Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-08 / 6. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 8. TÉMA: A NATO-CSATLAKOZÁS A meghívóhoz a tagországok konszenzusa szükséges, amit minden nemzeti parlamentnek ratifikálnia kell Robertson nem akart beszélni a HZDS szavahihetőségéről Elegendő egyetlenegy vétó A NATO-bővítésről Karel Kovanda cseh NATO-nagy- követtel beszélgettünk. MATÚS KOSTOLNV Milyen esélyei vannak Szlováki­ának? Általános vélekedés szerint kiváló esélye van arra, hogy meghívót kapjon a NATO-ba..De ez nem je­lenti azt, hogy nincs mit tenniük, és ölbe tett kézzel várják a meghí­vót. Rengeteg a tennivaló a hazai védelmi politikában. Elismerik, hogy Szlovákia hatalmas erőfeszí­téseket tett, némely eredményei pedig kiválóak. Ha minden így folytatódik, és nem következik be belpolitikai földrengés, nagy esély van a meghívóra. Mit jelentene Vladimír Meciar visszatérése? Meciar stopot jelent Szlovákia szá­mára. Pont. Minden tagország így látja ezt? Nem tudom, hogy mind a 19 or­szág így látja-e, de egy ország ki­hagyásához nincs is szükség erre. Elég egy ország vétója, hiszen a meghívóhoz a tagországok kon­szenzusa kell, amit minden nem­zeti parlamentnek ratifikálnia kell. Tehát, ha azt mondom, Meciar úr visszetérése meggátol­ja Szlovákia NATO-tagságát, nem jelenti feltétlenül, hogy 19 ország így látja. Elég egyetlen egy. És biztosan akad egy ország, amely így látja. Meciar azonban az utóbbi idő­ben NATO-pártinak állítja be magát. Nem változott meg róla a véleményük? Ez a megbízhatóság és a párt poli­tikájának kérdése. Az, hogy Meciar úr és pártja, a HZDS az utóbbi hónapokban a NATO-tag- ság oldalára állt, pozitívum. Ez vi­tathatatlan. Ha másért nem, hát azért, mert ez pozitívan hathat a közvéleményre. Figyelemmel kí­sérjük a köz vélekedését. Tudjuk, hogy a koszovói válság óta nőtt a NATO-tagság támogatottsága. Valószínűleg a HZDS politikájá­nak változása is hatott erre. Más­Karel Kovanda: „Brüsszel szempontjából nem jelentene akadályt Fico jelenléte a kormányban". részt a HZDS és Meciar olyan, amilyen. Nemcsak arról van szó, hogy milyen módszereket alkal­mazott, amíg kormányfő volt, ha­nem arról, mi volt a véleménye korábban a szövetségről. Jól em­lékszünk arra, milyen nézetei vol­tak a koszovói válságról. Hogyan tekintenek Robert Ficó- ra? Fico úrról tudunk. Eddig egyetlen kormány tagja sem volt, ezért egy­előre eleve bizalmat élvez, mint bármelyik ország bármelyik politi­kusa. Ha valamit nem ront el, van esélye. A NATO-ban személyesen is találkoztam vele. Úgy éreztem, bármennyire ellentmondásosnak is ítélik őt Szlovákiában, külpoliti­kai irányvonala egyértelmű, vagy­is NATO-párti. Brüsszel szempont­jából nem jelentene akadályt Fico jelenléte a kormányban. Nemrégiben még úgy tűnt, az újabb bővítést az orosz állás­pont gátolhatja. Milyen szerepe lesz Moszkvának az újabb bőví­tési körben? Moszkvának továbbra is vannak ki­fogásai, de nincs vétójoga. Dohog­hat tovább, de ezzel vége. Akár mo­rogni fog, akár nem, nem érdekes. Mostanában azonban Oroszor­szág is elkezdett közeledni a NA- TO-hoz. Erről mi a véleménye? Kapcsolatunk Oroszországgal vál­tozik, de nem olyan mértékben, amilyenben sokan itt, a NATO-ban is kívánnák. Oroszországhoz azon­ban körültekintően kell közeledni, és most nemcsak a távoli múltra, hanem az utóbbi tíz év eseményei­re is célzok. A kapcsolatnak, ame­lyet Moszkvával építünk, fagyálló­nak kell lennie. Intézményesítésé­nek a kényelmetlen helyzeteket is túl kell élnie, márpedig azok még csak most jönnek. Két éve, a koszo­vói válság idején nagyon feszült volt a viszony, most jó. Nem külö­nösebben bölcs dolog egy sze­(Fotó: internet) mélyre építeni kapcsolatunkat egy országgal. Putyin mandátuma há­rom élv múlva lejár. Azt is figye­lembe kell vennünk, milyen mér­tékben támotják az országban a felvilágosult vezér politikáját. A bővítés gátjaként szokták em­legetni a tapasztalatokat az új tagokkal, tehát Csehországgal, Lengyelországgal és Magyaror­szággal. Bizonyos köröknek ez mérce lehet, de nem tudom pontosan, mennyi­re kell ezt komolyan venni. Tény, hogy védelmi rendszerünk reform­jával csalódást okoztunk. Elalud­tunk. Ha tehát a NATO csehorszá­gi tapasztalatait vesszük, bizonyos mértékben intő lehet. Ám ez főleg számunkra figyelmeztetés, hogy csináljunk otthon rendet. Nem úgy van ez, hogy a csehek elrontották, és ezzel keresztbe tettek a szlová­koknak is. Pozsony meghívása fel- készültségén és a belső viszonyo­kon múlik. Évente tucatnyi szlovák állampolgár vesz részt az Észak-atlanti Szövetség képzésein és tanfolyamain Minden jól működik ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákia szeretne bejutni a NA- TO-ba. Több tucat szlovák dolgo­zik már régóta a szövetségben. Hogyan tekintenek rájuk? Mi a véleményük róluk? Dicsérő sza­vakat hallani. „Nem mondhatom, hogy rosszak, mert ez nem lenne igaz. Minden egészen jól működik” - mondta a SME-nek Yves Brodeur, a NATO szóvivője. Elégedettek azokkal is, akik csak most készülnek a mun­kára. „Szlovákiának jól felkészült emberei vannak, ám egyelőre csak egy szűk csoportról beszél­hetünk” - mondja a magas rangú NATO-képviselő, aki a tagjelölt országokkal tartja a kapcsolatot. Általában a felkészült emberek hiánya okozhat gondot a tagjelölt államnak. Évente tucatnyi szlo­vák állampolgár vesz részt az Észak-atlanti Szövetség képzésein és tanfolyamain, ám közülük csak néhányan kezdenek dolgozni a NATO-ban. „Sokáig büntetésből vagy ismeretség útján kerültek be az emberek ezekbe a programok­ba. Az első „végzősök” nagy része a visszatérés után kilépett a had­seregből, másokról bebizonyoso­dott, alkalmatlanok erre a mun­kára” - mondják a bennfentesek. Jelenleg állítólag sokkal jobb a helyzet. A szövetségben nem győ­zik eleget hangsúlyozni: a siker attól függ, milyen lesz a folytatás. „Nem elég addig készülni, amíg megjön a meghívó, mindent foly­tatni kell a felvétel után is” - mondja a NATO-képviselő. A brüsszeli NATO-missziónknak jelenleg mintegy húsz alkalma­zottja van. Ha egy év múlva a prágai NATO-csúcson megkap­nánk a meghívót a szövetségbe, minden bizonnyal kettőzni kelle­ne a misszió alkalmazottainak a számát. Peter Burian, Szlovákia NATO- nagykövete szerint mintegy száz hely vár ránk a NATO-központ- ban. „Szinte biztos, hogy nem tudjuk azonnal betölteni az ösz- szes helyet.” Hasonló volt a hely­zet 1998-ban, amikor Csehor­szág, Lengyelország és Magyar- ország belépett a NATO-ba. Szomszédaink tapasztalataiból sokat tanulunk, s tudjuk, a bel­épés után nagyon sok munka vár ránk. Jelenleg évi nyolcezer ira­tot bírál el brüsszeli missziónk, a felvétel után ötször, hatszor töb­bel kell foglalkoznia. „Bemutakozásunk jól sikerült, beilleszkedtünk, s ma már olykor tőlünk kérnek tanácsot más tag­jelöltek is” - mondják brüsszeli képviselőink. Egyiküknek sincs ugyanis olyan jó kapcsolata Prá­gával, Budapesttel és Varsóval, mint nekünk. Kevés jelölt dicse­kedhet azzal, hogy a tagállamok­kal közös egységük van. Mi viszont a csehekkel együtt ilyen egységet küldünk az év ele­jén Koszovóba. Embereink a NA- TO-központban együtt „élnek” a tagjelölt országok képviselőivel. Szlovénokkal, lettekkel, litvánok­kal, észtekkel, románokkal, bol­gárokkal találkoznak a lép­csőházban, összefutnak magya­Yves Brodeur: „Szlovákiának jól felkészült emberei vannak, ám egyelőre csak egy szűk csoportról beszélhetünk". (Fotó: internet) rokkal, lengyelekkel, ám főleg a csehekkel szoros a kapcsolat, jó az együttműködés. A cseh misz- szió alkalmazottai között több olyan is akad, akinek szlovák gyökerei vannak. Karel Kovanda nagykövet is tökéletesen beszél szlovákul, (mk) A tettek határoznak ÖSSZEFOGLALÓ Mikulás Dzurinda decemberben ar­ról igyekezett meggyőzni a NATO-t, Szlovákia mindent megtesz azért, hogy a szövetség tagja lehessen, és ez az igyekezet a választások után sem változik. „Szlovákiában vala­mennyi feltétel adott ahhoz, hogy szavatoljuk a politikai folytonossá­got” - mondta a kormányfő a NA- TO-országok nagyköveteinek, majd George Robertson NATO-főtitkár- nak. Lord Robertson csak megismé­telte azokat a szavakat, melyeket néhány héttel azelőtt Pozsonyban is elmondott: „Szlovákia lakosságá­nak nyitott szemmel és azzal a tu­dattal kell választania, hogy ő dönt. Pár nappal később a tizenkilenc tag­állam vezetői döntenek a csatlako­zásokról.” Roberson nem volt haj­landó beszélni a HZDS szavahi­hetőségéről, amely az utóbbi idő­ben a NATO szimpatizánsaként pró­bálja magát feltüntetni. „Nem az a lényeg, elhiszem-e, amit a minisz- terelnöÉ vagy más mond, hanem az, hogy meggyőző bizonyítékok is alá­támasszák az elmondottakat” - mondta Robertson. - A tettek hatá­roznak, nem a szavak.” Véleménye szerint az embereknek tudniuk kell, azokra adják-e voksukat, akik tet­tekkel is bizonyítanak. Dzurinda ar­ról győzködte a NATO-központot, hogy Szlovákiában a választások után az a politika folytatódik, amely azonos értékeket képvisel a NATO politikájával. „Nem egyes politiku­sokra vagy pártokra gondolok, ha­nem olyan politikai szerkezetre, amely hű a NATO értékeihez” - mondta a kormányfő. Dzurinda meggyőződése, hogy belépésünk legbiztosabb jele az lenne, ha a vá­lasztások után mielőbb megalakul­na „egy olyan kormány, amely nem vonható kétségbe. Jelezte, még jobb lenne, ha Szlovákia még a választás előtt szavatolná a választás utáni fejlődést; azaz, a pártok „írásbeli vagy szóbeli egyezséget tudnának kötni a következő kormányról”. Dzurinda nem hisz a HZDS-nek, bármennyire bizonygatja is politikai változását. Érvként a HZDS koszo­vói válsághoz való viszonyát, vala­mint Sergej Kozlík múlt heti, a regi­onális választásokat érintő, Markí- za-beli szereplését hozta fel. „Nem­zetiségi alapon beszélni arról, kire voksolni, kire ne, a 21. században nagyon veszélyes és szomorú” - je­gyezte meg a miniszterelnök. Ro­bertson kijelentette, Meciar meg­hívta őt a HZDS NATO-konferenciá- jára. „Nem jöhetek, de érdekel, mit mond... Tizenküenc tagország ve­zetőit nemcsak az fogja érdekelni, mit mondanak az emberek, hanem az is, mit tesznek.” (mk) A NATO-ban is érezni, tartanak Meciar visszatérésétől Hét szereplő Prágában? ÖSSZEÁLLÍTÁS Szlovákia a legfelkészültebb a NA- TO-tagságra váró államok közül, azonban csatlakozása korántsem biztos, nyüatkozták a szövetség ma­gas beosztású tisztségviselői. Meg­hívásunkat bonyolítaná a belpoliti­kai helyzet és Vladimír Meciar volt kormányfő visszatérése a hatalom­hoz. Brüsszel szerint a 9 tagjelölt közül a legtöbbet tettük a hadsereg reformjáért. „Nem akarom azt mon­dani, hogy Szlovákia esélyes jelölt, a többiek pedig nem” - nyilatkozta egy magas rangú NATO-tísztségvi- selő. A szövetség egyelőre nem rangsorolja a legesélyesebb orszá­gokat, mindössze azt ismételte meg, hogy a prágai novemberi csúcstalál­kozón sor kerül a bővítésre. George Robertson NATO-főtitkár szerint a meghívót ugyanúgy megkaphatja egy vagy akár kilenc ország is. A színfalak mögött azonban az a hír járja, hogy Albánia és Macedónia többé-kevésbé esélytelen. A prágai nagy bővítésnek tehát legföljebb hét főszereplője lehet. A sajtóban még mindig hallani a SLO-SLO mo­dellről (Szlovákia és Szlovénia), de egyre gyakrabban emlegetik a balti államokat is. Felzárkózásuk hátteré­ben saját felkészülési sikereik mel­lett főleg a NATO és Oroszország kapcsolatainak javulása áll. Orosz­ország már nem tiltakozik belépé­sük ellen. „Ha sorrendet kellene fel­állítanom, az első három helyen a balti államok lennének, majd Szlo­vénia, az ötödiken pedig Szlovákia” - mondta Pozsonyban a washingto­ni kormányzat egyik képviselője. Szlovákia esélyei nem romlottak, ez a kijelentés inkább arról a „teste­sebb bővítésről” tanúskodik, amely­ről Colin Powell amerikai külügymi­niszter is beszélt. A NATO értékeli az előrehaladást, amelyet az elmúlt három évben elértünk. Egyúttal azonban figyelmeztet: Pozsonynak a választások után is folytatnia kell eddigi politikáját. A NÁTO-ban is érezni, tartanak Meéiar visszatéré­sétől. Ezért felmerült, hogy a szövet­séget csak négy országgal, a három balti köztársasággal és Szlovéniával bővítsék ki. (mk) Modernebb épületekre van szükség A szövetségnek is fel kell készülnie a bővítésre ÖSSZEÁLLÍTÁS Brüsszelben manapság nem arról vitáznak, mely országoknak kellene Prágában átnyújtani a meghívót, hanem inkább arról, mit kell tenni a bővítés előtt. A szövetségben min­den tagországnak vétójoga van. Ti­zenkilenc ország is nehezen tud kö­zös nevezőre jutni. Mi lesz, ha a NA- TO-nak húsz vagy még több tagor­szága lesz? „Ez az elv akkor sem módosul” - mondja Yves Brodeur az Északi-atlanti Szövetség szóvivője. Karel Kovanda, cseh NATO-nagykö- vet szerint komoly tárgyalások foly­nak arról, müyen legyen a szövetség új arculata, és miképp osszák el a jogköröket a tagországok és a köz­pont között. Ám sokkal egyszerűbb dolgok is szóba kerülnek. Például az - említi meg a nagykövet -, van-e elegendő tanácstermünk, amelyben elférne, mondjuk 25 szék. Kiderült, hogy nincs.,Arról pedig szó sem le­het, hogy amikor megérkeznek Prá­gába az állam- és kormányfők, azt mondjuk nekik: tisztelt uraim, bővíthetünk, ám nem vehetünk fel háromnál több jelöltet, mert a töb­biek számára nincs hely.” Brodeur szerint ez a veszély nem áll fenn. „Természetesen számolunk kell a nagyobb létszámmal. Szüksé­günk lesz nagyobb termekre, helyi­ségekre.” A szövetségben éppen ezért már korábban döntés született újabb épületek emeléséről. Az új komplexumot azonban csak 2006- ban vagy 2008-ban adják át. Addig pedig átmeneti megoldást kell talál­ni. „Persze, nemcsak azért építke­zünk, mert új tagokat vettünk fel. Az épületek túlnyomó többsége ela­vult, szükségünk van moderneb­bekre” - mondja Bordeur. (sme)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom