Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-26 / 22. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 26. TÉMA: AZ ANYANYELVI OKTATÁS 11 Kisebbségi léthelyzetben kulcsfontosságú szerep hárul a megfelelő szintű, anyanyelven folyó oktatásra Nem hátrány, hanem előny Helyenként közelegnek, sok helyen pedig már javában tartanak az alapiskolai be- íratások. Számos szülőnek ezekben a napokban kell eldöntenie, hogy a környezetében található alapiskolák közül melyiket választja a gyermeke számára. RÁCZ VINCE A megfelelő iskola kiválasztásakor rengeteg tényezőt figyelembe kell vennie: milyen híre van a kiszemelt intézménynek, milyen felkészültségű tanító nénik és bácsik oktatják, nevelik a diákokat, mennyire körülményes nap mint nap az iskolába eljuttatni a gyermeket. Mindezen szempontok figyelembe vételén túl a szlovákiai magyar szülőnek mindenekelőtt a legfontosabb kérdést kell megválaszolnia. Mégpedig azt, hogy felvidéki magyarként milyen tanítási nyelvű alapiskolába íratja gyermekét. A szlovákiai magyar családok többségében fel sem merül a kérdés, hogy a magyar vagy a szlovák iskolát válasszák. Számukra a válasznak csak egyetlen formája létezik. Ezekben a családokban egyértelmű, hogy a magyar tannyelvű alapiskolába íratják az iskolaköteles korba lépő gyereket. Más családok esetében már gondot okoz a választás. A szlovák iskola melletti döntésüket sok minden befolyásolhatja, egyebek mellett az, ha csak az egyik szülő magyar nemzetiségű, vagy ha éppen a többségi társadalom időnként hangoztatott érveire hallgatnak, illetve ha csupán bizonyos szlovák politikusok véleményével értenek egyet. Természetesen egyéb gyakorlati szempontok is felmerülhetnek, például szórványmagyarsági helyzetben, amikor nincs a közelben magyar tannyelvű iskola, a szülők pedig meg szeretnék kímélni a gyerekeiket a hosszú beutazások okozta gyötrelmektől. A szülőket nem lehet kényszeríteni, hogy akaratuk ellen cselekedjenek, az iskolaválasztás kérdése magánügy. Természetesen a jó döntéshez a gyerek véleményét is figyelembe kellene venni, ez viszont csak a legritkább esetekben történik meg. Nem szabad persze elfeledkezni arról sem, hogy egy kisebbségi léthelyzetben élő közösség, mint amilyen a szlovákiai magyarság, hosszú távú fennmaradása alapvetően az anyanyelvű oktatás meglététől függ. Egy nemzetiség számára a megtartó erőt elsősorban az anyanyelv jelenti. Az anyanyelv ápolásának legfőbb színtere pedig az iskola. Az a gyermek, aki magyar létére szlovák iskolába jár - nyelvészeti kutatások eredményei bizonyítják - csak nagy nehézségek árán veheti birtokba teljes egészében saját anyanyelvét, a magyar nyelvet. Nyelvtudása nagy valószínűséggel megreked az alacsonyabb szinteken. Ha nyelvileg formális helyzetben kell magyarul beszélnie, nyelvi akadályokba ütközik. Kivétel csupán abban az esetben adódhat, ha a szülő, aki annak ellenére, hogy szlovák iskolába adta magyar gyerekét, odafigyel annak anyanyelvi fejlődésére. Ez azonban, valljuk be, kevéssé valószínű. A nyelvi lemaradáson túl egyéb hátrányok is származhatnak abból, ha a magyar nemzetiségű gyerek idegen, tehát szlovák tannyelvű iskolában tanul. Mivel a szlovák iskolában aligha sajátíthat el a magyar történelemből és irodalomból ismereteket, otthon pedig általában ezeket a hiányosságokat nem pótolja be, a magyar kiselsős úgy válik kamasszá, hogy úgyszólván semmit nem fog tudni a magyar történelem nagyjairól vagy Kosztolányi Dezső verseiről. Egyéb, gyakorlatias szempontok alapján is javallott a gyermekek anyanyelven történő oktatása. Mivel a felvidéki magyar élete folyamán gyakran kényszerül arra, hogy szlovákul beszéljen, szlovák nyelven fogalmazzon meg adott esetben egy kérvényt, szükségszerűen el kell sajátítania a többségi társadalom nyelvét. A szakmai és egyéb érvényesülés feltételei között sök esetben szerepel a szlovák nyelv ismerete. Mégsem kell lemondanunk a magyar iskolákról csak azért, mert az államnyelv birtokba vétele előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik számunkra. Ha magyar szülőként a szlovák tannyelvű iskola mellett döntünk, lemondunk arról, hogy a gyerekeink több-kevesebb anyanyelvi tudatosságra tegyenek szert, és alaposan megismeijék a nemzeti hagyományaikat. Mire felnőnek, többségük csak a szlovák kultúrkörben fogja magát otthon érezni. Az a felvidéki magyar viszont, aki gyermekként anyanyelvű oktatásban részesült, és fokozatosan elsajátította a szlovák nyelvet is, szellemiekben és képességei által is sokkal gazdagabbnak érezheti magát. Két nyelvet birtokolva, két nemzet sajátosságait jól ismerve sokkal több lehetősége van, mint annak, aki csak egy kultúrkörben járatos. A kérdésnek egyebek mellett gazdasági vonatkozása is van. A Közép-Euró- pában megtelepedő multinacionális cégeknek elsősorban olyan munkaerőre van szükségük, akik több nyelvet is beszélnek, ezenkívül jól kiismerik magukat a térség életében. A nagy nemzetközi cégeknél elsősorban annak van nagyobb esélye a munkavállalásra, aki nem csak egyoldalú ismeretekkel rendelkezik. A szlovákiai magyarok éppen ezért kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a térség gazdasági életében, akár munka- vállalóként, akár egy céget működtető vállalkozóként. Az anyanyelvű oktatás így tehát nem a kirekesztő szemléletet erősíti, és az idegen hatásokat befogadni képtelen magatartást, hanem sokkal inkább az együttműködés szolgálatába állítódik, mely minden további cél elérésének az előfeltétele. Lanstyák István nemcsak nyelvészként támogatja a magyar tannyelvű iskolát, hanem szülőként is A döntésnek a gyerek javát kell szolgálnia MAGYAR KÖZÉPISKOLÁK EREDMÉNYEI Az alábbi táblázatok azt mutatják, hogy a megkérdezett szlovákiai magyar középiskolák végzősei közül az utóbbi években hányán folytatták tanulmányaikat felsőoktatási intézményben. Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium Komárom tanév végzett jelentkezett felvették 1997/1998 133 115 75 1998/1999 122 119 77 1999/2000 127 123 94 2000/2001 99 96 78 összesen 481 453 324 Nagymegyeri Szlovák és Magyar Tannyelvű Kereskedelmi Akadémia magyar tanítási nyelvű osztályok adatai tanév végzett jelentkezett felvették 1997/1998 70 18 10 1998/1999 70 37 26 1999/2000 70 20 12 2000/2001 34 22 18 összesen 244 97 66 Magyar Tannyelvű Gimnázium, Pozsony tanév végzett jelentkezett felvették 1997/1998 55 46 37 1998/1999 43 36 28 1999/2000 52 42 31 2000/2001 70 58 45 összesen 220 182 141 Magyar Tannyelvű Gimnázium, Somorja tanév végzett jelentkezett felvették 1997/1998 56 43 31 1998/1999 64 54 44 1999/2000 64 45 36 2000/2001 34 32 26 összesen 218 174 137 Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Nagymegyer tanév végzett jelentkezett felvették 1997/98 35 26 21 1998/99 34 31 23 1999/2000 32 18 14 2000/2000 34 26 19 összesen 135 101 77 Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia, Kassa tanév jelentkezett felvették 1997/1998 36 27 1998/1999 40 28 1999/2000 46 36 2000/2001 61 48 összesen 183 139 Az elmúlt években csökkent a magyar osztályok száma Helyzetkép iskoláinkról ÖSSZEFOGLALÓNK VÉLEMÉNY „Azzal kezdeném, hogy az iskola elsősorban nem nyelvképzó intézmény, annál sokkal több. Ahhoz, hogy gyermeink boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljanak, egyáltalán nem mindegy, hogy a hétköznapok jelentős részét hol, kiknek a társaságában töltik, mennyire barátságos vagy ellenséges közegben. Vannak szlovák iskolák, ahol a gyerekeknek - sőt a pedagógusoknak! - még azt is megtiltják, hogy a folyosón egymás közt magyarul beszélgessenek. Ismerek egy magyar anyanyelvű pedagógust, aki szlovák tannyelvű gimnáziumban tanít, s a folyosón sem mer az anyanyelvén, magyarul beszélni a magyar anyanyelvű diákokkal. Még a falubelijeivel sem. Ilyen léleknyomorító közegben szerintem igazán jól még szlovákul sem lehet megtanulni, de ha meg is lehetne, túl nagy az az áldozat, amit ezért üzemi kell. Ezért én még a vegyes házasságban élőknek is azt ajánlanám, hogy inkább magyar iskolába írassák gyermekeiket. Amit eddig mondtam, az még nem nyelvi kérdés. Ami magát a nyelvet illeti, mind kutatásaink, mind tapasztalataink azt mutatják, hogy még az erősen magyar többségű nyelvi környezetben sem tud az anyanyelv kellőképpen fejlődni, ha az iskola nem támogatja, szlovák többségű környezetben pedig az anyanyelvű oktatás hiánya nyelv- vesztéshez is vezethet. Minél iskolázottabb valaki, annál jobban megsínyli az anyanyelvű oktatás hiányát. Egy egyszerű munkásember még valahogy elboldogulsz életben silány anyanyelvi tudással is, de egy értelmiségi, ha nem tudja a magától elvárt színvonalon használni az anyanyelvét, nagy kínokat élhet át bizonyos helyzetekben, vagy ha ezeket el akaija kerülni, akkor inkább meg sem szólal az anyanyelvén. Nagyon megszívlelendőnek tartom azt, amit az anyanyelvű oktatásról Göncz Lajos vajdasági pszichológus és nyelvész ír. Az ő szavára már csak azért is érdemes odaügyelni, mert nagyon sokat foglalkozott a magyar és a szerb gyerekek kétnyelvűségének különféle vonatkozásaival. Főleg az a kérdés izgatta, milyen hátrányai vagy előnyei lehetnek a kétnyelvűségnek különféle helyzetekben. Ami az iskola tanítási nyelvét illeti, Göncz Lajos abból indul ki, hogy a szülő kizárólagos joga olyan tannyelvű iskolába íratni gyerekét, amilyenbe csak akaija. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen nagy horderejű döntés, amely a gyerek egész további életútját, lelki fejlődését, közösségi és családi kapcsolatait nagymértékben befolyásolja, valóban a gyerek javát szolgálja, a szülőnek sok mindent mérlegelnie kell. A délvi(Dömötör Ede felvétele) déki magyar szülő leggyakoribb elvárása, hogy gyermeke mindkét nyelvben anyanyelvi szintű jártasságokat szerezzen, ületve magas fokú kétnyelvűséget fejlesszen ki - s ugyanez mondható el a szlovákiai magyar szülőkről is. Számos szülő abból indul ki, hogy a gyerek az anyanyelvét a családban már úgyis megtanulta, ezért a szlovák iskolában majd hozzátanulja a többségi nyelvet is, és így mindkettő bútokéba jut. Ez az igen naiv elképzelés, amelynek eredményeképpen többségi tannyelvű iskolába íratja gyerekét, leggyakrabban nem két nyelv birtoklásához, hanem távlatilag eseüeg nyelvcseréhez és a nemzetiség feladásához vezet. Anyanyelvi tudásában a gyerek megreked a konyhanyelvi szinten, amely miatt majd később szégyenkezik, és nem is meri vagy akaija használni anyanyelvét; ugyanakkor képtelen lesz azt gyerekének továbbadni, vagy nem is érzi azt szükségesnek. Ha a szülő azt szeremé, gyereke mindkét nyelvnek birtokában legyen, mindkét nyelvet, tehát a magyart is és a szlovákot is magas szinten használni tudja, a gyermekét anyanyelvű iskolába kell járatnia. Hacsak a szülők nem akarnak tudatosan nyelvcserét elérni a gyereknél, mindenképpen végig az anyanyelvi oktatás ajánlható a kisebbségi tanulóknak. Ehhez már csak annyit tennék hozzá: nemcsak nyelvészként támogatom a magyar nyelvű iskolát, hanem természetesen szülőként is, három gyermekem van, mind a hárman magyar iskolába járnak. Bár sokat ,.kínlódtunk” a szlovák nyelvvel, főleg az alsóbb évfolyamokban, mégsem bántam meg egy pillanatra sem, hogy magyar iskolába írattam őket. És mellesleg ők sem kívánkoznak más nyelvű iskolába.” Az utóbbi tíz évben lezajlott társadalmi és politikai változások természetesen az oktatásügyben is éreztették hatásukat. A megfontolt és kevésbé megfontolt politikai döntések nagyban befolyásolták a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák helyzetét. A. Szabó László, az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztálya vezetőjének a Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum, valamint a Magyar Koalíció Pártja Miniszteri Klubja számára készülő dolgozatából vett adatok sok érdekes tényre mutatnak rá. A statisztikai felmérésekből egyebek mellett kiderül, hogy a magyar tannyelvű, illetve a közös igazgatású alapiskolák száma 1991-ben 292, 2000-ben 300 volt. Annak ellenére, hogy ezen iskolák száma, ha nem is jelentős mértékben, de megnőtt, a magyar nyelvű osztályok száma csökkent, 1991- ben még 2289 volt a magyar osztályok száma, 2000-ben már csak 2178. A tanulók számát illetően is csökkenés tapasztalható, míg tíz évvel ezelőtt 47 882 diák tanult magyar tannyelvű alapiskolában, 2000-ben már csak 41 989. 1991ben a magyar nemzetiségű diákok több mint 25%-a járt szlovák tannyelvű alapiskolába, ma körülbelül - mivel pontos adatok egyelőre nincsenek - 20%-a. A Vázlatos helyzetkép a szlovákiai magyar közoktatásról című készülő dolgozat megemlíti, hogy különösképpen a kisebb településeken található magyar tannelvű alapiskolák kerülhetnek később veszélybe az országban tapasztalható demográfiai hullám miatt, ugyanis egyre kevesebb gyerek születik, így egyre kevesebb lesz a kiselsős. Tanulságos ténynek minősül, hogy azok a magyar nemzetiségű diákok, akik szlovák tannyelvű alapiskolába jártak, csak kisebb, sót egyre kisebb számban kezdik el magasabb szintű tanulmányaikat. A vonatkozó adatok egyértelműen bizonyítják, tévednek azok a szülők, akik a gyermekük köny- nyebb boldogulása reményében a többségi nyelvű iskolába íratják be a gyereküket. A. Szabó László, a dolgozat írója adatok tükrében állítja, „hogy a magyar nemzetiségű tanulók magyar alapiskolából nagyobb eséllyel léphetnek tovább magyar gimnáziumba, múlt a szlovák alapiskolából szlovák gimnáziumba”. (érvé) (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele)
