Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-19 / 291. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 19. TÉMA: HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Azok a rozsnyóiak, akik nem értenek egyet a város határozatával, petícióban kérhetik annak módosítását Nemtörődömségre ösztönözve (Illusztráció) Új hulladékgazdálkodási törvényt alkotott idén a parlament. Az előírásban helyet kapott az Európai Unió ajánlása alapján kidolgozott útmutatás is, ami a hulladéktermelés csökkentését célozza. Hiába azonban a jó szándék, ha a rendelet lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy településük hulladékával teljesen másként gazdálkodjanak. RIPORT Természetesen vannak községek, amelyek képviselő-testületei a nyugat-európai országok példájából kiindulva fogalmazták meg a törvény betartását garantáló általános érvényű rendeleteiket és cselekvési programjaikat. Ám akadnak olyan települések is, amelyek figyelmen kívül hagyták az Unió ajánlását és a parlamenti útmutatást is. Rozsnyó városa az utóbbi csoportba tartozik: képviselő-testülete a novemberi önkormányzati ülésen olyan rendeletet fogadott el a hulladék szedéséről és elhelyezéséről, amely nemtörődömségre ösztönzi a lakosságot, s a városban működő vállalatokat. T. B. rozsnyói polgár így vélekedett a képviselő-testület határozatáról: „A rendelet alapjául szolgáló hulladékgazdálkodási törvény előírja, hogy a településeknek 2002. január 1-jétől hulladékkezelési illetéket kell kiróniuk minden polgárra - az összeg személyenként évi 80-tól 1200 koronáig terjedhet, az előírás ugyanakkor nem zárja ki az elhordott hulladék mennyisége szerinti díj kiszabásának lehetőségét sem. Ez összhangban van az Európai Unió ajánlásaival, amelyek a hulladék keletkezésének megelőzését, valamint csökkentését szorgalmazzák, s amelyeket a parlament is figyelembe vett a törvény megalkotásánál. A rozsnyói önkormányzat azonban ugyanakkora szemételhordási díjat szabott meg azok számára, akik á környezetvédelmi problémák megoldását szívügyüknek érzik, s a hulladéktermelés csökkentése érdekében kiválogatják a háztartási hulladékból az újrahasznosítható anyagokat - papírt, üveget, textíliát, fémeket stb. - és a veszélyes hulladékot, mint azok számára, akik felelőtlenül, s válogatás nélkül mindent a szemétbe hajítanak. A rendelet szerint évi 500 koronát köteles fizetni minden rozsnyói polgár azért, hogy a ROZEKO közterület-fenntartó vállalat rendszeresen kiürítse a kukáját. Bár a mennyiség szerinti díjszabást kérő polgárok számára külön megszabták a városatyák, hogy mennyibe fog kerülni egy kuka kiürítése, az előírás szerint azonban az órájuk kirótt éves díj nagysága sem lehet kisebb ötszáz koronánál”. A rendelettel Tibor Takáč helyi vállakozó, a Polgári Konzervatív Párt (OKS) egyik alapító tagja sem ért egyet: „fontosnak tartom a környezeti gondok enyhítését, s hajlandó vagyok elkülöníteni az otthoni hulladékot, sőt vállalatom dolgozóit is utasíthatom, hogy nézzék meg, mit dobnak a munkahelyükön a szemétbe. Sokakat viszont anyagi motiváció híján teljesen hidegen fog hagyni ez a dolog. Az állam minden folyamatot anyagi ösztönzéssel - adókedvezményekkel - igyekszik pozitívan befolyásolni, erre a hulladék keletkezésének megelőzésénél is lehetőség van. Nem értem az önkormányzatot, miért hozott ilyen határozatot. Gondoljunk csak bele, ha a polgároknak anyagilag is megéri majd környezetbarát hulladékgazdálkodást folytatni, akkor úgy is fognak viselkedni. Igaz, hogy a város számára ez pillanatnyilag bizonyos bevételkiesést okozna, viszont, ha csökkenne a kidobott hulladék mennyisége, csökkennének a szemét elhordásának és elhelyezésének költségei is, s meghosszabbodna a település szeméttárolójának élettartama. Ha csak egy évvel sikerülne meghosszabbítani a jelenlegi tároló üzemelésének idejét, az önkormányzat számára máris kifizetődne az említett díjkedvezmény bevezetése.” A kukásautó minden héten mindenki háza előtt megjelenik. Kardos František polgármester nem fogadja el a határozat bírálóinak véleményét: „A testületnek nem volt könnyű dolga, igyekeztünk megtalálni a legoptimálisabb megoldást. A megállapított illeték pontosan tükrözi a szemét szedésével, megsemmisítésével és elhelyezésével járó költségeket. A törvény ezenkívül azt is előírja a településeknek, hogy alapot hozzanak létre a hulladéktároló bezárása utáni rekultivációra, valamint megfigyelőrendszer létesítésére és harminc évig tartó működtetésére.” A városvezető szerint a megszabott szemétdíj ebből a számításból indul ki. A város egyébként 50 százalékos kedvezményt adott a 15 éven aluli gyermekeknek és 70 éven felüli nyugdíjasoknak. Az évi 250 koronás kedvezmény azonban senkit sem ösztönöz a környezeti problémák iránti felelősségteljes viselkedésre. A kukásautó így minden héten mindenki háza előtt megjelenik majd, hogy összeszedje a szemetet, s kivigye azt a Berzéte község határában lévő szeméttárolóba. A telepet 1999 végéig a Rozsnyói Közterületfenntartó Vállalat üzemeltette, tavaly óta pedig a város és az osztrák Brantner cég által alapított ROZEKO vállalat működteti. A tároló az idén májusban készült felmérés szerint 2004-ben fog megtelni, üzemeltetésének költségei felől az osztrák többségi tulajdonú (60%) ROZEKO igazgatójától, Demény Ivántól próbáltunk információt szerezni. Ő azonban azzal utasította el kérésünket, hogy a cég dolgairól csak annak ügyvivője, a Rozsnyói Városi Hivatal vezetője, Pavol Szaniszló adhat tájékoztatást. Pavol Szaniszlót - aki a város dolgozójaként az adófizető polgárok érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa, a ROZEKO ügyvivőjeként pedig a nyereségre vágyó osztrák befektető érdekeit is képviseli - többször megpróbáltuk elérni telefonon, de sajnos egyetlen alkalommal sem sikerült vele kapcsolatba lépni. A témáról a hulladékok kérdésével legtöbbet foglalkozó szlovákiai civil szervezet, a Föld Barátainak Társaságát (Spoločnosť priateľov Zeme) is megkérdeztük. Hegyi Ladislav, a társaság elnöke is sajnálatosnak tartja a rozsnyói önkormányzat rendeletét, mivel nincs összhangban az Európai Unió ajánlásával és a környezetvédők eddigi tapasztalataival. Mint mondta, nem egyedi esetről van szó, az ország településeinek jelentős részében hasonló jellegű döntések születtek. A helyzet orvoslása érdekében a társaság egy olyan - a környezetvédelem szempontjából optimális - rendelet kidolgozásán munkálkodik, amely mintaként szolgálhatna a városok és falvak számára. Szerinte azok a rozsnyóiak, akik nem értenek egyet a város határozatával, petícióban kérhetik annak módosítását. Ha nem járnak sikerrel, a Föld Barátainak Társasága kész segítséget nyújtani, és tárgyalást kezdeményezni a város vezetésével erről a kérdésről. A történet tehát folytatódik, további alakulása természetesen a város polgárainak és választott önkormányzati képviselőinek magatartásától függ. Gután a város lakóinak már idén márciustól lehetőségük van ingyen leadni az osztályozott hulladékot Egy előrelátó önkormányzat példája A gútai komposztáló (Vas Gyula felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Gútán a városi képviselő-testület előrelátásának köszönhetően a lakosoknak már idén márciustól lehetőségük van ingyen leadni az osztályozott hulladékot. A Komáromi járásban itt létesült elsőként ilyen telep. A 3,9 millió koronás beruházás megvalósításához a környezetvédelmi minisztérium 3,5 millió koronás támogatással járult hozzá, a fennmaradó részt pedig a város tulajdonában lévő kommunális üzem állta. A település határában létesített telepre csak osztályozott hulladékot - azaz vasat, földet, kartonpapírt, tiszta fóliát, építkezési törmeléket, fehér és színes üveget, valamint műanyag flakont, papírt és komposztálásra alkalmas szerves anyagot - vihetnek a gútaiak. Azoknak, akik rendszeresen igénybe veszik ezt a szolgáltatást, csökkenni fog a háztartási hulladékelszállítás díja. A város régi hulladéktelepe tavaly júniusban telt meg, azóta a környező falvakkal közös beruházással megépített negyedik szeméttárolóba hordják a településről a háztartási hulladékot. Áz osztályozásnak köszönhetően egyrészt meghoszszabbítható ennek a telepnek a működési ideje, másrészt pedig pénzt takarít meg a segítségével a város. Míg a negyedik telepen - adó nélkül - 550 koronát fizet Gúta egy tonna hulladék tárolásáért, addig az osztályozott hulladékot értékesíteni tudja. Igaz, a másodlagos nyersanyagok felvásárlási ára rendkívül alacsony, emiatt éppen csak a szállítási költségeket tudják kitermelni, de környezetvédelmi szempontból mégis ez a jobb megoldás. Az őszi hónapokban nagyon sokan hoztak faágakat, növényi maradványokat, lehullott leveleket, mivel - egy városi rendelet értelmében - tilos és büntetendő a szemétégetés. Ezeket a szerves anyagokat a telepen komposztálják. Az építkezési törmeléket a régi szemétgyűjtő tájrehabilitációjára használják fel. A műanyagot, üveget és papírt préselés után értékesítik, csakúgy, mint a vasat, (vkm) KISSZÓTÁR Mi a hulladék? Hulladéknak nevezzük mindazokat a tárgyakat, anyagokat, amelyeket már szükségtelennek, feleslegesnek, értéktelennek tartunk. A hulladékokat leggyakrabban három csoportra szokták osztani: ♦ kommunális (lakossági) hulladék - háztartási szemét, vala- ( mint a hozzá hasonló összetételű, vállalatoktól származó hulladék, utcai, valamint városi zöldövezetből származó szemét ♦ ipari hulladék-gyárakból, iparvállalatoktól származó hulladék ♦ veszélyes hulladék - a környezetre és emberi egészségre ártalmas hulladék, az ipari és lakossági hulladék közt egyaránt előfordul, pl.: villanyégők, elemek, akkumulátorok, galvanizáló üzemek kianidtartalmú szennyvize. Mennyi szemetet termelünk? Az iparilag fejlett országokban állandóan gyarapszik a hulladék mennyisége. A szlovákiai háztartásokból 1997-ben mintegy 1 350 000 tonna szemetet dobtak ki. Az ipar, a nyersanyag-kitermelők, a boltok, a hivatalok és az építővállalatok ezt a mennyiséget további húszmillió tonna hulladékkal növelték. Mindebből 1,5 millió tonna volt a veszélyes hulladék. 1995-ben 1,6 millió tonna szilárd kommunális szemét gyűlt össze, két évvel később ez a mennyiség 1,8 millió tonnára nőtt, s a növekedési ütem azóta folytatódott. Mit kezdünk a hulladékkal? Szlovákiában a lakossági hulladék 93%-a „semlegesítésre”, 1,2%-a újbóli hasznosításra, 3,3%-a pedig komposztálásra kerül. A legrosszabb eljárás az, ha a szemetet közterületre vagy a szabad természetbe dobjuk ki. Ezeken az illegális szemétlerakatokon semmi sem akadályozhatja mega környezetszennyezést, melyet a veszélyes anyagok okoznak. Hasonlóan helytelen, ha a hulladékot otthoni tűzhelyekben vagy kertekben égetjük el - mivel a nem tökéletes égés során nagy mennyiségű káros anyag keletkezik. Ha azonban a hulladékot az osztályozatlan szemét összegyűjtésére szolgáló kukákba dobjuk, azzal sem oldunk meg semmit, mivel azok a hulladéktárolókba és szemétégetőkbe kerülnek, s ezek üzemeltetése a legmodernebb műszaki megoldások ellenére is kedvezőtlen hatást gyakorolnak a környezetre és az emberi egészségre. Tárolók A hulladéktárolók hosszú távú veszélyt jelentenek a talajvízre és a felszíni vízfolyásokra. A lakossági hulladék több ezer különféle anyagot tartalmaz, ezek összekeveredve és elásva különféle bonyolult reakcióba lépnek egymással. Az említett folyamatok jelentős része, valamint azok következményei ráadásul még csak nem is ismertek a számunkra. A lerakatok szigetelésének élettartama is korlátozott - legfeljebb néhány évtized, a veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgálóké pedig mintegy száz esztendő. A tárolók szigetelése élettartamának lejárta után a föld és hulladék keverékén átszivárgó esővíz a talajvízbe, a patakokba, s folyókba kerülhet. A bomlási folyamatok viszont nagyon lassan zajlanak a tárolókban, mert klímájuk kedvezőtlenül hat a lebontást végző mikroorganizmusokra, amelyek ugyanakkor veszélyes mérgező gázokat is termelnek. A tárolók által okozott környezetszennyezés problémája a hulladék szétválogatásával előzhető meg. El kell különíteni a szerves és az újrahasznosítható anyagokat, a káros anyagok használatát pedig korlátozni kell. Égetők Az égetőművek 80-90 százalékkal csökkentik a hulladék terjedelmét és egyharmadára apasztják annak tömegét, sőt energiát is termelnek, mégsem jelentenek tökéletes megoldást, mivel a szilárd hulladékfajtából légnemű szennyeződés lesz. A kezeletlen, nem osztályozott kommunális hulladékot szárítják, gázosítják, majd zárt térben 800-1000 Celsius fokon elégetik. Az égetés során nem semmisülnek meg és nem termelődnek anyagok, csak megváltozik kémiai minőségük. A égés melléktermékeként tonnánként 4-5000 köbméter gáz és por, az égetés során pedig csaknem 1800 féle szerves vegyület keletkezik. Ezeknek mindössze egyötödét tudják azonosítani, és csak a töredékük mérhető. Mi a megoldás? A környezetvédők és az Európai Unió egyaránt a következő sorrendet állították fel - a sorrend azt jelenti, az egyes számú megoldásijavaslat a legmegfelelőbb, ha az nem alkalmazható, akkor az utána sorrendben következő a javasolt (és így tovább): ♦ Minimalizálás - ez egyrészt a hulladék keletkezésének megelőzését, másrészt a mennyiségének és ártalmainak csökkentését jelenti. A hulladék minimalizációja a megelőzésen alapszik - előre megfontoljuk, hogy döntésünk milyen menynyiségű hulladék keletkezését fogja eredményezni. ♦ Újrahasznosítás - kevesebb energiát, anyagi ráfordítást igényel és kevésbé megterhelő a környezetre nézve, mint a reciklálás. Pl.: számos holmi megjavítható, ahelyett, hogy újat vásárolnánk a pótlására, a használati tárgyak kölcsönözhetők, a feleslegessé vált, használt holmik pedig ismételten értékesíthetők. ♦ Reciklálás - ha a holmik nem hasznosíthatnak újra, recikláljuk - újra hasznosítjuk - az anyagukat. Egyes kutatások szerint ezzel az eljárással 3-5- ször több energia takarítható meg, mintha égetéssel szabadulnánk meg a szeméttől. Az új papír előállításához szükséges energia 30%-a elegendő az ugyanakkora mennyiségű reciklált papír előállításához. Egy tonna használt papír reciklálása 500-600 kWó-s elektromosenergia-megtakarítást jelent, 1101 régi papíréval pedig egyes felmérések szerint egy egyhektáros, nyolcvanéves fákkal teli erdő menthető meg a kivágástól. Az üveg újrahasznosítása 43%-os energiamegtakarítást jelent. ♦,Ártalmatlanítás”hulladékégetőkben. ♦ Elhelyezés hulladéktárolókban. Az oldalt írta: Kmotrik Péter
