Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-29 / 297. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 29. Családi Kör Egy pap, egy kapucinus és egy vak jó humora Egy bizonyos pap egyszer paripaháton ment egy mezővárosban. Midőn a városbíró meglátta, tehát csúfságul monda néki: „Krisztus Urunk nem járt ám kevély paripán, hanem szamárháton!” Erre felele a pap: „Én örömest vennék magamnak egy szamarat, hogy azon járhatnék, de igen nehéz találni azóta, hogy a tanácsba beveszik őket...” ❖ ❖ ❖ Egy nemesember utazott két kapucinussal. Egyszer egy vízfolyáshoz értenek, hol a víz elhordotta a hidat. Az egyik kapucinus fráter meg akará tisztelni a nemesembert, és minthogy ő mezítelen lábbal volt, felvevé a nemesembert hátára, hogy általvigye. Midőn már feléig vitte, igen nehéz volt. Goromba sem akart lenni, azért kérdé tőle, hogy pénz van-é nála. „Igenis vagyon” - monda a nemesember. „Oh, jaj! - monda erre a fráter. - Énnékem nem szabad pénzt hordozni, mert azt a mi regulánk keményen tiltja!” így a víznek közepette levetette a nemesembert hátáról. Egy vak ember megyen éjszaka az utcán. Az egyik kezében korsó vizet, a másikban pedig egy lámpást viszen. Egy ifjú ember előtalálván őtet, megfogja kaijánál fogva, mondván: „Ugyan bolond vagy te, már mit használ néked a lámpás, holott néked mind nap mind éjszaka egy!” Erre így felel a vak mosolyogva: „Én a lámpást nem magamért hordozom, hanem olyan bolondokért, mint te vagy, hogy belém ne ütközzenek, és a korsómat el ne törjék.” (Kónyi János anekdotái) GYEREKSZÁJ A ragadozó csiga Szombat kora délelőtt. Apósomék hétvégi kertjében segítek a gyom elszaporodását visszaszorítani a kiadós esők után. Velem van az aranyosan selypítő két és féléves aprócska lányom is, aki nagy szakértelemmel formázza a kalácskákat a számára kialakított minihomokozóban. Egyszerre odatipeg hozzám. -Apúúú?- Tessék, kicsim.- Üde, a csida arc jadadozsó ájjat? Felnőtt nyelvre lefordítva, csemetém abbéli észrevételére kérdezett rá, miszerint a csiga az ragadozó állat volna.- Miből gondolod, kislányom? - kérdem meglepve.- Mejt mikoj másik, ott mindid jadad. (Mert mikor mászik, ott mindig ragad.) Ó, a nyiladozó gyermeki értelem bájos logikája! Leányomnak akkor már gyakran meséltem a természetről, az élővilágról, s most a levélhez tapadó csiga látványát szöszke kis fejében összekapcsolta a ragadozó állat fogalmával. Mielőtt elmagyaráztam volna neki, mi is a helyzet a csiga „ragadozását” illetően, össze-vissza csókoltam maszatos kis pufók arcát, (recs) RÉGEN VOLT SZILVESZTER Pepik, avagy mire jó a nagyothallás? SZTRECSKÓ RUDOLF V‘"""| alahol Csehországban I történt, még 1969-ben I vagy 1970-ben. Az I egyik nagy gyár vezetősége kitalálta, hogy a termelés fokozása végett a karácsony és szilveszter közti időszakban a dolgozók csak kivételes esetben mehetnek szabadságra, a közbeeső négy-öt napot hasznos építő munkával fogja mindenki eltölteni. Persze, amint az lenni szokott, az efféle javaslat ezúttal sem a legmegfontoltabb vezetőktől származott, és az alkalmazottaknak egy ekkora gyárban nem tudtak megfelelő munkát biztosítani erre a rövid időre. Ezért aztán úgy foglalták el őket, ahogy tudták: általános nagytakarítást rendeztek, meg fejtágító politikai előadásokat szerveztek számukra. Az egyik délelőtt is egy ilyen előadásra terelték be a dolgozókat a gyár gyűlésteremnek átrendezett szerelőcsarnokába. Az előadó megkezdte beszédét, amelyben igen hevesen ostorozta a rendszer ellenségeit, és élénken ecsetelte a Szovjetunióval kötött örök barátság előnyeit, a ‘68-as események fontosságát stb. A gyári kollektívának volt egy Pepiknek becézett kedvence. Pepik hatalmas, majd két méter magas és másfél mázsás óriás volt, akiben rendkívüli termete ellenére galambszelídségű lélek lakozott, a légynek sem tudott volna ártani. Mindamellett nagyothalló volt, és ebből kifolyólag mindig nagyobb erővel használta öblös hangját. Ezúttal sem észlelt az előadásból egyebet halk mormogásnál, így egy idő után mellére esett a feje, és jólesően elszundított. Melós barettsapkája előtte hevert az asztalon. A közelben ülő kollégák, akik dohányoztak, huncutságból elkezdték cigarettájuk hamuját a sapkába pöckölni. Eltelt egy kis idő, Pepik megmozdult, félig felnyitotta a szemét, hogy körülnézzen, mi újság, bóbiskolhat-e tovább. Tekintete egyenesen a sapkájára esett, melybe épp akkor ütött bele kollégája egy jókora hamurudacskát. Szeme azonnal kerekre tágult, és a sapkájába meredve, a nagyothallók önkéntelen harsányságával elbődült:- Jdi se vysrát! Ami, ugyebár, finoman körülírva, magyarul annyit jelent, hogy eredj, és nyögd ki magadból a salakanyagokat. Az előadó - aki épp a Varsói Szerződés által 1968 augusztusában nyújtott „baráti segítség” helyénvalóságát, jogosságát magyarázta- megmerevedett, szája tátva maradt, egy darabig levegőt sem kapott. Majd hirtelen összecsapta a jegyzeteit, elkezdett hangosan méltatlankodni, hogy őt így még sehol sem sértették meg, és azzal a fenyegető ígérettel, hogy az esetet jelenti a kellő helyen, kiviharzott a legközelebbi ajtón. Elemi erővel tört ki a társaságból a röhögés, beleremegtek a csarnok falai. Az emberek felugrottak a helyükről, és odaszaladtak Pepikhez, hevesen rázták a kezét, a vállát veregették. Ó meg csak mosolygott szelíden, és nem tudta mire vélni népszerűségének ez újabb, fergeteges megnyilvánulását. Pepik, a kedvenc igazi szilveszteri hangulatot teremtett ott, a gyár tanácsteremnek kinevezett szerelőcsarnokában, valamikor 1969-ben vagy 1970-ben, karácsony és szilveszter közt, egy dolgos hétköznapon. HÁZI PRAKTIKA Buli után: takarítás A szilveszteri mulatozás közben előfordul, hogy kiborul a tál, kiömlik a bor, a kávé, vagy lecseppen az étel, esetleg a gyertya. Nem öröm! Sem a ruhán, sem a szőnyegen nem mutatnak jól ezek a foltok. íme, néhány jó tanács, hogyan lehet eltüntetni őket. Sör: A ruhát áztassuk ecetes vízbe, öblítsük ki mosószerrel, és olyan forró vízben, amilyet csak megenged az anyag, mossuk ki. Bor: A foltot azonnal szóljuk be bőven sóval. Ezáltal a folyadék felszívódik. Aztán az anyagot áztassuk be fél órára hideg vízben, végül mossuk ki. Ha szőnyeget kell tisztítanunk, puha szőrű kefével dörzsöljük a foltot. A ruhát azonnal tegyük hideg vízbe, és legalább 10 órán keresztül hagyjuk benne ázni. Majd szórjunk a foltra mosószert, és alaposan dörzsöljük az anyagba. Jól öblítsük ki. Kávé, tea: Hússzaft: Áztassuk be az anyagot kézmeleg mosószeres vízbe, aztán hidrogén-peroxiddal kezeljük. Áztassuk a ruhát hideg mosószeres vízben, vagy kezeljük vegytisztítóval. Ketchup: Gyümölcslé: A foltot szórjuk be sóval, majd öblítsük ki hideg vízben a ruhát. Magas hőfokon mossuk ki. Hideg vízzel mossuk le a foltot, majd áztassuk az anyagot mosószeres vízben. Mustár: Hideg vízben azonnal öblítsük ki a ruhát, majd folyékony mosószerrel mossuk ki. Cékla: Olaj: Tegyük az anyagot bő vízbe, majd kezeljük a foltot szesszel és ecettel. Ha továbbra is látszik a pecsét, használjunk zsíroldó vegyszert. Zsír, vaj: Olyan forró vízben mossuk ki az anyagot, amilyenben csak lehet, vagy tegyünk a foltra folttisztítót. Ha forró zsír cseppen a ruhára, folyékony mosószerrel mossuk ki, és öblítsük át többször. Gyertya: Először is hagyjuk kihűlni a viaszt, majd kaparjuk le. Ezután tegyünk itatóspapírt az anyag mindkét oldalára, ahol a folt esett, és forró vasalóval simítsuk át többször, míg a zsíros pecsét teljesen fel nem szívódik. (nagys) NEM CSAK IGÉVEL ÉL AZ EMBER Harcsa tejszínes gombamártással Hozzávalók: 4 egyenként kb. ^ 15 dkg-os harcsavagy tengerihal-filé, só, 6-7 dkg liszt, a sütéshez: 5-6 evőkanál olaj, a mártáshoz: 1 kisebb vöröshagyma, 5 dkg vaj, 30 dkg csiperke, 2 csapott evőkanál liszt, 1 csapott kiskanál ételízesítő por, fél mokkáskanál őrölt bors, 2-2 dl tejszín és víz. Elkészítése: A halfilét besózzuk és félretesszük, amíg a mártást elkészítjük. Ehhez a hagymát lehéjazzuk, finomra aprítjuk, majd a vajon megfonnyasztjuk. A gombát is megtisztítjuk, fölszeleteljük, a hagymához adjuk, kevergetve 3-4 percig pirítjuk, meghintjük a liszttel, és még 1 percig a tűzön hagyjuk. Ezután az ételízesítővel meg a borssal fűszerezzük, a tejszínnel és a vízzel fölöntjük. Kevergetve 2-3 percig forraljuk, ezalatt a leve mártásszerűen besűrűsödik. A halat lisztbe forgatjuk és a forró olajban oldalanként kb. 3-3 perc alatt megsütjük. Jól lecsöpögtetjük, majd tálaláskor a forró gombamártással leöntjük. Zúzott fokhagymával ízesített burgonyapüré illik hozzá köretnek, amit reszelt sajttal is meghinthetünk. Aki idegenkedik a fokhagymától, el is hagyhatja. Diós, mákos bejgli Hozzávalók a tésztához: 500 g liszt, 250 g vaj vagy margarin, 2 tojás, 20 g élesztő, 1 evőkanál porcukor, 5 dl tejföl, só, a kenéshez 1 tojás. Diótöltelék: 200 g darált dió, 200 g porcukor, fél dl tej, 20 g vaníliás cukor, 50 g rumba áztatott mazsola. Máktöltelék: 200 g darált mák, 200 g porcukor, 1 citrom leve és reszelt héja, fél dl viz, 50 g rumba áztatott mazsola. Elkészítése: A tésztát lehetőleg előző este készítsük el, és fóliába csomagolva a hűtőben pihentessük. A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a meglangyosított tejfölben a cukorral felfuttatott élesztőt, egy csipet sót, a tojásokat. Simára kidolgozzuk, cipót formálunk belőle. Másnap átgyúrjuk, 2 részre osztjuk, vékony téglalap alakúra nyújtjuk. A töltelékhez felmelegítjük a tejet, illetve a vizet, majd belerakjuk a felsorolt hozzávalókat. Kihűtjük és megkenjük vele a tésztalapokat. Lazán feltekerjük, kivajazott, lisztezett sütőlapra rakjuk, a végeket lenyomkodjuk vagy aláhajtjuk. A tészta tetejét megkenjük tojássárgájával. Fél óra pihentetés után megkenjük tojásfehérjével. Majd újabb félórás pihentetés után hústűvel megszurkáljuk, hogy ne repedjenek szét. Előmelegített sütőben 180 fokon 30-40 percig aranybarnára sütjük.
