Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-22 / 18. szám, kedd
Kitekintő ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 22 Hatvan éve tartották a Wannsee-konferenciát: a tizenöt ember elfogadta azt a tervezetet, amelyet a gondos hivatalnok, Adolf Eichmann foglalt össze jegyzőkönyvber Ahonnan a rettenet, a holokauszt elindult Akkurátusán kitöltött szállítólevél függ a falon, dátummal, iktatószámmal, pecséttel, aláírással. A csomag tartalma: egy tizenkét éves gyerek szakszerűen levágott feje, amelyet a feladó, dr. Josef Mengele, Auschwitz egyik német orvosa küld tisztelettel további vizsgálatok céljára tanítómesterének Berlinbe. A gyereket előzőleg Auschwitzban, a koncentrációs táborban tífuszbaktériummal megfertőzte. DUNAI PÉTER A berlini tanítómester, Otmar Freiherr von Verschuer köszönettel fogadja a küldeményt. Freiherr von Verschuer báró 1945 után, mintha mi sem történt volna, töretlenül folytatja orvosi karrierjét a müns- teri egyetemen. Mengele 1979-ben bekövetkező haláláig Dél-Ameri- kában él. A szállítólevél ott díszeleg Josef Mengele vigyorgó fényképe alatt, a berlin-wannsee-i emlékhelyen, a tóparti villában, ahol hatvan éve tizenöt német náci vezető Hider és Göring személyes utasítására kidolgozta az európai zsidók ipari méretű, szervezett legyilkolását. A történelem korábban nem ismert rá példát, hogy egy egész népet tudományos módszerességgel kiirtsanak, lemészároljanak. A Wannsee-konferencia néven ismert találkozót 1942. január 20- án tartották. A tizenöt ember -Hitler nemzetiszocialista munkáspártja, az SS, a Gestapo, a német közigazgatás, a külügy-belügy- igazságügy képviseletében - rövid tanácskozás után elfogadta a tervezetet, amelyet a gondos hivatalnok, Adolf Eichmann foglalt össze jegyzőkönyvben. Minden résztvevő kapott egy példányt. Csak a tizenhatodik, az Eichmann-féle másolat maradt fenn, s 1947-ben találtak rá az amerikai ügyész, Robert Kempner emberei. Az elegáns, nagypolgári villa előcsarnokában tölgyfa mozaikpadló. Két erezett szürke márványoszlop között - ott, ahol most a Magyarországról, a többi európai államból elhurcolt meggyilkoltakra emlékeznek - fehér márványból kifaragott, kandalló. E mellett ülve uUMMUtiMUUMT^» *»> —& ‘ A wannsee-i villa ma múzeum (Fotó: Népszabadság) hörpintette ki hatvan esztendeje konyakospoharát a tanácskozással elégedett Reinhard Heydrich, az európai zsidók megsemmisítésének kulcsfigurája, a náci terrorszervezetek, a biztonsági szolgálatok feje. A Wannsee-dokumentumot továbbították a náci Németország államapparátusának, a helyi köz- igazgatási, rendőri, közlekedési vezetőknek. Csak a hitleri Németország íróasztalainál százezrek munkálkodtak azon, hogy Európa zsidótianítása minél gyorsabban, minél hatékonyabban megtörténjen, legyen elég marhavagon a szállításhoz, elegendő Zyklon-B gáz, lőszer a kivégzésekhez, a holttestek eltüntetéséhez pedig álljon rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű krematórium (az erfurti Topf und Söhne cég konstrukciója). Az SS-számvevők bevételként könyvelték a zsidóktól elvett vagyont, ingatlant, műtárgyakat, részvényeket, készpénzt, festményeket, az elgázosítottak szájából kitört aranyfogakat, a nők levágott haját, az elgázosítottak máglyán elégetett testéből nyert ipari zsiradékot. Egész Németországban és a lerohant országokban százezrek, talán milliók - kormányhivatalnokoktól az egyszerű vasutasokig, rendőrökig - működtették ezt a kegyetlenül hatékony és precíz gyilkológépezetet. Ezért sem hihető a védekezés: „mi nem tudtunk róla”. Igenis tudtátok - kiáltozták Buchenwald még életben lévő foglyai, amikor a nyugati megszálló csapatok a térség elfoglalását követően, 1945-ben a közeli Weimar mintegy ezer, tizennyolc éven felüli lakosát felvitték a haláltáborba, nézzék meg, mi folyt ott. A német nők elájultak, a férfiak elfordították a fejüket, és ezt kiáltozták: „nem tudtuk, nem tudtuk”. A zsidók a végrehajtási utasításokban kevés hasznot hajtó árukként szerepelnek. „Verladung der Juden“ - zsidók berakodása - fogalmaz egy vasúti szállítólevél, amelyben marhavagonokat és az SS-személyzet számára egy személyszállító kocsit igényelnek. Egy másik eredeti bizonylaton - amelyet 1942. március 31-én Würz- burgban gépel le egy SS-tiszt - a haláltáborokba indulók elkobzott tárgyai szerepelnek: 25 db borotvaszappan, 5 tubus Rosodol fogkrém, 74 darab szappan, 6 db vasaló, 45 csomag mosópor, három nadrágtartó, 6 db Maggi-kocka. A Wannsee-konferencia színhelye ma is nyomasztó vidék. A cím hatvan éve nem változott: Am Grossen Warmsee (utca) 56-58. A hatalmas, nehéz kovácsoltvas kapu zárva, mögötte a fák árnyékában felsejlik az emeletes villa súlyos tömbje. Csengetnem kell, hogy beengedjenek. Jobbról az őrség kis háza, a sétányt huszonöt-harminc méter magas ősfenyők övezik. Az épület kapujánál megint csengetésre felszólító tábla. Itt nincs belépődíj, mondja a kapus hölgy. Kísértetiesen toppannak a lépteim. Egyedül maradok a tucatnyi szobás múzeumban, amelyet hivatalosan emlékhelynek neveznek. Előttem a diákcsoport. Tizenhattizenhét éves fiatalok, szokatlan csendben vonulnak ki. - így szokott ez történni. Jönnek, kissé hangosabbak a kelleténél, aztán ahogy végigmennek a szobákon, úgy csökken a hangerő - mondja a kapus hölgy. - Általában fél óra eltelte után jelentkezik a borzalom látványának sokkoló hatása - teszi ehhez hozzá dr. Norbert Kampe, az emlékhely egyik vezetője.- Hány látogatójuk van? - kérdezem.- Hetente úgy ezerötszázan jönnek, nagyrészt diákok. A csoportos, előre megszervezett látogatások jellemzőek. Munkatársaink vezetik körbe a csoportokat. A felnőtteknél igyekszünk azt bemutatni, hogy a náci korszakban, a holokauszt idején mit csináltak azok, akiknek ugyanolyan foglalkozása volt, mint a mai látogatóknak. Egy év alatt ez mintegy hatvanezer embert, a Wannsee-emlék- hely fennállása, 1992 óta pedig több mint félmilliót jelent.- Tanítják-e ma Németországban az iskolákban a holokausztot?- Igen, de az már a tanároktól függ, hogy milyen mélységben ismertetik meg a történteket, veszik-e a fáradtságot és elhozzák-e a diákokat ide.- Dr. Kampe, a minap a berlini német történeti múzeum holokauszt- kiállítása megnyitóján Reinhard Rürup profeszszor, a neves történész azt állította, hogy nincs szükség Németországban központi ho- lokausztkiállításra, múzeumra, mert a közfelfogás szerint ezeket az emlékhelyeket, mementókat a bűncselekmények elkövetése helyszínein kell létesíteni. Egyetért ezzel a véleménnyel?- Igen, osztom a professzor nézetét. Németország ma is küszködik a rettenet megemésztésével. Sokan évtizedekig úgy tettek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és semmi sem történt volna. A háború után a holokauszt nem áll a társadalmi viták központjában, állapítja meg tárgyilagosan a berlini történeti múzeum holokausztkiál- lításának (az első ilyen a német történelemben) égjük tablófelirata. Nem beszélünk róla, tehát nincs, nem is volt. A „népgyilkosság” (Völkermord) elborzasztó dimenzióival a német lakosság csak a múlt század ötvenes évei vége felé szembesült. Van, aki szenvedélyesen mindent tagad, van, aki van annyira bátor, hogy nyíltan vállalja a felelősséget, de a többség magában dolgozza fel a történteket. A hetvenes évek végén az amerikai holokauszt tévésorozat bemutatója végképp felkavarja a közelmúlt mesterségesen nyugalomban tartott történelmi állóvizét. Ahogy a német történeti múzeum holokausztkiállításának egyik tablója diplomatikusan megfogalmazza: csak 1988-ra, a náci antiszemita pogromok ötvenedik évfordulójára erősítik fel az emlékezés államilag támogatott folyama tát, amire német szót is találnak „emlékezéskultúra“ (Erinnerungs kultur). Az ötvenes évek vége ót: hallani az ellentábort: húzzuk mej a vonalat, zárjuk le végérvényesei a múltat. A szélsőjobboldali törté nelemhamisítók, akik szerint ha láltáborok sem léteztek, magánál a Wannsee-jegyzőkönyvnek a: eredetiségét is kétségbe vonják azt állítva, hogy az a megtaláló, a: amerikai Robert Kempner (Né metországból menekült zsidó) ha misítványa. Az eredetiségét dr Norbert Kampe történész tanul mányban bizonyítja. Alig néhány hónapja sajátos plakái kelt visszhangot Berlinben. Nagy betűkkel a szöveg: „A holokauszi sohasem létezett”. Alatta jóval ki sebb betűkkel: „még mindig sokar vannak, akik így gondolják. Adó mányozzon Európa legyilkolt zsidói emlékére”. A plakátot gyorsat visszavonták. Fekete, bőrkötésű könyv fekszik s bejárat melletti állványon, a látogatók ide jegyzik fel benyomásaikat. Á szerzők körülbelül fele-fele arányban németek és külföldiek. Sokan jönnek Izraelből. Hans-Jürgen Müller (Németország) véleménye: „A kiállítás mély benyomást tett rám, de kétlem, hogy az emberek tanulnának belőle.“ Chill betűs, orosz nyelvű bejegyzés. Szerzője, Sztella Nyikiforova négyévesen került Ra- vensbrückbe. Túlélte. „Sohasem láttam üyen meggyőző kiállítást. Hadd okuljon belőle az utókor, hová vezet a szörnyeteg embergyűlölet.“ Látogató a New York állambeli Senotega Springsből: „Köszönjük, hogy nem engedik, hogy ezek a rettenetes dolgok feledésbe merüljenek.” Egy német nyelvű mondat: Nie Wieder! Soha többé! Epilógus. így nevezik a Wannsee- emlékhely 19. számú tablóját is, amelyen két nagyméretű fénykép látható. Az alsón egy megrendült izraeli és egy német diáklány áll Auschwitzban az egyik barakk előtt. A felső képen egy fehér márvány síremlék, amelyre, mint kegyetlen, vészt hozó fekete varjak, rámázolt horogkereszt, és SS-jel- zés kapaszkodnak. Sem a felvétel helye, sem időpontja nincs feltüntetve, a képaláírás csak ennyi: Zsidótemető, Német Szövetségi Köztársaság. Berlin-Wannsee, 2002. január Ha Gerhard Schröder és támogatói összeszedik magukat, megakadályozhatják Edmund Stoiber bejutását a vadonatúj berlini kancellári hivatalba Otto Schmidt német átlagpolgár most a zsebére figyel DUNAI PÉTER A nők meg a keletnémetek - a Die Zeit szerint rajtuk múlik, kancellár lesz-e ősszel Stoiber, vagy marad Schröder. A nők Armani-öltönyé- vel, vastag Cohiba-szivarjával a bonviván médiakancellárt, Schrö- dert szeretik jobban. A keletnémetek kiszámíthatatlanok. 1990-ben a legtöbben a CDU-ra voksolnak, 8 évvel később ugyanezt a CDU-t - Kohllal az élén - félmillió keletnémet szavazza ki a hatalomból. De az emberek keleten és nyugaton hamar felejtenek. Alig egy évvel a CDU feketeszámlás botrányának elcsendesülése után az uniós pártok a közvélemény-kutatók szerint ismét fej fej mellett haladnak az SPD-vel. A CDU/CSU-ban dörzsölik a markukat, strigulázzák Schröderék elkövetett hibáit, és készülnek a hatalomátvételre szeptemberben, a választásokon. Negyven év után a minap „elesett” a szocdemek fellegvára, Hamburg, és a szinte a semmiből feltűnő, az átlagpolgár rettegésére alapozó szövetségesük, a jobboldali rendpárti Schill ül a Hanza-város polgármesteri székében. Berlin viszont szocdem-PDS önkormányzatával „elvörösödött”. Otto Schmidt német átlagpolgár most a zsebére, állására, az árcédulákra, a fizetési borítékokra figyel. És fél a bebugyolált, sötétebb araiaktól, fél az akcentussal beszélő szomszédtól, vásárlótól, a „kölni kalifa” Koránnal hadonászó turbá- nosaitól, fél saját árnyékától, a neonáci suhancoktól, fél a múltjától, fél a jövőtől, fél az EU keleti bővítésétől, a lengyel vendégmunkásoktól. Rendben legyen a gazdaság, és rend legyen - ez érdekli most Otto Schmidtet, a nyolcvankétmillió németet, akiket, miként a vüág nagy részét, sokkolt 2001. szeptember 11-e. Ezt lovagolja meg most Gerhard Schröder kihívója, a Janus-ar- cú Edmund Stoiber. - Nem kell ideológia, nem kell Jobboldali” meg „baloldali” cédulázás - rántja ki ellenfele alól a bajor a szőnyeget, miközben neoliberális arcát villantja elő - az embereknek a normális megoldások fontosak. A „normális megoldásokat” keresve a szocdem Schröder az „új közép” után jobbra ment, a keresztényszocialista Stoiber most láthatóan ugyanazt az „új közepet” megcélozva balra, a centrum felé araszol. A túlszabályozott állam leépítését, a bürokrácia csökkentését, az EU keleti bővítése támogatását ígéri. Igaz, mind a gazdaságban, mind a rendpártiságban Stoiber kártyái látszanak jobbnak. Nemcsak azért, mert a kihívó mindig helyzeti előnyben van a hivatalban lévővel szemben - legalábbis, ami a kormányzásban elkövetett hibák ostorozását, a strigulázást illeti. Hanem mert Németország gazdasága lelassult, a tavalyi mindössze 0,6 százalékos gyarapodással Berlin EU-sereghajtóvá vált. A munka- nélküliség egy fél év alatt majdnem félmillióval nőtt, a Schröder- kormányzat által életbe léptetett jelentős adócsökkentés nem hozta meg a várt pozitív hatást. Stoiber Németország egyik legjobb bizonyítványát mutathatja fel. Bajorország az elmúlt évtizedben sikerrel modernizált, Németország legdinamikusabb, a technológiai húzóágazatokat ösztönző része lett (bőrnadrág és laptop - program), a bűnözés viszonylag alacsony, a rendőrségi felderítés aránya magas. Münchenben több az idegen, mint Berlinben, minden negyedik lakos külföldi, török, szlovák, orosz, magyar, olasz, arab, a rasszista alapú bűncselekmények száma azonban messze az országos átlag alatt van. Ám ha Gerhard Schröder és támogatói összeszedik magukat - márpedig G. S., ha megszorítják, kemény ellenfél megakadályozhatják a hatalomváltást. Ha képesek hathatósan együttműködni a centrumtól balra lévő erőkkel, a zöldekkel, szakszervezetekkel, és hajlandók komolyan venni az országos politikában is megjelenni akaró PDS-t, van esélyük. Az idő szorít, alig egy fél évük van rá, és a problémák, amelyeket meg kellene oldaniuk, nem rövid távúak. Ha mégsem sikerül nekik, akkor sem szakad le a mennyezet. A „berlini köztársaság”, az új Németország erős demokratikus alapokon, szilárd gazdasági-társadalmi bázison nyugszik. Stoibernek, ha bejut a berlini „mosógépbe”, a vadonatúj kancellári hivatalba, kemény ellenzékkel kell számolnia. Németország nem Olaszország, Stoiber nem Berlusconi, bármennyire is rokonszenvez egymással a bajor kormányfő és az olasz kormányfőnek álcázott (mé- diajcézár. És ha bejön az uniós pártok számítása, még az a szerfölött pikáns helyzet is kialakulhat, amikor a vörösöktől idegesen irtózó Stoibernek az egyik berlini házigazdával, a kommunistának bélyegzett PDS sztárpolitikusával, a hivatalába a minap beiktatott Gregor Gysi gazdasági szenátorral, polgármester-helyettessel kell majd egyezkednie a fővárosnak nyújtandó sokmilliárdos segély, apanázs ügyében. Berlin, 2002. január Gerhard Schrödert ha megszorítják, kemény ellenfél. A gazdaságban, a rendpártiságban Stoiber kártyái látszanak jobbnak. (Fotók: internet)
