Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-08 / 6. szám, kedd
8 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 8. A néger harca a kutyákkal Kassa. A nyugati fejlett társadalom és az afrikai törzsközösség találkozása a témája az ismert francia színdarabíró, Bernard-Marie Költés A néger harca a kutyákkal című darabjának, amelyet pénteken mutat be a kassai Állami Színház. Az előadás a Metamorfóza nevű pozsonyi művészeti közösséggel együttműködve született meg. Roman Polák rendező a főbb szerepeket Lubo Gregorra, Marek Majeskyra és két, Szlovákiában élő afrikaira, Tarek Dinkára és Thiery Ebamra osztotta. (TASR) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Luisa Miller 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben 19 KIS SZÍNPAD: Kés a tyúkban 19 A.HA SZÍNHÁZ: Karel Plíhal koncertje 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14.30, 17 Zoolander, a trendkívüli (amerikai) 19.30, 21.05 OBZOR: Horrorra akadva 2 (amerikai) 18, 20 MLADOSÍ: Traffic (amerikai) 14.30, 17.15, 20 CHARLIE CENTRUM: Táncos a sötétben (dánsvéd) 17 Krisztus utolsó megkísértése (amerikai) 17.15 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Moulin Rouge (amerikai) 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 20.30 Ikrek (japán) 20 Tűz van, babám! (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 16, 19 TATRA: Fűben járó bűn (angol) 16, 18 A nyolcadik nap (francia- belga-angol) 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (angolamerikai) 16,19 ÚSMEV: Jalla! Jalla! (svéd) 14 Traffic (amerikai) 16,19IMPULZ: Séta a Holdon (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Andél Exit (cseh) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Rózsaszín életem (francia-belga-angol) 19 GYŐR PLAZA: Amerika kedvencei (amerikai) 17.45, 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.15, 16.15 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 15.30, 17.45 Dr. Szöszi (amerikai) 13.30, 15.30 Hamvadó cigarettavég (magyar) 15, 17.30, 20 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14, 17, 20 Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 14, 16, 18, 20 Kéjutazás (amerikai) 20 Kémkölykök (amerikai) 13 Kutyák és macskák (amerikai) 13.15 Lovagregény (amerikai) 17.30, 20 Ne szólj száj (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Nő a baj (amerikai) 14, 16, 18, 20 A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa a harminc esztendeje elhunyt költőre, műfordítóra emlékezik Főhajtás Devecseri Gábor előtt Kor társak DEVECSERI GÁBOR emlékére Devecseri Gábor, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik vezéregyénisége, akinek munkássága az antik műfordítás tekintetében mindmáig megkerülhetetlen, saját műfordítói elveinek kialakításában tulajdonképpen Babits Mihály fordítói elméletéből és gyakorlatából indult ki, ám erre építve teljesen új és sajátos fordítói nézőpontot alakított ki. POLGÁR ANIKÓ Fordítói elmélete és gyakorlata, mellyel egy új paradigma megalapozója lett, épp újszerűsége miatt több vitát is kiváltott: az első, melyet Catullus összes verseinek megjelentetése után az előző Catullus- fordítóval, Csengery Jánossal folytatott, tulajdonképpen a nemzeti olvasatot preferáló, századfordulós műfordítói paradigma és a modem költőiség szótárát és grammatikáját a műfordításba is beiktató nyugatos paradigma közötti összecsapás volt. Devecseri azonban, bár ebben a vitában nyüvánvalóan a nyugatos eszmék ügyvédjének mutatkozott, nem fogadta el minden fenntartás nélkül a szellemi elődeitől örökölt műfordítói eszméket. Ezért vált később szükségszerűvé az összecsapás Devecseri és a nyugatos hódító olvasat egyértelmű hívei között, melyre a huszadüt századi magyar műfordítás-történet egyik legnagyobb vitája, az ún. Horatius-vita során az 1961-ben a Corvina Kiadónál megjelent Horatius összes verseit tartalmazó, Devecseri által is szerkesztett kötet adott közvetlen indokot. Vas István, a Horatius-vita legharcia- sabb írásának szerzője azt állítja, hogy a klasszikus fordítások területe „rezervátum”, melyet a Nyugat idején „még nem sikerült a klasszika-filológusoknak olyan tökéletesen elkerítem”, mint az 1950-es és 1960-as években. Devecseri azért egyedülálló jelenség az antik műfordítás történetében, mert ő az egyedüli költő, aki nem kívülről merészkedett be a rezervátum területére, hanem ott nőtt fel, s így a klasszika- filológusok diktatúrájának „erkölcsi, sőt művészi alapot adott”. A „rezervátum” és „diktatúra” fogalmak használatát az 1950-es évek könyv- kiadási módszere, a görög és latin művek tervszerű és szigorúan ellenőrzött kiadása is indokolja. Az antik fordítás esetében azonban nem csak erről van szó. A „filológusok rémuralma” itt egy új műfordítói paradigma előretörését és kiteljesedését jelzi, melynek gyökerei már az 1930- as évekbe nyúlnak vissza. Ennek a paradigmának jellemző jegye a latin műfordítások fokozott kulturális elidegenítésé, melyet egy nyelvi reform, a műfordítások sajátos nyelvének kialakítása is kísér. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában, Maróti István szerkesztésében megjelent Imátlan ima című kötet azonban nemcsak Devecseri Gábor életművének talán legmaradan- .dóbb részével, a műfordítói munkásságával, hanem költészetével, drámáival és prózai műveivel is foglalkozik. A kötet „főhajtás” a harminc éve elhunyt költő előtt, ahogy a szerkesztő utószavában úja, ennek megfelelően csak olyan méltatások, kritikák, baráti levelek kaptak benne helyet, melyek a szerteágazó Devecseri-életmű pozitív aspektusait emelik ki. Sajnálatos módon kimaradtak belőle az említett két műfordítói vita legfontosabb dokumentumai, így ezekről az olvasó csupán egyoldalú képet kap Devecseri Vas Istvánhoz írt válaszleveléből. A gyűjtemény tartalmaz Devecseri-verseket, a Devecseri- művek egy-egy kéziratos oldalát, családi fotókat, baráti visszaemlékezéseket, nagyon sok életrajzi vonatkozással, tehát elsősorban a dokumentumokból kibontható személyiség erejével kíván hatni a Devecseri munkásságával most ismerkedőkre. A gyűjtemény igazi érdekességét azonban nem ez adja, hiszen ezt a feladatot már beteljesítette Rónay Lászlónak a Kortársaink sorozatban röviddel Devecseri Gábor halála után megjelent monográfiája. Az Imátlan ima azonban nemcsak a régebbi, már Rónay által is feldolgozott dokumentumokat adja közre, hanem újabb hozzászólásokat is közöl, a Devecseri-életmű egy-egy aspektusának újabb elemzéseit (pl. Vasy Géza írásában Devecseri Homérosz fordításakor című versét elemzi, Németh György pedig a Szapphó-fordítások kapcsán értékeli a Devecseri nevéhez köthető műfordítói korszakváltást). A könyvhöz Devecseri Gábor özvegye, Huszár Klára írt rövid előhangot, aki Devecseri életművével „szakmai” kapcsolatban is volt, hiszen Devecseri több drámájának és drámafordításának volt a rendezője. (Imátlan ima, Kortársak Devecseri Gábor emlékére, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001) Január 30-áig a VII. Akvarell Triennále anyagából látható kiállítás a Magyar Intézetben Vízből merített színes valóság TALLÓSI BÉLA Pozsony. Az egyik legrégibb, legősibb ábrázolási módszerként tartjuk számon a vízfestést, vagyis azt a valóságleképezési eljárást, hogy az ember vízben jól oldódó festékkel alkot, vet képeket papírra. Először az egyiptomiak alkalmazták - a halotti könyvekben - az ún. akvarell technikát. Az akvarellfestészet első jelentős képviselőjétől, Dürertől kezdve számtalan festőalakja volt ennek a műfajnak, a magyar piktorok közül meghonosítóján, Barabás Miklóson kívül Lotz Károly, Székely Bertalan, Szőnyi István, Bemáth Aurél hagyott ránk vízfestményeket. Ezzel az ősi technikával elsősorban pillanatnyi benyomásokat, hangulatokat, s az ezek kifejezésére igencsak alkalmas tájat örökítették meg leginkább a képzőművészek. Az akvarell műfaj azonban napjainkban a A pedagógusszövetség a tavalyi munkáját értékelte Új feladatokat tűztek ki technikai, esztétikai és stilisztikai változás korát éli. Ez azt jelenti, hogy bár a festészetet, ezen belül az akvarellfestészetet a múlt, vagyis a huszadik században sokszor és sokan temették - a fotó, a tévé, újabban a számítógép megjelenése és elterjedése okán -, a vízfestés nem veszett ki a gyakorlatból, azaz a művészi kifejezésmódok palettájáról, hanem tovább él, és megújulási lehetőségeit keresi. A művészek külön-külön, egyémleg és csoportos fórumokon, mint Magyarországon az egri Országos Akvarell Biennálén vagy nálunk a losonci Akvarell Triennálén építgetik a vízfestésnek azokat az útjait, amelyek immár a kortárs művészet kifejezési eszközeivel is (be)jár- hatók. A tavalyi, a losonci Nógrádi Galériában tartott VII. Némzetközi Akvarell Triennálén született a- nyagból rendeztek kiállítást a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének székházában. A Magyar Intézetben január 30-ig Edita Voloscuková: Jákob lajtorjája látható, Szabó Kinga művészettörténész által összeállított anyag is bizonyítja, hogy az akvarell túl tudott lépni a klasszikus, természetelvű tájképfestésen, és képes lépést tartani a kortárs művészi megjelenéssel, hiszen más eljárásokhoz, technikákhoz hasonlóan a lírai absztrakt foltkompozíciókkal vagy a geometrikus formaképzéssel alkalmas kifejezni tartalmakat akár a lelki, akár a szellemi-gondolati szférából. Az akvarell tehát alkalmas a valóság, a természet vagy éppen a tárgyi vüág motívumainak átlényegítésére, a szimbolikus és transzcendens vüág- látás tárgyiasítására, az egyéni mitológiákat építő képi vüágalakítás- ra, vagyis az abszolút kortárs megszólalásra. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A január 3-án és 4-én tartott kétnapos szakmai tanácskozással kezdte meg 2002. évi munkáját a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az első napon a szövetség országos választmánya ülésezett, értékelte a 2001. évben országos és regionális szinten megvalósult szakmai és oktatáspolitikai rendezvényeket, a szervezeti életet és a szervezet gazdálkodását. Megállapította, hogy az országos rendezvények (Czabán Napok, nyári egyetemek, országos tanévnyitó, tantárgyi versenyek és műveltségi vetélkedők) magas szakmai színvonalon és nagy érdeklődés kíséretében zajlottak. A szövetség oktatás- politikai szakemberei tanácskozásokat szerveztek és megfogalmazták állásfoglalásukat az oktatási tárca által nyüvánosságra bocsátott valamennyi tervezettel (Millennium program, közoktatási törvény, érettségi vizsgák új rendszere) kapcsolatban, közreműködtek az iskolatanácsok munkájában, és segítették az iskolákat az új státusuk felvételében. A szövetség tevékenységében hangsúlyos szerepet kaptak a regionális és helyi intézményfejlesztési programok, ősszel 12 helyszínen mintegy 250 pedagógus végzett el 20 órás továbbképzést intézmény- értékelés, pedagógiaiprogram-ké- szítés, iskolai minőségbiztosítás, valamint pedagógiai mérés, értékelés témakörökben. Az országos választmány jóváhagyta a 2002. évi országos rendezvények menetrendjét. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok VIII. Országos Találkozója április 6-7-én lesz Rozsnyón; az SZMPSZ XI. Nyári Egyetemét két helyszínen, Duna- szerdahelyen (július 7-12.) és Rimaszombatban (augusztus 18-23.) rendezik meg; a Szlovákiai Magyar Iskolák III. Országos Tanévnyitó Ünnepségét Komáromban tartják augusztus 31-én. A szervezet életének jelentős állomása lesz május 18-19- én az SZMPSZ VI. Országos Közgyűlése, amelynek fő feladata az új program és alapszabály elfogadása, valamint az országos testületek és tisztségviselők megválasztása, A találkozó második napján a tagsággal közvetlen kapcsolatban lévő alapszervezeti elnökök országos tanácskozása folyt. Szigeti László oktatási államtitkár a készülő új közoktatási törvényről tájékoztatott, Hecht Anna tanügyi főosztályvezető Iskola és nyelvhasználat című előadásában arra buzdította a jelenlévőket, hogy bátrabban éljenek az anyanyelv használatának lehetőségeivel. Dolník Erzsébet parlamenti képviselő a közelmúltban jóváhagyott, az alap- és középiskolák, valamint az oktatási intézmények finanszírozásáról szóló törvény alapelveit ismertette, majd összefoglalta az ún. kedvezménytörvény gyakorlati megvalósításával kapcsolatos tudnivalókat, különös tekintettel a pedagógusokat érintő kedvezményekre és támogátásokra. Ádám Zita elnök az SZMPSZ 2001. évi munkáját és eredményeit foglalta össze, Pék László alelnök pedig a szervezet fejlesztésével, jövőjével kapcsolatos elképzeléseket ismertette. Az alapszervezetek elnökei a vitában elsősorban az idén bekövetkező jelentős változásokról érdeklődtek, kérdéseik elsősorban a közalkalmazotti törvényt, az önkormányzati iskola- fenntartást, a jogalanyiságot és az iskolatanácsok szerepét érintették. Az SZMPSZ az elkövetkező évek legfontosabb, az oktatásügy jövőjét hosszú távon meghatározó feladatának az iskolák és az önkormányzatok szakmai párbeszédének és együttműködésének a kialakítását tekinti, s készen áll arra, hogy ebben mindkét fél számára szakmai segítséget nyújtson. (F. A.) Casanova, a hódító A Győri Balett új bemutatója Győr. A Casanova című új táncjátékot szombaton mutatja be a Győri Balett. A készülő produkcióról Kiss János igazgató elmondta: a híres-hírhedt hódító a darab folyamán szembesül saját legendájával; naplójának egy-egy történetét elevenítik fel a táncosok a színpadon. A történet 1755-ben Velencében kezdődik. Az inkvizíció megszerzi a naplót, és elítéli Casanovát, aki börtönéből egy földrengés során szabadul ki. Párizsba menekül, majd Bécsben a császárnővel találkozik. Következik Madrid, London, majd megelevenedik Szentpétervár, Berlin és Róma is. Valamennyi helyszínen meghódítja a szebbik nem képviselőit, de sehol nem tud lehorgonyozni. Kiss János szerint többféle filozofikus válasz adható arra a kérdésre, hogy ki elől menekül Casanova. A címszerepet Pátkai Balázs táncolja. A két szemtanú szerepében Sándor Zoltánt és Sebestyén Bálintot láthatja a közönség. Az igazgató szerint nekik kulcsszerepük lesz a produkcióban, hiszen ők mozgatják a darabot: karmesterei, rendezői és egyszersmind díszle- tezői az előadásnak. A főbb női szerepeket Sóthy Virág, Horváth M. Lilla, Fuchs Renáta és Cserpák Szabina táncolják. A táncjátékban egyébként az egész együttes színpadra lép. A kétrészes balett koreográfiáját Böhm György Jászai-díjas librettója alapján William Fomin Haran- gozó-díjas balettművész koreogra- fálta. A darabot a Fellini-filmekből ismert komponista, Nino Rota zenéje kíséri. A látványosnak ígérkező produkció jelmezeit Kemenesi Tünde, díszleteit Bátonyi György tervezte. (MTI)
