Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-19 / 16. szám, szombat
}J SZÓ 2002. JANUÁR 19. Kitekintő Különböző iszlám szervezetek és terrorszervezetek aktivistái, és meglehet, hogy még Oszama bin Laden emberei is menedéket találtak a balkáni országban Mudzsahidvilág Boszniában Bosznia szeptember 11-e óta középsúlyos identitászavarral küszködik: az ország lakóinak egy része most szembesül azzal, hogy hazája 1992 óta jelentős lépéseket tett az iszlám Kelet felé, s hogy a New York-i katasztrófa híre afféle mozlim reneszánsz közepette érte őket. KŐRÖS LÁSZLÓ 1992-ben akadt pesszimista kommentátor, aki megpendítette: lehet, hogy a Nyugat nagyon is időszerű balkáni beavatkozása azért várat magára, mert egyes fejlett országok vezetői korántsem tartanák elviselhetetlen sorscsapásnak, ha a szerbeknek és a horvátoknak sikerülne megosztozniuk Bosznián, e legészakibb muzulmán enklávén. így volt vagy sem, nem tudni, de tény, hogy a bosnyákok majd három éven át talpon maradtak, míg aztán a daytoni okmányok végül biztosították megmaradásukat. Ezekből az időkből a bosnyákok- nak két meghatározó élményük maradt. Az egyik, hogy a világ fegyverembargót kényszerítve rájuk előbb gyakorlatilag halálra ítélte őket, majd miután beavatkozott, tehetetlennek bizonyult a szerb terrorral szemben. Összesen kétszázezren haltak meg. Srebrenica közelében, amelyet a nemzetközi közösség menedékhelynek szánt, a szerbek hétezer mohamedán bosnyákkal (felnőttekkel, fiúkkal vegyesen) végeztek. A békefenntartók nem tudták megakadályozni a vérengzést. A főváros, Szarajevó három éven át állta az ostromot, elképzelhetetlen szenvedések közepette. A másik, amiről ugyancsak lehetetlenség megfeledkezniük, hogy azért a legsötétebb időkben, legnagyobb elszigeteltségük közepette is akadt, aki segített rajtuk: az iszlám világközösség. Pénzzel, iráni fegyverekkel, önkéntesekkel: Boszniába megérkeztek az iszlám szent háború, a dzsihád arab és más nemzetiségű harcosai, a mudzsahidek. Horvátország felől szivárogtak be, és eleinte állítólag csak kétszázan voltak. Utóbb meggyarapodván integrálódtak a bosznia-hercego- vinai hadseregbe, amelynek végül már egész dandárját alkották. Alija Izetbegovics elnök tiszteletbeli parancsnoki címet viselt az Iszlám Lovagjainak Hetedik Dandárjánál, és máig sem tisztázták egyértelműen, vajon nem neki köszönheti-e bosnyák útlevelét a világon azóta részben szétszóródott egykori szent harcosok többsége. (A bosnyák állampolgársághoz törvényesen kétféleképpen lehetett hozzájutni: házassággal vagy a fegyveres erőkben vállalt szolgálattal; állítólag összesen tizenegyezer külföldi jutott bosnyák útlevélhez.) Ismeretes módon állítólag Oszama bin Laden is rendelkezik ilyen, Szarajevóban kiállított úti okmánnyal. Amúgy a hit külföldi bajnokai rögtön megszegték Rasim Delics főparancsnok vonatkozó utasítását, és lerohantak egy katolikus kolostort. A közvélemény rettenthetetlen harcosokként emlékszik rájuk. A mudzsahidek aztán már nemcsak a frontokon keménykedtek: megverték az „illetlenül” öltözött bosnyák nőket, rárontottak a parkokban csókolózó párokÁllítólag bin Ladennak is van Szarajevóban kiállított úti okmánya. ra. Ők döntötték el, melyik elesett katona Allah ügyének mártírja (sá- hid), következésképpen kinek a hátrahagyott rokonsága érdemes a támogatásra. A szaúdiak által küldött humanitárius juttatásokat az özvegyek csak „illő” muzulmán köntösben vehették át. Az Alija Izetbegovics vezette Demokratikus Akció Pártja határozottan támogatta a fegyveres jövevényeket. Bosznia olyan országgá lett, ahol - s ezt a legfrissebb amerikai hírszerzési adatok is megerősítik - különböző iszlám szervezetek és terrorszervezetek aktivistái, talán bin Laden emberei is beolvadhattak a sziklás háttérbe. Szeptember 11-e óta az SFOR legalább tíz arab külföldit, nagyrészt egyiptomit és algériait fogott el. Többségüknek bosnyák útlevele volt. Adtak ki bosnyák állampolgárságú arab külföldit Horvátországnak és Franciaországnak is. Besics belügyminiszter annak a véleményének adott hangot, hogy hazájában több száz ilyen személy bujkál, és ígéretet tett valamennyiük kézre kerítésére és kiadatásukra is. Kategorikusan cáfolta viszont, hogy Boszniában terroristakiképző táborok működnének. Mint hírlik, a múlt hónapban Boszniában közelebbről meg nem határozott nyugati erők meghiúsítottak egy amerikai létesítmény elleni terrortámadást, és talán London és Washington szarajevói követsége is veszélyben lehetett, mert néhány napra kiürítették őket. A World Trade Center lerombolása a balkáni országban általában együttérzést keltett, de a terrortámadást követő gyors amerikai reakciók nyomán ismét sok bosnyák feltette a kérdést: annak idején vajon miért nem siettek ennyire? (Akik eleve nem szimpatizálnak a nyugati nagyhatalommal, bizonyára ezt mondták: annak idején bezzeg nem siettek ennyire.) Alija Izetbegovics. Máig sem tisztázták egyértelműen, vajon nem neki köszönheti-e bosnyák útlevelét a világon azóta részben szétszóródott egykori szent harcosok többsége. Ilyenek is szép számmal vannak; a mozlim külföld 1995 után is sokat tett azért, hogy e tájakon tovább erősödjék az iszlám. Perzsa, szaúdi, indonéziai segítséggel Korán-iskolák, több ezer személyes mecsetek épültek. Ezenközben pedig - hogy, hogy nem - a vallási fundamentalizmus is megvetette a lábát. A Los Angeles Times riportere megszólaltatta egy újonnan épült szarajevói mosé imámját, aki úgy véli, hogy a 2000 férfi közül, akik péntekenként megjelennek az általa tartott istentiszteleten, körülbelül negyvenen vannak a radikálisok. Az adományok áttételes következményeképpen új muzulmán generáció van Idalakulóban, amely annyit mostanra megtanult, hogy nem illik beleártania magát a hazájukban tartózkodó külföldi hitsorsosok tevékenységébe. Ennek is következménye, hogy a muzulmán-horvát föderáció hatóságai csak nagy nehézségek árán tudnak a titokzatos idegenek közelébe jutni. A mozlim indulatokat ugyancsak tüzeli, hogy az SFOR békefenntartóinak mindeddig nem sikerült elfogniuk a legsúlyosabb háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadzsicsot és Ratko Mladicsot, akik állítólag ma is Délkelet- Boszniában bujkálnak. (A Szerb Helsinki Bizottság vezetője állítja: Mladics Belgrádban él.) Szarajevóban akkreditált diplomaták szerint a bosnyákok egy jelentős részét a Nyugat mellé állíthatnák, ha a két, tömeggyilkossággal gyanúsítható szerb főembert kézre kerítenék. A daytoni megállapodások értelmében a külföldi mudzsahideket elvileg egytől egyig el kellett volna hagyniuk a térséget, de mint Janet Bogue amerikai külügyi államtitkár-helyettes szeptember 15-én Szarajevóban nehezményezte is, erre mindmáig nem keSzeptember 11-e óta az SFOR legalább tíz arab külföldit fogott el. rült sor. Emlékezetes eset volt, amikor tavaly nyáron csak nagy nehézségek és anyagi áldozatok árán lehetett eltávolítani Bocinjá- ból, egy elhagyott szerb faluból az oda családostul betelepedett és távozni semmiképpen nem akaró, helyi megmozdulásokat szervező mudzsahideket. Az idén szeptember 20-án Stefo Leman szarajevói kormányszóvivő még elismerte, hogy ma is létezik kisebb mudzsahid közösség Boszniában. A főváros, Szarajevó három éven át állta az ostromot, elképzelhetetlen szenvedések közepette (Fotók: internet) Naser Khader, a dán parlament első muzulmán képviselője a bevándorlásról, a társadalmi integrációról, az idegengyűlöletről és a szeptember 11-e utáni világról Apopulizmus a pénzről, a megszokott jóléti juttatásokról szól Naser Khader: „A novemberben rám szavazók több mint fele fehér dán volt". (Fotó: internet) SZŐCS LÁSZLÓ A Szíriában született, arab anyanyelvű Naser Khader 2000-ben Anyanyelvi Díjat kapott választott hazájában, Dániában - „a dán nyelv és értékek terjesztéséért”. A Radikális Baloldal most 39 éves politikusa november óta a koppenhágai parlament első muzulmán vallású tagja. A bevándorlásról, a társadalmi integrációról, az idegengyűlöletről és a szeptember 11- e utáni vüágról beszélt a vele készült interjúnkban. Egyes elemzők szerint a bevándorlás kérdése annyira központi kérdéssé vált a novemberi dán választásokat megelőző kampányban, hogy végső soron ez buktatta meg a szociáldemokrata kormányt. Egyetért-e ön ezzel a vélekedéssel? A bevándorlás és az integráció, a társadalomba való beilleszkedés kérdése valóban a választási kampány legfontosabb témájává vált. Ez tulajdonképpen a most harmadik legerősebb politikai tömörülés, a Dán Néppárt „érdeme”; ők igyekeztek ezt minél erősebben tematizálni. De volt még egy fontos tényező. Nevezetesen szeptember 11-e. A sajtó és a közvélemény figyelme ugyanis e napot követően ráirányult az országunkban élő muzulmán szélsőségesekre, akik egyébként nagyon kevesen vannak. Milyen reakciókat ébresztett a dán közvéleményben, amikor az amerikaiak gyanítani kezdték a terroristák kilétét? Be tud-e számolni muzulmánok, külföldiek elleni atrocitásokról? Sokaktól hallottam a környezetemből, családi és baráti körömből, hogy a többségi társadalom megváltoztatta a viselkedését velük szemben. Valahogy „gyanúsak lettek”. Nehézzé vált muzulmánként létezni, azt hiszem, az egész Nyugaton. Hozzá kell tenni: október-november óta valamelyest enyhült a helyzet. Személy szerint engem ez nemigen érintett, de ezt annak tudom be, hogy politikai tevékenységem révén ismert személyiség lettem az országban. A választási kampány ideje alatt sokan erős kézért kiáltottak, szigorú bevándorlási politikát követeltek. Mindamellett úgy tudom, Finnország után itt a legszigorúbb Észak-Európában. Hány muzulmán és külföldi él önöknél? Mintegy 118 ezer, a muzulmán országokból érkezett bevándorló él Dániában. A külföldiek aránya összesen négy százalék az ötmilliós országban. Ebbe nem számítanak bele az Európai Unió tagállamaiból érkezők. Két, a mai dán társadalommal foglalkozó filmet is bemutattak nemrég Magyarországon. A Születésnap és a Pizzakirály is arról szólt: nem könnyű beilleszkedni a kívülről érkezetteknek. Tudja, minden társadalomban, és minden társadalmi osztályban vannak olyanok, akik nem szeretik a külföldieket. Dániában érdekes módon az idegengyűlölet ott a legerősebb, ahol a legkevesebb bevándorló él - jelesül a nyugati országrészben. Az ottani lakosok lényegében csak a televíziós tudósításokban látnak, hallanak külföldieket. Mi jellemzi az ön választókörzetét? Vegyes lakosságú környék Koppenhága keleti részén. Egyébként becslések szerint a novemberben rám szavazók több mint fele fehér dán volt. Szót ejtettünk már a Dán Néppártról, amelynek vezetője különben arról híresült el, hogy kijelentette: átmegy az utcán a túloldalra, ha szembejön egy muzulmán. Ön szerint mennyire kell tartani ennek a most már harmadik legerősebb pártnak az előretörésétől? Szélsőségesen nacionalistának, sovinisztának tartom ezt a pártot. Viszont nem tartom raszszistá- nak abban az értelemben, ahogy a Le Pen-féle francia Nemzeti Front az. Itt a populista politika egyébként a pénzről szól, vagyis a lakosság által túlságosan is megszokott jóléti juttatásokról. Ezeket féltik. A lényeg benne a retorika. Nem hiszem, hogy a dán politika fő iránya eltér a jövőben a centrumtól. A mostani, jobboldali kormány is arra húz. A szélsőség térnyerésének itt nincs hagyománya. A velünk szomszédos országoktól eltérően Dániában még soha nem gyilkoltak meg bevándorlót raszszista indíttatásból.
