Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-31 / 26. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 31. Riport Míg Szilágyi Zsolt ki nem szabadul, a barlangászok nem mozdulnak a helyszínről, hiszen egy bajtársuk van odabent, akinek segítségre van szüksége A Rálcóczi-barlang fogságában Sáros, kátyús utacska vezet az Aggteleki Nemzeti Park Rákóczi-barlangjához; amely a hegy lábánál véget ér az újságírók számára. A hetvenméteres kaptatón csak a mentést végző szakemberek hajthattak végig, az üreg bejáratánál levő szűk hely miatt, amely terepjárókkal és mentőkocsikkal volt tele. KMOTRIK PÉTER „Majd én felviszem magukat a szolgálati kocsival, különben fülig sárosak lesznek” - ajánlotta fel segítségét Rózsa Sándor, az Aggteleki Nemzeti Park dolgozója. Fent átadott bennünket a Magyar Barlangi Vezetőszolgálat riasztásvezetőjének, Adamkó Péternek, aki összefoglalta az eseményeket. Január 26-án, szombaton délután egy barlangász kutatócsoport tagjai merüléseket végeztek a Rákó- czi-barlang egyik tavában. Az egyik búvár este fél hatkor vette észre, hogy társa eltűnt, s a csapat többi tagjával azonnal lemerültek, és keresésére indultak. A tó vize azonban egyre zavarosabbá vált a felkavart agyagos iszaptól, s csak a kezükkel tapogatózva tudtak a mélyben tájékozódni. A merülés helyén tartózkodó férfiak eközben meghallották eltűnt társuk segélykérő kiáltásait, akinek elszakadt a víz alatti útvesztőben a tájékozódást szolgáló vezetőkötele. Szilágyi Zsolt látva, légpalackjából vészesen fogy az oxigén, felemelkedett egy felfelé nyúló kürtőben, ahol ki tudott emelkedni a vízből. A 26 éves fiatalember itt zsákutcába került, szerencséjére a keskeny részeken jutott levegő a szűk üregbe. Társai a kőzet repedésein keresztül hallották meg segélykérését, a bajba jutott tartózkodási helyét és irányát azonban a visszhang miatt nem tudták pontosan megállapítani. A keresők ekkor döntöttek úgy, értesítik a barlangi mentőszolgálatot. „Hozzám kilenc (tTK-felvétel) A mentést végzők tegnap délután azt mondták, hogy további egy-másfél napig tarthat, amíg eljutnak Szilágyi Zsolthoz egyik barlangász - aki a lélekbúvárkodásban is jártasnak bizonyult - beszélhessen az egyre gyengülő Szilágyi Zsolthoz, aki a szűk nyílásban egy víz feletti padkán ülve, állva, kapaszkodva étlen-szomjan várta a segítséget a víz alól érkező keresőfényeket lesve, s a sziklafalon át érkező biztatást és zajokat fülelve. Az üregbe a zavartalan munka érdekében nem engedték be a barlangászaiban járatlan személyeket. Január 28-án a búvárok megtalálták Szilágyi Zsoltot, akinek egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy vízi úton hozzák ki - ehhez 15 méter mélyre kellene lemerülni. Czakó László, az Észak-magyarországi Búváregyesület tagja ételt, meleg teát, szőlőcukrot és melegítő párnát vitt be neki, s kollégáival azóta egymást váltják mellette. Héfőn este elkezdőtött a fiúhoz vezető út intenzív fúrása, azóta öt csoport 3-3 órás műszakokban töri, fúrja a követ. Tegnap délutánig mintegy 8,5 méter hosszú, 80 centiméter átmérőjű lyukat sikerült kifúrniuk a cseh, szlovák és magyar barlangászokból álló csapatoknak. Szilágyi Zsolt állapotát egy búvár képzettséggel is rendelkező orvos felügyeli, sorsát pedig szinte egész Magyarország és Szlovákia is figyelemmel kíséri. órakor érkezett a bejelentés. Azonnal szétküldtem az üzeneteket a szolgálat tagjainak személyi hívóira. Volt, aki az ágyból ugrott ki és indult útnak, s olyan is akadt, aki éppen Szlovákiában sítúrázott. Szombaton este azonban mindnyájan a helyszínen voltunk, s elkezdtük a keresést” - emlékezett vissza a riasztásvezető. A búvárok párosával merültek le, hogy megtalálják a Zsolthoz vezető kürtőt, ám a felkavart üledék nagyon megnehezítette a munkájukat. A keresést eleinte az is hátráltatta, hogy a búvárok légpalackjaikkal egyszerre csak huszonöt percet tudtak a víz alatt tölteni, amiből öt percet szánhattak a kutatásra, mert az oda- és visszaúszás 10-10 percig tart. Később tömlőket vetettek be, hogy ne kelljen állandóan cserélgetni a palackokat. Nem csupán a víz alatt folyt a munka, elkezdődött annak a repedésnek a kitágítása, ahonnan a férfi hangját hallották. A vájást végző barlangászok egyik csoportja - köztük három rozs- nyói: Boros Róbert, Jaroslav Stankovic és Szeles Péter, „Tájfun” - tábortűz mellett melegedett. Jaroslav Stankovic, a Szlovák Karszt Barlangi Vezetőszolgálat vezetője már vasárnap a helyszínen volt, és felajánlotta, segít kivájni a fiatalembert fogva tartó üreghez vezető járatot. Akkor a mentők nagy része még abban bízott, sikerül időben megtalálni a víz alatti utat, melyen át kiszabadíthatják a fiatalembert. Tájfun, a Szlovák Barlangászok Szövetsége Rozsnyói Speleo Csoportjának tagja egy nappal később érkezett, s ottjártunkkor ő is arra várt, hogy a Magyar Barlangi Mentőszolgálat tagjai kiadják a parancsot a lyuk kifúrására. Az egyiküknek sem fordult meg a fejében, hogy hazautazzon. „Amíg ki nem szabadul, addig nem mozdulunk, egy bajtársunk van odabent, akinek segítségre van szüksége” - mondta egy sáros kezeslábast viselő férfi, a hétfő délutánra a több mint nyolcvantagúra bővölt mentőcsoport egyik tagja. A fiúk fúrás közben többször megszakították a munkát, hogy az A Rákóczi-barlang Az Esztramos-hegy gyomrában lévő Rákóczi-barlangot érckutatás során fedezték fel, az üreg első szakaszát 1958-ban térképezték fel. A további járatok feltárását, valamint a két tó kiterjedésének felderítését 1964-ben végezték el. Az 1968-ban megkezdett búvármerülések eredményeként az egyes számú tóban elért legnagyobb mélység 11 méter, a kettes számú tóban pedig 32 méter, az átlagos fenékmélység azonban közel 20 méter. A barlang összhossza 218 méter, függőleges kiteijedése 79 méter. Az üregrendszer teljes felületét gazdagon borítják a képződmények - a különböző színű és formájú cseppkövek mellett változó méretű szegfűkalcitok, borsókő-változa- tok láthatók. A barlang egy kőbánya területén található a Gömör- Tornai karszt magyarországi részén kialakított Aggteleki Nemzeti Parkban. Az üreg a bezárt esztramosi bánya 7-es szintjén egy 170 m tengerszint feletti magasságban húzódó, elágazó táróból nyílik. A Rákóczi-barlang jelenleg csak szakmai kutatás céljából látogatható - áll a nemzeti park honlapjának tájékoztatójában, (k-p) A gyógyszerész feljelentést tett a rendőrségen a nyugdíjas asszony ellen, mert munkája közben sértegette, enyhén szólva emelt hangot használt vele szemben Tyúkper, avagy kisvárosi méregkeverés PÉTERFI SZONYA Bármilyen hihetetlennek tűnik is, az alábbi történet nem kitalált. Mégsem adhatjuk közre a szereplők nevét, mert az érintettek ugyan válaszoltak kérdéseinkre, ám akadtak, akik bejelentették: ha az írás megjelenik, feljelentenek, a bíróságon követelnek elégtételt. A Dunaszerdahelyi járás községében egy hétköznapi, indulatos szóváltás terebélyesedett üggyé. Egy nyugdíjas asszony a gyógyszertárban megunta a közel egyórás sora- kozást, és emelt hangon sürgetni kezdte a patikust. „Miért tart annyi ideig az orvosságok kiadása, netán Vietnamból hozza? méltatlankodtam, de nem csak én voltam ideges - idézi fel a történteket az asszony. - Egy kisgyerek sírni kezdett, voltak asszonyok, akik attól tartottak, lekésik az autóbuszt. A patikus kikérte magának a sürgetést, de nem mozgott gyorsabban. Nem hagytam szó nélkül, megmondtam, ha a fiatalabb laboránst állította volna a pulthoz, nem keletkezett volna akkora tumultus. Mivel az idős anyámat nem hagyhattam sokáig egyedül, nem várakozhattam tovább. Délután visszamentem az orvosságért. Azt akartam, hogy a laboráns adja ki, de a patikus közölte, nem kapom meg a gyógyszert. Erre azt válaszoltam, maradt volna szülőfalujában, ott esetleg különbséget tehetne az ügyfelek között. Az idős hölgy néhány nap múlva egy összehajtott papírt talált a postaládájában. Az idézésen az állt, másnap jelenjen meg a nagymegyeri rendőrségen. A hölgy nem hitte, hogy az iratot nem hivatalos úton kézbesítik, nem vette figyelembe. Másnap délelőtt viszont rendőr jelent meg nála, aki elő akarta vezetni. Kérdőre vonta amiatt, hogy a felszólításra nem reagált - az asszony akkor tudta meg, hogy a patikus feljelentette a gyógyszertári vita miatt -, s állítása szerint a rendőr durván beszélt vele. „Azt kiabálta, ne fikciózzak vele, mert úgy bevág az autóba, hogy összeszakadok. Nem maradtam adós a válasszal, részeges csavargónak neveztem. Végül a saját udvaromom megfuttatott” - panaszolta. És mert sértve érezte magát, feljelentette a rendőrt. Nem tartottuk valószínűnek, hogy a patikus valóban feljelentette az idős asszonyt, akit a községben többen házsártos személynek tartanak, s aki már sok mindenkivel ösz- szerúgta a port, ezért a gyógyszerészt is fölkerestük. „Nem tűröm, hogy pocskondiázzanak, hogy a beteg határozza meg, milyen gyorsan dolgozzam. Elvárom az alapvető tiszteletet, nem vagyok én a lába kapcája senkinek. Milyen jogon szemtelenkedik valaki velem? Én mindent megteszek, hogy a helyi lakosoknak beszerezzem az orvosságokat. Van, amikor más teendőm miatt a laboráns kolléga szolgálja ki az ügyfeleleket, de a felelősség az enyém. A gyógyszerkiadásnál nagyon kell figyelni, nem tévedhetünk, hiszen ez a beteg életébe kerülhet. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy büntetlenül sértegessen. Nem volt neki elég a délelőtt rendezett cirkusz, délután rátett még egy lapáttal. Ezért jelentettem fel. De ez az ügy a rendőrségre, és nem a sajtóra tartozik. Ha az írás megjelenik, feljelentést teszek” - közölte ellenvetést nem tűrő hangon a gyógyszerész. Nem szándékoztunk vitába szállni vele, csak megjegyeztük: jókora kavarodás keletkezne abból, ha ebben az országban mindenki, akit megsértenek, a rendőrségnél keresné az igazát! Ha úgy tartja, hogy az őt megsértő idős hölgy nem teljesen épelméjű, nem tudott volna nagyvonalúan szemet húnyni az incidens felett?! A gyógyszerész határozott nemmel válaszolt, „végre valakinek meg kellett állítani” - jelentette ki, majd megjegyezte: neheztel a patikában sorakozókra, akik ahelyett, hogy rendre utasították volna, tétlenül és szótlanul szemlélték a nyugdíjas asszony kirohanásait. A nagymegyeri rendőrőrsön arra kerestünk választ, mennyire komolyan foglalkoznak az ilyen „tyúkpe- rekkel”. Zöld Zoltán őrnagy, igazgató szerint nincsenek nagy és jelentéktelen ügyek, minden feljelentéssel foglalkozniuk kell. Kihallgatják a szemben álló feleket, a tanúkat is, majd a rendőrségi vizsgálat befejezése után a járási hivatal intézkedik. „Évente több száz szomszéd- vagy egyéb viszályt vizsgálunk. Ha a felek nem képesek békés úton rendezni a vitát, hozzánk fordulnak. Mert minden polgárnak a saját gondja a legnagyobb. Az ügyintézés viszont időigényes, a helyi 18 rendőrnek olykor komoly gondot okoz a határidők betartása” - nyilatkozta az őrnagy. A mi ügyünkkel kapcsolatban annyit közölt, nem tartja valószínűnek, hogy a feljelentett rendőr durván viselkedett volna a nyugdíjas asszonnyal. De mert az alkalmazott ellen vizsgálat indult, azt ajánlotta, a dunaszerdahelyi rendőrparancsnokságon tájékozódjunk a fejleményekről. „Ha valakit beidéznek kihallgatásra, köteles megjelenni a rendőrségen” - mondta Kovács Péter rendőrkapitány. „Elfogadhatatlan a nyugdíjas asszony védekezése, hogy az iratot a postásnak, borítékban kellett volna kézbesítenie. A parlament ezt a formanyomtatványt hagyta jóvá” - mutatta. A rendőr ellen tett feljelentéssel viszont a belügyminisztérium illetékesei foglalkoztak. Noha megállapították: nem igazolódott be a gyanú, hogy törvénysértést követett el, a rendőrkapitány újabb (belső) vizsgálatot indít. Ezúttal a feljelentő nyugdíjas asszony ellen. „Ki fogom deríteni, jogtalanul jelentette- e fel az illetőt. Nem tűröm, ha indokolatlanul rágalmazzák az embereimet. Attól a rendőrtől viszont, aki vét a szabályok ellen, nagyon gyorsan búcsút veszek. Csak mellékesen jegyezte meg, a rendőrséget megterheli az ilyen és ehhez hasonló ügyek kivizsgálása. Nem érti, hogy a polgárok miért a rendőrség bevonásával és nem egymás között intézik a lényegtelen nézeteltéréseket. Arra kérdésünkre, a négyszemközt lezajló szócsatát miképp lehet bebi- zonyítanif?!), nem válaszolt, viszont tudtunkra adta: a községi hivatal nagyon kedvezőtlen jellemzést adott a feljelentő idős hölgyről. Ezt pedig az elbírálásnál számításba veszik. A község polgármestere nyíltan kimondta: a néni összeférhetetlen, még a rokonaival is pereskedik. Tud a gyógyszertárban történtekről, a patikus elpanaszolta sérelmeit. Elismerte, ót is többször megsértették már, mégsem élt a feljelentés jogával. Amikor felvetettük, hogy a szem- és fültanúk miért nem utasították rendre a nyugdíjast, csak Kovács Péter járási rendőrkapitány (Somogyi Tibor felvétele) annyit mondott: a helyiek már csak ilyenek. Másnap a gyógyszertár tulajdonosa vont kérdőre amiatt, hogy foglalkozni akarunk ezzel az esettel. Tú- dattuk vele is: noha elutasítjuk az alpári hangnemet, a sértő jelzőket, meggyőződésünk, ilyen ügyekkel kár terhelni a rendőrséget. És abban sem vagyunk biztosak, hogy a bármennyire megbízható, munkáját becsületesen ellátó gyógyszerész akaratán múlik-e az orvosság kiadása.