Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-26 / 22. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 2 VENDÉGKOMMENTÁR Bolsi nyomorbadöntés LOVÁSZ ATTILA Az 1989-es forradalmi év után Szlovákiában most jelent meg a visszarendeződés komoly veszélye. A bolsevik típusú politizálás az elmúlt tizenkét esztendőben sosem tűnt el teljesen, az ország abba is belenyugodott, hogy képviselőinek jelentős része ugyanabból a fészekaljból származik, mint 1989 előtt, mégis: ami most készül, roppantul veszélyes. A Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) visszatért oda, ahonnan indult, 12 év álpolitizálás után ma vígan vállalja kommunista identitását, mégha ódzkodik is az elnevezéstől. A Szlovák Gázművek magánosításával kapcsolatos pártálláspontra ugyanis nehéz a „bolsevik” szónál jobb jelzőt találni. A párt a magánosítás utolsó fázisában annak módosítására törekszik tarthatatlan érveléssel s az adófizető polgárra nézve nagyon veszélyes módon. Az ötlet Peter Magvasi minisztertől származik és lényege: a gázművek részvényeinek nem 49, hanem csak 24 százalékát kell magánosítani, a maradék 25 legyen a Szociális Biztosítóé a nyugdíjreform biztosítására. Magvasi abból indul ki, hogy a gázművek részvényeinek 25 százaléka eltartja majd a nyugdíjreformot. Nem tartja el! Ahhoz, hogy a részvények nyugdíjreformot tartsanak el, pénzt kell termeljenek. Ezt két módon tehetik. Vagy osztalék, vagy pedig egy későbbi eladás útján. Osztalékhoz nyereség kell, a nyereséget pedig csak egy tisztességes, a döntéseknél komoly hányaddal rendelkező tulajdonos képes biztosítani. Az állam nem ilyen tulajdonos. Az állami vállalatok vezető posztjai hűbérbirtokok, és nem létezik olyan nyereséges bolt, amit az állami vállalati vezetők ne tudnának a csőd szélére juttatni - lásd a vasutat vagy a villamos műveket. Állami tulajdonként a gázművek nem termeli meg a nyugdíjreform költségeit. Ha a reform nem indul be, akkor a jelenlegi szolidáris pénzelési modell egyre többe fog kerülni, a mai harmincasok, negyvenesek nyugdíjainak reálértéke pedig meg sem közelíti a mostaniakat. A gázművek privatizálása elmaradásának egyenes következménye a 15-20 év múlva jelentkező, a maihoz nem hasonlítható nyugdíjasnyomor lenne - persze ha a mai gazdaságilag aktív lakosság nem gátolja meg a bolsik szociális demagógiával palástolt rövidtávú hatalmi törekvéseit. A gondolkodni még képes polgároknak van egy érvem: ha a gázművek részvényeinek átutalása a Szociális Biztosítóba olyan fene jó ötlet és annyira segíthet a lakosságon, vajon miért nem a maradék 51 százalék állami tulajdonrészből akarja Magvasi lekanyarintani a 25 százalékot. Stratégiai partner belépése esetén ugyanis a szociális reform csak jól járna - a reformot a 49 százalék eladásából, az eddigi szolidáris pénzelési modellt pedig 25 százaléknyi részvény osztalékából lehetne eltartani. Igaz, akkor csak 26 százalékos arányban ülhetnének a gázművek jutalmi posztjain a párthű elvtársak. Ezt pedig egy tisztességes kommunista párt nem nézheti jó szemmel. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa JEGYZET Pozsonyinak lenni jó? SZABÓ MÓNIKA Sőt szórakoztató. Legalábbis ezt hirdették a fővárosszerte elhelyezett óriásplakátok. Ezek szerint maguk a pozsonyiak sincsenek erről úgy istenigazából meggyőződve, beléjük kell sulykolni, milyen szerencsések is, hogy székes fővárosunkban élhetnek. Kíváncsi lennék sikerült- e azt elhitetni azzal a pár négyzetméteres ligetfalui panellakásban élő pozsonyival, akinek hangos szomszédaitól körülölelve nem adatik meg napi két-három percnyi csend, a madárfüttyről és a falevelek susogásáról nem is beszélve. Aki nem lehet tanúja a levélhullásnak, hacsak a lakótelepen hasra nem esik egy postás, viszont azt annál jobban tudja, szomszédjában mikor öblít a vécé, mikor nyílik a hűtő. Vajon szerencsésnek érzi-e magát az az autóvezető, aki több időt tölt a forgalmi dugóban elakadt kocsijában, műit családjával? És az az anyóka, aki órákat zötykölődik a zsúfolt trolin mankóval, bevásárlószatyorral, szerencsés esetben valaki megkönyörül rajta és átadja neki helyét? Vajon azok a gyerekek mennybe élvezik, hogy (fó)városiak, akiket anyukájuk hajnalban ráz fel álmából, cipel az óvodába, és délután mindig utolsóként megy értük valaki, akit elfoglalt szüleinek sikerül idejében riasztani? Azok a tinik sem repeshetnek a boldogságtól, akiknek színvonalas szórakozásra nem igazán futja zsebpénzükből, a négy fal fojtogatja őket, így aztán kénytelenek az utcán csellengeni órákig. És még örülhetnek, ha nem keverednek rossz társaságba. Személy szerint nem próbáltam, de meggyőződésem, nem jó pozsonyinak lenni. Ezt a nézetemet támasztja alá az a tény is, hogy egyre több tehetősebb fővárosi menekül vidékre. Házat vesznek, felújítják, előbb csak a hétvégéken látni őket a kertben kapirgálni, később eladják Pozsonyi lakásukat, és végleg kiköltöznek falura. Előbb csak a nagyszülők élvezik a friss levegőt, a madárcsicsergést, majd megjelennek menedzseráb- rázatú fiaik, lányaik. És biztos vagyok abban is, hogy pár éven belül festett hajú, fülbevalós unokáik is ráéreznek a vidék ízére. LEVÉLBONTÁS Hol voltak a pedagógusok? A napokban tartotta a Csemadok párkányi szervezete évzáró tagsági gyűlését. A jelenlévők örömmel hallgatták Bócz Mária elnöknő beszámolóját, hiszen az énekkar egész évben aktívan dolgozott, a színjátszók pedig fődíjjal tértek haza a Jókai Napokról. Természetesen ezen kívül még számtalan szervezésük is volt - Balassi Napok, aktív részvétel a hídavatásnál stb. Szomorúan kellett konstatálnom, hogy a jelenlévők között csak egyetlen aktív alapiskolai pedagógust láttam, kettő meg a gyűlés felénél befutott. Meg is jegyezte egy nyugdíjas tanító, hogy a magyar iskolának nincs semmi mondanivalója a jelenlévőkhöz néhány nappal az elsősök behatása előtt. Mert évekkel ezelőtt a mindenkori igazgató felhívta a figyelmet erre a fontos aktusra. De ugyanúgy nem tolongtak a magyar óvónők, sem és a gimnázium tanárai közül is csak egy volt látható. Úgy látszik, hogy az aktív tanító azt hiszi, hogy a magyar igazolvány megoldja a kis elsősök beiratkozásának a problémáját. Mihók Géza Párkány TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Szlovákián csalódottság és apát uralkodott el. A politológusok eg öntetűen megegyeznek abban, ho; az ok egyértelmű, a ’98-as választá ígéretek nem valósultak meg. A1 kosok általában a 18%-os műnk nélküliségre és az alacsony életszí] vonalra panaszkodnak. Fárasztót hatnak a sokszínű kormány állanc politikai csatározásai, mely elsőso ban azért jött létre, hogy legyőz: Vladimír Meciart a választásoko: Ám ez a jelszó nem volt erős ossz tartó erő, mert a kormánykoalíc: pátijai nem tudták az ország érd' kében egyesíteni erejüket, nem t lálták meg a közös hangot- Az o szág polgárainak meg kellett szol niuk azt a tényt, hogy itt gombámé szaporodnak és tűnnek el a politik pártok. Ezenkívül a jelenlegi ko mány ígéretétől eltérően nem dei tette fel a meciarizmus ideéjn tö tént politikai bűntényeket sem. Gr gorij Meseznikov politológus szeri]- Három év alatt sikerült felszámolni a különbségeket régiónkban. Most már mindegyik kistérség egyformán fennáll a veszély, hogy a kiábrái szegény... (Peter Gossányi karikatúrája) dúlt lakosok nem járulnak majd í urnákhoz az őszi választáson. HÉTVÉG(R)E Sok kicsi indián rezervátuma Az 1998-as választások után húsz kicsi indiánt zártak össze egy kormányba, és ahogy Agatha Christie krimijében az meg van írva, szép sorjában kinyírják egymást; a héten elvérzett a hetedik is. A törzsfőnök hiába kötötte az ebet a karóhoz, a kincsesládára vigyázó indiánlánynak, Brigita Schmögne- rovának mennie kellett. JUHÁSZ LÁSZLÓ Brutálisan más vagy, mint mi, Brigita, nem tűrhetünk tovább magunk között, mondta Koncos elvtárs. Schmögnerová megmakacsolta magát, Dzurinda is eképp cselekedett, a szlovák korona - ahogy ilyen esetben elvárható tőle - megingott, végül a pénzügyminiszter asszony beadta a derekát, holnapután meg a lemondását. Először úgy tűnt, helyébe Peter Magvasi munkaügyi miniszter ül, de végül Frantisek Hajnovic jegybanki elemző lett a befutó. Lehet, hogy az új tárcavezetó jelölésénél feltétel volt, hogy az illető szerepeljen az StB valamelyik listáján. „Szlovákiában nem érvényes a lusztrációs törvény”- intézte el egy mondattal a pártvezér az akadékoskodó újságírókat. Tegnaptól már tizenegy kicsi státusiroda várja az érdeklődőket, sok szeretettel, országszerte. Tessenek tehát sorban állni, amíg lehet, merthogy külügyünk ügyeskedik derekasan, a tárca második embere, Chlebo úr Budapesten is tárgyalt a kenyértörés érdekében. Takarítás közben szerkesztőségi íróasztalomon találtam egy másolatot a szlovák külügyi államtitkár magyar kollégájának írt leveléről, melynek mellékletében - dicséretre méltó önzetlenséggel - Chlebo vette a fáradságot, és egy nyilatkozattervezetet is megküldött az Ország- gyűlésnek, hadd ne kelljen már Áderéknek bajlódni a megszövegezéssel, mely szerint a magyar törvényhozás kijelentené, ők úgy gondolják, hogy a meglévő nemzetközi és szlovák-magyar egyezmények dosztig betakarják a kisebbségek ügyét, minden oké a szlovákiai magyarok jogaival, és különben is, amikor a magyar honatyák elfogadták a státustörvényt, tulajdonképpen úgy gondolták, az csak Magyarország területén lesz érvényesíthető. Ennek ellenére mindenki optimista, Bugár Béla MKP-elnök kijelentette, egy hete még nem merte volna bizton állítani, hogy feloldható a szlovák-magyar státusfeszültség. Bugár arra az esetre is ajánlott gyógyírt, ha egyes szlovák vezetők úgy éreznék, a kedvezménytörvény Szlovákiában is hatályos, egyszerűen írjanak alá egy nyilatozatot a magyarokkal, hogy nem az, fogjanak kezet, szívjanak el egy békepipát, és a vitának annyi. Lapzártakor nagyon úgy nézett ki, a román-magyar egyezséghez hasonló paktum köttetik majd Pozsony Már tizenegy kicsi státusiroda várja az érdeklődőket országszerte. és Budapest között is. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke a román-magyar nyilatkozat körüli hisztériakeltésről fogalmazott meglehetősen sommásan, szerinte a magyar ellenzék, vagyis a törvényen is csomót keresők igazándiból csak a csőcseléket voltak képesek megszólítani. A szlovák nemzetiek véleménye pedig nem mérvadó, ők még mindig leginkább rezervátumba küldi nék a magyarigazolványos kic indiánokat. Rolf Ekéus (Max van der Stoi utódja) Nyitrán járva kijelente te, ő is a multikulturális egyeten kar létrehozását támogatj; Csáky Pál miniszterelnök-helye tes szerint jelentős előrelépés tö: tént a nyitrai magyar kar ügyi ben, Kluvanec rektor úr szerű nem, mi meg higgyünk, amit ak; runk. Én már csak azon tűnt döm, lenne-e megfelelő számú é képesítésű magyar pedagósu: aki a létrejövő karon (vagy rés: legen, vagy tanszéken, vagy os: tályban) oktatna. Megoldáskér szóba jöhetne mondjuk a köve kező összeállítású tanári kar: Dl ray Miklós - magyarságtudat é geológia, Bugár Béla - házveze tés és gépészet, Bárdos Gyula újságírás, Csáky Pál - vegyésze Gyurovszy László - földműveié és elektrotechnika, Harna Istvá - építészet és közgazdaságtar Ferkó Barnabás - népi gyógyi szat, Kvarda József - kulturolc gia és önkormányzatiság (‘8 előtt és ‘98 után), Duka Zólyon Árpád - orosz és atomfizika, Fai kas Pál - vezetéselmélet. Ez így éppen tíz kicsi indián. Uf: HETI GAZDA(G)SAG Valami bűzlik a gázművek körül TUBA LAJOS Különös hét áll mögöttünk - távozott a pénzügyminiszter, de a tényt azonnal elhomályosította pártja következő bukfence. Bár a Euro- money szaklaptól 2000 legjobb európai pénzügyminisztere címet is megkapta, mondjuk ki nyugodtan: Brigita Schmögnerová nem volt olyan kaliberű miniszter, akit tanítani fognak a közgadászhallgatók- nak. A Kozlík-Maxon páros után nem volt nagy kunszt száguldani, a kereszteződéseknél azonban rendszeresen eltévedt. Baloldaliságá- hoz híven a motiválás helyett rendre a tiltásra és a korlátozásra helyezte a hangsúlyt. Szerencsére ilyen irányú igyekezeteit többször parlamenti döntéssel korrigálták. Az pedig már egyenesen nagyképűség, hogy Bokros Lajoshoz hasonlította magát. A nevezett ugyanis a csomagjával néhány év szenvedés árán növekedési pályára állította Magyarországot, még ha ennek személyesen meg is itta a levét. Ezzel szemben Szlovákia az elmúlt három évben legfeljebb stabilizálódott, a növekedési esélyektől még nagyon messze van - ezért pedig Schmögnerovát is jócskán terheli a felelősség. A miniszterváltásnál sokkal inkább veszélyesebb, hogy a három és fél százalékos támogatottsága folytán időközben fogatlan oroszlánná vált SDL még egy utolsó nagy harapással próbálkozik. A gázművek privatizációjával kapcsolatos kampánya a legsötétebb perspektívákat sejteti. Nem tudjuk, mennyire komoly a szándék, hiszen eddig csak Peter Magvasi nagyipari lobbista (ideiglenesen szociális- és családügyi miniszter) akadozva elmondott mondatai állnak rendelkezésünkre arról, hogy a megspórolt gázműrészvényeket valamiképp a nyugdíjszámláinkra írnák. A lényeg, hogy az elképzelést csak a kormány megbuktatásával tudnák megvalósítani, ami ma nehezen felmérhető következményekkel járna. Persze, ha azt nézzük, hogy az elkövetkező hét hónap során a jelenlegi kormánytól sem várhatunk nagy dolgokat, tulajdonképpen mindegy, mikor tör ki a haddel- had. Másrészt viszont a kormánynak a sok ígérgetés és ködösítés után a körmére kezd égni az uniós csatlakozás: még 238 feladatot kellene elvégeznie ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerüljön Szlovákia részvétele az uniós bővítés első körében. Nem tudni, komolyan gondolja-e valaki, hogy ezt még képesek teljesíteni, de kormányválsággal, előrehozott választásokkal, majd pedig kormányalakítási görcsökkel biztosan nem fog sikerülni. A héten váratlan fordulatot vett a vagyonnyilatkozatok ügye. Pedig már ez a kötelezettség is kezdett beivódni a köztudatba. De legalább így nem kell nyomoznunk, éppen melyik adóhivatalban nem fogadják el a fénymásolatokat, mert ebben eddig nem találtunk semmiféle logikát. Az alkotmánybíróságnak köszönhetően a politikusok is nyernek egy kis időt, hogy úgy alakítsák ezt a kötelezettséget, hogy ne piszkálják fölöslegesen a semmiről nem tehető kisembereket. Szerdán a kormány is áldását adta a nagy váltásra: a Szlovák Biztosító eddigi monopóliumát 145 millió euró kifizetése után a német Allianz Biztosító domináns szerepe váltja fel. Ezzel az utolsó hazai fejőstehenek egyike kerül magánkézbe, ahol a gazdálkodásért a politikusok helyett a részvényeseknek kell feleim. Az elmúlt napokban az osztrák BA- WAG is aláírta az Istrobanka megvételéről szóló szerződést - ezzel második esetben fordult elő, hogy hazai bank szokványos módon, vagyis nem állami vagyon magánosításaként cserélt gazdát. Bár a hasonló hazai programokrc soha nem lehet tudni, mennyibe jelentenek kézzelfogható lehetőst get, felhívjuk a kisvállalkozók f gyeimét, hogy a Nyitrai kerületbe az év eleje óta új mikrohitelprog ram fut. Ebből 50-től 500 ezer ke rónáig szerezhető olcsó hite bővebb felvilágosítás az RPIC irc dákban. Miközben egyre közelebb kerti lünk a komáromi hajógyár lété meghatározó privatizációs dön téshez, újabb komoly dél-szlová kiai munkaadó ingott meg. A zse lízi SES TVP a csőd szélén áll, bá 400 alkalmazottja számára mé; reményt jelent, hogy az anyacég a tolmácsi SES bekebelezi és fol> tatja a termelést. Száz emberne azonban már felmondtak. A gazdasági paródiák sorozata ; héten két újabb elemmel gazdago dott. Kiderült, a Herold Teletnéd! ugyan a mai napig nem tudta érvé nyesíteni a Szlovák Távközléssé szembeni 440 milliárd koronás ke vetélését, annyit viszontelért, hog bírósági úton letiltotta a cég ingat lanjainak eladását. A drukoso Frantisek Mojzis pedig 8 milliári koronás pert indított az állam ellei az Ön Privatizációs Hulláma (WP nevű akciója kizárása miatt a nag állami vállalatok privatizációjából
