Új Szó, 2002. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-09 / 7. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JANUÁR 9 KOMMENTÁR Olasz banán MALINÁK ISTVÁN Alapvetően két dolog miatt érdekes a Renato Ruggiero külügyminiszter távozása nyomán kirobbant olasz kormányválság, s itt tegyük hozzá, Róma hivatalosan tagadja, hogy válság lenne, de az Európa-szerte megfogalmazott aggodalmakból is nyilvánvaló: többről van szó, mint egy miniszter kiválásáról. Az egyik kérdés, hogy mindennek lesz-e valamilyen hatása a nyolc napja bevezetetett euró árfolyamára, a másik, hogy milyen hatással lesz az intézményi reformokra és a bővítésre. A választ még senki nem tudja, az elkövetkező hetek-hónapok adják majd meg. Figyelmet érdemel, hogy mennyire visszafogottak a brüsszeli reagálások, az EB-szóvivő is csak azt hangsúlyozta, hogy Európának szüksége van Olaszországra éppúgy, mint Olaszországnak Európára. Az Európai Bizottság nagyon szeretne hitelt adni Silvio Berlusconi kormányfő bejelentésének, amely szerint Róma EU-elkötele- zettsége nem változik. Pont ilyen visszafogott volt Brüsszel akkor is, amikor Berlusconi bevette a kormányba Umberto Bossit, az Északi Liga nacionalista és euroszkeptikus vezérét, mert a kellemetlen osztrák tapasztalatokból okulva nem akart a dologból újabb Haider-ügyet kreálni. Persze az EU egyes tagországai akkor sem voltak és most sem ennyire visszafogottak, ami érthető is. Ruggiero, a Kéreskedelmi Világszervezet egykori főtitkára volt az olasz kabinet külföldön is leginkább elismert szaktekintélye, Itália EU-elkötelezettségének garanciája. Berlusconi, akinek kormányát Bossi egyszer már megbuktatta, inkább Rug- gierót áldozta fel, minthogy kockára tegye a kormánykoalíciót. Pedig Ruggiero volt az, akinek többször is tisztára kellett mosnia Berlusconi szennyesét, például akkor, amikor a nyugati kultúra iszlámmal szembeni felsőbbrendűségéről szónokolt. Ezért mondják a belgák, hogy Rómában az euroszkepticizmus győzött, s idézgetik Bossit, aki szerint az EB jakobinus diktatúrára törekvő eurobürokratákból áll, s ezért szeretnék a franciák csúcsszinten tisztázni a dolgokat. Az, ahogyan Berlusconi kezeli a válságot, eléggé sajátos. Az európai demokráciákban egyáltalán nem megszokott, hogy a kormányfő magának tartsa meg az egyik legfontosabb tárcát; amin egy banánköztársaságban senki nem ütközne meg, az az EU egyik vezető országában mindenképpen fura. Hiszen a Berlusconi által emlegetett átmeneti idő jól értesült források szerint akár hat hónap is lehet, vagyis az egész spanyol elnökség alatt magával a kormányfő-külügyminiszterrel kell majd a reformok, a bővítés minden részletkérdésében egyeztetni. A saját koalíciós csapdájába került Berlusconi pedig nagyon megnehezítheti a spanyol elnökség dolgát. JEGYZET Mi vagyunk az arabok JUHÁSZ LÁSZLÓ „Mi vagyunk az arabok, és terroristák vagyunk, / éles a mi fegyverünk, és izom apii agyunk.” A budapesti diák, DJ Jeges dala az interneten terjed, én még jóval szeptember 11. előtt hallottam először a kevéske öniróniával, de annál nagyobb elszántsággal rappelt kétpercest. Ártalmatlan tréfának, paródiának tetszene számomra is a bugyuta szöveg, ha nem döbbentett volna meg annyira a hír, hogy egy tizenöt éves amerikai fiú azért repült bele kisgépével egy floridai toronyházba, mert szimpatizált Oszama bin Ladennel és a terrortámadással. Az Afganisztán ellen indított megtorló akciók első amerikai katonai áldozatát egy másik tinédzser, egy 14 éves afgán fiú lövése ölte meg. Már szeptember végén megjelentek a vicces (?) tárgyak boltjaiban az Oszama bin La- den-gumiarcok, az interneten napokkal a merényletek után elterjedtek a humorosnak szánt képmontázsok, a „Bush és bin Laden beszélget” kezdetű viccek, de ma már kapható a szaúdi terroristavezérre hasonlító akcióhős-figura is. Állítólag példaképre minden fiatalnak szüksége van. A három munkahelyen vagy a konkurencia szorításában örökösen elfoglalt, ideges, ritkán látott apák imázsa nem mindig felel meg a tinédzsereknek, így aztán a tévében látott hősök, a „leg”-ek között keresnek követendő példát. így válhat a hírdömpingtől megzavarodott gyerekek példaképévé akár a világ legkeresettebb terroristája is. Hangzavaros Cirkuszország SZENTGÁLI ANIKÓ Ján Slota megint hozta a formáját, igazi hejszlovákként nyilvánult meg ismét, amikor a státustörvény miatt javasolta a szlovák-magyar alapszerződés felmodását, sőt a budapesti szlovák nagykövet azonnali hazarendelését konzultációkra. Feltűnési viszketegség? Jópofáskodás? Butaság? Sokan nem mérlegelnek így, hanem hallgatnak rá, és valószínűleg nem lesznek képesek ellenállni annak a kísértésnek, hogy a kedvezménytörvény ürügyén megint szidják a magyarokat. A valódi és a náluk is valódibb nemzetieken nem csodálkozom, sőt akkor lepődnék meg, ha simán tudomásul vennék a magyar kedvezménytörvényt. De a Kereszténydemokrata Mozgalom is törvénnyel tiltaná a magyarigazolványt! Kész cirkusz. Egyedül Frantisek Sebej tűnik józannak a jogi norma miatt felbőszült szlovák közéleti személyiségek közül. Csakhogy egymagában mire megy? Nemzetieskedő politikusaink túlharsogják zavaros nyilatkozataikkal. Nem lehet véletlen ez a babiloni méretű hangzavar. A választások évébe léptünk, valamivel csak el kell terelni az emberek figyelmét! Nehogy észrevegyék, hogy a jelenlegi kormány se volt olyan, mint amilyenre számítottunk, hogy a reformok jelentős része nem valósult meg, s hogy a gazdaságban sem értünk el olyan kiemelkedő eredményeket - habár a kormány jelentős sikereldkel kérkedik-, és az ellenzéknek is biztosan van rejtegetnívalója... Kész bolondok háza, és ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre több ripacs lép színre. Cirkuszországban mindezek ellenére talán mégsem lesz akkora dőreség kiváltani a magyarigazolványt. TALLÓZÓ PRAVDA A lap szerint a kormány ahelyett, hogy segítené, inkább nehezíti az ötven éven felüli nők elhelyezkedését. A visszájára sülhet el ugyanis az a rendelet, mely szerint az ötvenévesnél idősebb nők kedveződen körülmények között csak öt kilogramm súlyú tárgyakat emelhetnek. „Ebben az esetben kénytelen leszek elbocsátani az ebbe a korosztályba tartozó női alkalmazottamat, és fiatalabbakkal helyettesítem őket” - mondta. Egy másik vállalkozó szerint azok a kormánytagok, akik ezt a rendeletet kiadták, nem csupán a gyártási folyamatokat, hanem a szlovákiai asszonyokat sem ismerik. A munkaellenőrök szerint nemcsak a rendelet hatásával, hanem tiszteletben tartatásával is gondok lesznek. A határozat ugyanis nem tartalmazza,- Hallom, hogy Nyugaton embert akarnak klónozni. Nem tudom, miért olyan nagy szenzáció ez, amikor ná- hogy mi számít kedveződen körüliünk szerintem már régóta klónozzák a jellemtelen politikusokat! (Gossányi Péter karikatúrája) ménynek, és egyéb ellenőrizhetet. len részeket is tartalmaz. Az etikai kódex tiltja, hogy a cégek közéleti személyiségeket használjanak fel termékeik népszerűsítésére Václav Klaus magánreklámja Csehországban ismét Václav Klaus körül forog a világ. A képviselőházi elnök, volt kormányfő - s nem kizárt, hogy jövő nyártól kezdve újra ő ülhet a miniszterelnöki bársonyszékbe - azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy az óriás- hegységbeli Spindlerűv Mlyn egyik vendéglőjénél levő óriásplakáton a Völkl cég síléceit reklámozza. KOKES JÁNOS Az ügyre a múlt hét végén figyelt fel a média, s mindjárt nagy felhajtás lett belőle. A konkurens pártok politikusai azonnal élesen bírálták Klaust, s összeférhetedenséget, megen- gedheteden érdekütköztetést, ízléstelenséget emlegettek. Egy köztisztviselő tudatosan nem adhatja nevét vagy képét cégreklámhoz anyagi térítés vagy haszon fejében. Klaus ugyan a reklámért nem kapott pénzt, de anyagi haszonhoz jutott azzal, hogy fél évvel a választások előtt ilyen reklámot csaptak neki - kommentálta az esetet Tomás Sokol ismert ügyvéd. Klaus, aki a hét végén külföldön volt, csak hétfőn nyilatkozott. „Nem a süéceket, hanem barátaim közeli vendéglőjét akartam ezzel népszerűsíteni” - mondta. Majd leszögezte: a plakátért nem kapott egyeden koronát sem, s ő egyébként is nem a Völkl síléceit, hanem a Head márkát használja. Azt, hogy az óriásplakát, amelyen Klaus fényképe mellett a Válasszák a Völklt felirat olvasható, miképpen is függ össze, illetve hozható összefüggésbe egy közeli vendéglővel, a politikus már nem árulta el. Kiderült, hogy az óriásplakát nem része a Polgári Demokratikus Párt hivatalos kampányának, s Klaus pártjának vezető emberei sem tudtak róla. Minden bizonnyal Klaus ügyes magánakciójáról van szó, amelyre egyébként már a múltban is volt példa. Az 1998-as választások előtt Klaus unokájával a Xantypa folyóirat címlapján jelent meg, amihez természetesen senkinek semmi köze, s csak irigyelhetik a politikust, aki iránt mindig van érdeklődés. Az akkori ügyet a politikusok elsősorban etikátlannak minősítették. A folyóirat ugyanis ezt a számát óriásplakátokon is népszerűsítette, amihez természetesen joga van. Klaustól viszont az már nem egészen volt fair play, hogy képe így akkor jelent meg a plakátokon, amikor a pártok erről közös megegyezéssel lemondtak. Mostanában üyen megegyezés nincs, s Klaus röhöghet a markába, hogy ezzel a húzással milyen széles propagandát kapott. Meg is jegyezte: még a Völkl cégnek is jó pénzeket kellene fizetnie a lapoknak azért, hogy néhány napon keresztül tele volt ezekkel a sílécekkel az egész cseh média. Az ügyből nyilván semmiféle nagy botrány nem lesz, s a parlament megfelelő bizottsága sem tűzi napirendre a dolgot. Nyilvánvaló, hogy ezzel ők is csak Klausnak csinálnának ingyenreklámot. Nyu- gat-Európában egyébként bevett Mostanában ilyen megegyezés nincs, s Klaus röhöghet a markába. szokás, hogy aktív politikusok nem adják nevüket semmiféle céghez, mert az aktív politika és az üzleti érdek összekapcsolása veszélyeket rejt magában. Persze ez alól is van kivétel. Gerhard Schröder német kancellár például nem is olyan régen egy férfiöltönyöket gyártó céget segített ki népszerűségével. A közvélemény és a sajtó szemében azonban ez nem aratott feltéden sikert. Kissé más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol ez többé-ke- vésbé elfogadott dolog. Bili Clinton volt elnök és felesége, Hillary például az 1996-os elnökválasztási kampány során e^y kereskedelmi televíziós műsor' nyilvános népszerűsítését vállalta. Robert Dole, Clinton ellenlábasa pedig a Pepsi céget reklámozta. Már nem aktív, illetve nyugdíjba vonult politikusok viszont jó pénzért gyakran népszerűsítenek cégeket, termékeket. Mihail Gorbacsov volt szovjet vezető tavaly például egymillió dollárért pizzát reklámozott. Csehországban a választási kampány időszakán kívül már korábban is megjelent néhány politikus óriásplakáton. Ezekben a botrányos esetekben azonban arról volt szó, hogy a cégek így akartak reklámot csapni termékeiknek. Közismert, hogy egy reklám miatt, amelyet Václav Havel és felesége sértőnek tartott, még bírósági per is lett, s Havelék félmillió koronás kártérítést kaptak. Más esetekben az érintett feleknek sikerült közös megegyezésre jutniuk. A reklám- szakma etikai kódexe egyébként tütja, hogy a cégek közéleti személyiségeket használjanak fel termékeik népszerűsítésére. A szerző prágai munkatársunk Sírjunk - újra - Argentínáért: lehetséges megoldások a világgazdaság történetének legnagyobb állami csődjére Mennyire lesz fertőző a fizetésképtelenség? CSÁKI GYÖRGY A kiút egyelőre nem látható: a kormányzat törekvése a pezo elértéktelenedésének megakadályozására tovább ronthatja a helyzetet - és a kilábalás külső támogatottságát egyaránt. Argentína hivatalosan is bejelentette, hogy képtelenné vált 155 milliárd dolláros külső állam- adósságának visszafizetésére: a négy éve recesszióban levő argentin gazdaság a romló külgazdasági feltételek közepette, a tömeges pénzkimenekítés miatt lecsökkent devizatartalékaival már nem tudja visszafizetni esedékes adósságait. Ez a világgazdaság történetének legnagyobb „szuverén” (azaz: állami) fizetésképtelensége. Az argentin válság alapvető oka az elmúlt évtized gazdaságpolitikájában, illetve a gazdaság reálteljesítményének meg nem felelő monetáris és fiskális politikában rejlik. A küencvenes évek elején rögzített 1 dollár = 1 pezo árfolyam sikerrel szolgálta az infláció letörését - mindaddig, amíg a GDP éves átlagos növekedési üteme (1991 és 1998 között) meghaladta az 5 százalékot s a költségvetési politika szigora megfelelt az árfolyam- rendszer követelményének. Miután azonban az államháztartás éves hiánya elérte a GDP 40 (!) százalékát, a rögzített árfolyam már a külső versenyképesség növelésének - de legalábbis fenntartásának - gátjává vált. Amikor Brazília - az általános pénzügyi válság elkerülése érdekében - 1999 januárjában 30 százalékkal leértékelte nemzeti valutáját, drámai helyzetbe hozta az argentin gazdaságot: a brazil termékek versenyképessége drámaian nőtt az argentin piacon (ahova a brazü kivitel nem kevesebb mint egyharmada irányul), s kiszorította az argentin árukat az észak- és dél-amerikai piacok jelentős részéről. A 2000 januárjában hivatalba lépett új kormány ugyanakkor nem lehetett képes a gazdaság stabilizálására - mert belpolitikai helyzete törékeny volt és mert kötötték választási ígéretei. Az argentin gazdaság így 1998-99 óta gyakorlatilag nem reagált sem a körülötte romló viszonyokra, sem a belgazdasági helyzet drámai romlására. A legfontosabb kérdés az, mennyire terjedhet tovább a válság („mennyire lesz fertőző az argentin fizetésképtelenség?”). A küencvenes évek regionális válságai (Mexikó 1994-95, Délkelet-Ázsia 1997/ 98, Oroszország 1998) nem okoztak súlyos kárt a vüággazdaság egészének, nem bizonyultak „fertőzőnek”. 2001 és 2002 fordulóján nem ez a helyzet: a vüággazdaság három erőközpontja közül kettő, nevezetesen az USA és Japán kifejezetten recesszióban van, az Európai Unió várható növekedési teljesítménye pedig alig-alig pozitív (2002-ben jóval egy százalék alatt marad majd). Exportnövekedéssel tehát Argentína aligha lábalhat ki jelenlegi re- cessziójából, s fizetési mérleg problémáit sem igen oldhatja meg ezzel az eszközzel - hiszen legfontosabb exportpiacain, az USA-ban és az Európai Unióban 2002-ben nem számolhat jelentős importnövekedéssel. A nemzetközi pénzügyi rendszert különösen súlyosan érintette szeptember 11-e: a magánbefektetők csak a New York i Tőzsdéről 12,65 müliárd doUárt vontak ki a részvényalapokból és 29,5 milliár- dot a befektetési alapokból; a biztosítótársaságok történelmük legnagyobb kártérítését kényszerülnek kifizetni 2002-ben, a kereskedelmi bankokat - mindenekelőtt az északamerikai kereskedelmi bankokat - pedig éppen az argentin hitelátütemezés fogja meggyöngíteni, miután 12-18 hónapra lesz szüksége ahhoz, hogy kiheverje a terrortámadás nyomán csökkent hitelfedezetcsökkenését. Argentína tehát nem számíthat a nemzetközi pénzügyi rendszer nagyvonalúságára - a mai helyzetben erre semmi esély. A neoliberális - a „mainstream” - közgazdaságtan egyik nagy gyakorlati sikereként szereti emlegetni, hogy La- tin-Amerika a nyolcvanas évek „elvesztegetett évtizede” után, a chicagói iskola tanácsait megfogadva, úgymond, végleg kiemelkedett a gazdasági-társadalmi elmaradottságból, perifériális helyzetéből. Az 1994-95-ös mexikói pénzügyi válságot az IMF villámgyorsan megszervezett 50 milliárdos hitelcsomagja viharos gyorsasággal elsimította. Most azonban a harmadüt legnagyobb latin-amerikai gazdaság négyéves recesszió után vált fizetésképtelenné. Egy újabb kérdés a várható adósságátütemezéssel kapcsolatban merül föl. Nem kérdéses, hogy az átütemezésre sor kerül, hiszen eüen- kező esetben tönkremennének az Argentínának hitelező bankok! A jelenlegi argentin adósságválság egyik jellegzetessége, hogy - a kilencvenes évek tendenciáinak megfelelően - a hitelezők döntően magánbankok. A bankok szeretik bebiztosítani magukat és többszörös fedezetet igényelni a hitelezőktől. De kit terhel a felelősség a felelőtlen hitelfolyósításért? Ha nem ütemeznék át az argentin adósságokat, tönkremenne a neki hitelező bankok jelentős része, ami magával ránthatná a nemzetközi bankrendszer jó részét Az adósságok átütemezése tehát „az egész nemzetközi pénzügyi rendszer érdeke”. Mégis megválaszolatlan marad egy kérdés: a bankoknak miért nem keíl soha felelősséget váüalniuk felelőtlen hitelkihelyezéseikért? A szerző a Népszava munkatársa
