Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-30 / 25. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 30. Riport A- 42/1992-es transzformációs törvény 264/95-ös módosítása a szövetkezeti vagyonrészeket érték(telen)papírokká változtatta Nemzetközi fórum elé kerül a vagyonjegyek ügye? Gépek, állatok, termény vagy készpénz helyett egymillió korona értékű vagyonjegyet kapott a panaszos (Fotók: internet) A történet, amelyről az alábbiakban szó lesz, nem egyedi. Ezért mi sem ragadunk le csupán ennek a konkrét esetnek a taglalásánál, sőt panaszosunk kilétét sem fedjük fel, mivel problémája általánosítható, és több százezer személyt érint ebben az országban. V. KRASZNICA MELITTA A történet dióhéjban a következő: panaszosunk a 42/1992-es transzformációs törvény értelmében ki szerette volna venni földjét a szövetkezetből a hozzá tartozó vagyonrésszel együtt, mert családjával gazdálkodni akart. A szövetkezet azonban arra való hivatkozással, hogy a kérvényező nem teljesíti az „önállóan gazdálkodó földműves” kategóriára vonatkozó feltételeket, elutasította a vagyonrész kiadását. Tette ezt annak ellenére, hogy panaszosunk egy másik járásban már évek óta szerepelt az önállóan gazdálkodó földműveseket nyilvántartó listán. Ügyük a bíróságra került, és - ahogyan az lenni szokott - éveken keresztül húzódott. Mindaddig, amíg életbe lépett a transzformációs törvény 264/1995-ös módosítása, amely lehetővé tette a szövetkezetek számára, hogy vagyonrész helyett értékpapírokkal, szövetkezeti vagyonjegyekkel „fizesse ki” a jogosult személyeket. Panaszosunk tehát egymillió korona értékű vagyon (gépek, állatok, termény vagy készpénz) helyett egymillió korona értékű vagyonjegyet kapott. Ezek az értékpapírok azonban gyakorlatilag értéktelenek, hiszen a velük való kereskedés egyáltalán nem indult be. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a szövetkezetek mintegy kétharmada a mai napig ki sem adta ezeket a vagyonjegyeket!) A tulajdonos ugyanakkor kénytelen fizetni az értékpapírközÚgy tűnt, nálunk is kialakulhatnak a jól működő családi gazdaságok. pontba a számlavezetési díjat, amely egymilliós névértékű értékpapír esetén évi ezer korona. Ennyi tehát a konkrét eset, és most nézzük, szélesebb összefüggésben, mi is áll mindennek a hátterében. Ha nagyon távolra akarunk tekinteni a történelembe, akkor az ötvenes évek erőszakos szövetkezetesítésével kellene kezdenünk, amelynek következményei a mai napig sújtják az egykori földtulajdonosokat. A rendszerváltást követően két rendkívül fontos törvény született, amely rendezni kívánta a földtulajdonlás kérdését, és irányt kívánt szabni a mezőgazdaság további fejlődésének. A földtörvényről és a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvényről van szó. Ez utóbbi arra adott lehetőséget, hogy a földtulajdonosok és a szövetkezeti tagok maguk döntsék el, milyen formában kívánják folytami a gazdálkodást és kiket lámának szívesen az adott szövetkezet, vagy megalakítandó vállalkozás élén. Igen ám, de sem a földtulajdonosok, sem a szövetkezeti tagok nem voltak felkészülve erre a változásra, ezért a döntést legtöbb esetben a mezőgazda- sági üzem addigi kommunista funkcionáriusai hozták meg, természetesen „demokratikusan” megszavaztatva azt a tagsággal. Ugyancsak gond volt a földtulajdon bizonyítása, mivel a kataszteri hivatalok rendkívül lassan dolgoztak. Bonyolította a földtulajdon rendezését az a tény is, hogy az eredeti tulajdonosok közül már kevesen éltek, az örökösök pedig sokszor azt sem tudták, hol is vannak őseik földjei. Sokan közülük elhagyták a vidéket, nem kötődtek már a földhöz. A nehézségek ellenére mégis jó néhány földtulajdonos döntött úgy, hogy kiveszi a közösből földjét és gazdálkodni kezd. A 42/1992-es transzformációs törvény alapján a szövetkezet a földdel együtt a hozzá tartozó vagyonrészt is köteles volt kiadni, gépek, termény vagy pénz formájában. A gazdálkodni kívánók tehát kezdőtőkét is kaptak vállalkozásuk beindulásához. Úgy tűnt, nálunk is kialakulhatnak a nyugaton jól működő családi gazdaságok, a magántermelők viszont konkurenciát kezdtek jelenteni a nagyüzemek számára. Ugyanakkor a szövetkezetek - tisztelet a kivételnek-, a meciari időkben általános gyakorlattá vált va- gyonátmentés időszakában, kezdtek tönkremenni. Ilyen objektív körülmények közepette született meg a transzformációs törvény már említett 264/95-ös számú módosítása, amely egyes elemzők szerint törvényi szintre emelte a szövetkezetek kirablását. A Peter Baco földművelésügyi miniszter által beterjesztett törvény ugyanis megszüntette a vagyonrészeket és szövetkezeti vagyonjegyeket vezetett be. Tudni kell azt is, hogy a transzformáció kezdetekor, 1992ben országos viszonylatban felmérték a szövetkezetek vagyonát, és a jogosult személyek összesen mintegy 100 milliárd korona értékű vagyonrészt mondhattak magukénak. Ez az érték vált gyakorlatilag értéktelen vagyonjeggyé, amellyel tulajdonosai nem tudnak mit kezdeni. Nem ritkán hallani olyan esetekről, amikor is a szövetkezet jelenlegi vezetősége a névérték 5-10 százalékát, vagy még kisebb hányadát kínálja a vagyonjegy-tulajdonosoknak az értékpapírokért, fillérekért vásárolva így fel a szövetkezet nagy részét. Nagyon sokan gondolkodnak ugyanis úgy, hogy jobb ma 10 ezer korona készpénzben, mint mondjuk 100 ezer értékpapírban, amelyről nem tudni, hoz-e valaha is valamit a konyhára. Úgy tűnik azonban, hogy a szövetkezeti vagyonjegyek ügye hamarosan újabb fordulatot vesz. A Szlovákiai Földtulajdonosok és Agrár- vállalkozók Szövetsége ugyanis képviselői indítványként a parlament elé kíván terjeszteni egy törvénymódosítást, amely megszünBottka Magyarországot említette pozitív és követendő példaként. tetné ezt az áldaúan állapotot. Amennyiben nem járnak sikerrel, készek az alkotmánybírósághoz, majd pedig nemzetközi fórumokhoz fordulni. Pavol Bottka, a szövetség elnöke tudatában van annak, hogy Szlovákia európai uniós csatlakozása előtt lépésükkel kedveződen színben tüntetnék fel az országot, ám ha itthon nem találnak jogorvoslatot erre a problémára, nem marad más lehetőségük. Hiszen a 264/95-ös törvénymódosítás által több százezer személy tulajdonjoga sérült. A kedvezőtlen törvényi feltételek, valamint az agrártárca diszkriminatív hozzáállása miatt Szlovákiában mindössze tíz százalék a magángazdák által művelt földterület nagysága, míg Csehországban 30, Magyarországon pedig 70 százalék körüli. Pavol Bottka Magyarországot említette pozitív és követendő példaként, ahol az állam kiemelten támogatja a farmergazdaságokat, a szövetkezeti vagyonjegyeket pedig névértéken vásárolja fel a tulajdonosoktól. Véleménye szerint Szlovákia addig nem válhat EU-taggá, amíg a vagyonjegyek kérdését az állam nem rendezi a tulajdonosok szempontjából elfogadható módon. A magántermelők konkurenssé váltak A Galántai Állami Gazdaság esete nem egyedi példa a felettébb furcsa transzformációra - a földművelésügyi minisztérium mossa kezeit, az illetékesek is csak találgatnak Senki sem tudja, miért jutott csődbe az egykori mintagazdaság GÁGYOR ALÍZ A Galántai Állami Gazdaság egykor a helybéliek büszkeségének számított, mai torzója a régió szégyene, amellyel senki sem tud mit kezdeni, sőt a cég nevét időközben ki is törölték a cégjegyzékből. Maradtak a tartozások, a csalódott partnerek és alkalmazottak, valamint a mendemondák, az egykori mintagazdaságból pedig néhány részleg, amelyek állaga rohamosan romlik. Áz állami gazdaság nevének hallatán Perleczky Gábor, a galántai regionális agrárkamara igazgatója hallgatásba burkolózik. Arra hivatkozik, hogy az egykori állami birtok nem volt a kamara tagja, így az agrárönkormányzatnak semmilyen vagy legfeljebb közvetett értesülései yoltak arról, voltaképpen mi is folyik az egykori mintavállalat telepein, részlegein. Ján Mlynárhoz, a földművelésügyi minisztérium regionális kirendeltségnek vezetőjéhez irányít, mondván, neki talán pontosabb értesülései vannak. Tévedett. Mlynár úr arra hivatkozik, hogy ő csak 1998 után került jelenlegi posztjára, s bizony maga sem tud kiigazodni ebben a szövevényes ügyben, pedig szakmabeli - mezőgazdász. Szerinte az egykor jól menő gazdaságnak számító vállalat számára a transzformáció jelentette a vég kezdetét. Mlynár úgy véli, túlontúl gyorsan ment végbe a vállalat átalakítása, amit az Állami Földalap nem tudott megfelelően levezényelni. Szerinte hiba volt, hogy az egykori állami birtok földjeit minden megkötés nélkül kiadták az új tulajdonosoknak, s nem követelték meg tőlük az állattenyésztés folytatását. Pomóthy László, a járási hivatal elöljárója sem tudott sokkal több információval szolgálni. Elmondta, a helyi agrártermelők még mindig fájlalják, hogy a galántai földeket idegenek művelik, pedig volt jó néhány helyi érdeklődő is. Ő is hallott azokról a mendemondákról, hogy az egykori állami birtok földjei vágbesztercei kezekbe kerültek. „Nem rendelkeA helyi termelők fájlalják, hogy a galántai földeket idegenek művelik. zünk semmilyen bizonyítékkal, formailag valószínűleg minden rendben van, csak erkölcsileg lehet kifogást emelni” - mondta Pomóthy, s rögvest hozzátette, hogy az állami gazdaság ügye - állami vállalat lévén - nem tartozik a járási hivatal hatáskörébe, a hivatalnak semmilyen kompetenciája, lépési lehetősége nincs és a múltban sem volt. Sajnos nem egyedi esetről van szó - nyilatkozta lapunknak Csicsai Károly, az Állami Földalap igazgatótanácsi tagja, aki a galántai állami birtokon történteket „a vagyon legdurvább elherdálásának” nevezte. A földalap felelősségét arra hivatkozva hárította el, hogy az állami gazdaságoknak a földművelésügyi minisztérium a felettes szerve. A galántai állami birtok esetében is a földművelésügy tárca jelölte ki a felszámolóbiztosokat, 1996-tól 1998-ig három személy váltotta egymást ezen a poszton. Az egyetlen állandó embernek Ján Blicha számított, aki a likvidátorok tanácsadójaként, illetve a felszámoló bizottság tagjaként tevékenykedett mindvégig. Róla a napilapok megszellőztették, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) járási szervezetének elnöke, jelenleg asszisz- tenskedik, azaz a szlovák törvény- hozás egyik honatyáját látja el fő munkakörben tanácsokkal. Csicsai Károly „áttekinthetetlen pocsolyához” hasonlította a galántai állami birtok ügyét, amelyben szinte lehetetlen eligazodni. Szerinte az egykor virágzó vállalat (vagyonát egyes sajtóhírek szerint egykor 280 millió koronára becsülték) a kilencvenes évek derekán hatalmas adósságokat halmozott fel. Privatizációjára nem került sor, mivel a bíróság úgy vélte, a cég tartozásai meghaladják vagyonának piaci értékét. Csicsai úgy tudja: a bíróság mondta ki, hogy a gazdaság ellen nem indítanak csődeljárást, hanem felszámolják. A földművelésügyi tárca előbb Hideghéty Árpádot, majd Pavol Blaskót nevezte ki a birtok csődbiztosának. Az utóbbit Pavol Bielik, a földművelésügyi tárca jogi és vagyonkezelési osztályának vezetője nem sokkal kinevezése után menesztette. Bielik utólag azzal indokolta döntését, hogy Blasko túlontúl gyorsan adta el az állatállományt. Ebből a központban arra következtettek, hogy fiktív eladásokról lehet szó, olyan személyeknek, akik nem akarják folytatni a gazdálkodást. Blaskót Ladislav Szabó váltotta fel. Csicsai szerint a felszámolóbiztosok nem teljesítették küldetésüket. Bár az állami birtok vagyonát bérbe adták, bevételük mégsem volt, miközben a tartozásokat tovább halmozták. (Az egyik takarmányszállító felé több milliós adósságot hoztak össze.) A több évig húzódó felszámolási eljárás végén már arra sem volt pénzük, hogy megrendeljék a vagyon felértékelését - lapozott emlékeiben a földalap igazgatótanácsi tagja, aki éppen a likvidáció áttekinthetetlen volta miatt inkább a csődeljárást . részesíti előnyben. „A likvidáció olyan eljárás, amely során nagyon sok gyanú és kérdőjel vetődik fel” - indokolta kifogásait Csicsai, aki szerint nem a galántai állami gazdaság esete az egyetlen példa a felettébb furcsa módon levezényelt felszámolásra. Michal Retzernek hívják azt a ta- karmánykészító vállalkozót, aki 1995 februárjától havonta 160 ezer korona értékben takarmány- keveréket szállított az állami gazdaságnak. A Národná obroda szerint 1997-től a csődbiztosok a számlák egy töredékét térítették. Felvetődik a kérdés, hogy a vállalkozó miért nem szakította meg kapcsolatát a nemfizetőkkel, tény viszont, hogy Retzer hitt ígéretüknek, és tovább szállította a takarmányt, mígnem kintlévőségei 15 millió koronára nőttek (ennek összege kamatos kamatokkal mára 34 millió koronát tesz ki). Bár volt valamilyen megállapodás a tartozások törlesztési módjáról, erre végül nem került sor, mivel az Általános Hitelbank, mint az állami gazdaság egyik hitelezője, 1999-ben csődeljárást indított a felszámolás alatt lévő gazdaság ellen. Az események ezután gyorsan peregtek. 2000 augusztusában megszületett a bírósági döntés: az állami gazdaságot kivették a cégjegyzékből. Michal Retzner nem kapta meg millióit, de a takarmányszárító sem lett az övé, amelyet bizonyára szeretett volna kintlévőségei fejében megkapni. A minisztérium mossa kezeit. Bielik a Národná obrodának nyilatkozva kifejtette, az állami vállalat alapítója nem felel felszámolás alatt lévő cége vagyonának kezeléséért. A tartozásokat sem veheti át, mert ezek nem az álMegszületett a döntés: az állami gazdaságot kivették a cégjegyzékből. lammal, hanem a felszámolás alatt lévő vállalattal szemben halmozódtak fel. Úgy tűnik, nincs magyarázat arra, hogy miért került padlóra az egykori mintagazdaság. (Többen furcsálják, hogy az állami gazdaság egykori szőlőit a nagyszombati cukorgyár igazgatója bérelheti a földalaptól, mintegy 30 éven keresztül.) Vagyonából mára már csak néhány kevésbé értékes rész maradt az Állami Földalap kezelésében. Pomóthy és Csicsai szerint ezeket mihamarább értékesíteni kellene, ellenkező esetben a garázdálkodók veszik birtokukba és akkor kő kövön nem marad.
