Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-27 / 295. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 27. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Oidipusz király 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 10.30, 14.30,17 Zoolander, a trendkívüli (amerikai) 19.30, 21.05 OBZOR: Bridget Jones naplója (amerikai) 16,18, 20 MLADOSŤ: Amélie cso­dálatos élete (francia) 17.30 Balladák (cseh) 15.45, 20 CHARITE CENTRUM: Jalla! Jalla! (svéd) 17, 19 Memento (amerikai) 20.30 Farkasok szövetsége (francia) 18 Mindenki másképp szereti (francia) 20.30 Amerika kedvencei (amerikai) 18.15 Bridget Jones naplója (amerikai) 17.45 Kelet-nyugat (francia) 20 Magányosok (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA: Balladák (cseh) 16,18, 20 TATRA: Kémkölykök (ameri­kai) 16,18 Harrison virágai (francia) 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14,17,20 ÚSMEV: Amerikai Pite 2 (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Jurassic park 3 (amerikai) 16.30 Amélie csodála­tos élete (francia) 19 GYŐR PLAZA: Amerika kedvencei (amerikai) 17.45, 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Atlantisz - Az elveszett biro­dalom (amerikai) 14.15, 16.15 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magyar) 15.30, 17.45 Dr. Szöszi (amerikai) 14, 16, 18, 20 Ere­dendő bűn (amerikai-francia) 15.15 Hamvadó cigarettavég (ma­gyar) 15,17.30,20 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) 14, 17, 20 Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 14., 16, 18, 20 Kéjutazás (amerikai) 20 Kémkölykök (amerikai) 13 Kutyák és macskák (amerikai) 13.15 Lovagregény (amerikai) 17.30, 20 Ne szólj száj (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Zoolander, a trendkívü­li (amerikai) 14.30,16.30,18.30,20.30 A kassai Új Nemzedék népi együttes 1961-ben alakult Idén lenne negyvenéves JUHÁSZ KATALIN Kassa. Ha élne, idén lenne 40 éves a kassai Új Nemzedék népi együttes. E tényre hívta fel lapunk figyelmét az együttes egyik alapítója és egyko­ri vezetője, Szakái László. Az Új Nemzedék 1961 márciusában ala­kulta helyi magyar gimnázium és a műszaki egyetem gépészmérnöki karának magyar nemzetiségű diák­jaiból. A húsztagú tánccsoport első koreográfusa Hemerka Olga zene­­tanárnő volt. Az együttes ismerke­dési lehetőséget, a szabadidő hasz­nos eltöltésének esélyét is jelentette, sok évtizedekig tartó, szoros barát­ság, és számos házasság szövődött a próbák alatt. Az együttesen belül később irodalmi és esztrádszínpad is működött, a műsorra tűzött örökzöld humoros jeleneteknek és korabeli táncdaloknak legalább ak­kora sikerük volt, mint a népi tán­coknak. Később énekkar is szerve­ződött Roskoványi László vezetésé­vel. Az Új Nemzedék évekig jófor­mán a semmiből működött, mivel nem kaptak rendszeres támogatást, ennek ellenére évente 15-20 fellé­pésük volt, útiköltségért, szállásért és vacsoráért szerepeltek a bodrog­közi termelőszövetkezetek rendez­vényein. 1965:ben kerültek az ala­kuló Kassa-Újvárosi Csemadok­alapszervezet védőszárnyai alá, a gimnáziumi osztálytermek helyett saját próbatermet kaptak, és sorra járták az országos rendezvényeket. Az Új Nemzedéket, melynek 1963- ban már száz tagja volt, Tózsér Ár­pád annak idején a legifjabb Ifjú Sziveknek nevezte. A csoportnak a hatvanas évek közepén nem volt konkurenciája Kassa környékén, 1971-ben elnyerték a zseh'zi orszá­gos fesztivál nagydíját, 1974-ben pedig egyedüli magyar együttes­ként eljutottak Poprádra, az orszá­gos folklórfesztiválra is. Az idősza­kos hullámvölgyek és gyakori veze­tőváltások ellenére az Üj Nemzedék egészen 1986-ig töredenül műkö­dött, bár akkorra a kassai Csermely kórus elcsábította az énekkar tagja­it. A csoport utolsó vezetői Richtarcsflc Mihály és Pribék Gábor voltak, akik a küencvenes évek kö­zepéig igyekeztek újjáélesztem az Új Nemzedék néptáncegyüttesét, ám a kassai magyar fiatalok már nem mutattak hajlandóságot a rendszeres munkára. A csoport gazdag múltját ma már csupán a kétkötetes krónika, valamint szá­mos újságcikk őrzi. Szakái László úgy véli, a jubüeumot illendő lenne méltó módon megünnepelni, hogy ne menjen feledésbe Kassa kultúrá­jának ez az értékes szelete. Derek szupermodell, a kifutók csillaga, aki egyre kevésbé látja szükségét az agytekervényei használatának - tompasága már a divat világában is legendás. A Zoolander, a trendkívüli című amerikai komédiát, melyet fő­szereplőként és rendezőként is Ben Stiller (jobbról) jegyez, ma mutatják be a hazai mozikban. (Archív felvétel) Vámbéry Ármin Küzdelmeim című memoárja a közelmúltban jelent meg a Lilium Aurum Kiadó gondozásában Élethalálharc és keresett kaland (Archív felvétel) Megható az a következetes­ség, ahogyan saját életpályá­ját, a self-made-man feltö­rekvésének, fogcsikorgató küszködésének és sikereinek történetét elénk tárja Vám­béry Ármin. Egyetlen pilla­natra sem mulasztja el, hogy mondanivalóját tényleg a könyv címében megjelölt té­ma, a küzdés köré építse. VAJDA BARNABÁS A küzdésnek Vámbérynál két, egy­mástól jól elkülöníthető válfaja van. A jobbik az önként vállalt küzdelem, amit egy kalandor-uta­zó kimondottan keres. A másik küzdés viszont már-már élethalál­harc, és a nyomorból fakad. Ez utóbbi nem is csak a testnek fáj, de a léleknek is. Ezért sajog jobban a pad alatt töltött egyetlen pozsonyi éjszaka emléke a sivatagban étlen­­szomjan töltött hetek emlékénél. A könyv címéhez való következe­tes ragaszkodás és a vallomásos jelleg édes-keserű stílusa helyezi ezt a könyvet azon művek sorába - például Mikes Kelemen memorája mellé -, amelyek irodalmunk sajá­tos és nem sokak által művelt zsá­nerűt képviselik. Mikessel ellentét­ben persze Vámbéry mellőzi nagy elődjének borúlátását. Ellenkező­leg, ő boldog és büszke íróként te­kint magára: „Ha most, az élet szép nyarának elmúltával, vissza­pillantok életem munkás korsza­kára, előre kell bocsátanom azt a vallomást, hogy irodalmi tevé­kenységem minőségében és szelle­mi irányában is tökéletesen megfe­lel tanulmányaimnak.” A szerző lépten-nyomon hangsú­lyozza, hogy írott munkásságát el­sősorban nem tudományos munká­nak tekinti, hanem szépirodalom­nak. Való igaz, Vámbérynek ez a könyve sok helyen tényleg mese. A Lilium Aurum Kiadó által gondozott sorozat immár harmadik kötete után nem is lehet kétségünk afelől, Az idős Vámbéry hogy orientalistánk munkásságá­nak nagyközönség által is olvasható része sok ponton merő fikció. Nincs köze a valósághoz. És ez Vámbéry irodalmi stílusának második fő értelmezési pontja. Elbeszélése li­neárisan hömpölyög előre, fűsze­rezve egy-egy anekdotával (például beszélgetés Viktória királynővel), dúsítva számos féltudományos megfigyeléssel és politikai reflexió­val. Vámbéry nagy formátumú, fi­nom humorú mesélő: Jókai kortár­sa és ismerőse, s kicsit mintha tanít­ványa is lenne. Jókaitól tanult jám­bor humora („Egy amerikai orvos arra kér, küldeném el neki nyelvem fotográfiáját, hogy vonalaiból kö­vetkeztetést vonhasson le nyelvbéli tehetségeimről”) akkor a legélveze­tesebb, amikor Mikszáth publiciszti­kai élesnyelvűségével vegyül: „El­mondottam Lord Palmerstonnak, hogy midőn a turkománok támadá­sától félve nekivágtunk a Kalata si­vatagnak, társaim, attól tartva, hogy szamaraink elárulnak ben­nünket ordításukkal, zsírral bekent hegyes cöveket vertek a fülesek há­­tulsó felébe, mitől aztán alaposan el is ment a kedvük az ordítástól. Lord Palmerston a mellette ülő államtit­kárhoz fordulva megjegyezte: Ugyebár, Layard, az ilyen zsírral be­kent cövek sokszor tenne jó szolgá­latot a parlamentben is?” Arról a másik fajta munkáról, amit Vámbéry az angol külügyminiszté­rium tanácsadójának roppant be­folyásos pozíciójában fejtett ki, nos, arról nem szól ez az önélet­rajz. Pedig nagyfokú és morbid ak­tualitást ad a könyvnek, hogy Vámbéryjárt a Közép-Keletnek ab­ban a régiójában, Északnyugat-Af­­ganisztánban, Heratban, Kanda­­hárban is, ahol mostanság háború dúl. A nemzetközi politikai élet ap­ró-cseprő machinációi föl-fölbuk­­kannak ugyan, de ne higgyünk el egy az egyben mindent, hiszen Vámbéry korántsem mondhatott el mindent saját poilitikai szerepé­ről. Számomra rejtély, miért nem szól a cionista szervezkedésben játszott szerepéről - amit elvben nem, de gyakorlatban támogatott - egyetlen szót sem, noha a Vám­­béry-kutatók (például Dobrovits Mihály) ismerik ebbéli munkássá­gának tényét. Helyenként egészen mulatságos helyzetbe keveri ma­gát Vámbéry, amikor azt bizony­gatja, nem pénzért végezte külpo­litikai tanácsadói tevékenységét. Általában is kétséges, megtudhat­juk-e valaha, pontosan miről és mi módon tájékoztatta angol nagyha­talmi feletteseit. Ámbár, ha van tü­relmünk kivárni a jelenleg is folyó londoni kutatások eredményeit, lehet, egyszer fény derül erre is. A Küzdelmeim először 1904-ben Angliában jelent meg angolul The Story of My Struggles címmel (Unwin’s Library), majd egy évvel később Budapesten magyarul. Nagy öröm, hogy a könyv újjászü­letett. Biztos, hogy sem a couleur locale, sem a XIX. századi nagypo­litika iránt érdeklődők nem fog­nak csalódni. (Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 2001.) Megjelent az Irodalmi Szemle 10. száma Mintegy ötszáz tárgyat, dokumentumot gyűjtött össze Új név a költészet egén?! Házi bányászmúzeum LAPAJÁNLÓ Egy új névvel ismerteti meg az ol­vasókat az Irodalmi Szemle tizedik száma: a szépirodalmi rovat Pál­­may Katalin verseivel indul. A kö­zölt költemények alapján ígéretes­nek tűnik ez a jelentkezés, s továb­bi alkotó sikereket kívánhatunk a fiatal költőnek. A lap közli Aich Péter Apácaszoná­ta című novelláját, továbbá Öllős Edit Duett a dadával című gondo­latait. Érdekes, izgalmas az a be­szélget, melyet Paul Badde készí­tett Zvi Kolitz amerikai íróval, aki­nek megrázó írását (Joszl Rakover beszél az Istennel) az előző szám­ban közölték. A lap folytatja Fonod Zoltán tanulmányát a magyar iro­dalom 1945 utáni korszakáról Csehszlovákiában. A kritikai rovat - vendégkritikák formájában - Monostori Imre A magyar irodalom két nagy nemze­déke a 20. században című kötetét mutatja be. Szakolczay Lajos a Kányádi versalbumokról írt, Bor­­csa János az irodalmi horizontok kérdését taglalja, Pécsi Györgyi pe­dig - Elek Tibor monográfiája kap­csán - az értékállítás erkölcsét vizsgálja. A Tallózó rovat érdekes kitekintést nyújt az 1956-os Magyar Október külföldi visszhangjáról (Fázsy Ani­kó összeállítása), valamint összeg­ző cikkben foglalkozik a Nobel-díj centenáriumával (Palugyai Ist­ván). A Mária Valéria híd átadása teszi időszerűvé a Hagyomány­rovat írásait: a Városok a Duna partján (Lukács László) és a híd történetéről szóló írást (Vércse Miklós tollából), mely a hídavatás apropója alkalmából íródott. A fo­lyóiratot Sváby Lajos rajzaival il­lusztrálták. (dz) FELHÍVÁS A Csemadok Rimaszombati Terü­leti Választmánya, a Pódium Színházi Társaság és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége meghirdeti a XI. Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt. Ä versenybe a vers- és prózamon­dás kategóriába minden verseny­ző két szabadon választott vers­sel, illetve prózával nevezhet be. A verseny kategóriái: 1. kategória: az alapiskolák 1-3. osztályos tanulói; 2. kategória: az alapiskolák 4-6. osztályos tanulói; 3. kategória: az alapiskolák 7-9. osztályos tanulói; 4. kategória: középiskolások; 5. kategória: egyetemisták, fel­nőttek (korhatár nélkül); 6. kategória: énekelt versek - 15 éves kortól egyénileg vagy kettő-hat fős csoportokban. A verseny fordulói: 1. Osztály, iskolai és szükség sze­rint körzeti fordulók, amelyeket az iskolák és a Csemadok területi vá­lasztmányai szerveznek meg. 2. A járási fordulók megvalósításá­nak határideje: 2002. március 10. 3. Kerületi fordulók, megvalósítási határidejük: 2002. március 31. 4. Az országos elődöntő és döntő kétfordulós, színhelye Rimaszom­bat, időpontja pedig 2002. április 25-28. A járási és kerületi versenyeket a Csemadok területi választmányai szervezik, a jelentkezési lapok is ott szerezhetők be, ahol bővebb információkkal szolgálnak a területi titkárok. TASR-ÉRTESÜLÉS Handlová. Nem mindennapi mú­zeumot igyekszik megalapozni sa­ját handlovái családi házában Ján Procner, népi fafaragó mester és volt bányász: az elmúlt két év alatt mintegy ötszáz tárgyat, dokumen­tumot, fényképet gyűjtött össze, melyek a település szénbányásza­tának történetét mutatják be. Handlovában 92 évvel ezelőtt kez­dődött az ipari jellegű kitermelés, Ján Procner - ma már nyugdíjas - 33 évig dolgozott a föld alatt. Gyűj­teményében nemcsak a bányászat­tal kapcsolatos tárgyak találhatók, hanem saját faragványai is, melye­ken a bányát és a bányászok életét villantja fel, valamint az utóbbi hó­napokban a múzeumalapító a handlovái építészet iránt is érdek­lődni kezdett. A múzeumot eddig diákok százai látogatták meg, s nem ritka a kölföldi vendég sem - gyakran megfordulnak ott a máso­dik világháború után kitelepített német bányászcsaládok tagjai, il­letve leszármazottaik. Ján Proc­­nert csak az keseríti el, hogy mind­eddig nem akadt olyan városi in­tézmény, amely érdeklődne a gyűj­teménye, s ezzel a történelmi emlé­kek megőrzése iránt. (TASR-felvétel) Ján Procner a gyűjteménye darabjaival

Next

/
Oldalképek
Tartalom