Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-19 / 16. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 19. VENDEGKOMMENTAR Hazatántorgunk BARAK LÁSZLÓ- Nincsen információm, csak érzelmeim vannak! - jelentette ki át- szellemülten a minap egy szlovákiai magyar nemzeti radikális. A nemzeti radikalizmus egyébiránt általában a tizenötödik fehér fröccs után szokott volt előtörni józan állapotban alapvetően mimóza leikéből. Ez az! Politológusok, szociológusok, lélek- és elmegyógyászok, konzervatív és liberális okostónik tömegével kutatják már évek óta, hogy viselt dolgai dacára, honnan és miért jön például össze folyamatosan Vladimír Meciar egyharmados politikai támogatottsága Szlovákia biztos választói körében. Nem jellemző, hogy sikerült volna bármely társadalomtudománnyal foglalkozó szakembernek olyan egymondatos választ adni eme sarkalatos kérdésre, mint amilyen ösztönösen kibuggyant borgőzös emberünkből. Gyanítható azonban- a térségben zajló társadalmi történések jobbára ezt igazolják -, hogy Szlovákiában, sőt Közép-Európa-szerte sincsen semmilyen információja a lehetséges választók markáns hányadának. Megkockáztatható az is, hogy egyáltalán nem is igénylik itt az információkat, mi több, ösztönösen elzárkóznak előlük, lévén, érzelmeik által vezéreltek. Nemzeti ügyekben szülte abszolúte! Lásd például a magyarigazolványok körüli hacacárét mindkét térfélen. A szlovákiai magyarok túlnyomó része, még a nem jellemzően radikálisok is, elsősorban érzelmileg viszonyulnak magyar mivoltukhoz. (Éppen jelenleg magasztosul ennek külhonból sugalmazott szimbólumává a jelzett magyarigazolvány.) A szlovákok érzelmeibe pedig - mindenféle járulékos szimbólumok nélkül is - a magyarfóbia kódoltatott be. A paradoxon a kialakult helyzetben viszont az, hogy a szóban forgó érzelmeken, épp az általuk kibocsátott és vulgarizált információk által, a politikusok játszanak. Olyan húrokat pengetve - könnyelműen-e avagy sem, ezúttal is egyre megy -, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet. Orbán Viktorék Magyarországon, a szlovákiai politikai elit pedig mindenestül, idehaza. Emberünk meg, holott kétségkívül otthon van, egyre kevésbé lesz magánál... A szerző a Nap Kiadó igazgatója KOMMENTAR Gond hátán gond PÉTERFI SZONVA Valami nagyon nincs rendben a besztercebányai Roosevelt Kórházban. Hónapok óta gyűrűzik a szemészeti klinikán kirobbant botrány, s bár a kezdetben Milan Izák professzor váltig állította, nem sértett törvényt, a napokban elismerte: a nem nyilvántartott műszemlencsék beültetése szabályellenes volt. De nyomban azzal védekezett, hogy a betegek érdekében cselekedett! Aligha hihető, hogy a valóban kiváló szemsebész ne ismerné az előírásokat! Csakhát megszokta, hogy a rendszerváltást követően is azt tehet, amit jónak lát. Tudta jól, miért fontos megjelennie a Meciar-féle népbutító összejöveteleken. Mert valószínűleg haszna volt belőle. Ugyanis az ellenőrzés nemcsak az egészségügyi törvények megszegésére mutatott rá, hanem felmerült a gazdasági visszaélések gyanúja is. A professzor kissé összemosta az állami kórház és az általa létesített Szem Alapítvány vagyonát. Néhány nappal ezelőtt a mára már polgári társulássá változott alapítvány műszerrel „törlesztette” a kórházzal szembeni 1,5 millió koronás adósságát. A bökkenő nemcsak az, hogy a műszer a műszemlencsékhez hasonlóan nincs nyüvántartva, ezért tilos a használata, hanem az is, hogy ebbe az előnytelen kárrendezésbe belement a kórház igazgatója. Ami azért érthetetlen, mert köztudott, hogy az intézet pénzhiánya üzemelési zavarokat okoz. Néhány nappal ezelőtt a szíverek tágítására használatos gép egyik lámpája kiégett. A műtétre váró hetven beteg egyike Rudolf Báláz püspök volt. Mivel az érszűkület infarktust okozhat, élete veszélybe került. De mert elutasította a kivételezést - a kormányfőnek azt az ajánlatát, hogy helikopterrel Pozsonyba szállítják -, az egészségügyi miniszter intézkedett és megszerezte a pótalkatrészt. Azzal, hogy a vételárat a kórház majd később kifizeti.. A tények ismeretében fel kell tenni a kérdést: valóban nincs pénze a kórháznak? Hiszen ha tényleg annyira rossz a helyzete, a használhatatlan műszer helyett az igazgató miért nem készpénzt követelt Izáktól?! JEGYZET Dicséret a kocsmában BUCHLOVICS PÉTER Semmi másról nem rebegek itt, csak éppen arról, kedveseim, hogy tessék egyszer s mindenkorra abbahagyni a zsidózást. A zsidó ugyanis nem szitokszó, még ha egyesek előszeretettel használják is így. Újfasisztáknak és mosott agyú nemzetvédőknek a kritikus pillanatban azt ajánlom, mondják azt: magyar. Vagy ordítsák azt, hogy él. Beválik. Garantált terápia. Verjék és gyűlöljék és köpjék saját magukat nyü- vánosan. Ha már egyszer ütni kell. Ha már mindenképp kell egy bűnbak, akin levezethetik a saját kis tyúkszaros életük kudarcai okozta frusztráltságot. Ott, ahol már Radnóti Miklós irodalmi értékét is aszerint ítélik meg, hogy Mózest hitte-e vagy sem, ott, ahol egy Egon Ervin Kischíre sajnálkozóan cinikus fölénnyel tudnak legyinteni: jól írt, de zsidó, ott, ahol már arról beszélnek: nem volt Dunába lövés, nem volt holokauszt, nos, ott én zsidó szeretnék lenni. Persze, amint Esterházy Péter (katolikus, nyugi) is írja: nem lehet. Ebbe szülemi kell. Ugyanakkor ez a szó semmit sem jelent! Mint ahogy magyarnak, szlováknak, cigánynak is szülemi kell, de főleg embernek. Ja, és nem is kell. A csőcselék mutogat, így azonosítja önmagát. Nem is magát, a saját koszos lelkiismeretét, a hazugságait igazolja. Azzal, hogy a másik más. Mindenki egy legyen és legyünk sokan. Akkor bátrak vagyunk és jól megy nekünk. Hát persze. A holokauszt relativizálóinak és tagadóinak a végső érve mindig az: de ők is öltek és ölnek. Hölgyeim és uraim, dobjuk el ezt a hazug és ócska vélekedést. Mellesleg: egy gyilkosságot mikor tesz jóvá egy másik gyilkosság? Nem. Nem és nem. Tessék elolvasni Konrád Györgytől a Kerti mulatságot, vagy tessék megnézni Szabó István A napfény íze című filmjét. Tessék, kedves antiszemiták, ha egyáltalán tudtok olvasni, ezek után lehet sími, és lehet önmagatokat szégyellni jó mélyen, egészen a föld alá. A múltkor egy kocsmában lezsidóz- tak. Azt hiszem, életemben nem kapok többé ekkora dicséretet.- Elnézést a hirtelen rajtaütésért, de névtelen telefonbejelentést kaptunk, hogy az ön anyósa vélhetően kapcsolatban áll Oszama bin Laden terroristavezérrel... (Marabu rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Havonta váltják a vámőröket a határátkelőhelyeken, hogy így vegyék elejét a korrupciónak. Silvia Balá- zsiková, a vámigazgatóság szóvivője közölte: készültek a cigaretta árának emelésére, mivel a drága honi dohánytermékek miatt fellendült a csempészforgalom. Különlegesen kiképzett kutyákkal is átvizsgálják a gyanús gépjárműveket. SME Rádióra van szüksége? Forduljon a hadsereghez címmel jelentetett meg cikket a lap. írója részletezi, milyen felszerelésétől kíván megválni a szlovák haderő: olcsón beszerezhető szennyvízelvezető cső, tábori konyha, sőt kétszemélyes gyakorlófülke T-55-ös harckocsikhoz, a gyakorlóterekről és a laktanyákról nem is beszélve, mintegy hárommilliárd korona értékben. Józef Stank védelmi miniszter azonban nem elégedett a kiárusítás tempójával. Nagyon nehezen tudnak megszabadulni például a különböző ingatlanoktól. Ha olcsón akarunk a hadsereg felesleges készletéből vásárolni, látogassunk el a védelmi minisztérium honlapjára, részletes tájékoztatást kaphatunk. HÉTVÉG(R)E Elvonási tünetek a testületnél Nagyon rosszmájúan azt akartam írni, hogy ezen a héten végre senkit sem gázolt el ittas rendőr, de ember tervez, rendőr végez. HOLOP ZSOLT Amikor az alkohol már nem tud butítani, akkor öl. Két hét alatt négy ember halt meg az utakon részeg rendőrök miatt, ez kellett ahhoz, hogy a belügyminiszter elvonókúrára vezényelje az állomány alkoholizáló részét. Holott nem valami újdonságról van szó, nem újévkor fogadták meg az egyenruhások, hogy ha egy mód van rá, részegen ülnek autóba. És ezt nemcsak a szakállas viccel lehet alátámasztani - fújjon, polgártárs, mert ha én fújom meg, biztos ugrik a jogsija -, hanem a statisztikákkal is. Tavaly 53 rendőr okozott ittasan közúti balesetet, tehát minden hétre jutott egy. A rekordév 1999 volt 73 balesettel, 2000- ben 58 ittas kollégánál kellett helyszínelni. És ezek csak a balul végződő esetek, hiszen holló a hollót nem fújatja (szívatja) meg; amíg egy rendőr nem okoz közlekedési balesetet, nem fogják „ma- cerálni” a bajtársak. Tehát most már fújhatják, hetente kétszer, mindannyian, így azok sem ihatnak a munkában, akik sohasem vezettek részegen, hanem elvitették magukat. Gondolom, nagy a nyüzsgés most az őrsökön, folyik a bűnjelek eltüntetése. Ez mindenkinek jó, de főleg azoknak a rendőröknek, akik nem isznak, hogy ne essünk az általánosítás bűnébe. Még ha országos is a megdöbbenés most, ne feltételezzük, hogy az egész állomány alkoholista. Hiszen az egyik rendőrségi szóvivő is megmondta, ha felmérést végeznének, melyik minisztériumnál isznak a legtöbbet, nem a bel- ügy végezne az első helyen. Hát a belügynél most kezdődik a felmérés. Ivan Simko intézkedése szerint a vizsgálat nemcsak a fúja- tásokra terjed ki, hanem azt is kinyomozzák, ki hajlamos az alkoholizálásra, akár munkaidőn kívül, vagyis „ki iszik túl sokat”. A fújatás világos ügy, jön a szonda két apródja és a kolléga szájába nyomja, majd helyet cserélnek. Azonban a hajlam kinyomozásának részletei egyelőre nem ismertek a nyilvánosság előtt, de csakis valamilyen tesztek formájában tudom elképzelni. Például: BiztonNe feltételezzük, hogy az egész állomány alkoholista. Ságban érezné magát maga mellett, ha egy üveg konyak lenne? Amikor a pohár fenekét nézi, lát ott fehér egeret? Esetleg a felettes behívhatja beosztottját, és ravaszul megkérdezheti, mit önthet. Erre a beosztott azt mondja, semmit, és feljelenti a főnökét. Mint általában, most is a legközelebbről érintettek a legaktívabbak. A csütörtöki, breznóbányai gázoló főnöke azt mondta, nem hetente, hanem naponta kell fú- jatni a rendőröket, az elkövetőről pedig azt: nem a rendőrségre való, hanem a pszichiátriára. Kár, hogy nem egyetlen nappal korábban jött rá erre. Hogy teljes legyen a rendőrség csődje, az osztrák belügyminiszter-kolléga levelet írt Simkónak, hogy a szlovák rendőrség beépült a kocsitolvaj-maffiába, közös erővel lopják a bécsiek luxusautóit Pozsonyban, és ez bizony nem jó, már csak az EU-csatlakozás belügyi fejezete miatt sem. Jellemző, hogy Ján Pipta, az előző, kirúgott rendőrfőkapitány erre azt mondta, ez nem újdonság, ezt mindenki tudja. Szóval minden jel szerint ez nem a rendőrség éve lesz. Persze, azért vannak nagy pillanatok is az életben, például amikor rendőr születik, ahogy Para-Kovács Imre írja. Azok, akik ezen a héten születtek, remélhetőleg már egy megtisztult testület tagjai lesznek. HETI GAZDA(G)SÁG Milyen lesz az ország 15 esztendő múlva? TUBA LAJOS 1999 elején bármelyik hazai pénzintézetet bezárhattuk volna - idézhetjük sokadszor a jegybanki illetékest. Ebben jócskán benne volt a keze magának a nemzeti banknak is, amely éveken keresztül tétlenül figyelte a pénzintézetekben folyó fehérgalléros rablást. Soha többet nem fordul ez elő, mondják, mióta 120 müliárd koronánkkal stabüi- zálták a szektort. Eközben még véletlenül sem bukkan fel olyan információ, hogy azokért az évekért valakinek akár a haja szála is görbült volna a jegybankbank (persze, ami még rosszabb, a százmilliárdos mankót összeguberáló kereskedelmi bankokban sem). Ezen a héten viszont munkába állt a bankfelügyeletért felelős új jegybanki alel- nök, fogadkozva, hogy soha többet nem kell tartani a néhány évvel korábbi állapottól. Persze, neki azért jobb dolga van, mint elődjének, mert a kilencvenes években mindenki lopta a pénzt, aki közeljutott hozzá, most azonban a külföldi tulajdonosok esetében a játékszabályok sokkal tisztábbak. A Szlovák Távközlési Vállalatnak kezdenek nagyon a körmére égni az állandó áremelések. Miután már a kormányfő is beavatkozott, megígérték, január végére újra átgondolják a dolgot. Elképzelhető, hogy legalább az internettel kapcsolatos meglepő döntésüket visszavonják. A távközlési vállalat üzletpolitikájának csak a mobil- szolgáltatók örülnek, hiszen a magas vezetések árak miatt a lakosság inkáb maroktelefont választ. A mobilszolgáltatók egyébként ezen a héten a statisztika miatt vesztek össze, mondván, a Globtel nagyobbnak mutatja magát, mint amekkora valójában. Forrong az ország a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban. A legkellemetlenebb, hogy az adóhivataloknak nincs elég nyomtatványuk. Miután a terjesztésbe beszálltak a napilapok és az internetről is letölthetők a nyomtatványok, talán konszolidálódik a helyzet. Ettől azonban a pénzügyminisztériumban elgondolkodhatnának azon, hogy ha már belevágnak valamibe, akkor annak a feltételeit is meg kell teremteni. A másik kérdés pedig az, mekkora a hatása az egész akciónak, vagyis a rendszer képes-e a körmére nézni a hirtelen vagyonosodóknak. A Dzurinda-kormány- nak eleinte volt egy ilyen nekibuzdulása. Azóta nagy a hallgatás, vagyis vajúdtak a hegyek, de csak egeret szültek. Pedig az egyszerű választó azért is hálás lett volna, ha kiszivárog, ki hány unokatestvérére írta szét a vagyonát. Az elkövetkező hónapokban ezen a téren nem várhatunk újabb fejleményt. Azóta ugyanis eltelt három év, és ha most kezdenének hasonló akcióba, akkor nagy valószínűséggel a saját kutyáik kőikéinek tájékára érkeznének, ezt pedig ugyebár a saját kutyák nem szokták jó szemmel nézni. így újra várhatunk egy évet, amikor majd az újak tesznek erős kijelentéseket, és kíváncsian figyeljük, mikor derül ki, hogy ők is csak színházat játszanak. A napi problémák mellett érdemes odafigyelni a távolabb mutató dolgokra is. Egy, a héten közzétett tanulmány Szlovákiát 2015-ben a nyugati cégek összeszerelő üzemeként, nyugati árakkal, de csak feleakkora gazdasági teljesítőképességgel és jelentős ukrán, illetve orosz kisebbséggel jellemzi. A sajtóban megkérdezték erről a minisztereket, akik általában azzal ütötték el a választ, hogy ez nem tekinthető hivatalos anyagnak. A kormányfő pedig hozzátette, már megbízást adott egy hivatalos prognózis kidolgozására. Emiatt sem kell nagyon lelkesednünk, hiszen víziót azért szokás készíteni, hogy utána lassan, de kitartóan közeledjünk felé. Egy minimális támogatottsággal rendelkező tömörülés esetében üyen aktivitás a választások előtt legfeljebb nagyzolásnak tekinthető. Sőt, mivel a vízió alapgondolata az lesz, milyenné is válik az ország a gazdasági, oktatásügyi, nyugdíj- és egészségügyi reform után - így azt is mondhatjuk, hogy a vízió az ezeken a területeken terméketlennek bizonyult jelenlegi kormánykoalíció görbe tükre lesz. A végére pedig egy szomorú hír. Annak idején a parlamentben a politikusok leszavazták a pénzügyminiszter javaslatát a lakástakarék állami prémiumának csők kentéséről. Az így keletkező egy- milliárd koronás kiesést a cigarette fogyasztási adójának növeléséve pótolják (különben nem maradt volna a szívükhöz közeli témák tá mogatására). Nos, azóta kiderült hogy bár a dohányosokat jól meg vágták, az állami prémium is csők kent. Egyszerűen úgy, hogy bál maradt a 25 százalék, de a tavaly 18 ezer koronával szemben idér csak 16 ezer jár. A lakás-takarék pénztárak szerint ezzel ügyfeleil rosszabbul jártak, mint az össze megbuktatott eredeti javaslattal. / lakástakarék az elmúlt évekbei valóban össznépi megtakarítás formává vált. Aki ebbe belenyúl az százezrek reakciójával számol hat. Márpedig ha ennyire primitr módon teszi, akkor az urnáknál : válasz is hasonló lesz.
