Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-16 / 13. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 16. Digitália HP Omnibook 6100 EB: felejtsd el a 800x600-as felbontást, és vidd ki a blökinek játszani az 1024x768-ast is, most az 1400x1050 a menő Kis dobozban minden jó TESZT utolsó pillanatig halogattam a tesztelést, bár a Hewlett-Packard termékekkel nincs különösebb bajom. Inkább féltem, hogy csalódom. Csalódtam is, kellemesen. A HP Omnibook 6100 EB okos kis masina, gyárilag csúcs- minőségűre hangolva. Az alapfelszerelés: egy 1133 MHz-en ketyegő Pentium III (Tualatin) processzor, egy 2001 októberben mot- herboardra fagyasztott Phoenix bios..., na de ne menjünk a dolgok elejébe, lelkendezés helyett lássátok, amit én látok az asztalomon. A notebook fekete, mint ahogy azt megszoktuk. Jobb a formatervezése, mint ahogy azt megszoktuk. Laposabb, mint ahogy azt megszoktuk. Hiányzik belőle a 3,5 colos lemezmeghajtó... Nana, ez már tényleg kirívó! Eddig csak az Apple kísérletezett így iMacjeivel, most már a HP is? Steve Jobséktól eltérően azonban Hewlett-Packardék mégis bepakoltak a dobozba egy lemezegységet is, hátha még valaki hasznát veszi. Ha nem megy el közben a kedve, a floppidrájvot ugyanis húzd ki-told be alapon a CD- ROM/DVD helyére lehet csapni egy varázslatos gombbal, akinek van mersze hozzá. Aki meg netalán egyszerre akarja használni mindkettőt, az mehet a sóhivatalba. Szó szerint rögtön az elején ez a csalódás ér, megfordítom a gépet, hátha többel kecsegtet. Legszélén a már említett lemezdokker varázsgomb, majd a hangszóró-elnémító gomb és a hangerő-szabályozó található. Ez utóbbi nem potencio- méterrel van megoldva, az már ócska dolog, s különben sem tudták volna összeegyeztetni az OSD (On Screen Display) eljárással, vagyis a képernyőn zölden felvillanó hangerőskálával. Szóval nem tapintás, hanem látás útján tudod megállapítani, milyen hangos a kicsike. Alattuk viszont kellemes meglepetés ér, a fülhallgató és a mikrofon konnektora mellett igazi Line csatlakozó is szerénykedik. Ha tehát valakinek kedve támad note- bookkal egy zenei stúdió felszerelését irányítani, az bátran teheti, a konnektor már megvan hozzá. Ezután semmi különös: PS/2 csatlakozó, ventillátorrács (nagyon fontos!). Hátulról szemlélve a dolgokat rögtön némi zsúfoltságérzetem támad: van itt pluszbillentyűzet-, USB- (kettő is), soros-, párhuzamos-, monitor-csatlakozó, na meg a SCSI (ejtsd helyesen: szkaszi) a maga tisztességes méretével. Természetesen az úton-útfélen internetezőkről sem feledkeztek meg, van nekik modemcsatlakozójuk, meg egy hálózati is (LAN), ha esetleg már megérkezett az upgrade. Két darab PCMCIA kártyadokk és egy elektromos szúnyogriasztó, azaz infraport zárja az oldalakat (a számítógépét). A klaviatúra egy csöppet zsúfolt, ám kellemes meglepetést okoz a gombok kemény, sportos rugózása. Ha lúd, legyen kövér, azaz, ha már nincs egér, akkor legyen kettő, mondták a HP szakemberei és egy Accupointert (kis bigyó a billentyűzet közepén, olyan, mint egy minijoystick és egy hanyattegér kombinációja), plusz még egy érintőpadot is beépítettek, kiki tetszése szerint választhat. Az utóbbinál a felület alatt és felett is vannak gombok. Hogy miért, rejtély, funkciójuk ugyanaz. Az általam nyúzott gépben „gyárilag” egy Windows 2000 Professional Workstation 5 volt az oprend- szer (a Service Packjával meggyógyítva, hehehe). A teszteléshez a Si- Soft Sandra Professionalt használtam, előtte csupán a rendszer, meg néhány nagyon fontos dolog (Outlook, Explorer) volt a le mezen. Külön szívességnek vettem az Adobe Acrobat meglétét, hiányoltam mainboard has too few memory slots... az alaplapon túl kevés a me- móriaszlot, kár. A Bios Phoenix EB, 2001 októberi, és „mindössze” 512 kilobájtos, hiába, neki minden bitet be kell osztani. Hol vannak azok az idők, amikor 24 kilobájt elég volt a Star Wars szimulátorhoz? Bekapcsolás után a rendszer muk- kanás nélkül betöltődik, az NT-re épülő technológia jelét mutatja a logon-név és a jelszó kérése. Ugyanennek a technológiának viszont finoman ellentmond, hogy a 29 gigabájtos lemezegység nem NTFS, hanem FAT32 rendszert használ. Sebaj, láttunk mi már kacsasőrű emlőst... Töltögethetünk tehát lefelé minden viszont egyjo kicsomagolóp rogramot. Mint mondottam volt, a Hewlett Packard Omnibook 6100EB alaplapján egy Intel Pentium III processzor repeszt 1,3 Gigahertzel, a proci mellett még ráraktak egy ESS 1988-as hangkártyát és egy csúcsminőségű ATI P6 AGP Mobility grafikus kártyát is. A memóriaegységeket két „bankban” tárolják, az egyikben 256 Megabájt (DIMM-RAM) terpeszkedik, a másikban még ugyanennyit berakhatsz, a végső határ 512, és kész! Aki többet akar, vegyen duálpro- cesszoros szervert. Szerintem azonban egy mezei user az 512-vel is simán kiegyezne, tekintve, hogy manapság 128 mega már elégnek számít. A Sandra viszont azt mondta, 1 ^ -TTADATOK PROCESSZOR (Dhrs-Whts) A tesztelt gép processzora: WINCHESTER (Drive Index) A tesztelt gép winchesteré: 12 511 Processzor: Pentium III @ 1,13 Ghz Memória: MB DIMM-RAM Winchester: 29 GB, Toshiba MK3017 Grafika: ATI (43 MB memória) Képernyő: 15” LCD (TFT), 1400x1050 max @ 60 Hz 1 e 1 kiismeret- furdalás nélkül, férni fog, csak győzze a 3Com V.90 javítási technikát használó 112-es moderne. Elsőre a megszokott látvány, Windows háttér, Windows Start menü, Windows ikonok a munkaasztalon. Nincs viszont a bosszantó várakozás, a gép azonnal reagál, ez ilyen processzorteljesítmény és memória mellett nem is csoda. A rendszer viszonylag megbízhatóan működik. Én ugyan megpróbáltam lefagyasztani: például a parancssorban egy húszmegás fájl neve elé becsúsztattam egy TYPE utasítást, hát nem végrehajtotta? Igaz, hogy azután már csak a Ctrl-Alt-Delete ismert együttesére reagált, de már ez is valami. Miután kiválasztottam a felkínált logout parancsot, a gép mindent feledve engedelmeskedett, a sípolást és a mocorgást abbahagyta, ám nem kérdezte meg, hogy mit szeretnék csinálni a még nem elmentett dokumentumaimmal, hanem sietett bootolni. Apropó, mo- corgás! Bár a C: szinte teljesen üres volt, azért hallani lehett, amikor az olvasófej sávot vált. Sandrának meg kimondottan nem tetszett a winchester. Először is, tíz percet szánt rá, hogy felpörgesse, utána meg közölte: nem tudta rendesen elvégezni a tesztet. Ennél lényegesen szebben sikerült a CD/DVD meghajtó tesztje, amely nem hozott semmi újdonságot, 8x sebességű DVD lévén Sandra közölte, hogy a DVD 8x sebességű. A képernyő maga a tökély. Felejtsd el a 800x600-as felbontást, és vidd ki a blökinek játszani az 1024x768- ast is, most 1400x1050 a menő. A gép minden további nélkül visszavált (minőség ugyanaz, nem tapasztalható a korábbi notebookoknál oly ismerős grafika-szétdarabolás alacsonyabb felbontáson), na meg előre is vált, a felbontás marad, csak teljes képernyő helyett kapsz egy ablakot, meg egy virtuális munkaasztalt. Megnyugodhatsz: nem tűnt el semmi, ha lejjebb tolod a kurzort, a képernyő hiányzó része is előtűnik. Más problémája, hogy ezt a nagy felbontást igénylő programok (főleg a játékok) nem szeretik, mondván: másra van kitalálva az egérkurzor. Na de ki játszik mostanában 1600xl200-on játékokat? Néhány éven belül elég sokan, megígérhetem, a jelenlegi trendet figyelembe ajánlva. Ha viszont nagyon gazdag vagy, akkor a legeslegutóbb említett felbontást is élvezheted, elég egy böhöm nagy monitort csadakoztatni a kis géphez, a konnektor megvan hozzá. S ha már a grafika lehetőségeinél tartunk, ne felejtsük el, hogy a úton- útfélen internetezés mellett most már bárhol megnézhetjük kedvenc DVD-nket. A cég tulajdonképpen három CD-lemezzel szállítja a gépet, kettőn a rendszer telepítő programjai vannak (nem, ezúttal nem felejtették el bootolhatóvá tenni a van egy kellemes z InterVideo (IVI) WinDVD 2000, ami - úgysem fogod kitalálni - a DVD-filmek lejátszására szolgál. Hogy a kódháborúban semleges mindentudóként, vagy valamely izgága nagyhatalom kizárólagos követőjeként van-e bejegyezve, sajnos nem tudom, Amerika messze van, így csak egy kettes területi kódú DVD-t tudtam a tányérjára helyezni. A program el is fogadta, sőt felajánlotta, hogy ha esedeg nem vagyok vevő a Windows ikonjainak és munkaasztalának jelenlétére, akkor ám ő kész fullképernyős üzemmódot is használni, hogy az illúzió tökéletes legyen. Józsi bácsi bölcs mondása szerint a bugyi nem a legjobb dolog a vüágon, de közel van hozzá, imigyen 1400x1050 XGA (TFT) folyadékkristályos kijelzővel DVD-fil- met bámulni nem a legjobb dolog a vüágon, de nagyon közel van a tökélyhez. Az LCD, úgy látszik, már kiheverte gyermekbetegségeit, a HP A klaviatúra egy csöppet zsúfolt, ám kellemes meglepetést okoz a gombok kemény, sportos rugózása. gépe esetében már szó sincs gyengélkedésről. A színek szépek, a kép borotvaéles (na, ez most képzavar), DVD-film nézésénél csak nagyon ritkán jelentek meg szellemek, de ez talán abból adódott, hogy Michael Flatíey túl gyorsan mozgott a szín- apdon. Ha már a képernyő környékén járunk, feltétlenül meg kell említenünk öt csodálatos gombot. A bosszantóan terjengős szöveg helyett frappáns ikonok segítik az eligazodást. Az első három funkciójára azonnal rájöttem, a www jelzésű kinyitja az Internet Explorert, a levélboríték jelzésű az Öutíookot, a holdacskás Sleep üzemmódba kapcsolja a gépet, vagyis elküldi aludni. A negyedik gombot azonban simán méhkaptárnak, az ötödiket pedig a hippi-mozgalom egyik jelszavára való utalásnak (csináld fel!) Én ugyan megpróbáltam lefagyasztani: például a parancssorban egy húszmegás fájl neve elé becsúsztattam egy TYPE utasítást, hát nem végrehajtotta? veszem. Kiderül, hogy a méhkaptá- ras a HP Presentation Ready nevű programot indítja el, ami nem tudom, mi, mert bármit hajlandó volt kinyitni. Hogy ez most miért jó, azt lapzártáig sajnos nem tudtam kideríteni. Az ötödik gomb - nem fogjátok elhinni - nem más, mint a Windows Explorer indítója. Nahát! Kíváncsi lennék, hogy mondjuk Linux alatt (képzeljünk el valami X-Win- dow rendszert, mondjuk az En- lightmentet) mit csinálna. Igazatok van, biztos, hogy semmit. Újabb kísérlet a hardverpiac liberalizására? A dobozban található még kézikönyv a Windowshoz (hülyéknek, de hát ez kell, nem lehet csak egy kis cetlit mellékelni: íme a tech- support telefonszáma), kézikönyv a géphez (hülyéknek, de hát el kell fogadnunk, hogy olyasvalaki is vesz számítógépet, aki abszolút nem tudja, mi az). Van még egy SCSI-kábel (mindössze huszonöt centi, na de legalább nem fojtja meg magát az ember a fene sok hosszú drótokkal), egy bájos kis műanyag keret, amelyet a CD- ROM/DVD, vagy az előbb elmondottak alapján a floppy helyébe dughatunk, ha éppen egyiket sincs kedvünk használni, hogy a gép belseje nehogy port kapjon (gazdag házaknál ez általában nem szokott probléma lenni, bejárónő lévén a lakásban). Van még továbbá egy praktikus bőrerszény a kijáró meghajtóknak, meg egy pici piros pötty, ami az Accupoint teteje, ha netán elhasználódna (előrelátás). Mindezt összefoglalva: a gép nagyon jó - lenne, a Windows nélkül (e sorok írója eltökélt Linuxos). Teljesítménye a Pentium 4 család bármely tagjával összemérhető. A 256 MB RAM bonyolultabb grafikai programok futtatására is elég, az LCD képernyő pedig nagyon jó minőségű. A Windows hibája, hogy a Sandra (burn-in) legkeményebb nyúzótesztjénél éppen a lemezegység terhelésénél fagyott le a rendszer, amúgy a 29 gigabájt egy ideig még elegendő lesz. A winchester azonban nagyon könnyen, egy csavarhúzó segítségével kicserélhető. Ugyanez áll az optikai meghajtókra is, bár az a sanda gyanúm, hogy a sok ki-be tologatás nem tesz jót az egységnek, nem is beszélve a belső konnektorok kopásától. A hang minőségét nem lehet az asztali gépekéhez mérni, de ez talán érthető, a hangszórót nem lehetett túlméretezni, bár maximális hangerőn is viszonylag halknak tűnt. A HP Omnibook 6100 nagyon okos kis gép, többre képes a megszokottnál. Pozitívumai a gyors processzor, a nagy és cserélhető hard drive, a szép kép. Negatívumok viszont a kijáró CD-ROM/DVD, és a programok hiánya. Magas árfekvése miatt csak olyan üzletembereknek ajánljuk, akiknek minden perc drága, ám néha szeretnek egy jó film mellett kikapcsolódni, és igényük is van rá, hogy ezt bárhol megtehessék. Köszönet a Neopublicnak a tesztgépért! (gergő) HÍREK 3 GB egyetlen floppy lemezen A Fuji Photo Fűm USA tegnapi bejelentése szerint a cégnek újabb áttörést sikerült elérni a mágneses elven működő médiák, tárolóeszközök területén. Az új technológia segítségével nagyságrendekkel sikerülhet megnövelni a mágneses elvű tárolóeszközök kapacitását. A cég által kifejlesztett NANO CUBIC technológia egy ultravékony hordozóréteget takar, mely megnövelt „felbontás” mellett nagyon magas jel-zaj viszonyt képes nyújtani, mely ideális a magneto-rezisztív (MR) olvasófejek számára. A technológia segítségével akár 1 TB (terabyte) tömörítetlen adat is rögzíthető egy digitális videokazettára, vagy akár 3 GB tárolási kapacitású floppylemezek is készíthetők vele. A nagyságrend érzékeltetésére: 1 TB közel 200 darab DVD- minőségű, 2-órás mozifilm tárolására elegendő. A NANO CUBIC réteg-technológia egyik óriási előnye, hogy rendkívül költséghatékony, a rendelkezésre álló gyártósorokon a sorozatgyártás szinte azonnal megkezdhető, (hwsw) 120 GB-os merevlemez A programok által igényelt hely egyre csak növekszik. Nem könnyű igényeiknek megfelelni. Ilyen jellegű problémáinkra jó ideig megoldást jelenthet a WD 120 GB-os meghajtója. A Western Digital 2000 októberében piacra dobta 100 GB-os „Special Edition” winchesterét, melynek egyik érdekessége volt, hogy 2 MB-os gyorsítótárral rendelkezett. Nem kellett sokat várni a következő megjelenésre, a kapacitást és a puffer méretét tovább növelték, így jött létre az új. A Western Digital „Special Edition” Caviar 120 GB ára magasnak tűnhet, de jelenleg még kevés a felhasználó, aki ekkora igénnyel rendelkezne. Viszont azoknak akiknek ekkora kapacitásra van szükségük 389 dollárt kell kifizetniük a készülékért, (i) Feltörték a Hungaroring weboldalát A magyar Forma-1-es pálya weblapját egy World of Hell néven jelentkező csapat törte fel; nevükön kívül csak egy sátánista jellegű képet hagytak az oldalon. Magyarországon korábban számos nagyobb vállalat szenvedett el hasonló akciókat, ezek közül az Elender ügyében a betörőket azonosították, ellenük eljárás indult, (index) SMS-AJÁNLÓ Hol tud a legjobban meglapulni a nyuszika? Az úthenger alatt... Hiányod mindig megvisel, nélküled lenni szörnyű érzés! Percekig csak ülök és azon tanakodom ki vihette el a WC papírt!
