Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-15 / 288. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 15. _____________________________________________________________________________ TALLÓZÓ VENDÉGKOMMENTÁR A szerencsétlen hetes LOVÁSZ ATTILA Amikor Pavel Koncoš másodszor nyújtotta be a 2006-ig szóló (egyébként harmadszorra elfogadott) agrárkoncepciót, Franz Fischler, az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa az egyik komoly támogatója volt. Koncoš akkortájt öt évre közel 70 milliárd koronát kért az állami költségvetésből, amit a gazdasági miniszterek a lehető legjobb szándék mellett sem fogadhattak el. Fischler akkor arra figyelmeztette Szlovákiát, hogy a mezőgazdaság az EU egyik legjobban támogatott ágazata. Mi meg hozzátesszük: a szocialista francia modellnek köszönhetően nem az egyik, hanem a legjobban támogatott ágazat - de ez most mellékes. Ugyanaz a Fischler eurominiszter néhány nappal ezelőtt felemelt mutatóujjal figyelmeztetett, a szlovák EU-tagság egyik komoly akadálya lehet az ominózus hetedik fejezet - tehát a mezőgazdaság. Azóta ugyanis Fischlerék feltehetően komolyabban utánanéztek, hogyan néz ki a szlovák agrárium, és nem csoda, ha megijedtek. Igaz, hogy az EU támogat (jobban, mint kellene), de Szlovákiában a támogatási rendszer ádáthatatlan, fölöslegesen bonyolult és korrupciót generáló. Létezik alanyi jogon járó dotáció, létezik termékekre vonatkozó dotáció, mindez olyan dotációs rendeletek alapján, amelyek olvasása közben nemcsak a megfigyelő, de lehet, hogy a rendeletet lehúzó számítógép is hideglelést kap. A szlovák rendszer - nagyon leegyszerűsítve - abban tér el az európaitól, hogy nem a termelést, hanem a termelőt támogatja. A támogatások jelentős része nem a termékre, hanem a termelőeszközökre vonatkozik (melioráció, beruházási támogatások, tenyészetvásárlás stb.). A gazdaságban jártasok ezt úgy mondják, a támogatás a belépésekben (input) nyilvánul meg, a végterméktől (output) sokszor teljesen függetlenül. Az EU-támogatások jelentős része kiviteli támogatás volt, tehát a fölöslegtől - a kész termékektől - való megszabadulás támogatása. És még ezt is átértékeli a brüsszeli bizottság. A szlovák támogatások vagy alanyi jogon járnak, vagy névtelen hivatalnokok döntenek róluk. Ellenőrzés, hatékonysági indexek, nyilvános tájékoztatás nélkül. Konfliktus esetén a miniszter személyesen dönt és nem tartozik senkinek elszámolással. Ezt még a bőségesen dotáló EU sem fogadhatja el. S ha már a 7. fejezetnél tartunk: a termőföld alapvető termelési eszköz. A múlt század politikai és gazdasági változásainak következményeként uralkodó állapotok megváltoztatására 12 éven át nem volt elegendő politikai akarat. Márpedig tisztázadan tulajdonviszonyokkal az EU nem kíváncsi ránk. Csak mellékesen jegyezzük meg: a távoli Uj-Zéland megszüntette a dotációkat. Termékei a londoni árubörzén nagyjából annyiért kelnek el, mint a támogatott európai, köztük szlovákiai termékek. Az egyre nagyobb hiánnyal küszködő közpénztámokokat egyszer még ráviheti a kényszer, hogy megnézzék, vajon működik-e így a rendszer. Okosabb lenne a kényszerhelyzetet megelőzni. S akkor talán lezárható a szerencséden 7. fejezet is. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa Például Kassák BROGYANYI JUDIT Újra olvasom Kassák Lajos önéletrajzi regényét, a méltán klasszikusként értékelt Egy ember életét. Jó emlékeim maradtak róla azokból a régi időkből, amikor először vettem kézbe, meg aztán ez olyan jó és tartós élményt kínáló „vastag könyv”. Tulajdonképpen erről szeretnék írni, noha éppen ezeken a hasábokon talán kézenfekvőbb lenne inkább Kassák érsekújvári éveit megidézni. Mert hányán is tudják, hogy ez az író, a magyar munkásság első nagy művésze a mi tájainkról indult el a nagyvilágba? Nyilván kevesen, hiszen Kassák már negyedszázadnál is hosszabb ideje nem él, meg aztán mintha ez az ízig-vérig modern alkotó mintha nem lenne igazán „időszerű” a posztmodemek világában. Ám hagyjuk ezt a szomorú históriát, mert ha ma nem, holnap még bizonyára újra eljöhet Kassák ideje! Ámde mit jelentenek azok a „vastag könyvek”? Miféle kritérium ez, ha szabad egyáltalán az irodalmat ekként meghatározni?. Természetesen igaz, hogy a mű teijedelme és minősége két egészen különböző dolog. Mégis - számomra legalábbis -, van varázsa annak, hogy hagyom, sodorjon magával az író mesélőkedve, az érdekes tartalom. Például Kassák életének fordulatai. Ugye, harminchét éves volt, amikor írni kezdte önéletrajzát, szinte öregnek gondolva magát, s nyilván sejtelme sem lehetett arról, hogy még vagy ugyanannyi évvel ajándékozza meg a sors. És már átrepült feje fölött egy nikkelszamovár, és tudta, hogy anyjának citromfeje lett a szegénységtől - ahogy azt híresebb avantgarde verseiben írta. És akkor úgy érezte, nyugalomra van szüksége: életét kezdte meséim, így született meg az Egy ember élete. Több, mint ezer oldalon át mesélt, és mesét, lávát igaz mesét hallgatni annyira jó dolog! Ilyen mondatokat lehet nála olvasni: „Egyedül voltam, a mozdony szikrái elszálltak az ablakom előtt, elvarázsolt kocsiban utaztam a tengerek fenekén” - ezzel az érzéssel vonatozik Pestre a fiatalember. És a mese, Kassák életének valósága, elbűvöl engem is. Ez a „vastag könyv” varázsa. Azért néha arra is gondolok, mi lenne, ha a mai harminchét évesek vagy idősebbek szintén megírnák életüket. Ám nemcsak a „vastag könyvek” tűnnek manapság „korszerűtlennek”, hanem újabban az emlékiratok is. Mintha a gyors kézzel összeütött szabványinterjúk pótolhatnák az ilyen könyveket... WWW.UJSZO.COAA Olvasóink on-line fóruma ♦ Melyik magyarországi pártot támogatnátok a választásokon? bb Hogy Magyarországon milyen kormány van hatalmon, az hatással van a magyar nemzet egészére! Nyilván él még emlékezetedben bizonyos Horn Gyula mélynövésű, pufajkás karhatalmista-miniszterelnök, aki sietve kötött alapszerződést valamennyi magyargyűlölő szomszédjával, mintegy lemondva rólunk. Emlékszel még a véreskezű bolsevik koalíciós partnereire, akik magukat egyidejűleg hazudjék szabadnak és demokratának. Ezek megvetnek bennünket! Elvtársak paroláznak nemzettagadó kozmopolitákkal, hatalomra éhesen! Aba nyila A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Uraim, így tudom legjobban érzékeltetni, milyen az ország gazdasági helyzete... (Peter Gossányi rajza) NOVYCAS Az elviselhetetlen zajra panaszkodnak a katonai repülőterek környékén élők. Felháborodásukban készek a végletekig elmenni: a kifutópályákra fekszenek, ha a hatóságok rövid időn belül nem találnak megoldást. A védelmi minisztérium tervei szerint a hadirepülőknek a jelenlegi huszonhét óra helyett százhatvanat kell majd a levegőben tölteniük gyakorlatozáskor, ez természetesen a zaj gyakoribbá válásával járna. A lap a holland kormány egyik intézkedésére utal: a katonai repülőterek környékén hatvan kilométeres körzetben az összes lakást hangszigetelték. Nem igaz, hogy nálunk nem lenne erre pénz, hiszen az államkincstár harminc millió koronának megfelelő összeget kapott, amiért engedélyezte a ruandai repülőknek a szliácsi repülőtér használatát. A város ebből azonban egy koronát sem kapott. A védelmi minisztérium kissé följebb emelte a legalacsonyabb repülési magasságot a város felett, ám ez nem sokat segít. HÉTVÉG(R)E Bepanírozott remények Ma még egyszer nekifutunk, tessenek hát jó melegen felöltözni. A húst előre be lehet panírozni, hogy gyorsan ki lehessen rántani; délután sincs fontos meccs a tévében, a filmre már haza lehet érni, a kocsma pedig - a szavazóhelyiségekhez hasonlóan - este tízig nyitva van. Ispánválasztás meg csak négyévenként. JUHÁSZ LÁSZLÓ Megint kampánycsend van, így nem írhatom le, ma kire nem szavaznék. Szerencsére én még két héttel ezelőtt letudtam a dolgot Pozsonyban, nekem már van megyei elnököm, és - akár tetszik, akár nem - Önöknek is lesz, ha nem mennek el választani, akkor is. A jelölteknek van programjuk, úgyhogy legyen Önöknek is. Jó, most már abbahagyom, kampánycsöndben maradok. Fico mester bezzeg nem szívbajoskodott, kihasználta a Mečiarék szervezte pozsonyi NATO-konferenciát, hogy bedobjon egy kis jól irányított smeres agitpropot: az exkormányfő széles arcába vágta, hogy a néppártjával még csak-csak, de vele aztán már egyáltalán nem tudja elképzelni az együttműködést. Vörös fejjel dúlt-fúlt a vendéglátó, magában százszor is elátkozta a percet, amikor meghívta ezt a mitugrász, szemtelen nyikhajt, oda is vetette Fiatnak, hogy ezt neked, te sem vagy megbízható partner, punktum! Még mindig nem kerülhet pont az államfő latin-amerikai körútjáról szóló teleregény végére. A Bántsuk többet Schustert ciklus helyett tehát folytassuk a nyári hónapokban közölt brazil szappanoperánkat. A most előkerült, (talán) utolsó rész tartalmából: Rodolfó, a világutazó újabb kalandok elé néz. Egy kis brazil faluba érkezik, ahol az indiánok éppen azon veszekednek, kuráréból vagy siskavirágból nyerhető-e a jobb nyílméreg. Rodolfó megpróbál igazságot szolgáltatni, mire a két törzs azon kezd vitatkozni, melyikük próbálja ki előbb mérgét a kotnyeleskedő pampalinin. A Nikecipós, piros sortos indiánok fogságba vetik a világutazót, akit csak testőrei ébersége ment meg a szégyenteljes végtől. Mit ígér Rodolfó az indiánoknak, hogy kiszabadulhasson? Valóban egy Mercedesszel lesznek gazdagabbak a bennszülöttek? Mindez talán sohasem derül ki. Mint ahogy az sem, mi mindent tudott volna még miniszterelnök-helyettesünk szemére verni a Csákykönyvek lelkes olvasója, Dušan Slobodník, aki csütörtökön hagyta el végleg a parlamenti padsorokat. Vele lapunk is veszített egy lelkiismeretes olvasót. Hiába nyugtatgatta lelküsmeretét a Slobodníkkal lapunk is veszített egy lelkiismeretes olvasót. KOZ nyolcvan tagja, hogy a többi szakszervezeti tagért is tiltakozik Brüsszelben, a szemükre vetették, hogy a kétautóbusznyi KOZ-os a közös érdekek képviseletén túl kirándulni utazott csupán Európa fővárosába, méghozzá a tagság pénzén. Tegnap délután úgy tűnt, még egy brüsszeli útra kerül sor karácsony előtt, Vladimír Mečiar ugyanis eldicsekedett vele: a jövő héten George Robertsonhoz hivatalos. Lapzártakor aztán kiderült, a találkozó nem jöhet létre. Mielőtt bárki azt gondolná, a NATO-főtitkár kapott észbe, és nem hajlandó fogadni a derék HZDS-vezért, gyorsan tegyük hozzá:. állítólag a jövő héten csak azért nem találkozik a néppártvezér és Robertson, mert a Szövetség főtitkárának sűrű programjába már nem fér be Mečiar. A NATO szóvivője félreértésnek nevezte a jövő heti tanácskozásról szóló hírt, de azt nem cáfolta, hogy Mečiart Brüszszelbe várnák. Gondolom, az exkormányfő arra számít, hogy a skót lord vállveregetésben részesíti, amiért olyan szépen megszervezte a csatlakozásról szóló pozsonyi konferenciát, hogy mindenkinek kinyílt a bicska a zsebében. Én azonban nem hiszem, hogy George Robertson elfelejtette volna, 1997-ben miért (vagyis kiért) nem hívták maguk közé Szlovákiát a Szövetség tagállamai. Annál több a sütnivalója. Apropó, bepanírozták már a húst? HETI GAZDA(G)SÁG A költségvetés fő erénye, hogy elfogadták TUBA LAJOS Van jövő évi állami költségvetés, így biztos, hogy kitölti megbízatási idejét a kormány. Abajlós előjelek ellenére unalmas vita után a koalíciós képviselők gond nélkül megszavazták a jövő évi állami költségvetést. A kormánypárti oldal igyekezete érthető, bolondok lettek volna elrontani a finist, különösen amikor valószínű, hogy a választások után a legtöbbjük kívül kerül a körön. Hangulatukat javította a képviselői javaslatokra fenntartott egymilliárdos keret, amit az eddig közzétett lista alapján egész okos dolgokra használtak fel. Az ellenzéki képviselők szélsőséges jelzőkkel illették a költségvetést, dühük több szempontból is érthető. Egyrészt ők nem osztogathattak az említett milliárdból. Másrészt pedig a 2002-es költségvetés egyértelművé tette a régen ismert tényt, hogy egy sor alapvető reform elvégzése a következő kormányra marad. Mert ha úgy tekintünk a dologra, hogy Mečiarék a háttérben türelmesen várakoznak, hogy beülhessenek egy rendbetett ország bársonyszékeibe, elmondhatjuk: a Dzurinda-kormány valóban kikapart számukra egy sor forró gesztenyét, de azért a legfájdalmasabb és legmozgalmasabb lépéseket: a nyugdíjreformot és az egészségügy átalakítását továbbpasszolta. A legmulatságosabb a szomorú emlékű egykori pénzügyminiszter, Sergej Kozlík kritikája volt, aki szerint az új kormánynak novemberben_pótköltségvetésre lesz szüksége. O már csak tudja, hiszen ha egyszer valahol a világon tanfolyamot tartanak „hogyan pucoljunk ki egy államkasszát” Igazi reform hiányában a költségvetésben nem lehet csodát tenni. címmel, akkor majd ott kiemelt tananyagként szerepel, amit ők 1998 szeptemberében maguk után hagytak. Igazi reform hiányában a költségvetésben nem lehet csodát tenni, így azután legalább annak örülhetünk, hogy jövőre az államadósság csak a Nemzetközi Valutaalap által hosszú távon finanszírozhatónak tartott 38 milliárd koronával nő (persze a máshová elrejtett néhány tízmilliárdot se hagyjuk említés nélkül, hiszen azt is vissza kell fizetni valamikor). Ha a költségvetés elfogadását jó hírnek tekintjük, akkor ebben a sorban a negyedéves makrogazdasági adatok közzététele következik. A GDP-növekedés a világgazdasági recesszió ellenére hároméves rekordot döntött, meghaladva a korábbi becsléseket. Mielőtt azonban elöntene bennünket az optimizmus, érdemes odafigyelni a részletekre is. A növekedés elsősorban a közigazgatás jóval magasabb kiadásainak, illetve a hazai fogyasztás növekedésének köszönhető. Ez utóbbi mögött főként az új hipermarketek értéke rejlik, ez pedig igazán nem számít termelő beruházásnak. A statisztikai hivatal azt is közzétette, hogy a gazdaságban dolgozók átlagbére november végére meghaladta a 12 ezer koronát. Nagy ugrásnak számít ezenkívül, hogy az év végi infláció becsült értékét az eredeti 8,1 százalékról 6,3 százalékra csökkentették. így azután a fontos mutatók között csak a 19 százalékos munkanélküliség éktelenkedik szeplóként, de lassan hozzászokunk, hogy annak ellenére is javulhat egy ország helyzete, ha minden ötödik ember nem dolgozik. El kell szomorítanunk viszont azokat, akik elhitték, hogy jövőre már újrajár minden gyermek után családi pótlék. A gazdasági miniszterek ugyanis visszaküldték a javaslatot a szociális tárcának. Az ok egyszerű: az új javaslatokkal kapcsolatos többletkiadásokat az ágazati minisztérium 300 millió koronára, a pénzügyminisztérium viszont 2,1 milliárd koronára becsülte. Ha majd kiderült, hogy melyik minisztériumnak van gondja a triviális matematikai műveletekkel, újra visszatérnek a témához. Az idő közben telik, a gyermekek nőnek és a közeledő választásokra való tekintettel könnyen megeshet, hogy újra csak füstbe ment terv marad az egész. így, mint a nyugdíjreform, amelyről szintén a múlt héten derült ki, hogy még a legegyszerűbb első pillérének bevezetését is fél évvel későbbre, a jövő nyárra halasztották (a nyári szabadságok és a választások előtti idegesség biztosan jó körülményeket teremt majd az ilyen milliókat érintő akció lebonyolításához). A vállalati szférát a héten a Transpetrol-ügy uralta, mivel az illetékes bizottság némi meglepetésre úgy döntött, hogy a hazai privatizáció történetében első alkalommal egy orosz céget enged be egy természetes monopóliummal rendelkező vállalatba. A végső szót a kormány mondja ki, így még érhet bennünket meglepetés. Szintén forrong a helyzet a komáromi hajógyár körül, amely hónapok óta érdekes konstrukcióban küzd a túlélésért. Kiderült, hogy egy sor kérője is akadna, ajánlataikat viszont nem versenyeztetik, így a döntéssel kapcsolatban nagy nyilatkozatháborúnak nézünk elébe.
