Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-03 / 277. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 3. Kultúra W1 Kiss Szilvia Koltay Gábor történelmi sagájában, a Sacra Coronában a László királyt alakító Szarvas Attila partnere volt Virág, áldozat, taxislány Kiss Szilvia: „Mindent egyedül kellett csinálnom: a lezuhanásoktól kezdve a mocsárban heverésig, októberben, hajnali négykor" (Dömötör Ede felvétele) Szepsi tévések magyarországi sikere Csenger/Szepsi. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat az elmúlt hétvégén Csenger községben rendezte meg a 9. Nemzetkö­zi Megyei Filmszemlét, amelyen a Kárpátok Eurorégió tagországai­ban működő városi és regionális televíziók mutatták be idei termé­sük legjavát. A szakmai zsűri összesen 28 beérkezett versenyfilmet értékelt, egy stáb több alkotással is indulhatott. így tettek a hazánkat egyedül képviselő Szepsi Városi Televízió munkatársai is. A várost bemutató, Szepsi című filmetűdjük második helyezést ért el a népes mezőnyben, az első díjat a nyíregyházi városi televíziónak ítélte oda a zsűri. Bartók Csaba, a Szepsi VTV vezetője lapunknak elmondta, hogy a versenyre főleg dokumentumfilmekkel érkeztek a résztvevők, ám sem műfaji, sem pedig tematikus megkötés nem volt. A dobogós filmeket a közeljövőben több városi televízió levetíti, (juk) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő 11 a.ha: Jeanne d’Arc má­sodik halála 19 ____________________KASSA____________________ ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről mesére 10 ___________________MISKOLC___________________ MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye 19.30 MOZI ___________________POZSONY___________________ CHARLIE CENTRUM: Balladák (cseh) 17, 18.30 Moulin Rouge (amerikai) 20.30 Kardhal (amerikai) 19, 20.45 Jurrasic Park 3 (amerikai) 17.45 Lázadók és szeretők (cseh) 18 Kínai fürdő (kínai) 20 Magányosok (cseh-szlovén) 19.30 ____________________KASSA____________________ DRUŽBA: Atlantisz-Az elveszett birodalom (amerikai) 16,18 Hor­rorra akadva 2 (amerikai) 20 TATRA: Amerikai pite 2 (amerikai) 15.30, 17.45 Főpályaudvar (brazil) 20 CAPITOL: Pearl Harbor (amerikai) 16,19 _____________________GYŐR_____________________ PLAZA: Amerika kedvencei (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Amerikai pite 2 (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Atlantisz - Az elveszett birodalom (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15 Dr. Szöszi (amerikai) 14, 16, 18, 20 Eredendő bűn (amerikai-francia) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Halálos iramban (amerikai) 13.45, 20 Horrorra akadva 2 (amerikai) 18, 20 Jurassic Park 3. (amerikai) 13 Kardhal (amerikai) 16, 18, 20.15 Kémkölykök (amerikai) 14 Kutyák és macskák (amerikai) 13, 14.45, 16.30, 18.15 Moulin Rouge (amerikai) 17.15, 19.45 Neveletlen hercegnő (amerikai) 14, 16 A sárkány csókja (amerikai-francia) 20 A szajré (amerikai) 15 Tök állat (amerikai) 16, 18, 20 Ünnepváró táncokkal, játékokkal és mézeskaláccsal Sok gyermek örömére A tudós anya szerepe napi huszonnégy órán át kíséri. Kiss Szilvia a tejfajtákról, a cukor- és sómentes babaéte­lekről könnyedén megírhat­ná akár a szakdolgozatát is. Egy tizenhárom hónapos kis­lány mellett az ember sok mindent megtanul. Akkor is, ha a pozsonyi színművészeti főiskolán nem éppen ezt a fajta tudást kérik számon. LAKATOS KRISZTINA Szilvia ősszel visszatért a főiskolá­ra; azóta kislányával, Rékával, és férjével, Gál Tamással, aki ugyan­csak a pozsonyi színművészeti hall­gatója, a malomvölgyi házastársi kollégiumban lakik. A családi élet mellett megpróbál a karrierével is törődni: színházzal, filmmel. Az egyeztetések terén van már némi gyakorlata. Öthónapos terhesen még Tunéziában forgatott Usztics Mátyás Kérek egy kocsit című soro­zatában: taxislányként dzsipeken száguldozott, tevegelt. Három hét­tel a szülés után pedig már Pesten volt, hogy felvegyenek vele még egy epizódot. Az STV számára ké­szült történelmi film, az Áldozat - melyben egy zsidó lányt alakít, aki a 16. században a török előrenyo­mulás elől menekül - utószinkron­ját jószerével már a tolófájások kö­zött fejezte be. Nagy szerelme azonban minded­dig az első forgatás: Koltay Gábor történelmi sagájában, a Sacra Coronában a László királyt alakító Szarvas Attila partnere volt. Virá­got, a kis parasztlányt alakította, akit az uralkodó megment elrabló­jától. Valami megvillan közöttük, de a dinasztia érdekei előbbre va­lók, László kénytelen Adelaide-ot, az idegen földről érkező herceg­lányt feleségül venni.- 1999-ben Pesten voltunk féléves részképzésen, Kazimir Károly osz­tályában. Koltay Gábor, aki már négy éve készült a Sacra Coronára, szereplőket keresett: bejött az osz­tályba és kamerapróbákat csinált. Főíeg az döntött mellettem, hogy tudok lovagolni, és típusban is ha­sonlóra volt szüksége. Júniusban szóltak, hogy menjek el meghallga­tásra és fotózásra, augusztusban lovaglópróbára hívtak, ott a kasz­kadőrök is megnéztek, azután taní­tottak is minket. Hál’ istennek, mert rögtön a forgatás első napján a fiú kaszkadőröm lábára úgy rálé­pett a ló, hogy utána mindent egye­dül kellett csinálnom: a lezuhaná­soktól kezdve a mocsárban heveré-JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Történt egy napon, hogy a napfo­gyatkozás tiszteletére Csongrádi­­pak önkormányzata irodalmi pá­lyázatot írt ki, amelyet egy Do­­nászi Etele nevű újságíró nyert meg. Mivel az önkormányzat bü­rokratáinak hanyagsága miatt hő­sünk nem kapta meg a nyertes pá­lyázónak járó pénzt, elemelte azt a helyi bank épületéből, s most Bra­zíliában élvezi jól megérdemelt ju­talmát. De hogy ígéretét beváltsa, megbízza Haklik Norbert huszon­éves írópalántát, hogy a Magyar planetárium címmel beterjesztett pályázatát valósítsa meg tisztes ju­talék fejében. Akár ez is lehetne a kerettörténete Haklik Norbert im­már második prózakötetének, amely a Magyar Könyvkiadó gon­dozásában jelent meg. Mintha régi-új tendenciák jelei mu­tatkoznának irodalmunkban. A nyolcvanas-kilencvenes évek posztmodern hulláma után ismét központi szerepet harcol ki magá­nak az elbeszélés, a mese. „Törté­neteket írok, mert lehet” - jelenti ki merészen Haklik Norbert már az első, 1998-ban megjelent Menny­­bemeneteli Iroda és más történetek sig, októberben, hajnali négykor. Nem is volt időm azon gondolkod­ni, mi származhat abból, hogy vág­tatnak mellettem a lovak, nekem pedig fel kell ugranom a ló hátára, és nyereg nélkül vágtáznom. Any­­nyira meg voltam ijedve, és akkora volt bennem a feszültség - megcsi­nálni, minden áron! -, hogy nem is gondoltam bele, mennyire veszé­lyesek ezek a helyzetek. Eredetileg úgy volt, hogy Adelaide-ot játszom, de Virág szerepére nem találtak fi­atal, lovagolni tudó szereplőt, így ezt kaptam meg. Azt hiszem, pec­­hemre. Adelaide eleve nagyobb szerep szövegileg, ráadásul a film végső változatában rengeteg dolog kimaradt a mi jeleneteinkből. Csa­lódott voltam, mert a bemutató előtt az összes tévécsatornán adták a Sacra Corona werkfilmjét, s az te­le volt az én jeleneteimmel, benne voltak a gyönyörű korabeli tánca­ink László királlyal, a filmben pe­dig a csatajelenetek vitték a prí­met. A bemutató után beszélget­tünk Koltayval, aki azt mondta, na­gyon hosszadalmas lett volna ez a szerelmi szál. Aztán később elis­merte, maga is hibának tekinti, hogy nagyon amerikaira, akciósra sikeredett a film. Személy szerint a film operatőrét, Novák Emilt tiszte­lem a leginkább - minden nyersessége ellenére; neki Koltay is sokat köszönhet. Ragályi Elemér unokaöccse, egy apró kis ember, Haklik Norbert VIIAGVÉGE GÖMÖRLÚCOtt Magyar kalendárium című kötetének hátlapján, s ehhez szigorúan tartja is magát. Míg első könyvében a mesék és mítoszok sokszor hihetetlennek tűnő világá­ból merít, addig második köteté­nek tizenkét elbeszélése a múlt század egy-egy vérgőzös esemé­nyét dolgozza fel. A századelőn egy, a két világháború között négy, az 1950-es években három, 1977- ben egy, az ezredvégen három tör­ténet játszódik. Bár néhány elbe­akit nem érdekelt, hogy nő vagy, hogy kényeske vagy, keményen odaszólt, hogy ezt nem így, amúgy, csináld máshogy. De mindenben végtelenül egyenes, őszinte volt. A partnereim is aranyosak voltak. Koltay nem nagy neveket válasz­tott a filmhez, hanem fiataloknak adott lehetőséget. Nem úgy álltak hozzám, hogy szlovákiai kis senki vagyok, hanem nagyon kedvesen elfogadtak. Kérdésemre, mi kell ahhoz, hogy egy színészre a filmkészítők is felfi­gyeljenek, Szilvia azt válaszolja, nem tud általános érvényű recep­tet, talán csak jó helyen kell lenni jó pillanatban.- Az igazán nagyok azt mondják, az, hogy valaki jó színházi színész, a filmnél semmit sem jelent. A filmben egészen máshogy kell ját­szani, mint a színpadon. Ä színház­ban sokkal erősebb gesztusokkal játszunk, a filmben pedig lehetőleg olyan természetesnek kell lenni, mint az életben. Sőt, még visszafo­­gottabbnak, mert a filmben min­den mozdulat jelentéssel telítődik, semmi nincs véletlenül. Rögtön a Sacra Corona forgatása után men­tem Komáromba, a Jó estét nyár, jó estét szerelem egyik szerepére. Utána sok kritikát kaptam, hogy nem volt jó. Nem értettem, mi le­hetett a baj, hiszen szívemet-lelke­­met beleadtam. Tomi is azt mond­ta, szeret velem játszani, mert part­szélésében az író több idősíkot is egymásra vetít, műveinek cselek­ménye az időkezelés szempontjá­ból általában lineárisan bomlik ki. A történetek nagyrészt világvégi kis falvakban játszódnak, amelyek nevei igencsak valóságosnak tűn­nek. A leírások alapján könnyen felrémlenek képzeletünkben, de a térképen hiába is keresnénk őket. (Gömörlúc, Mátrazádor, Torna­bérc, Bükkszakácsi, Tarnavelezd, Csongrádipak stb.) Többségüket Trianon vágta el a külvilágtól, Gömörlúcot például három oldal­ról is hegyek övezik, egyetlen úton juthatunk oda, a szlovák határ fe­lől. Abszurd világban abszurd tör­téneteknek lehetünk tanúi, ahol az emberek úgy hullanak, mint a le­gyek. Bükkszakácsiban a háború­ból hazatért, megnyomorított fér­jeket teszik el láb alól az asszo­nyok, Tomabércen magyarok és ci­gányok ölik egymást veszettül, míg az isteni bosszú el nem érkezik özönvíz formájában. Az otthon ne­velt vérfácán az 1956-ban Egyip­tomba induló, de Magyarhonba té­vedt szovjet katonákat öldökli. Ol­vashatunk Hitler hírhedt jósáról, Hanussenről is, aki azért bukott el, mert túl pontosan jósolt, de nem nerként nagyon sokat kap tőlem. Utólag arra jutottunk, hogy „filme­sen” játszottam: ami neki partner­ként jó volt és természetes, az a né­zőtérről figyelve kevésnek bizo­nyult. Szilvia azt mondja, a film drog, de lutri is. Egyrészt semmivel nem he­lyettesíthető a forgatások légköre, másrészt soha semmit nem lehet száz százalékig biztosra venni:- Az a rossz ebben, hogy amikor valami biztosnak tűnik, akkor sem biztos. A szülés után elmentem Pestre leforgatni még egy részt a Kérek egy kocsit-ból, hogy egy idő­re kilépjek a sorozatból. Akkor még úgy volt, hogy további ötven­négy részt forgatnak, s később majd én is visszatérek a filmbe. Az­tán nem lett pénz. Nemrég kaptam volna egy reklámot: megegyez­tünk a rendezővel, másnap kezdő­dött volna a forgatás, este meg fel­hívott, hogy a cég, a Generali azt szeretné, ha szlovák színész reklá­mozná. Magyar nem. Ha nekem ezt úgy meséli valaki, el sem hi­szem. Lehet, hogy az a jó ebben a világban, hogy az ember sosem bízhatja el magát, mert akkor jön egy pofon, ami észhez téríti. Ben­nem is felmerült a kérdés, fogok-e még forgatni valaha. Most úgy néz ki, egy új történelmi filmnek le­szek a főszereplője. De ez még ala­kulóban van, most még nem érde­mes beszélni róla. maradhat ki a történelmi képek so­rából a balkáni háború sem. Hét egykori fociőrült találkozik, hogy felelevenítse a régi emlékeket, vé­gül egymást gyilkolják meg a fron­ton. Mónos Ferenc abból próbál hasznot húzni, hogy a második vi­lágháború poldából hazatérve el­tűnt katonákról hoz híreket. A sok év után, egy csoda folytán hazatérő Kelemen Demeter épp akkor leple­zi le, amikor Rákosi jelenlétében szobrot avatnak a hős katona tisz­teletére. Gömörlúcon a gróf 1925- ben egy detektoros rádió segítségé­vel isteni üzeneteket közvetít a falu parasztjainak, akik miután hosszú idő elteltével rájönnek a turpisság­ra, arra ítélik a grófot és szolgáját, hogy ezentúl ők dolgozzanak a föl­deken. Az egyetlen pozitív (?) vég a sok kegyetlen történet között. Haklik könyve amolyan huszadik századi magyar történelemkönyv­ként is felfogható. A minden hó­napra egy-egy elbeszélést tartoga­tó kötetet nem ajánlatos egyszerre elolvasni, mert könnyen elronthat­ja a giccsekhez és szappanoperák­hoz szokott gyomrokat. (Haklik Norbert: Világvége Gömörlúcon - Magyar kalendárium. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Színvonalas műsor, ér­dekes kézműves-foglalkozások, örömtől kipirult gyermekarcok, zsúfolásig megtelt sportcsarnok, így lehetne tömören jellemezni a Nyári Táncszínház Alap által szom­baton megrendezett karácsony előtti Ünnepváró országos játszó­házat és néptánctalálkozót. Az alaphangulatot a füleki Rakonca Gyermek Néptáncegyüttes lendüle­tes fellépése adta meg, majd Tálas Ági és a Fanyűvő együttes játszóhá­zát töltötték meg a gyerekek, a leg­ifjabb korosztálytól a tizenévesekig. Varga Kornélia és Varga Norbert, a Rakonca művészeti vezetői gömöri táncokat oktattak, a rozsnyói Mese­színház tagjai pedig erdélyi, ponto­sabban Küküllő menti mesékkel szórakoztatták a közönséget. A kéz­művesek asztalai körül is óriási volt a tolongás. A legtöbb gyerek szere­tett volna egy-egy saját készítésű csuhébabát, mézeskalácsot, adven­ti koszorút, bőr karkötőt, tarisz­nyát, kékfestő térítőt vagy más ajándéktárgyat hazavinni. Az ügye­sebbeknek ez sikerült is, a hozzáér­tő oktatók útmutatása alapján szebbnél szebb munkák születtek. Tartalmas, szórakoztató délelőttöt és kora délutánt tölthetett el az a­­mintegy 700 gyermek és felnőtt, aki szombaton ellátogatott a komá­romi sportcsarnokba. Ilyenkor saj­nálja igazán az ember, hogy egy év­ben csak egyszer van karácsony, és csak egyszer lehet karácsony előtti Ünnepváró. (vkm) Adventi koszorúkat is készíthettek a gyermekek (Vas Gyula felvétele) Haklik Norbert történetei világvégi kis falvakban játszódnak, amelyeket a térképen hiába is keresnénk Meghökkentő huszadik századi mesék

Next

/
Oldalképek
Tartalom