Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-22 / 18. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR KOMMENTÁR Baloldali ballépések SIDÓ H. ZOLTÁN Szakmai szempontból nem indokolható a Demokratikus Baloldal Pártjának legutóbbi kétségbeesett húzása, amelynek lényege Brigi- ta Schmögnerová pénzügyminiszter visszahívása. Ez persze nem azt jelenti, hogy a 2000-ben rangos nemzetközi díjjal jutalmazott Schmögnerová minden eddigi lépése helyes lett volna. Szó sincs erről, annak dacára, hogy pártjának szellemi behatárolt- ságát, ideológiai ballasztjait nem egyszer sikerrel küzdötte le. A pénzügyi, szakmai tényezők helyett a politikai mozgatórugó a lé­nyeg. Az SDE ugyanis tartós zuhanórepülésbe kezdett, ha most len­nének a választások, akkor még a parlamentbe se kerülne be, a leg­utóbbi közvélemény-kutatáson 3,8 százalékos támogatottságot ka­pott. Sőt, hogy a szégyen még nagyobb legyen, a támogatottság te­rén már Szlovákia Kommunista Pártja is megelőzi. Pavel Koncos pártelnök mindent vagy semmit alapon kétségbeesett halálugrásra szánta el magát. A lakosság körében nem túl népszerű pénzügymi­nisztere (vajon melyik pénzügyminiszter népszerű?) személyében vélte megtalálni a párt agonizálásáért felős bűnbakot, s ezzel pár­huzamosan kimondottan populista ötletekkel állt elő. Az ötletroham legcsacskább megnyilvánulása a Szlovák Gázművek (SPP) végéhez közeledő privatizációjának zátonyra futtatása. A pártelnök szerint ugyanis az SPP-t másképpen kelle­ne magánosítani, mint ahogy, azt a kormány már több mint egy éve jóváhagyta, s akkor a baloldal miniszterei is rábólintottak. Az általa javasolt új megoldás kivitelezésének gyümölcseként most egy füst alatt a nyugdíjfolyósító rendszer átalakításának pénzügyi terheit is megoldanák. Kár volna Koncostól és társaitól számon kérni a távlati gondolkodás elmaradását. Kár lenne felhánytor- gatni, hogy a pénzügyminiszter lemondatása ront az ország kül­földi megítélésén, hogy csökkenti a szlovák korona árfolyamát, hogy a gázművek magánosításának módosítása az ország szava­hihetőségét kérdőjelezi meg, sőt a párt felrobbanhat a reforme­rek és az ortodoxok csatározása miatt. Az SDE számára most nincsenek távlatok, csupán önös érdekek. Ilyen elvakultság mellett még az sem kizárt, hogy az utcára viszik a népet. Normális országban egy ilyen pártot megbüntetnek a vá­lasztók. Nálunk is így lesz? Borotva a mély vízben TÓTH MIHÁLY Nem tud megkapaszkodni, ötről hatra jutni a Demokrata Párt (DS). Fordulat utáni újraalakulása óta kiváló személyiségek vezet­ték, akik sokat tettek az előző rendszer lebontásáért. Valószínű, hogy a párt vezetőinek szolidsága, visszafogottsága is nagy mér­tékben közrejátszott abban, hogy e politikai erő a „futottak még” kategóriában maradt. Jelentős tömeget egyszer se tudott megszó­lítani. Paradoxon, hogy nemrég számos olyan személyiség távo­zott a pártból, akire - valljuk be - azok is rá merték volna bízni az országot, akik egyébként elképzelhetetlennek tartották, hogy vok- sukat erre a politikai erőre adják. Ez is szlovákiai sajátosság. Hogy a meghatározó személyiségek távozása után a párt élére került Eudovít Kaník miként képzeli el a jelentéktelenségből való kiemel­kedést, arról sokat sejtet az a törvényjavaslat, amely elfogadása esetén gyökeresen megváltoztatná a családipótlék-folyósítás gya­korlatát. Lényege, hogy alanyi jogon legfeljebb három gyermekre fizetne az állam. Az ennél több gyermeket nevelő munkavállaló terheit a szülő béradójának csökkentésével enyhítenék. A pártel­nök szerint ez az intézkedés jótékonyan hatna a munkavállalási kedvre. Ahogy Peter Zajac, a párt egykori tagja a törvényjavaslatra reagált, az azt is sejteti, 2001 folyamán miért távozott több szemé­lyiség a politikai szubjektumból. A tekintélyes irodalomtudós rasszista lépésnek minősíti Kaník szociális ügyi koncepcióját. Szerinte a törvényjavaslat alig leplezett cigányellenesség. Tény, nehéz munkavállalási kedvről, illetve kedvetlenségről beszélni egy olyan országban, ahol évek óta 20 százalék körüli a munka- nélküliség. Aki erre vetemedik, nincs tisztában a helyzet súlyos­ságával. A családipótlék-folyósítás három gyermekre maximálása viszont azt bizonyítaná, hogy Szlovákiában törvénybe iktatnák a cigányellenességet. Tennék ezt anélkül, hogy akárcsak egyszer is leírnák azt a szót, hogy cigány, hogy roma. Summa summarum, Kaník csak annyiban különbözik Slotától, hogy a „valódi” nemze­tiek elnökének receptje kis udvart és hosszú ostort tartalmazott, Kaník pedig, sunyi módon, selyempapírba csomagolta az otrom­baságot. Nyilván megunta, hogy pártja - törpe politikai képződ­mény. Az még csak érthető, hogy megunta. Csakhogy a DS nem olyan hírű párt, amely büntetlenül megengedhetné magának, hogy a válságkezelésben egy Malíkovától, netán egy Ficótól ve­gyen példát. Ott bukdácsol Kaník a politika mély vizében, és a „rasszizmus” feliratú borotvát is kész megragadni. WWW.UJSZO.COM Kedves Kopejka! ♦ Január 16-án nem „fantomin­terjút” közöltünk, mint ahogyan azt Kopejka írta az Új Szó onli- ne-ban, hanem Szeiler József véleményét a Penksa-ügyről. A Ferencváros ügyvezető elnöke elsőként lapunknak nyilatkozott arról, hogy készpénzért igazol­ták le a szlovák futballistát, és nem Balaskóért cserélték el. Egy nappal később a Nemzeti Sport­ban Gróf András, a Dunaferr ügyvezető elnöke is megerősí­tette ezt. Tehát Szeiler igazat londott, az viszont más lapra tartozik, hogy egy nappal koráb­ban mások merőben mást nyi­latkoztak (Szeiler nevében!), s ezt a hírügynökségek azonnal közölték, s többek között mi is megírtuk (a Penksa-Balaskó já­tékoscserét). Ezért hívtuk fel Szeilert, aki még azt is elárulta, hogy egy nappal korábban va­lótlanságok láttak napvilágot Penksa átigazolásáról. Különben Balaskó mégis Dunaújvárosban folytatja, de ez az átigazolás már az MTK és a Dunaferr „ügye”! A Fradi fizetett Penksá- ért (nem tudni, mennyit), a Du­naferr pedig Balaskóért... Egy biztos, eléggé ködös átigazo- lás(ok). Apropó DAC. Arról vég­képp nem mi tehetünk, hogy még a II. ligában is gyengén sze­repel a dunaszerdahelyi csapat. Sportrovat- Készakarva főztem pocsék ételt, hogy felforduljon a gyomra, mint nekem, amikor naponta a maguk politiká­jával szembesülök! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME A lap azt elemzi, hogy Pozsony i gye jobboldali koalíciójához has lóan a parlamenti választások e és után országosan is szövetsé léphet-e az SDKÚ, a KDH, az A1 a DS és az MKP. A napilap sze valamennyi pártvezér meggon< ja, egy választási plakáton szí peljen-e Mikulás Dzurindával, SDKÚ vezetőjével, akit miniszte nőkként a szavazók a jelenlegi 1 mány sikertelenségei miatt í rasztalnak majd el. „Komoly kér az is, miként viselkednének a K szavazói, ha pártjuk választási k lícióra lépne az MKP-val. A pár legfőbb vezetőinek és testületéi: eddigi állásfoglalásaiból egyébk is nyilvánvaló, hogy az MKP sok közelebb áll a jobboldali pártko ció létrehozásához, mint a KI amelynek vezetősége egyre ink; elzárkózik attól, hogy szövetsé lépjen a programjához közel ; pártokkal” - írja a Sme. A lap : rint nem egyéni politikusi kar rekről és pártok boldogulási van szó, hanem az ország NA' tagsága a tét. Közismertté vált jelszava: laptop és bőrnadrág - maga a bajor kormányfő is gyakran ölt népviseletet Stoiber, a szőke nyaktiló Erőszakolt lenne bármiféle párhuzamot vonni Németor­szág és Szlovákia között. Csupán annyi a hasonlóság, hogy ott is ősszel lesznek az országos parlamenti válasz­tások, és ott is eldördült a választási hadjárat kezdetét jelző rajtpisztoly. A ravaszt Gerhard Schröder kancellár húzta meg. MALINÁK ISTVÁN Közvetlenül azt követően tett Schröder kampányízű nyilatkoza­tot, hogy az ellenzéki konzervatív uniópártok (CDU-CSU) meghatá­rozták miniszterelnök-jelöltjüket, aki eredményesen felveheti a har­cot a mostani piros-zöld koalíció­val, személy szerint Schröderrel. Önmagában már a jelölt személye is szenzációnak számít, ami előre­vetíti, hogy az elkövetkező hóna­pokban a német belpolitikában vá­ratlan fordulatokra, izgalmas poli­tikai csatározásokra lehet számíta­ni. A szenzáció neve: Edmund Sto­iber, a kisebbik keresztény párt, a CSU vezére, bajor kormányfő. 1949 óta 14 országos választást tartottak, és csupán egyszer tör­tént meg, hogy az uniópártok kö­zös jelöltjét a CSU adta: 1980-ban Franz Josef Strauss bajor minisz­terelnök szállt ringbe az akkor hi­vatalban lévő szociáldemokrata kancellár, Helmut Schmidt ellen - és vereséget is szenvedett. Tudniil­lik a CSU csak Bajorországban működik, egyedül ott vannak szer­vezetei, ezzel szemben a CDU or­szágos párt, egyedül Bajöroszágra nem terjed ki a fennhatósága. 1988-ban a Helmut Kohl vezette CDU-CSU számára lezárult a min­denképpen rendkívüli sikersoro­zatnak számító, 16 éven át tartó kormányzati időszak, amelyre a történelemkönyvek csak a német egyesítés korszakaként fognak emlékezni. Ezért számukra presz­tízskérdés, hogy az ellenzéki pad­sorokban eltöltött négy év után visszaszerezzék a központi kor- mányrudat. Könnyebb lenne a vá­lasz, ha a CDU-t nem rázták volna meg a sorozatos botrányok; a párt­pénzek terén tapasztalt csalások miatt először Kohlnak, majd pedig az őt követő, tolószékbe kénysze­rült Wolfgang Schäublenak is tá­voznia kellett a pártelnöki poszt­ról. Alig két éve a korábban nem annyira ismert, a nemzetközi po­rondon teljesen új arcnak számító Angela Merkel tölti be ezt a tisztsé­get, az ő feladata az volt, hogy megújítsa, kivezesse a kátyúból a pártot. Viszont ő minden előnye - fiatal, protestáns, nő, keletnémet - ellenére sem olyan markáns sze­mélyiség, aki sikerrel felvehetné a harcot Schröderrel. Még saját párttársai szerint sem, hiszen a két párt közös frakciójában döntő többségben levő CDU-képviselők nagy része is inkább a tapasztalt rókának számító Stoibert kívánta kancellárjelöltnek. Persze ennek a tisztségnek 3-4 hó­napja még nem volt tétje, csak mostanra lett jelentősége, mert ki­derült: egyáltalán nem biztos, hogy Schröder több ciklusra is be­rendezkedhet a kancellári hivatal­ban. A decemberi statisztikák ri­asztóak lettek, drasztikusan rom­lottak a gazdasági mutatók, Né­metországot is utolérte a szeptem­beri amerikai merényletek után fe­lerősödött recesszió, a munkanél­küliség gyorsan növekszik. Márpedig szakértők szerint épp a munkanélküliség lesz a választási harc súlyponti kérdése, hiszen ez­zel a másik fontos téma, a beván­dorlási politika, az ezzel kapcsola­tos új törvény is szorosan össze­függ. Decemberben a hivatalos statisztika szerint 3,9 millió volt a munkanélküliek száma, ez a becs­lések szerint márciusra elérheti a 4,3 milliót. Márpedig 1988-ban Schröderék egyik legkomolyabb ígérete az volt, hogy 2002-re 3,5 millió alá szorítják a munkanélkü­liséget. Az uniópártok felismerték, hogy ez az a terület, ahol nagyon meg lehet szorítani a szociálde­mokratákat, s ezért lett számukra hirtelen olyan fontos a kancelláije- lölti poszt. (Stoiber a múlt hét vé­gén közölte, csak a januári munka­nélküliségi statisztika közzététele után hajlandó nyilvános tévévitára Schröderrel, ez február első felé­ben várható.) Tavaly Schröderék még magasan lekörözték a CDU- CSU-t, most viszont lényegében fej fej mellett halad a két tömb, az uniópártok népszerűségi indexe egy hónap alatt 38-ról 42 száza­léka nőtt, a szociáldemokratáké valamivel nagyobb arányban csök­kent - enyhe növekedést könyvel­het el a liberális ellenzék, az FDP is. Azt, hogy Németországban Merkel nem lett volna olyan komoly ellenfél, mint a bajor kormányfő. megkezdődött a kampányharc, bi­zonyítja: amint eldőlt, hogy az uniópártok Stoibert indítják és nem Angela Merkelt, Schröder kancellár azonnal támadásba len­dült. Kijelentette, Stoiber szemé­lye a demokratikus jobboldal radi- kalizálódását jelzi, Stoiber az egész társadalmat radikalizálni fogja, amit az olyan fontos belpoli­tikai kérdésekben elfoglalt ke­mény álláspontja bizonyít, mint az állampolgársági törvény, a beván­dorláspolitika, az egyneműek kap­csolatának hivatalos elismerése, az atomerőművek hosszabb távú felszámolását célzó program meg­változtatása. S bár újságíróknak a kancellár azt nyilatkozta, hogy nem tart Stoibertől, a szavai mást mutatnak. Annyit mindenesetre, hogy Merkel nem lett volna számá­ra olyan komoly ellenfél, min bajor kormányfő. Mert Stoiber Bajoroszágban g dasági téren is rendkívül sikei ott a munkanélküliség a közel százalékos országos átlag szemben a hatot sem éri el, s a rábban mezőgazdasági vidél egyre több tőkeerős hazai és n tirracionális cég telepszik m Ráadásul a hagyománytisztek is odafigyel, ami a bajorok szár ra rendkívül fontos. Ezt érzéke ti közismertté vált jelszava: 1 top és bőrnadrág - maga Stoi is gyakran ölt népviseletet. Ede karrierje sem elhanyagolható, káig volt a CSU koronázatlan rályának, Franz Josef Straussi a közvetlen munkatársa. Stra 1988-as halála után, az utód] harcban hoppon maradt, a ba kormányfői széket Max Stre foglalta el. Streibl kétes üz ügyekbe meg korrupciós bot nyokba keveredett, s ezeket n sikerült eltussolnia, mert a saj hoz folyamatosan érkeztek a leplező információk. Később derült: Stoiber környezetéből lemondásra kényszerült Stn utóda 1993-ban Stoiber lett, é nek Bajorország fejlesztése ír lett arra is volt gondja, hogy el karítsa korábbi riválisait: mi: egyiknél sikerült megkaparga valamilyen kétes ügyet. Ekkor vezték el szőke nyaktilónak. Túlzott leegyszerűsítés lenne azt lítani, hogy a CDU-ban mindé imádja a CSU elnökét, sokan tai nak attól, hogy Stoiber előtérbe; tásával túlzottan megnő a kiseb - és nyugodtan hozzátehetjük CDU-nál is jobboldalibb - párt bt lyása. A kölcsönös viszonyt, a h gulatot jól érzékelteti Roland K< hesseni CDU-vezér nyilatkozat; Frankfurter Allgemeine Sonnt szeitungnak: „Egyes CSU-politi sokkal kezet fogva az emben utólag jól meg kell néznie, va megvan-e még mind az öt ujja.” irc.wiibury.sk Dzurinda on-line Bárki feltehetett kérdést a kor­mányfőnek tegnap délután kettőtől egy órán át az irc.wil- bury.sk szerver közvetítésével, ha volt internetes csatlakozása. A le­gérdekesebb válaszokból válogat­tunk.- Van esély a politikai folyama­tosságra, hogy a következő kor­mány is ugyanannyira élvezze a NATO és az EU bizalmát, mint a jelenlegi. Világosan látom a kiu­tat; ez a jobboldal. Ajobboldal megnyerheti a választásokat, Szlovákia problémája viszont, hogy nemzetközileg elismert kor­mánya van, ám nincs nemzetkö­zileg elismert ellenzéke. Ért­hetően megmondom: még egy­szer muszáj legyőznünk a mecia- rizmust.- Nincs összefüggésben a küszö­bön álló választásokkal, hogy ép­pen most ülök le csevegni az in­ternet segítségével. Nem akarok mellébeszélni, de a elég belegon­dolni, mi történt tavaly. Mind a két kezem tele volt munkával azért, hogy a parlamentben vé­gül 90 szavazattal sikerült elfo­gadni az új alkotmányt. El tudják képzelni, mit éreztem, amikor a szavazatszámlálón pontosan ki­lencvenet jelzett. Azután követ­kezett a közigazgatási reform. Azután a nyári kormányválság, azután a kötlségvetés. Ráadásul még ott volt szeptember 11-e is. Nagyon kemény év volt a tavalyi.- Szlovákiának szüksége van az új nemzeti teniszcsarnokra, mi­vel fontos a gyerekek testi fejlődése. Másrészt kellett egy méltó hely a Davis-kupa mérkőzéseire.- Szlovákia szeretne bekerülni az EU-ba. Világos, hogy el kell fo­gadnia a feltételeit. Mind az uni­óban, mind a NATO-ban a bizal­mon van a hangsúly. Meciar problémája, hogy viselkedésével, tetteivel - amelyektől a mai na­pig nem határolta el magát - e a bizalmat elvesztette.- Másképp alakult az adózási rei szer a különböző országokban. / internetes szolgáltatások terén Csehország valóban kedvezőbb helyzetben van, ám az energiata fák szempontjából a fordítottja a igaz: mi vagyunk jobb pozícióba Az uniós csatlakozás előtt azonb fokozatosan összehangoljuk az adózási rendszereket.- Nagyon sajnálom, hogy a reá bérek növekedését csak tavaly került elindítanunk. Ezt az ígé tét azonban teljesen őszintén t tűk, azt hittük, optimális körül mények között teljesíthető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom