Közép-Ázsiáig. Jó lenne, ha í hasonló jövőbeli válsághelyzetei megelőzésére is létrejött magyai státustörvény mellé felsorakozna £ magyar közvélemény és egységeser támogatná a jogszabályt. A szerző geográfus, Európa-sza- kértő Továbbra sem tudni, hogy a világ mely részén található az al-Kaida terrorszervezetet vezető Oszama bin Laden Vagy megölték, vagy már rég elmenekült ÖSSZEFOGLALÓ Az Interpol egyik vezetője szerint az al-Kaida terrorszervezetet ve­zető Oszama bin Laden és több száz híve valószínűleg még az amerikai légicsapások megkezdé­se előtt elhagyta Afganisztánt. A Reuters washingtoni forrásból úgy értesült, hogy hétfőn éjszaka Afganisztánban amerikai rakéta- támadás végzett az al-Kaida egyik fontos vezetőjével, és a halott akár Oszama bin Laden is lehet. Franck Spieka, a nemzetközi bűn­üldöző szervezet terrorizmussal foglalkozó osztályának vezetője a The Financial Times című brit na­pilap tegnapi számában megje­lent nyilatkozatában elmondta: Oszama bin Ladennek nyoma ve­szett, de mind több bizonyíték van arra, hogy az al-Kaida számos harcosa elhagyta Afganisztánt még az amerikai légicsapások megkezdése előtt. Az amerikai ál­lampolgárságú Spicka szerint ész­szerűnek tűnik azt gondolni, hogy többségük szétszóródott a világban. „Természetesen fennáll az a le­hetőség, hogy Oszama bin Laden és társai olyan országokban talál­tak menedéket, amelyekben nagy kiterjedésű területek nem állnak ellenőrzés alatt” - mondta Spicka, s Jement, Szomáliát, Pakisztánt (az állam kasmíri részét) és Iránt nevezte meg ilyen országként. Ge­orge Tenet, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igaz­gatója szerdán azt mondta: a CIA nem biztos abban, hogy Oszama bin Laden még életben van. A Reuters nevük elhallgatását ké­rő washingtoni tisztviselőktől megtudta, hogy a CIA egy Preda­tor típusú, pilóta nélküli felderítő gépéről kilőtt rakéta Afganisztán délkeleti részén eltalált egy cso­portot, amelynek tagjai gyanítha­tóan az al-Kaida magas rangú ve­zetői voltak. A hétfőn éjszaka vég­rehajtott rakétatámadás követ­keztében a csoportnak legalább egy tagja meghalt. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a CIA szakértői nem tudták beazo nosítani a halottat, de a körülmé­nyekből - a csoport tagjainak vi­selkedéséből és az áldozat magas ságából - ítélve azt a következte­tést vonták le, hogy az al-Kaida terrorszervezet egyik valóban fontos vezetőjét sikerült megölni. Egyes vélemények szerint az is el­képzelhető, hogy ezúttal valóban Oszama bin Ladern ölték meg. Irán déli részén két olyan video­kazetta is megjelent, amelyen Oszama bin Laden és az al-Kaida más képviselői a „cionista elnyo­másról” beszélnek. A felvételeken az is látható, miképp képezték ki terroristának a tálibokat és afgán gyermekeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom