Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-28 / 296. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 28. KOMMENTÁR Titkosított buksza TÓTH MIHÁLY A Bezzeg Nyugaton c. legendáriumban olvasható, hogy civilizáltabb országokban azt tekintik normálisnak, ha ugyanannak a vállalatnak, intézménynek évtizedekig egymás tőszomszédságában dolgozó munkatársai legfeljebb csak sejtik, mennyi a másik fizetése. Valahol elhatározták, nálunk is meghonosítják a nyugati módit; titkossá nyilvánítják a kormány tagjainak jövedelmét. Két oka lehet ennek. Vagy az, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal attól tart, a brüsszeli, strassbourgi, párizsi szalonok valamelyikébe vetődött szlovákiai minisztertől laza társalgás közben vendéglátójának felesége megkérdezi: euróra átszámítva mennyit tesz ki havonkénti tiszteletdíja. Szlovákiára nézve blama lenne, ha nem létezne e téren is diplomatikus megoldás. Ja kérem, ha államtitok, az mindjárt más - mondaná megértőén mondjuk egy brit miniszterné. De nem mondja. Nyugati szalonokban pénzről beszélni, ráadásul hölgy jelenlétében, illetlenség. A miniszteri bugyellárisok titkossá nyilvánításának másik oka az lehet, hogy a „szlovákiai szalonokban” a szilveszteri duhajkodás bevezető szakaszában a hölgyek és urak nem azt elemzik, hogyan vezényelte a karmester a karácsonyi koncertet. Nem is azon évődnek, hogy Novákné új nercbundájának szőrméjét házinyúlból képezték át nerccé. A „szlovákiai szalonokban” ilyenkor, karácsony tájékán az a kérdések kérdése, miből tellett Nováknak arra, hogy feleségének nercbundát ajándékozzon. Számos húzása volt 2001-ben a szlovákiai államvezetésnek. A miniszteri fizetések titkosításának szándéka ugyanabba a vonulatba tartozik, amelybe pl. az egyik baloldali képviselőnek az alkalmazotti ebédjegyek felhasználásának megreformálásáról szóló tervezete is szervesen beilleszkedik. A hangsúly ezúttal azon van, hogy: baloldali. A baloldali pénzügyminiszter is megszavazta. Politikusaink jelentős részének halvány fogalma sincs arról, mi foglalkoztatja potenciális voksolóikat. Az ebédjegyek felhasználása körüli felháborodást sikerült pacifikálni; a javaslat lekerült a napirendről. A „mennyi a miniszter jövedelme?” témájú találgatások azonban állandóan szóbeszéd tárgyát képezik. Minél sanyarúbb a plebsz sorsa, annál inkább. Még akkor is, ha a kincstár havonta és fillérre pontosan közzéteszi, melyik miniszter mennyi fizetést vett fel. Hát még ha megvalósul a főhivatalnokok járandóságának titkossá nyilvánítása! Ez a garnitúra mindenáron csúfosan el akarja veszíteni a jövő évi választásokat? JEGYZET Vadkeleti bevásárlás MOLNÁR IVÁN Harc a parkolóhelyért, versenyfutás a bevásárlókocsiért, tolakodás, káromkodás, olykor még pofonok is -ilyen a fogyasztói kultúra a szlovákiai szupermarketekben. Egy-két éve még élt bennünk a remény, hogy a nagy nyugati üzletláncok megjelenésével a bevásárlás is „nyugatiasabbá” válik. Várakozásunkat erősítette a masszív reklámkampány is. A sajtó minden egyes új üzletközpontról, mint a nyugati civilizáció fellegváráról adott számot. Megszűnik a sorbanállás, az utazás, az idegeskedés, az áruhiány és a pocsék termék, mindent egy helyen, akciós áron - halljuk még ma is nap mint nap a reklámszöveget. Fedezze fel a vásárlás örömét - teszik hozzá szerényen, hogy hívó szavukra ezrek tolakodjanak megbabonázva a szupermarketek előtt. A karácsonyi bevásárlási láz csak fokozza az egész éves őrületet. Kit érdekel üyenkor, hogy akár egy órát is várni kell, míg felszabadul egy parkolóhely? Hogy egy újabb félórába kerül, míg sikerül megszereznünk a túlméretezett bevásárlókocsit, amit úgysem töltünk tele, és ami csak arra jó, hogy egymás lábát tiporjuk. Hogy az üzletlánc egyenruhájába bújtatott, üzletesnek álcázott, fontos képpel fel alá futkosó alkalmazottak egyike sem tud segíteni, ha valamit képtelenek vagyunk megtalálni? Hogy a pénztárak fele zárva van, amikor a működő egy-kettőnél hosszú sorok kígyóznak? Valószínűleg senkit. Az üzletlánc tulajdonosa örül, hogy a pénzét nem kell a minőségjavítására fordítania, hiszen jól tudja, a vadkeleti népség ezt nem igényli. Őket csak az akcióval lehet megnyerni. Akciós ár - a bűvös varázsszó, amivel nálunk egyelőre mindent el lehet adni, a rohadt zöldségtől kezdve a nyugaton kiszuperált számítógépig, hogy aztán másnap rájöjjünk, a sárid kisboltban „nem akciós áron” jóval olcsóbban bevásárolhattunk volna. Ennek ellenére mi legközelebb is a szupermarketben vásárolunk, azzal nyugtatgatva magunkat, hogy ha a szomszéd is ott vásárol, biztos megéri. És hogy baj van a minőséggel? Tudjuk, de nem szólunk. Miért épp én vigyem el a balhét? Negyven év során beidegződön reakciók a karácsonyi bevásárlásnál. Mi üyenek vagyunk, és talán már üyenek is maradunk. WWW.UJSZO.COM Olvasóink online fóruma ♦ Elszomorító, hogy mennyi pénzt dobunk ki bóvlikra karácsonyi ajándékozás címén, miközben például Etiópiában hétezer leprás él összezsúfolva egy telepen, kezelésüket pedig néhány száz koronából meg lehetne oldani. Többet kellene foglalkozni az éhezőkkel is. Ha nem gondolunk rájuk, attól még léteznek! Szomorú bohóc ♦ Nincs igazad. Attól még, hogy Tanzániában nincs mit enni, nem muszáj lógatni az orrunkat. Fatalista módon is fel lehet fogni az egészet: ennek így kell lennie. Valaki az USA-ba születik és holtra tömheti magát étellel, valaki meg Afrikában és egy kanál rizs jut neki naponta. Mellesleg, Szomorú bohóc, te hány lepráson segítettél már? Hány koldus életét tetted boldoggá? Dzsoki Júing ♦ Mindketten nagy szamarak vagytok - bár ez az én külön bejáratú véleményem. Tény, hogy rengeteg bóvlira költünk hasznos dolgok helyett, ám azt sem kell elfelejteni, hogy ez a kapitalista világrend alapja. Mármint a pénz állandó körforgása. Egyébként nemrég olvastam, hogy egyre csökken az éhezők száma: az ENSZ azért csinál valamit, ha nem is látszik. Jessica A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Annyi a piás képviselőnk, hogy a jövő évtől igazán megszavazhatnának egy kis anyagi támogatást az alkoholistáknak! (Peter Gossányi karikatúrája) A külügyi bizottság nyilatkozatának célja negatív jelzést küldeni Magyarországról Határtalan cinizmus A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa külügyi bizottságát nem tekinthetjük gittegyletnek, hiszen tagjai demokratikus választások után kerültek a tisztségbe, jelen feladataik közül kimagaslik az EU-ba való integrálódás útjának az egyengetése. SOÓKY LÁSZLÓ Most nem szeretnék a magyar státustörvénnyel foglalkozni, kizárólag a külügyi bizottság nyüatkozatára reagálnék, mivel ez a szöveg olyan magasfokú cinizmusról tesz tanúbizonyságot, ami nehezen összeegyeztethető a nemzetközi diplomácia gyakorlatával. A bizottság ugyanis nyilatkozatában arra a Párizsban aláírt magyar-szlovák alapszerződésre hivatkozik, amelyet a szlovák törvényhozás elfogadott törvényei által bizonyíthatóan több esetben megszegett. Az Alapszerződés 15. cikke foglalkozik a két ország területén élő „nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek” jogaival, és rögzíti, hogy a szerződő felek e tekintetben az Európa Tanács Keretegyezményében, az EBEÉ koppenhágai találkozójának dokumentumaiban, az ENSZ Közgyűlésének 135/47. számú nyilatkozatában, az ET 1201-es ajánlásában foglaltaknak megfelelően járnak el. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai érvényesítésének ellenőrzésére „ajánlási jogokkal felruházott” vegyes bizottság létrehozását javasolják. Mivel nincs okunk kételkedni a Magas Szerződő Felek következetességében, abban sem kell kételkednünk, hogy az ellenőrzésre hivatott vegyes bizottság megalakult, és rendszeresen ellenőrzi az Alapszerződés mindkét oldalú betartását. Ha ez így van, nyilván csak véletlenül kerülte el a Magyarországot képviselő tagok figyelmét az, hogy Szlovákiában ma is érvényesek a beneši dekrétumok, hogy a kárpótlási és földtörvény magyarellenes, hogy a szlovákiai magyar katolikusoknak ma sincs püspökük, hogy a szlovák alkotmány megkülönböztet államalkotó nemzetet és nemzetiségeket, hogy a nyelvtörvény diszkriminatív és a gyakorlatban használhatatlan, hogy a közigazgatási reformról rendelkező törvény nemzetiségellenes, a felsorolás viszont korántsem teljes. A magyar külügyminisztérium vagy akár a kormány is kellő bátorsággal felvértezve ezt a hiányosságot akár egyetlen hivatalos jegyzékben is pótolhatja, tudván, hogy a szerződés csak akkor érvényes, ha mindkét fél betartja. Súlyosabbnak vélem azokat a kérdéseket, amelyeket éppen a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa külügyi bizottságának tagjai és EP-képviselői megrendítő cinizmussal és ma már vérszemet kapva hanyag eleganciával kezelnek mind az EP-ben, mind az összes nemzetközi fórumon, sok esetben sajnos a szlovákiai magyar politikusok hathatós támogatásával. Felelősséggel és dokumentumokkal alátámaszthatón állítom, hogy a Peter Weiss vezette csapat számos esetben félretájékoztatta az EP-t, különös tekintettel az oktatásügyre, a kulturális szférára, a nemzetiségek szlovákiai helyzetét illetően, de a környezetvédelem területén is. Mivel az EP-ben elhangzott részigazságokat még az ott ülő szlovákiai magyar képviselők sem kérdőjelezték meg, az EP szinte fenntartások nélkül fogadta el a Szlovákiáról szóló országjelentéseket. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a beneši habitussal rendelkező Weiss kihasználva a szlovákiai magyarok lojalitását és visszaélve a magyar külügy toleranciájával, most kedvezőnek ítéli az időt a státustörvény megtámadására. Ez a praktika azonban csak látszólag irányul a státustörvény ellen, a valós cél Magyarország EU-s csatlakozási esélyeinek a rontása. Ez a folyamat nyomon követhető, elég csak Eduard Kukán külügyminiszter Magyarországgal kapcsolatos nyilatkozatait egymás mellé rakni. A külügyi bizottság nyilatkozata egy nagyon veszélyes tendencia részeleme, amit mindenképpen kezelni kell. Arra kellene ösztönöznie az MKP felelős politikusait, hogy végre megszólaljanak és nyilvánosságra hozzák azon saját dokumentumaikat, amelyek esetleg csökkenthetik a külügyi bizottság tagjainak önbizalmát még annak az árán is, hogy megnyitja a koalíciós szerződést, amit már a jelenlegi kormánykoalíció minden más tagja megszegett. Azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy a bizottsági nyilatkozat ajánlói között kormánykoalíciós frakciókat is találunk. Elvi kérdésről van szó, ugyanis a nyilatkozat szerzőinek kizárólag az a fontos, hogy feszültséget szítsanak, hogy negatív jelzéseket küldejenek Magyarországról az EU felé. Ez az inkorrekt játék viszont rólunk, szlovákiai magyarokról is szól, tehát önvédelemből kell megszólalnunk, annak az árán is, hogy esetleg be kell ismernünk egy-egy korábbi tévedésünket. A szerző a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Választmányának elnöke TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A jelenlegi kormány pozitívuma, hogy nem problémaként vagy veszélyforrásként kezeli a magyar nemzeti kisebbséget. Megdöbbentő viszont, hogy a fontos politikai döntéseknél milyen nagy szerepet játszik a nemzetiségi gyűlölködés - fogalmaz a Nový čas jegyzetírója. A nacionalizmus egyik megnyilvánulása a közigazgatás területi felosztása. Ezt még a Mečiar-kormány alakította ki, ügyelve arra, hogy az egyes kerületekben minél ltisebb legyen a magyar ajkú lakosság részaránya. Hasonló elv alapján alakították ki a járásokat is - emlékeztet a cikkíró. A helyi önkormányzati választások során is nagy szerepet játszott az elv: megakadályozni, hogy „a magyarok” túl nagy hatáskörhöz jussanak. A „megelőző” intézkedések ellenére számos politikus félt, hogy Nyitra vagy Nagyszombat megyében az MKP győz - fogalmaz a cikkíró. A választókat abszurd kijelentésekkel próbálták rábeszélni az MKP jelöltjeivel szembeni passzív hozzáállásra. NÁRODNÁ OBRODA Kétségkívül kudarcot vallott mindkét szlovák nemzeti párt a megyei önkormányzati választásokon - írja a napilap. Sem Ján Slota, sem Anna Malíková pártja nem tudta megszerezni az áhított támogatottságot. Emellett Malíková pártelnöki széke erősen inog. Bár nem lehet túlbecsülni a csacai és a breznóbányai SNS-alapszervezetek felszólítását Malíková azonnali távozására, a tagok fogyó türelme és a bukástól való félelem jelentősen veszélyezteti az SNS elnökének pozícióját. Malíkovára rendkívül erős nyomás nehezedik, egyre többen követelik a két párt egyesítését. A lap szerint azonban ha Malíková maradna a pártelnöki székben egészen a jövő őszi választásokig, akkor az nemcsak a HZDS és a Smer, hanem a jelenlegi kormánypártok számára is jó hír lenne. PRAVDA Figyelemre méltó módon úszkál a nemzetközi kapcsolatok tavacskájában a Smer elnöke - fogalmaz a Pravda jegyzetírója. Robert Fico számára nincs az a terület, amelylyel kapcsolatban ne nyilatkozna. Ahogy egy vérbeli ellenzéki politikushoz illik, mindenért a mostani kormányt hibáztatja. A múltkor például felszólította a kabinetet, indítson vitát az Európai Unió (EU) jövőbeli formájáról, holott ez már rég nyitott kérdés. Szlovákiában már működik az úgynevezett nemzeti konvent, amelynek ez az egyik feladata. Ha Fico is helyet kapna benne, talán előterjeszthetné saját elképzeléseit Európa jövőjéről. Legutóbbi kijelentése - Dzurinda kormánya rángatja Szlovákiát egy európai szuperállam felé, amelyet központilag irányít Brüsszel - arra enged következtetni, hogy átgondolt tervei vannak a kérdés megoldását Uletően. Nem szabadna viszont megfeledkeznie arról, hogy minden szavát külföldön is elemzik. LEVÉLBONTÁS Megalázni, diszkriminálni Bizony nagy gondban lesznek a .javasló szervezetek”, ha erkölcsi, lelkiismereti alapon dönteniük kell majd, hogy kinek ítéljék oda, és kit tanácsoljanak el a magyarigazolványtól. Nagyon óvatosan kell majd eljárniuk, ha nem akarnak embereket megalázni, esetleg diszkriminálni embereket. Viszont egyedüli értelme az ajánló szervezeteknek csak akkor van, vagy lesz, ha azon a bizonyos megmérettetésű rostán megszűrik a státusigazolványt igénylőket. Máskülönben teljesen felesleges lenne működtetni a jóváhagyó irodákat, illetve finanszírozni működésüket... „Óhatatlanul eszembe jutnak a vegyes házasságban élők és gyermekeik, akik az esetek 90 százalékában szlovák iskolába járnak. Vagy - ami még rosszabb - a magyar szülők szlovák iskolába íratott csemetéi. Ök milyen erkölcsi jogon kérvényezik majd a magyarigazolványt?” Az idézett sorokat az Uj Szóban olvastam, és egy picit megdöbbentem, mert nyomban prágai, nyugdíjas, ezredes barátom jutott eszembe, kinek fia bizony elfelejtett magyarul. A délceg mérnökember szégyenkezve vallotta be, gyermekkorában ugyan bírta a magyar nyelvet, de mára csak néhány szó vagy mondattöredék maradt meg emlékezetében; okmányaiban magyar nemzetiség szerepel. Mi legyen vele, ha kérvényezi a magyarigazolványt? Egy másik eset Királylehotához, nagy szobrászunk, Stróbl Alajos szülőföldjéhez fűződik, ahol egy Szálkáról elszármazott magyar asszonnyal találkoztam. Férjhez ment a Vág felső folyásához, liptói emberek közé. Három lánya van, mind a hárman beszélik anyanyelvűket, tehát tudnak magyarul, pedig szlovák iskolába jártak. A sors érdekessége, hogy a legidősebbik lánya Ipolyszalkára került feleségnek. Lehet belőlük státusmagyar? Van egy szlovák festőművész barátom, Laci Berak, aki Trencsénben született. Róla annyit, hogy édesanyja Budapestről került Csák Máté várának tövébe. Laco barátom, akinek fél Budapest a rokona, beszél magyarul. Ha kérvényezné vagy netán kérvényezni fogja a státusigazolványt, mit mondanak majd neki? Bezárólag csupán annyit, hogy a példákból nyüván érzi a kedves olvasó, hogy nem a szlovák iskola mellett, vagy a gyermekeiket szlovák iskolába járató szülők érdekében ragadtam tollat, de szerintem el kellene kerülni, hogy az legyen a le számolások indoka, ki müyen nyel ven végezte tanulmányait. Nagyor jól tudjuk, hogy amikor a vegyes há zasságokban élők és gyerekeiké szlovák iskolába járató magyarol szavazataira van szükség - vagy ép pen rájuk voksolunk -, akkor na gyón szépen tudunk velük kommu nikálni, esetleg udvarolni nekik Ám, ha most valamit kaphatnának akkor a sor végére hajtjuk őkel vagy kiállítjuk a sorból. Nagyon szc morú és gyászos lenne, ha az embe rek csalódnának, kiábrándulnána a státustörvény fontosságából. Motesiky Árpád
