Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-03 / 2. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 3. KOMMENTÁR Útjára indult az euró SIDÓ H. ZOLTÁN Egyelőre jól viselkedik a világ legifjabb fizetőeszköze, az euró. A szokásos fanyalgást, kétkedést követően az Európai Unió 12 államának polgárai a szilveszteri fagyos, pezsgés éjszakában is hajlandók voltak sorakozni a pénzkiadó automaták előtt, csak hogy minél hamarább kezükbe vehessék földrészünk közös pénzét. A világ- történelem eddigi legnagyobb pénzügyi manővere - néhány ma- kacskodó pénzkiadót leszámítva - olajozottan történt, ezt a tőzsde a közös fizetőeszköz tegnapi erősödésével honorálta. A későbbiekben fontos, hogy a pénzügyi egységbe forrt országok gazdaságai együttműködjenek, a recesszió idején kerüljék a különutas megoldásokat, mert mostantól fogva méginkább érvényes lesz a muskétások jelmondata, mely szerint egy mindenkiért, mindenki egyért. A makrogazdasági lépéstartás és összhang mellett persze az sem érdektelen, hogy a polgárok megszokják az új fizetőeszközt, különösen azokban az országokban, ahol az árak gyökeresen megváltoztak. A líramilliomos olaszoknak, a százezrekben számoló spanyoloknak még hetekig eltarthat, amíg megbékélnek a termékek módosult árcéduláival, a korábbihoz képest csak látszólag alacsony fizetésekkel. Minket sem hagy hidegen az új pénz. Bár egyelőre fényévnyire vagyunk az Európai Uniótól, s még inkább annak átlagos életszínvonalától, a vállalkozók, a külföldre utazók, a devizaszámla-tulajdonosok máris szembesülnek a hidakat és kapukat ábrázoló, kissé sterilnek tűnő ropogós bankókkal. Örvendetes, hogy a hazai bankok rugalmasan reagáltak az új kihívásra, tegnap országszerte mindenütt hozzá lehetett jutni az euróhoz. Es mikor kerül a mi pénztárcánkba is az amerikai dollárral vetekedő európai pénz? A helyenként ingatag koronától még évekig nem kell búcsúznunk, a szakértők szerint ha ideális esetben 2004-ben valóban beléphetünk az Európai Unióba, akkor is még legalább 2-3 évet vesz igénybe az átállás, vagyis 2006 előtt semmiképpen sem számolhatunk vele. Addigra a most újszülött euró remélhetőleg már felcseperedik, s esetleges gyermekbetegségeit leküzdve már ereje teljében kerülhet - lehetőleg minél nagyobb mennyiségben - a pénztárcánkba. Új törvény, új remény PÁKOZDI GERTRÚD Számos gazdasági vonatkozású jogszabály lépett hatályba 2002. január elsején. Több olyan is, amelytől a munkanélküliség csökkenését várják az illetékesek. Ezek lényege, hogy a munkáltatókat különböző kedvezményekkel próbálják munkahelyteremtésre ösztönözni. Ha például a cég évek óta munkanélküliként tengődőt vagy az iskolapadból éppen kikerült fiatalt vesz fel alkalmazottai sorába, öt hónapra mentesül a foglalkoztatásával kapcsolatos befizetési kötelezettségek teljesítésétől. Valamelyest javul a közhasznú munkát vállalók anyagi helyzete is; javadalmazásuk már nem a létminimumhoz, hanem a több mint ezer koronával nagyobb minimálbérhez kötődik. Dicséretesnek is nevezhetők ezek a milliókba kerülő próbálkozások. Elméletileg mind az ország egyik legnagyobb gondjának enyhítésére irányul. Olyan intézkedések is születtek, melyek célja a munkáltatók és munkavállalók közti viszony emberibbé tétele. Kérdés, hatásukra sikerül-e felszámolni például a munkaerő-felvétel során tapasztalható hátrányos megkülönböztetést. Nehéz előre felmérni az eredményt, de kétségtelen: már az sem elhanyagolható, hogy a Munka Törvénykönyvének módosított változata értelmében például a munkahelyet kereső fiatal nő feljelentheti az állást hirdető céget, ha az azt firtatja, nem vár-e véletlenül gyermeket... Persze, ebben is csak elméleti a lehetőség. Egy olyan térségben ugyanis, amelyben minden harmadik aktív keresőkorban levő állástalan, vajon hány olyan bátor munkavállaló akad, aki jogainak ismeretében szembeszáll azzal, akitől helyzetének jobbra fordulását reméli? Ilyen intézkedések önmagukban nem nevezhetők olyan horderejűnek, amelyek révén gomba módra kezdenének szaporodni az új munkahelyek. A gazdasági életet szabályozó törvények megfogalmazói is tisztában vannak vele, hogy a 20 százalék körüli munkanélküliségre érezhető javulást csak egy jó adag tőkeinjekció hozhat. Csakhogy egy ilyen tőkeinjekció hatása sem gyors, főképpen nem az a tartósan munkanélküliek számára. Legfeljebb az biztató, hogy a bankok magánosításának befejezésével olyan úton indulhatott el a szlovák pénzpiac, amelynek köszönhetően a vállalkozó az eddiginél már kisebb kamatokkal juthat kölcsönhöz. Ez a munkavállaló számára is ígéretes jel. Hiszen ahol a munkáltatót nem nyomják súlyos terhek, ott valószínűbb, hogy a vállalkozó munkahelyteremtő beruházásokra határozza el magát. Csak az a baj, hogy az így megalapozott fellendülés már túl sokat várat magára. A nehéz helyzetbe kerültek egyre türelmetlenebbek. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma ♦ Hősre lenne szükségünk! Valami pozitív hősre, aki megmutatja „nekik”. Aki „elnáspángolja”, esetlegesen a régi idők zenéjére: „oda üt, ahova köll”! Talán „csapatvezető” is elég lenne, de azért egy picit legyen HŐS is! Vasököl ♦ Munkásököl vasököl, Hamburgert is süt, ha köll. így, ünnepek tájékán, hogy lelohadt a nagy nemzetmegmentő mozgalom. Gorcsev Iván ♦ Kedves Górcső Sztrovacsek: Mi van akkor, ha melóból ír valaki, mert otthon nincs gépe... Vanek B. Eduárd ♦ Kedves Vanek úr, igencsak amatőr vagy, és mielőtt átmész a topicon, szépen nézzél körül, mert elüt az autó - mármint a tizennégy karátos... Gorcsev Iván ♦ Jer, bárki vagy, ki ellenségnek tartottad eddig szívemet,/ vess czélt a’ régi gyűlölségnek,/ szorítsd mellyedhez mellyemet!/ S te is barátom! szent frigyünknek/ adgy új erőt, új életet!/ Áldozzunk eggyütt Istenünknek/ mindnyájan újúltt szíveket.“ (1819) (Verseghy Ferenc: ÚJ ESZTENDŐ NAPJÁRA VALÓ ÉNEK) A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik az Új Szó álláspontját. TALLÓZÓ SME Senkit nem lepett meg az államfő újévi beszéde: megdicsérte a dicséretre méltót, bírálta, amit nem lehetett dicsérni, megköszönte a polgároknak a kitartást ebben a nehéz időszakban. Nem feledkezett meg arról sem, hogy magát megdicséije: helyesen értékelte a helyzetet, ugyanakkor utalt az emlékezetes májusi országértékelő jelentésre. Rudolf Schuster kissé fukarnak bizonyult a bíráló szavak terén, amikor róla vagy a polgárokról volt szó. HOSPODÁRSKE NOVINY Tovább csökken a számítógépes kalózkodás Szlovákiában - áll a Business Software Alliance (BSA) legújabb jelentésében. A cégek és a magánszemélyek egyre jobban ügyelnek arra, hogy csak törvényes úton szerzett, jogtiszta szoftvert telepítsenek. Ezen a téren a közép-európai országok között Csehország dicsekedhet a legin- Segítség! Majdnem akkora lavina zúdul utánam, amekkora Szlovákia államadóssága!!! (Gossányi Péter rajza) kább. A kalózkodás Ázsiában okozza a legnagyobb kárt. Huszonöt éve lépett színre az azóta megszűnt Charta 77 csoportosulás a kommunista Csehszlovákiában 1968 után ez a mozgalom volt az első, amely reményt hozott Negyed századdal ezelőtt, 1977 elején lépett színre a cseh Charta 77, amely a lengyel Szolidaritás és társszervezetei mellett az 1989-1990-ben felbomlott kelet-európai szocialista világ kétségtelenül legismertebb és nemzetközileg legelismertebb ellenzéki emberjogi mozgalma volt. KOKES JÁNOS A Charta 77 első nyilatkozatát, amely addig páratlan módon felbőszítette az akkori- csehszlovák kommunista vezetést, 242 ember írta alá, köztük olyan személyiségek mint Václav Havel, Zdenék Mlynár, Petr Uhl, Jifí Hájek, Jan Patocka, Ludvík Vaculík vagy Pavel Kohout. Szlovákiában valamivel később többek között Miroslav Kusy és Duray Miklós. A eltartások visszaemlékezése szerint az első dokumentum megszerkesztéséhez és kiadásához az ihletet az európai enyhülési folyamat, konkrétan az 1975 nyarán elfogadott helsinki nemzetközi egyezmények adták, amelyeket az akkori csehszlovák és más kelet-európai kommunista vezetés is aláírt. A fontos emberi jogokat rögzítő dokumentumok Csehszlovákiában 1976 márciusában léptek formálisan életbe, de mint közismert, csak papíron maradtak, mert a gyakorlati életben a kommunista hatalomnak esze ágában sem volt őket megvalósítani. Nos, éppen erre a problémára, az elmélet és a gyakorlat közt tátongó hatalmas különbségre próbálta felhívni a figyelmet a Charta 77 alapdokumentuma. A Charta 77 sosem volt szilárd szervezet, hanem ellenzéki mozgalom, amely a demokrácia értékeit alapul véve bírálta a korabeli szocialista rendszer hiányosságait. A mozgalom vezetését mindig úgynevezett szóvivők képviselték. Az első három szóvivő Václav Havel (drámaíró), Jifí Hájek (volt ’68-as külügyminiszter) és Jan Patocka (filozófus) volt. Á Charta 77 alapdokumentumát a szocialista rendszer csehszlovákiai bukásáig, tehát 1989 novemberéig több mint 1800 személy írta alá. Az aláírók között van Duray Miklós is, aki azóta is a szlovákiai magyarság érdekeinek egyik legmarkánsabb védelmezője. Megjegyzem, hogy a Charta 77, bár több ízben is foglalkozott a szlovákiai magyarság súlyos gondjaival és elnyomásával, a csehszlovákiai magyarkérdésről egyértelmű dokumentumot nem jelentetett meg. Prágai eltartásoktól tudom, hogy Duray több ízben is megpróbálta elérni, hogy a Charta 77 külön dokumentumban Sosem volt szilárd szervezet, hanem ellenzéki mozgalom. ítélje el a szlovákiai magyarság elnyomását, de sikertelenül. A rendszerváltásig 572 nyilatkozatot és dokumentumot adott ki a Charta 77, amelyekben az akkori csehszlovák valóság legfontosabb kérdéseihez szólt hozzá. Gustáv Husák csehszlovák kommunista pártvezér, államfő rendszere rendkívül durván és keményen lépett fel a chartások ellen, és a mozgalom képviselőit folyamatosan nemcsak üldözte, hanem számos személyiségét hosszabb-rövi- debb időre be is börtönözte. Duray is rács mögé került. A folyamatos zaklatás és üldöztetés ellenére is 1989 novemberéig csak mintegy két tucat ember vonta vissza aláírását. Az 1968-as reformkorszak után ez a mozgalom volt az első, amely komoly kihívást jelentett a rendszer számára. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a rendszer hatalmas formális ellenmozgalmat szervezett. A társadalmi és a kulturális élet vezető képviselőivel aláíratta az úgynevezett antichartát, s a lakosság körében országos aláírás gyűjtési akciót indított a Charta 77 nyilatkozatának elítélésére. Ugyanakkor a Charta 77 nyilatkozatát a rendszer a hivatalos médiumokban nem merte megjelentetni; a lakosság csak a nyugati rádióadókból értesülhetett tartalmáról, amely jogi szempontból nem volt ellentétben az akkor érvényben levő törvényekkel, hiszen a helsinki egyezményeket Prága is aláírta. Ja- romír Obzina akkori belügyminiszter szavai szerint: „A nyilatkozat itthon és külföldön mindenkihez szól, s igyekszik mindenkinek a kedvében járni. Az ellenzék legjobb koponyái állították össze, ezért olyan rafináltan van megírva, hogy megjelentetése esetén lakosságunk 90 százaléka nem értené meg, miért olyan veszélyes.” Ezek sokat eláruló szavak. A Charta 77 alapdokumentumát a szerzők 1977 január elején akarták átadni az akkori csehszlovák vezetésnek, de ezt a rendőrség megakadályozta. Később a szöveg a nyugati írott és elektronikus sajtóban kapott nyilvánosságot. Hivatalosan 1992 novemberében szüntette meg működését. .Szükséges elmondani, hogy a nyolcvanas évek folyamán a Charta 77-hez több fontos ellenzéki csoport is kapcsolódott a volt Csehszlovákiában, illetve működött a mozgalom égisze alatt. A chartások kezdeményezték egyebek között a Néhány mondat című ellenzéki nyilatkozat aláírási akcióját is. A Néhány mondatot 1988- ban egyébként a korabeli tanúságok szerint mintegy félmillió ember írta alá, ami jelezte, hogy a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett szovjetunióbeli peresztrojka hatása következtében Csehszlovákiában is változott a helyzet. Tény és való, hogy ebben a eltartásoknak is megvolt a maguk szerepe. A Charta 77 hivatalosan 1992 novemberének elején szüntette meg működését. Utolsó nyilatkozatában leszögezte, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között a mozgalom történelmi szerepe már befejeződött. A szerző prágai munkatársunk VISSZHANG Élni kell a lehetőséggel! Hosszabb gondolkodás után úgy határoztam, hogy kinyilvánítom véleményemet az Új Szó 2001. december 28-i számában, a Levélbontás rovatban Megalázni, diszk- riminálni címmel megjelent cikkről. Feltételezem ugyanis, hogy Motesiky Árpád úr nem olvasta el figyelmesen a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt, amelyet a budapesti Országgyűlés 2001. június 19-i ülésnapján fogadott el, s arra a személyre vonatkozik, aki magyar állampolgárságáról nem önkéntesen mondott le és nincs állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedélye. Minden magyar embernek tudatosítania kell, hogy a magyar nemzethez tartozik - bárhol él is a világon. Magyarigazolványt azonban csak az a magyar ember kaphat, aki a magyar állammal szomszédos országban él, magyarnak vallja magát és tud is magyarul. Tehát Motesiky úr ezredes barátja és annak fia nem. A kedvezmények és támogatások igénybevételének feltétele, hogy az illetőnek legyen magyarigazolványa vagy magyar hozzátartozói igazolványa. Ezt azonban kérnie kell. Nem kell esedezniük a vegyes házasságban élőknek és a szlovák iskolába járó magyar gyerekeknek sem, mert a törvény nem kizáró, hanem befogadó. Tájékoztatásul leírom, hogy a jogszabály III. fejezete 19.§-a 2. bekezdésének a/ pontja kimondja: arcképes magyarigazolvány kiállítását kérheti a jelen törvény hatálya alá tartozó magyar nemzetiségű személy; b/ pontja szerint pedig arcképes magyar hozzátartozói igazolvány kiállítását kérheti az a/ pontban meghatározott személlyel együtt élő nem magyar nemzetiségű házastárs, továbbá a közös háztartásban nevelt kiskorú gyermek. Tehát nincs helye semmilyen ese- dezésnek. Az már más lapra tartozik, hogy a kedvezménytörvény célja csökkenteni, majd megállítani a magyarság elnemzetietlenedését a Magyarországgal szomszédos államokban. Ennek érdekében anyagi támogatásban is részesülnek azok a magyar szülők, akik magyar iskolába járatják gyermeküket, hiszen a lehetőséggel nem élve és a gyermeket szlovák iskolába járató magyar szülők a magyar nyelvű iskolai tanítás hatékony sírásói, mert szerintük akár meg is szüntethetnék a magyar iskolákat mint szükségteleneket. Ezek a megtévesztett magyar szülők nem kapnak támogatást elnemzetietlenedési igyekezetükhöz. Ez nem leszámolás, hanem figyelemfelkeltés. Ezek a szülők lehetetlenné teszik gyermekük számára a többlettudást, hiszen gyermekeik nem sajátítják el a magyar helyesírást, a helyes magyar beszédet, a magyar irodalmat, nem ismerhetik meg művészeink nagy alkotásait, történelmi nagyjaink nemes cselekedeteit, vagyis nem kapnak a magyar nemzeti azonosságtudathoz szükséges biztosítékokat. Márpedig a többet tudó ember mindenütt mindig értékesebb lesz. Tudatosítani kell, hogy minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenben sohasem. Fel kell hagyni az önmegalázással, az öndiszk- riminálással! Dr. Kovács János Komárom
