Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-18 / 15. szám, péntek
16 Kitekintő - hirdetés ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 1í A Vajdaság Koszovó ellenpéldája; az autonómiájáról rendelkező, úgynevezett omnibusztörvény mielőbbi elfogadását sürgetik a tartomány mérvadó politikusai Jugoszlávia darabokra hulló cserepei A BALKÁNI CSÚCS KEDVEZMÉNYEZETT ÁLLAMAI BOSZNIA-HERCEGOVINA" Lakosság: 3,8 millió fő Terület: 51 129 km2 Az EU-tól eddig kapott pénz: 2164 millió euró JUGOSZLÁVIA (Szerbia és Montenegró) Lakosság: 10,6 millió fő Terület: 102 350 km2 Az EU-tól eddig kapott pénz: 927 millió euró Lakosság: 4,2 millió fő Terület: 56 538 km2 Az EU-tól eddig kapott pénz: 367 millió euró MACEDÓNIA Lakosság: 2 millió fő Terület: 25 333 km2 Az EU-tól eddig kapott pénz: 394 millió euró ALBANIA Lakosság: 3,5 millió fő Terület: 28 748 km2 Az EU-tól kapott pénz: 934 millió euró Forrás: The Economist (NOL-grafika) Nehézkessé vált az utóbbi időben az új jugoszláv és szerb kormány működése. A bő egy éve hatalomra került új, demokratikusan megválasztott kormányok lendülete a kezdeti lelkesedés után mintha megtorpant volna. SZABÓ JÓZSEF Bár a Milosevics-rezsim megbuktatása óta Jugoszlávia nemzetközi elszigeteltsége megszűnt és Belgrád hitet tett a demokrácia mellett, az ország több súlyos belpolitikai problémával találta magát szemben. Ezek: 1. Montenegró státusa. 2. Koszovó helyzete. 3. A Vajdaság autonómiájának a visszaállítása. Elképzelhető, hogy a válság a tíz éve - a titói Jugoszlávia romjain - megalakult ország összeomlását okozhatja. Montenegró. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság két tagköztársaságának egyike. Montenegróban a mintegy tízmilliós ország lakosainak alig 6 százaléka él. A viszony Podgorica és Belgrád között az utóbbi három évben mérgesedett el. Azóta, hogy 1997- ben Milo Djukanovicsot választották meg Montenegró elnökévé. Kenyértörésre 2000-ben került sor. A Milosevics-diktatúra bukása után Podgoricában elfogadták a Szerbia és Montenegró szövetségi rendszerének (Jugoszláviának) az átalakításáról szóló koncepciót, majd meghirdették a köztársaság önállóságának tervét. Belgrád figyelmeztetései ellenére Podgorica önálló kül-, pénzügy-, gazdaság- és vámpolitikát épített ki. Montenegró függetlenségét a jugoszláv köztársaság mintegy 600 ezer lakosa közül sokan (a szavazók csaknem 40 százaléka) azonban nem támogatják. A Nyugat hivatalosan ugyancsak elutasítja az ötletet. Djukanovicsék emiatt a két ok miatt még mindig nem írták ki a népszavazást a függetlenségről, jóllehet a referendumot 2001-re tervezték. A kérdés Belgrádot is megosztotta. A 18-párti kormánykoalícióban, a DOS-ban a jugoszláv elnök, Vojiszlav Kostunica köré csoportosuló erők elutasítják Montenegró függetlenségét. Zoran Djindjics szerb kormányfő (akit ugyancsak a DOS emelt a tisztségbe) engedékenyebb, s a montenegróiakra bízná a döntést. A jugoszláv államszövetség sorsáról Belgrád és Podgorica (nyugati nyomásra) tavaly tárgyalásokat kezdett, amelyek eddig a legfontosabb kérdésekben eredménytelennek bizonyultak. Az Európai unió és Washington A Nyugat attól tart, hogy Montenegró rossz példát mutathat. elfogadhatatlannak tarja Jugoszlávia felbomlását. A Nyugat attól tart, hogy Montenegró rossz példát mutathat a térség (így Koszovó és Bosznia) szeparatista erőinek, amelyek bármikor felrúghatják a nem kis nemzetközi erőfeszítéssel helyreállított balkáni békét. Koszovó. A jugoszláv tartomány 1999. óta ENSZ-közigazgatás alatt áll. A különleges irányítást a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásai után vezették be a BT 1244- es határozatával. (A 78 napos hadműveletekkel a NATO Milosevics véres koszovói büntetőexpedíciójának vetett véget.) A tartományban nemzetközi békeerók (KFOR) állomásoznak. A jugoszláv katonai és rendőri erőknek - ugyancsak az ENSZ határozata értelmében - még 1999-ben el kellett hagyniuk Koszovói, ahol a kétmillió lakos mintegy 90 százaléka albán nemzetiségű. A háború után a helybeli szerbek többsége elmenekült: a mintegy kétszázezres közösségnek talán a tíz százaléka maradhatott a tartományban. A koszovói albán pártok a terület függetlenségét követelik. A tavaly tartott parlamenti választáson legjobb eredményt elérő Koszovói Demokratikus Szövetség, élén a mérsékeltnek tartott Ibrahim Rugovával ugyanúgy az önállóság híve, mint Hasim Thaqi és Ramus Haradinaj, vezette Koszovói Demokrata Párt és a Szövetség Koszovó Jövőjéért. A gyakorlatilag nemzetközi protektorátus alatt álló Koszovóban sem a politikusok, sem a parlament nem kiálthatja ki a függedenséget. A helybeli albánok arra számítanak, hogy Montenegró esedeges függetlenné válásával új helyzet alakulna ki. Jugoszlávia megszűnése esetén ugyanis Koszovóban azzal érvelhetnek, hogy már nincs kihez tartozni, ugyanis az ENSZ az 1244-es határozatával Jugoszlávia részeként ismerte el Koszovói. Vajdaság. A tartomány Koszovó ellenpéldája. Békés és törvénye eszközökkel igyekszik visszaszí rezni (területi) autonómiájá amelytől 1989-ben fosztotta me a Milosevics-rezsim. Önállóságé nem követelnek a tartomány méi vadó politikusai. Abban érdeke tek, hogy az autonóm jogkörö egy részének visszaszolgáltatást ra hivatott törvénycsomagé (amelyet a Vajdaságban omn: busztörvénynek neveznek) m: előbb elfogadja a szerb páriámén! Az omnibusztörvényt ugyanakko ideiglenes megoldásnak tártját mert több területen (mint példái az igazságszolgáltatás) nem áll! A megfelelő megoldás a teljes körű területi autonómia helyreállítása lenne. taná vissza az autonóm jogkörö két. A megfelelő megoldás szá mukra az 1974-es titói alkotmány ban biztosított teljes körű terület autonómia helyreállítása lenne. Az autonómia kérdése megosztot ta a Szerbiában kormányzó DO! pártkoalíciót. Kostunica jugoszlá' államfő pártja (a DSS), a koalícii egyik meghatározó ereje nem tart ja sürgős feladatának az autonó mia visszaállítását. Djindjics kor mányfó rugalmasabb, de ő sem lel kesedik a területi autonómiáért. A vajdasági székhelyű pártok azza fenyegetőznek, hogy megvonják tá mogatásukat a Djindjics-kormány tói. Ez súlyos válságba sodorhatná; koalíciót, amelynek fokozatosai csökken a népszerűsége. A DOS nak és Djindjicsnek több égető kér dést is meg kellene oldania, mert ■ választási ígéretek többsége (az át látható privatizáció, a gazdasági é: szociális reformok, a szervezett alvi lág megregulázása) még csak rész ben sem teljesült.
