Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-05 / 279. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ŰJSZÓ 2001. DECEMBER 5. KOMMENTÁR Máj dnemdemokraták SZILVÁSSY JÓZSEF Alig ért véget a megyei önkormányzati választások első fordulója, a Nyitrai kerületben máris megkezdődött a magyarellenes hergelés. A szlovák közszolgálati rádióban azt panaszolta több aranyosmaróti atyafi, hogy a régióban szörnyűség történt, mert az ő járásukból csak három képviselő jutott be a regionális parlamentbe, Érsekújvár térsé­géből viszont tizenegy. A komáromiakkal együtt harmincegyen lesz­nek a magyarok, így aztán háttérbe szorulhatnak a kerület északi já­rásai. Ostobáskodásaikat azzal fejezték be, hogy a magyarveszélyt csak úgy lehet enyhíteni, ha a HZDS jelöltje lesz a megyei elnök. Ezek a nyilatkozók már a saját bőrükön érzik, hogy valami nincs rendjén a fenenagy szlovákiai demokráciával, csak nem jó helyen keresik a vét­keseket. Ugyanis Mečiarék szabdalták úgy szét Szlovákiát, hogy észa­kon minél több minijárás legyen, a magyarok lakta régiókban pedig maradjanak meg a mammutegységek. És csaknem minden szlovák honatya arra szavazott, hogy a javasolt tizenkét megye helyett csak nyolc legyen, nehogymár a magyarok bárhol is többségbe kerüljenek. Csakhogy a demokrácia és a nacionalista rendező elv sehol, még Szlovákiában sem illeszthető össze. Ahol most a bűnösen rossz júliusi döntés miatt nemcsak a gömöri és a bodrogközi magyarok, hanem a szepességi és a zempléni szlovákok is dühöngenek, hiszen ott sem a történelmi tájegységek és természetes gazdasági kapcsolatok alapján húzták meg a megyehatárokat. Kiutat hosszabb távon egyértelműen a természetellenes állapot megszüntetése, addig pedig minél több olyan megyei elnök megválasztása jelenti, aki nem a tekintélyural­mat, ezzel együtt pedig a nacionalista szemléletet akarja erősíteni. Nyitrán, Nagyszombatban, Kassán, Epeijesen és Besztercebányán ja­vulhat a múlt szombati mérleg, ha a jobbközép pártok megyeielnök­­jelöltjei - köztük Fehér Miklós és Kvarda József - győznek. Az a bizo­nyos labda most a szlovák térfélen pattog, hiszen a magyar választók jól tudják, kire voksoljanak. S remélhetően jövő szombaton - felis­merve a HZDS további térhódításának veszélyét - jóval többen men­nek el szavazni. így aztán a szlovák jobbközép erőkön a sor, hogy vég­re ne a nemzetisége, hanem rátermettsége és politikai értékrendje alapján ítéljék meg a jelölteket. A KDH most sem mer ujjat húzni ma­gyarellenes majdnemdemokratáival. Mikuláš Dzurinda viszont már megtette ezt a lépést. Pavol Rusko is ugyanezt fontolgatja. Ők már tu­datosították, hogy az ország, tehát mindannyiunk jövőjét is meghatá­rozhatja, hogy ki mer, ki képes szakítani előítéleteivel. Ki ad érte többet? SIDÓ H. ZOLTÁN Célegyenesbe érkezett a stratégiai fontosságú Transpetrol kőolaj­szállító részleges magánosítása. A jelenleg félgőzzel működő, en­nek ellenére garantáltan nyereséges vállalat iránt kezdetben 19-en érdeklődtek, ám a működésének átvilágításán csupán hatan vettek részt, ebből három orosz, valamint egy-egy amerikai, cseh és hazai cég. Később a kör tovább szűkült, a múlt pénteken a megadott ha­táridőig már csupán az orosz Jukosz és a részben magyar kézben levő pozsonyi Slovnaft tett ajánlatot. A Transpetrol 49 százalékos csomagjáért a kormány állítólag 3 milliárd korona bevételt szeret­ne, azonban a befutott két ajánlat ennél kisebb összeget tartalmaz, ezért a magánosítás levezénylésével megbízott privatizációs bizott­ság holnapig haladékot adott a versenyben levőknek. Vajon mi készteti a Slovnaftot és a Jukoszt a Transpetrol megvé­telére? A hazai olajfinomító indítéka világos: a Slovnaft a Trans­­petrol által működtetett Druzsba vezetéken keresztül kapja az energiahordozót. A Jukosznak pedig globális stratégiájába il­leszkedik be a vétel. Az orosz érdeklődő e vezeték révén akar hozzáférni Jugoszlávia és a környező országok piacaihoz. Az olajtársaság szeretné kihasználni a Druzsba szlovákiai rendszere és az Adria kőolajvezeték közötti kapcsolatot, ami lehetővé ten­né évi 4,5 millió tonna kőolaj szállítását a horvát Omišajl termi­náljába. Innen felmerül az olaj tankerekkel történő, további pia­cokra szállításának lehetősége. Mindkét érdeklődő tőkeerős, a Slovnaft közép-európai, a máso­dik legnagyobb orosz kőolaj-kitermelőnek számító Jukosz pedig globális méretekben gondolkodó játékos. Ilyen távlatból nézve úgy tűnik, a Transpetrol magánosítása kész sikertörténet. Még­sem az, mivel - a szlovákiai viszonyokra jellemző módon - egy varannói cég igényt tart a kőolaj szállító 34 százalékára. Az évek óta húzódó pereskedés miatt néhány potenciális befektető vissza­lépett a versenytárgyalástól, s bár Ľubomír Harach gazdasági mi­niszter szerint a bírósági ügy nem veri le a vételárat, mégis állít­ható: a Szlovákiában évekig uralkodó zűrzavaros gazdasági­pénzügyi viszonyok miatt még a legvonzóbb vállalatokat sem le­het gond nélkül jó áron magánosítani. LEVÉLBONTÁS Meddig még? Felháborító, hogy a parlament először jóváhagyta az étkezési utalványokról szóló törvényt. Nem tudom megérteni a képvi­selő urakat, ha mindig azt szaj­kózzák, hogy a kispénzű embe­rek érdekében döntenek, akkor minden döntésük miért mindig a bérből és fizetésből élőket sújtja? Meddig akarják a kommunista párt volt tagjai különböző utód­pártokba bújva megszabni, hogy mit ehetünk? A bérből és fize­tésből élők csak nagyon kicsi százaléka költi a jegyét alkohol­ra. Akik ezt megtehetik, azok ha­vi fizetése 25.000-30.000 koro­na, ezek dévajkodnak, züllenek a gasztrók árából. Sokan va­gyunk, akik munkaidejüket távol az éttermektől töltik el. Talán a képviselő urak értünk küldik a határba szolgálati kocsijukat? Borzasztó látni a parlamenti köz­vetítéseket. A parlament félig üres, a másik fele vagy alszik, vagy egymást szidja. Mint egy rossz kabaré. Még annyit a ked­ves olvasóhoz, hogy ne tessék visszasírni a kommunistákat. Itt vannak mind egy szálig. Ki az egyik, ki a másik pártban. Ők már gazdagok, nekik már rég undorító a múlt. Éppen ők bün­tetnek most is bennünket. Ked­ves olvasó, mutasson egyetlen volt kommunista vezetőt, akinek csak csákány és lapátjutott, és amellett tengeti koszos életét? Ugye, ugye? Fehábon'tó! Bőgi Géza Dunaszerdahely TALLÓZÓ SME Váratlanul találkozott Vladimír Že­­leznývel Mikuláš Dzurinda. A szlo­vák kormányfő szerint főleg a sajtó helyzetéről beszélgettek a Nova tu­lajdonosával; ugyanakkor fontos­nak tartotta hangsúlyozni, hogy csak úgy összefutottak. Železný kö­zölte: egyebek között arról is be­széltek, hogy a TA3 hírtelevízió ké­pes lesz-e életben maradni. HOSPODÁRSKE NOVINY Ötvenkét T-72 típusú tankot igé­nyel a szlovák hadsereg a ha­derőreform Model 2010 nevű ter­vezetének teljesítéséhez - közölte a védelmi miniszter a lapnak adott interjúban. Jozef Stank bevallotta: még nem dőlt el, hogy a moderni­zált harckocsikat hogyan szerelik fel. Hangsúlyozta: a NATO-csatla­­kozás után fokozatosan csökkentik majd a járművek számát, a tanko­kat Aligátor típusú páncélozott járművek váltják fel. A szállító cég azonban nem képes teljesíteni a szerződésben foglaltakat - fogal­mazott Stank. Botrányok a cseh hadseregben - legutóbb a repülők magasságmérő műszereinek beszerzése körül merültek fel kételyek Felső körökhöz vezető szálak Nem szűkölködik botrányok­ban a cseh hadsereg. A leg­újabb múlt csütörtökön rob­bant ki, amikor kiderült, hogy František Padelek, a lé­gierő parancsnoka már jó egy héttel korábban megtil­totta a MiG-21-es és az L-59- es típusú katonai vadászgé­pek repülését, műszaki problémákra hivatkozva. KOKES JÁNOS A betiltás konkrét oka, hogy komoly kétségek merültek fel a repülőgépek magasságmérő műszereinek meg­bízhatóságával kapcsolatban - pon­tosította az intézkedés okát Milan Repka, a védelmi tárca szóvivője. A sajtó úgy tudja, hogy az ügy hátte­rében a hadsereg beszerzéseivel összefüggő, széles körű és példátlan botrány áll. A Právo azt írta, hogy bizonyos személyek 1997-98-ban a háttérből befolyásolták a magasság­mérő műszerekre kiírt beszerzési pályázatot, aminek következtében olyan műszerek kerültek a gépekbe, amelyek minősége legalábbis meg­kérdőjelezhető. Az illetők a manipu­lációért állítólag több százezer koro­nát kapnak. Az ügyet a belügymi­nisztérium és a titkosszolgálatok is vizsgálják, s a Právo úgy tudja, hogy a korrupciós botrány szálai magasra vezetnek, s rövidesen több személyt is őrizetbe vesznek a hatóságok. A harci gépek repüléseinek leállítá­sa nagyon kényes ügy, s mint utóbb kiderült, a döntés meghozatala előtt a védelmi miniszter az intézkedést megvitatta Václav Havel államfővel, illetve Miloš Zeman kormányfővel is. Ezekről a megbeszélésekről azonban nem szivárgott ki semmi. A hatóságok utólag csak annyit közöl­tek, hogy a harci gépek repülései­nek betiltása ellenére is megol­dották a cseh légtér védelmét. A til­tás alól csak néhány gép kapott ki­vételt, egyebek között azok, ame­lyek a dél-csehországi temelíni ato­merőművet védik. Martin Hádek vizsgálóbíró hétfőn elismerte, hogy a hadsereg zavaros beszerzési ügyeit már két éve elemzik az ille­tékes hatóságok, de részleteket nem volt hajlandó elárulni azt állít­ván, hogy a rendőrségi munka vár­hatóan csak a jövő tavasszal ér vé­get. A hatóságok egye-lőre senki el­len nem indítottak büntetőeljárást. Hádek szerint mintegy húsz sze­mély - katonák és civüek egyaránt -van a gyanúsítottak listáján, még­pedig a hadsereg beszerzési osztá­lyáról, a vezérkarból, a védelmi tárcától és a vállalkozói szférából. Jaroslav Tvrdík védelmi, illetve Sta­nislav Gross belügyminiszter nem voltak hajlandóak nyilatkozni az ügyről, azt állítván, hogy a vizsgála­tok még folyamatban vannak, ezért korai lenne véleményt mondani. TVrdüc kijelentette, a sajtóban meg­jelent tényeket nincs módjában sem megerősíteni, sem cáfolni. A Mladá Fronta Dnes szerint nem zárható ki, hogy az elmúlt években történt légi balesetek egy része mö­gött éppen a magasságmérő meghi­básodását kell keresni. E balesetek­ben legalább három püóta vesztette életét. A védelmi miniszter elismer­te, hogy a magasságmérő műsze­rekkel valóban vannak problémák, de szerinte az még nincs bizonyítva, hogy a baleseteket valóban ez okoz­ta volna. A műszereket gyártó Mik­­rotechna Modrany a hírekkel kap­csolatban meglepetésének adott hangot, s azonnal elutasította a bí­rálatokat. Jan Stanek vezérigazgató szerint a műszereket évek óta gyárt­ják úgy a cseh hadsereg, mint más külföldi megrendelők számára is, s eddig alapvető kifogásokat senki sem emelt. Az igazgató leszögezte, hogy cégének a műszerekre nyugat­európai és amerikai minőségi minő­sítése is van. Katonai szakértők sze­rint nem érdemes találgatásokba bocsátkozni, meg kell várni a vizs­gálatok befejezését. Az elmúlt évti­zedben több mint egy tucat légi bal­esete volt a MiG-21 és az L-59-es va­dászgépeknek. Ezeknek a balese­teknek nyolc halottja - kivétel nél­kül pilóták - és több súlyos sebesült­je volt. A prágai sajtó az elmúlt években számos esetben bírálta a védelmi tárcát a beszerzések ádáthatatlan­­sága, illetve hibái miatt. Talán vé­letlen, talán nem, hogy a beszerzé­sek körüli botrányok nagyobb része éppen a légvédelmet érinti. Néhány éve a cseh hadsereg például 150 millió koronáért olyan hibás ejtőer­nyőket vett, amelyeket sosem lehe­tett használni. Kiderült ugyanis, hogy a VTP- 100-as ejtőernyők nem biztonságosak, mert nem mindig nyílnak ki. Azóta is a raktárban po­rosodnak. Egy másik esetben a had­sereg hibás rotorokat vett az Mi-24- es helikopterek számára az egyik Budapesttől eltérően Prága nem bérelné, ha­nem megvenné a gépeket. szovjet utódállamtól. Ezeket a roto­rokat sem lehetett használni, mert a szakértők szerint könnyen a gép zuhanását okozhatták volna. Ha­sonló módon problémák vannak az L-159-es hangsebességen aluli új vadászgépekkel is, amelyekből rá­adásul még sokat is rendelt a had­sereg, s ma már nincs pénze a gé­pek megfizetésére. A cseh kormány ezért a svéd-brit BAE/SAAB kon­zorciummal próbál megállapodni, hogy segítsen eladni 36 darab L- 159 típusú gépet külföldön. A Lido­­vé noviny úgy értesült, hogy a kor­mány nyomást fejt ki a konzorcium­ra: csak akkor hajlandó megvenni tőle a Gripen szuperszonikus va­dászgépeket, ha segít az említett gépek eladásában. Bár a beszerzések körül a hadsereg­ben évek óta komoly hiányosságok vannak, amelyeket a sajtó rendsze­resen megszellőztet, rács mögé mégis csak kivételesen kerül valaki, mert a konkrét bizonyítékok be­szerzése igen nehéz. A legutóbbi ilyen eset 1998-ban történt, amikor is a hadsereg élelmezési versenypá­lyázatát próbálta meg kihasználni a maga érdekében egy magas rangú katonatiszt. Megzsarolta a „Zeman a Zeman” céget, hogy felbontja a hadsereg élelmezéséről vele kötött szerződést, ha nem kap 300 ezer koronát. A cég vezetése azonban feljelentette a tisztet, akit aztán a pénz átadásakor rajta is kaptak, s börtönbe került. A jugoszláviai bel­ső háborúkkal összefiiggésben pe­dig kiderült, hogy a különféle nem­zetközi missziókban tevékenykedő cseh tisztek - több tucat személy - rendszeresen meghamisították hor­vátországi és boszniai szolgálati út­jaik elszámolását. Ezen meggazda­godni biztosan nem lehetett, de mi­után nyilvánosságra került az ügy, az érintettek egy része elhagyta a hadsereget. A cseh légierő püótái egyébként gyakran panaszkodnak a gépekre, mert a műszaki problémák eléggé gyakoriak. Nemrégiben például azért zuhant le Dél-Csehországban egy katonai helikopter, mert a műszerek nem mutatták ki, hogy el­fogyott az üzemanyag. Csak a sze­rencsének köszönhető, hogy a bale­set során senki sem halt meg, meri az üzemanyag éppen a leszállás: manőver idején fogyott el. Valószínű, hogy ezek a problémák ií közrejátszanak abban, hogy a csel kormány Budapesttől eltérően neir bérelni akarja az új hangsebességer felüli vadászgépeket, hanem me; akatja venni őket. Ebben až ügyber a legújabb hírek szerint decembe: 10-én dönt a cseh kormány, mégpe dig várhatóan a BAE/SAAB gyártót ta Gripenek javára. Az USA nem nyerheti meg a globális terrorizmus elleni háborút, míg el nem távolítják a hatalomból Szaddám Huszeini Afganisztán mint Irak „modellezése”? MTI-JELENTÉS A Pentagon által követett irányvo­nal vezető beosztású alakítói olyan, Irak elleni akciókról folytatnak egy­mással megbeszéléseket, amelyek az Afganisztán elleni fellépést tük­röznék, légicsapásokkal, különleges műveleti erőkkel, a szárazföldi har­cokat megvívó helyi erők igénybe­vételével - írta a katonai kérdések­ben rendszerint jól tájékozott The Washington Times. A lap tudomása szerint a terrorizmus elleni fellépés Irakra történő üyen kiterjesztését támogatja Paul Wolfowitz amerikai védelmi miniszterhelyettes. Wolfo­witz azt vallja: az USA nem nyerheti meg a globális terrorizmus elleni háborút mindaddig, amíg el nem tá­volítják a hatalomból Szaddám Hú­széin iraki diktátort. A lap tudomá­sa szerint Donald Rumsfeld védelmi miniszter is „érdeklődést mutat” a terv iránt. Tisztviselők a washingtoni lapnak azt mondták: a Pentagon olyannyi­ra elégedett az Afganisztánban kö­vetett stratégia működőképességé­vel, hogy szakértői azt vizsgálják, miként lehetne ezt a stratégiát Irak­kal szemben is alkalmazni. Minded­dig azonban sem a Pentagon csúcs­­vezetése, sem George Bush elnök nem hagyott jóvá a terroristaellenes harc keretében Irak ellen irányuló csapásokat tartalmazó terveket. A fellépés „afganisztáni modelljé­nek” három összetevője - a légicsa­pások, a különleges erők és a helyi erők - közül a harmadik kompo­nenst, a mozgósítható helyi erőket Irak esetében a kurdok, valamint a bagdadi rezsimmel szemben álló különböző síita és szunnita csopor­tok alkothatnák a washingtoni el­képzelések szerint. Irak azonban - ismerik el az amerikaiak - sokkal keményebb ellenfélnek bizonyul hat, mint az afganisztáni tálibok. A The Washington Times szerül Colin Powell külügyminiszter a egyetlen a kormányban, aki úg) mond semmi olyan katonai tervre nem akar tudni, amely Szaddár Húszéin megbuktatását célozni Condoleezza Rice nemzetbiztonsi gi tanácsadónő szerint számos ok van annak, hogy Irakra figyelni kel Bush elnök pedig a minap sürgeti Bagdadot, hogy engedje vissza z országba a nemzetközi fegyverze ellenőröket, ellenkező esetbe „majd meglátja”, hogy mi történi

Next

/
Oldalképek
Tartalom