Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-30 / 25. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 30 KOMMENTÁR Jobb késve, mint soha SIDÓ H. ZOLTÁN Ilyen bohózatba illő kellemetlenséggel talán még sohasem találkozott Mihail Hodorkovszkij, az orosz Jukosz olajvállalat sokat látott első embere, mint ami hétfőn történt vele Pozsonyban. Azt hitte, formalitás lesz a Transpetrol kisebbségi részvénycsomagjának megvételéről szóló szerződés aláírása, ehelyett „a Szlovákiában ez már csak így van” fanyar szlogen realitásával szembesült. Az történt ugyanis, hogy Oroszország egyik leggazdagabb emberét közel három órán át várakoztatták, a szerződés ugyanis nem készült el, az aláíráshoz szükséges gazdasági miniszter pedig bokros teendői miatt egyszerűen elér- heteden volt. A milliárdos Hodorkovszkij így kénytelen-kelletíen volt az óvárosban a Roland szobor körül körözni. A volt szovjet himnusz dallamára csengő mobütelefonjaikat sűrűn használó orosz olajvezérek igyekeztek rezzenéstelen arcot vágni a legkevésbé sem olajozottan zajló események láttán, s talán arra gondoltak, milyen jó, hogy megedződtek az Oroszországban oly gyakori zűrzavarban. Végül megérkezett a szerződéseket tartalmazó paksaméta, amelyen az utolsó pillanatig dolgoztak (pedig több hét állt rendelkezésükre), előkerült a miniszter is, s amikor újabb fejleményként befutott a szerződés függelékét is szállító gyorsfutár, végre aláírhatták a stratégiai fontosságú Transpetrol részleges privatizációját tartalmazó dokumentumot. Kár volt ilyen diplomáciai melléfogással elrontani ezt a jeles napot, hiszen az ügylet révén 74 millió dollár áll a házhoz. Ráadásul a második legnagyobb orosz olajtársaság a legkevésbé sem finnyás: nem érdekli a Transpetrol által tavaly decemberben eladott VSZ-részvények körül kialakult (ál) botrány, s nem vette rossz néven, hogy sokan nem szívesen látják őket Szlovákiában. Ahogy közelednek az őszi parlamenti választások, úgy csökkennek majd a sikeresen levezényelt privatizációs események is. A Transpetrol értékesítése egyike volt az utolsó nagyobb dobásoknak, már csak ezért is jó lett volna, ha a szlovák fél él a királyok erényével, a pontossággal. Igaz, nálunk köztársaság van... JEGYZET Hagyaték az ószeresnél KORPÁS ÁRPÁD Nekem az is halottak napja, amikor hirtelen egy gondosan ösz- szeválogatott könyvtár kerül antikváriumba, vagy régi, ócska-becses holmival megrakottan tér meg valahonnan az ószeres. Ilyenkor valakinek a valakije végleg meghal - mert az élőben hal meg. Valaki valakijéből - senki senkije lesz. Öntudatlan vagy nagyon is tudatos padlássöprés ez az emlékezetünkben. A maga módján legalább annyira kegyetlen, mint az ötvenes éveké. Vagy tán még irgalmadanabb, mert mi magunk vagyunk a saját múltunk végrehajtói. A kísértés vidéken rozoga piros Lada képében jön, hangtölcsérrel recsegi a kutyaugatásba: „Asszonyok! Öreg bútort veszek, régi órát...”. Meg- megáll, mint lesben a ragadozó, és lecsap a hagyatékokra - az „elhagyatékokra”. A néni dicsekszik, müyen jó vásárt csinált. Nem is azt hajtogatja, mennyit zsebelt be, mert arra azért nem lehetne a legbüszkébb. Inkább csak azt ismételgeti szaporán, hogy végre sikerült megszabadulnia a sok kacattól. Evekkel később, amikor rozoga piros Lada képében újra erre jár a kísértés, a már jobb létre szenderült néni utóda szívfájdalom nélkül túlad azon is, amit anyja lelkének és házának tisztaszobájában élete végéig megőrzött. Ha megkérdőjelezhető is az utód(?) erkölcsi joga az elherdálásra, örökösként de iure elkótyavetyélheti a jussát. De tehet-e üyesmit egy falugyűjteménnyel a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke? Hallom, ilyesmire is van példa. Sem erkölcsi, sem paragrafus szerinti joga nincs rá, jó pénzért(?) mégis piacra dobja a múlt jelennek hagyott értékeit. Kérdés, megelőz- hetjük-e tájainkon az ószerest, de az is kérdés, van-e erkölcsi jogunk arra, hogy erre ne tegyünk összehangoltabb kísérletet, mint ahogyan ma próbálkozunk (vagy nem próbálkozunk). Mintha megakadt volna a szlovákiai magyar múzeum ügye - főleg a két-három évvel ezelőtti új nekibuzduláshoz képest. Netán hiúságok feszülnek egymásnak? Saját magunkkal szemben az lesz a legirgalmadanabb, ha e téren nem történik semmi lényeges, mert akkor mi magunk leszünk a saját múltunk végrehajtói. Ha a közéletünket nem érdekli igazán a múzeumügy, elvárhatjuk-e kényeskedő erkölcsi fölényérzettel, hogy a néni és utóda, meg az a bizonyos helyi Csemadok-elnök ne az ószerest váija? Azt, aki hangtölcsérével a mi tehetetlenségünket (vagy csak tétlenségünket?) kürtöli vüággá, s aki a piros Lada csomagtartójában belőlünk: múltunkból rendezi be portyái alkalmi tárlatait. TALLÓZÓ SME Akinek számlája van a bankban, k kell hogy jelentse, a rajta lévő pént az övé. Az új törvény azokat érinti akiknek több mint 100 ezer körönt van a számláján. „Ha be akarunl lépni az Európai Unióba, intézkedé seket kell hoznunk a pénzmosás el kerülése érdekében. A betétek be vallása csak egy ezen intézkedései közül” - nyilatkozta Jozef Stie ranka, a pénzügyőrség igazgatója A bankokra vonatkozó új törvényt í kormány múlt év októberében fo gadta el. A képviselők többsége tá mogatta az új rendeletet, 93 hon atya közül 91-en igennel szavaztak ketten tartózkodtak. A lakosság kö rében általános nemtetszést váltót ki az új rendelet. Ezek után mindet 100 ezer koronát meghaladó átuta láskor a számla tulajdonosának nyi latkozatban kell biztosítania a ban kot, hogy az átutalt pénzösszeg va lóban az övé. Ez a módszert Nyuga ton már régóta alkalmazzák i pénzmosók ellen. Magyarságunk a vesztett huszadik századi csatáinak erkölcsi győztesévé válhat a harmadik évezred elejére Kezemben a magyarigazolvány Vannak időszakok, amikor álomnak tetszik életünk egy- egy eseménye; ilyenkor megszabadulunk súlyos ter- heinktől, lelkünket betölti az öröm, lényünk új erőre kap - hogy ha majd véget ér a káp- rázat, tovább haladhassunk küzdelmes földi pályánkon. BATTA GYÖRGY Számomra ilyen pillanat volt a magyarigazolvány kézbevétele. Borítóján felragyogott a Szent Korona - talán azért, hogy aranyos sugárzásában újból végigjárhassam életem állomásait. Születésemkor a városka ismét magyar; miközben a világra segítenek, künn csendesen neszez a hó. A Don-kanyarban ez idő tájt kezdenek hullani katonáink; tetemeik úgy hevernek a természetes, valóban hófehér halotti leplen, mint a hajtóvadászat végén az elejtett zsákmány. Aztán orvos édesapámat is kivezénylik a csataterekre; itthon a visszavonuló németek vagonokba telepítik városkánk kórházának személyzetét, hogy országukba szállítsák őket. Prágában édesanyám elhatározza: nem megyünk Németországba, hazatérünk. Leszáll a vonatról, hátán pár hónapos húgommal és velem. A háború véget ér. Az édesapám szerencsére megjön a hadifogságból, de a kisváros addigra ismét a másik ország része. Az új „haza” megfoszt legelemibb jogainktól. Hontalanná válik a kisded is - csak azért, mert magyar. Már-már a jeltelen vad státusa a miénk. Aki az utcán használni meri anyanyelvét, felpofozzák. Megkezdődik a „lakosságcsere”, de aki szlováknak vallja magát, maradhat. Szüleim nem hajlandók „reszlovakizálni”, ám orvosra szükség van, így bennünket nem Magyarországra vagy Csehországba kényszerítenek, hanem az észak-szlovákiai Nyitrarudnóba. Mégsem megyünk, mert családunk jólelkű ismerőse, az egyik szlovák nemzetiségű hivatalnok széttépi a kilakoltatási okmányt, így történhetett, hogy édesapám szülőfalujába, a magyar határ mentére kerülünk. Édesapám - híven orvosi esküjéhez - ugyanolyan becsületesen gyógyítja a szlovákokat, ruszinokat meg romákat, mint a magyarokat. Szeptemberben csak szlovák okatási nyelvű iskolák nyílnak. Elindul hát édesanyám egy napon a tilos határon, az erdőn át Magyarországra, hogy átcsempésszen nekem egy olvasókönyvet. Rejtett ösvényeken hozza, a szíve alatt, s mert jó ügyet szolgál, titkát nem susogják ki a falevelek, nem kürtöli világgá a szél. így egyszerre két tanítóhoz jutok - az egyik szlovákul oktat az iskolában, a másik magyarul tanít otthon. Megdöbbenve halljuk, hogy ez is, meg az is belepusztult a kitelepítésbe, s hogy tovább folyik Magyarország meggyalázása: súlyos hadisarc sorvasztja a száz sebből vérző államot; a megszállók leszerelik és a Szovjetunióba telepítik a fontosabb gyárakat, s azokban dolgozni kényszerítik a hadifogoly szakembereket. A lezárt országhatárt egyre szigorúbban őrzik. De egyszer csak kipattan 1956 forradalmának és szabadságharcának szikrája. - Hát mégis van igazság? Összeomlik a ditkatúra? Néhány nap múltán azonban már csak gyászzene szól a Magyar Rádióból. Es később a Prágai Tavasz, majd 1968 augusztusa. Most már ide is bevonulnak a tankok, itt is megkezdődik a tisztogatás. A válság okozóit a magyar kisebbség soraiban vélik megtalálni - vezetőik autonómia-tervezeten dolgoztak! De hiába a megfélemlítések és megaláztatások sora, hiába ügyködnek a tanfolyamokon az „új Nem fegyvereket kérünk most sem, hanem iskolákat, könyveket. embertípus” kialakításán, az Istent nem sikerül száműzni, ki-ki ott őrzi a lelkében. S ahogy az akác virága borul, olyan természetességgel szerveződik újra a felvidéki magyar nemzeti közösség. Tanítók és írók teszik a dolgukat, sportolók kápráztatják el nézőiket szerte a világban, rendületlenül hajolnak a kapára-kaszára a magyarok. És porba hull a vörös sárkány hét feje, és mindhiába az újabb kísérlet az új rendszer új színfalai között a pozsonyi parlamentben - még egyszer nem tudják meggyilkolni anyanyelvűnket a képviselők. És egy napon bekövetkezik a csoda: a Szent Korona az ország házába költözik! Magam is megnézhetem, megcirógathatom a tekintetem mel, megköszönhetem neki, hog; hitem erőt ad, s hogy tudásoma nem mások elpusztítására, hanen megsegítésére fordíthatom. És jön az újabb csoda - kezembei a magyarigazolvány! A bizonyság hogy töredék népem vesztett hu szadik századi csatáinak erkölcs győztesévé vált a harmadik évez red elejére; mert ez az okmám visszaadja méltóságunkat: azok a; egyetemes emberi jogok öltöttel benne testet, melyektől igazságta lanul megfosztottak. Nem fegyve reket kérünk most sem, hanem is kólákat, könyveket, lelkészeket katolikus püspököt és működtet hető színházakat. Tudom, hogy szavainkon ott az Is ten ujjnyoma, de ismerem a má nyelvű kárpát-medencei népei eszméit is; hallom verseikben a rit mus lüktetését; olvasom történe lemkönyveiket, ám én azért va gyök boldog, hogy az én földi haj lékom a magyar nemzet. Bár akadnak urak és hölgyek, akii fanyalognak a magyarigazolván; láttán, örömömet nem tudják el rontani. Nézem őket: arcuk merev szemükben megfeketedik a fény pedig „a szavak nem jutnak soh; emberig, ha nem viszik magukka a mosolyt is - a jövőt! - lélektől lé lekig”. Csak a mosoly, a legtisztábl emberi bensőből felfénylő léleksu gárzás lehet az a matéria, amel; összetarthatja a világépület falait A balladabeli Déva várának kor; remélhetően véget ért. Add, hog megtaláljuk és szeressük egymást Szent Koronánkkal ékesített ma gyarigazolvány! A Szonda Ipsos és a Medián felmérése szerint az MSZP vezet, a Galiupnál viszont továbbra is a FIDESZ-MDF koalíció LEVÉLBONTÁS Rossz helyen kopogtatnak Én elhiszem „Takácséknak”, hogy Szlovákia politikai palettáján folyik a rongyrázás és egyre több a hamiskártyás, de ha ezeket keresik, akkor Zsigáéknál vagy a lévai járási párttitkárnál rossz helyen kopogtatnak. A lelkiismeretem azt diktálja, hogy az Új Szóban megjelent Folyik a rongyrázás című olvasói levélre (2002. január 24.) reagálnom kell. Zsiga Magdolna mérnökasszony nevét, ha már egyszer írunk róía, illene leírni becsületesen. Tahát nem Zsigo, hanem Zsiga, született Szobi Magdolnáról van szó, aki mint tudjuk, bekerült a nyitrai parlamenti MKP-s képviselő helyett, lévén ő is MKP-s, amelynek színeiben indult a választáson. Iskoláit, igaz, szlovákul végezte, de a magyar nyelvet tökéletesen beszéli, ír-olvas magyarul. Beszélni pedig azon a palócos magyar nyelven beszél, amelyet Léván és a Garam-völgyében beszélnek az emberek. Félje Zselíz- ről származik, a Garammenti Néptáncegyüttesben táncoltak együtt, majd kötötték egybe életpályájukat. Gyermekeik a lévai magyar iskolába, óvodába járnak. Szülőfalujában, Felsősze- csén a református templom orgonistája, kántora. így hát megvádolni, bűnbakot kreálni Zsiga Magdolna mérnökasszonyból nemcsak övön aluli ütés, hanem fájdalmasan becstelen dolog is... Befejezésül talán annyit, hogy Kálnán a „Takács” név elég ritka, csak egy család él ott, de ők aligha fognának kezükbe tollat. Bizony-bizony valaki ezt kihasználta és lejáratta a „Takács” családot Kálnán, de egy picit úgy érzem, hogy az Új Szó „levélbontás” rovatát is. Motesiky Árpád Verebély Közvélemény-kutatók számháborúj a FÁBIÁN ÉVA MSZP vagy Fidesz-MDF? - az április 7-re kiírt magyarországi parlamenti választások előtt továbbra is ez a fő kérdés. A közvélemény-kutató cégek, bár reprezentatív felméréseket készítenek, rendre egymásnak ellentmondó adatokat közölnek. Míg a Szonda Ipsos az MSZP, addig a Gallup Intézet a Fidesz- MDF koalíció vezetéséről számol be. A Szonda Ipsos eredménye szerint az MSZP megelőzte a Fidesz- MDF koalíciót. A számok azt mutatják, legalábbis a Szondánál, hogy népszerűségéből a kormánypártok listája 5 százalékot veszített januárban, így most 22 százalékon áll. Elemzők szerint ez elsősorban az Orbán-Nastase egyetértési nyilatkozatnak köszönhető. A Szonda adatai szerint az MSZP nem veszített szavazótáborából, az összes választókorú 25 százalékára számíthatna a voksoláson. A biztos szavazók körében végzett felmérések még nagyobb különbségeket mutatnak: a Fidesz-MDF idén januárban 38 százalékra esett vissza, míg a szocialisták 44 százalékon állnak. A Szonda adataival ellenkező képet mutat a Gallup Intézet legfrissebb felmérése. Eszerint a Fidesz-MDF koalíció stabilan vezet a legnagyobb ellenzéki párt előtt. A listák támogatottsága 31 százalék a kormánypártok és 24 százalék az MSZP esetében. Abban viszont mindkét közvélemény-kutató egyetért, hogy nőtt azok száma, akik biztosan elmennének voksolni, és többen vannak azok is, akik bizonytalanok, még nem tudják, melyik pártra szavazzanak. A biztos szavazók körében a pártpreferenciákkal rendelkezők összetétele még inkább a két nagy párt köré polarizálta a választókat a Gallup szerint. A Fidesz-MDF listára szavazók aránya ebben 49 százalék, az MSZP-re 38 százalék szavazna. De mindkét tábor szavazóinak 80 százaléka gondolja, hogy biztosan elmegy szavazni. A közvélemény-kutatók személyes megkérdezéssel végzik a felméréseket. A minták összetétele a nemek aránya, az életkor szerinti csoportok és a településtípus szerint pontosan követi az ország felnőtt (18 éven felüli) lakosságának összetételét. A statisztikai mintavételi hiba nagysága a teljes mintára vonatkoztatva a Gallup Intézet szerint kisebb, mint +/-3,2 százalék, a pártot választó biztos szavazókra vonatkoztatva pedig kisebb, mint +/-4,5 százalék. A Szonda Ipsoshoz hasonló eredményre jutott a Medián is, amely szintén a szocialisták vezetéséről számolt be januári felmérésében. A kisebb pártok esetében is eltérés tapasztalható a felmérésekben. A Gallup szerint az SZDSZ 3, a MIÉP 2, a kisgazda párt pedig 1 százalékon áll. A Szonda Ipsos szerint azonban az SZDSZ hat, á MIÉP öt százalék szavazatot kapott, a Centrum Pártnak és a Munkáspártnak két-kétszá- zaléknyi biztos szavazója volt. Mindeközben zajlanak más közvé lemény-kutatások is, amelyek rend re eltérő eredménnyekkel zárulna! Gyakoriak a telefonos megkérésé sek is, amelyek a résztvevők szerin egészen különösek. Megesik, hog a kérdezőbiztosok csak két lehetősé get kínálnak a válaszolónak, s így bizonytalanoknak esélyük sincs ve leményük kinyilvánítására. A Szonda Ipsoshoz hasonló ered ményre jutott a Társadalomkutatás Intézet Rt.,(Tárki). A biztos pártvá lasztó szavazók körében a Tárki köt vélemény-kutatása szerint az MSZ 45 százalékot, a Fidesz 43 százaié kot remélhet. Az összes megkérde zett közül azonban a Fidesz-MD közös listára adnák le legtöbben szavazatukat, 26 százalékos erec ménnyel vezetnek a kormánypárt ok, míg az MSZP-t 25 százalék vé lasztaná. 40 százalék nem tudj: hogy melyik pártra szavazna. A szerző budapesti munkatái sunk mm ___m___wm____tm-----a*___a*. Tm.-------------------------t *—----------------u—« m ^ ■---- --------------——■----Ve szélyes hulladék szelektív gyűjtése (Marau rajza)
