Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-13 / 286. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 13. SZMPSZ-KÖZLEMÉNY Ma 14 órai kezdettel Kassán a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola nagytermében az olvasás éve alkalmából ünnepi ülésen vesznek részt a Kassai járás magyar iskoláinak igazgatói. Az ünnepi ülést a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmánya és Kassai Területi Választmánya szervezte, melynek keretében a Nemzeti kulturális Örökség Minisztériuma ajándékaként minden magyar iskola megkapja a celldömölki Apáczai Tankönyvkiadó Ezeréves Magyarország című reprezentatív kiadványát. Az SZMPSZ külön ajándéka Ág Tibor Csináltassunk hírharangot - Nyitra vidéki népballadák című könyve. Az ünnepi műsorban fellépnek a gimnázium és alapiskola tanulói. Helyreigazítás Tegnapi lapszámunkban hírt adtunk a Duna Televízió Magyar iga­zolvány című, a státustörvénnyel kapcsolatos információs soroza­tának indulásáról. Ennek keretében arról is tájékoztattuk a tisztelt olvasókat, hogy adás közben milyen időpontban és milyen telefon­számon tehetik fel kérdéseiket a műsorvezetőnek. A tegnapi cikk­ben azonban - tőlünk független okok miatt - téves időpontot tün­tettünk fel ennek kapcsán. A valóság ezzel szemben a következő: a nézők kérdéseiket minden szerdán a Kalendárium adásidejében, 17 óra és 17.50 között tehetik fel a (0036-1) 489-1700-as telefon­számon, illetve a (0036-1) 489-1615 üzenetrögzítő számán. Olva­sóinktól a tévedésért elnézést kérünk. SZÍNHÁZ gUI W ___________________POZSONY___________________ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A vihar 19 KIS SZÍNPAD: Inkognitó 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 10 Karácsonyi koncert 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Édes Anna (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 11,19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Terezka 10 Zorba, a görög 18.30 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: Lúdas Matyi 15 Makrancos hölgy 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mach és Šebestová (cseh) 16 Amerikai pite 2 (am.) 18, 20.30 OBZOR: Bridget Jones naplója (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Farkasok szövetsége (fr.) 17.30 Jalla! Jalla! (svéd) 15.45, 20 CHARLIE CENTRUM: Neveletlen hercegnő (am.) 18.15 Memento (am.) 18.30, 20.30 Andél Exit (cseh) 20.30 Bridget Jones naplója (am.) 17.45 Prága rendezők szentével (cseh) 20 KASSA DRUŽBA: Farkasok szövetsége (fr.) 17, 20 TATRA: Európai filmna­pok CAPITOL: Üvegház (am.) 15.45,18, 20 ÚSMEV: Amélie csodá­latos élete (fr.) 14 Dr. Szöszi (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Kardhal (amerikai) 16.30,19 SLOVAN: Moszkva nem hisz a könnyeknek (szovjet) 19 Kalligram-est a budapesti Szlovák Intézetben Új könyvek bemutatója ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Ma délután hat órától a budapesti Szlovák Intézetben (Rákóczi út 15.) tartja magyar nyelvű új kiadványainak bemuta­tóját a pozsonyi Kalligram Könyv­kiadó. A karácsonyi könyvpiacra megjelent művek közül Fél Erzsé­bet néprajzi tanulmányainak Ré­gi falusi társadalmak címmel megjelent gyűjteményét, Bom­­bitz Attila Mindenkori utolsó vi­lágok című osztrák regénykurzu­sát, a tilalomból szabadult cseh elbeszélők antológiáját (Feltá­madt tetszhalottak), a Witold Gombrowitz műveit közreadó so­rozat negyedik darabját, Grendel Lajos gyűjteményes novelláskö­­tetét, Pályi András Provence-i nyár című könyvét, valamint Tá­lamon Alfonz műveit méltatják neves irodalomértők. Az esten a fennállásának tizedik évforduló­ját ünneplő Kalligram Könyvki­adót Göncz Árpád és Szegedy- Maszák Mihály köszönti, (as) Nagy közönségsikere volt a III. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválnak, amely a művészi minőséget képviselte Összelcacsintás a test ördögével Mark Rylance (Jay) és Kerry Fox (Claire) Patrice Chéreau Intimitás című filmjében (Archív felvétel) Az év utolsó, téli filmszemlé­je, a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál harmadik évfo­lyama november 30. és de­cember 8. között az időjárási viszonyok következtében meglehetősen télire sikere­dett. Volt olyan nap, hogy helyszínét, a Pólus City Cen­terben lévő Ster Century Cinemast (SCC) a szűnni nem akaró havazás miatt könnyebb volt „láb­­busszaľ’megkôzelíteni, mint az akadozó városi közleke­déssel. TALLÓSI BÉLA A fesztiválközönséget azonban, amelyet zömmel fiatalok alkottak, a hirtelen ránk tört zimankó sem riasztotta vissza: a szemlének csak a Ster Century Cinemasban - a fesztiválfilmeket a főváros két má­sik mozijában is vetítették - hu­szonötezer nézője volt. A statiszti­kánál maradva: a rendezvény ki­lenc napja alatt 363 vetítésen negy­ven országból származó közel 170 film pergett az SCC vásznam. Vala­mennyi opus a művészi minőséget képviselte, a pozsonyi szemle ugyanis nem a csillogás, nem az élő sztárparádé fesztiválja, hanem az igényes filmművészeté. A fő szekci­óban, az első- és másodfilmes ren­dezők mozgóképeinek versenyé­ben a nemzetközi zsűri azon szem­pont alapján ítélte oda a fesztivál díjait, hogy mely fümekben nyilvá-A pozsonyi szemle nem a csillogás, nem az élő sztárparádé fesztiválja. nul meg leginkább a filmnyelv megújítására irányuló igyekezet. Ha a hollywoodi mércét megütő színészsztárt nem is ünnepelt a po­zsonyi fesztivál, vendégei, elsősor­ban a független film vüágából azért voltak a szemlének. Például az iráni Maryam Shahriar rendező­nő, aki a szemle nagydíját vihette haza, amelyet A nap lányai című filmjéért kapott. Ebben az iráni vi­déki nők helyzetét mutatja be egy olyan életkép feldolgozásával, amely az európai ember számára teljességgel hihetetlen. Itt volt a spanyol származású, ma Los Ange­lesben élő Jesus Nebot, aki első filmjében, a Nincs visszatérésben a kivándorlók kemény életével fog­lalkozik. Itt volt a Távol-Keletről a kínai versenyfilm rendezője, Yan Yan Mark, valamint a neves japán rendező, Kanét Shindo unokája, Kaze Shindo. Volt, aki ígérte, hogy jön, aztán közvetlenül a nyitónap előtt le­mondta. Luciano Emmer neves olasz rendező megüzente, közbe­jött valami, így aztán sem ő nem te­szi tiszteletét a pozsonyi szemlén, sem az olasz film „világszépe”, Silvia de Santis színésznő, akiért az ember hó ide, hideg oda, felvonult a mehirdetett sajtótájékoztatóra. Filmjük, A szerelem hosszú, hosz­­szú, hosszú éjszakája legalább olyan csalódást okozott, mint tá­volmaradásuk. Ígéretes képsorral indul a film: miután a luxuskocsi áthajt a gyorsforgalmi út fizetőka­puján, két rendőr megállítja. Úgy tűnik, többre számíthatunk, mint egy rutinellenőrzésre, mert a te­kintetekből, a lassú, titkokat sejtető mozdulatokból, a félmondatos pár­beszédekből olyasmire gondolhat a néző, hogy a két jól megtermett, marcona rendőr fantáziáját igen­csak megmozgatja a kocsi vezető­ülésén miniszoknyában feszítő vadmacska kinézetű bombanő, s a következő pillanatban visszaélnek a hatalmukkal. De az iratok rend­ben találtatnak, s a nő folytathatja útját. A következő képsoron egy or­szágúti üldözés: a két rendőr köve­ti és újra megállítja a nőt. Na, most aztán már történnie kellene vala­minek, de nem: a forgalom őrei csak a műszaki igazolványt kíván­ják visszaadni, amely véletlenül náluk maradt. Itt - hat-hét perc után - véget is érnek a film izgal­mai, mert a továbbiakban már nem történik semmi. Hat rövid képben nők, férfiak vonaglanak és voní­tanák a magánytól és a szeretetéh­­ségtól hosszú, hosszú, hosszú, u­­nalmas képsorokon. A szemle legnézettebb filmjei közé tartozott a Filmpremierek szekció­ban bemutatott Zongoratanárnő, az Intimitás és a Mementó. Nehezen teszi magát túl az ember azon a hátborzongató élményen, amelyet Michael Haneke cannes-i nagydíjas Zongoratanárnő című opusának kegyetlen, kínzó valósá­ga ad. A film első mellbevágó kép­során a bécsi konzervatórium leg­elismertebb zongoratanárnője, Eri­ka Kohut egy szexshopban aprót vált a pultosfiúnál, és igencsak já­ratos módon a kabinban elhelye­zett videoautomatán kiválasztja az orális jeleneteket, majd beleszagol a kukából kivett használt papír­­zsebkendőbe. Sok mindent meg kellett már emésztenem a vászon­ról, mégis önkéntelenül a szemem elé kapom a kezem, amikor a zon­goratanárnő tükör előtt zsilettpen­ge segítségével juttatja el magát a csúcsra. Nem hittem volna, hogy lehet még fokozni az elborzasztás­­nak azt a fajtáját, melyet Bergman Suttogások és sikolyok című filmjé­nek hasonló jelenetével ért el, amelyben a házasságban helyét nem találó arisztokrata nő széttört üvegkehellyel „végzi” ugyanezt. Michael Haneke rendező azonban még ennél is jobban meg tudja emelni a gyomrot: amikor a tanár­nő a vécékabinok előtt hosszú­hosszú jelenetben szexuálisan a­­lázza meg fiatal tanítványát, Waltert, aki mit sem sejtón a nő hajlamairól beleszeretett, s akit testileg-lelküeg lebénít a nő szado­­mazochizmusa. Nem annyira az ábrázolt valóság­gal - az nehezen követhető és rak­ható össze -, mint inkább a semmit sem leplező ábrázolásmóddal tag­ióz le Patrice Chéreau Intimitás cí­mű filmje. Az annak idején nagy port kavart, soft pornónak minősí­tett 9 és 1/2 hét ehhez a fran­cia-olasz koprodukcióban készült, élesben menő szexjelenetekkel tűzdelt különös életképhez képest Jancsika és Juliska meséje. Egy le­pusztult apartmanba, amelybe Jay azután költözött be, hogy váratla­nul elhagyta feleségét és gyerekét, minden szerdán becsönget Claire. Szótlanul levetkőznek, szótlanul, de nem hangtalanul egymáséi lesz­nek, aztán a nő felöltözik, majd anélkül, hogy egy szó is elhagyná a száját, távozik. A filmből valójában csak a két főszereplő, Mark Ry­lance (Jay) és Kerry Fox (Claire) kamerák előtti szexteljesítménye csodálatra méltó. Az ugyanis, hogy mi történik a hét más napjain, mi van a szexcsaták előtt és után, mi motiválja, mi hajtja egymás kaijai­­ba a két főhőst, miért csak az apart­manban találkozhatnak, s hogy Claire miért csak a testet látja Jayban - nem derül ki a filmből. Es nem hiszem, hogy csak a „tolmács­készülék”, az akadozó szinkrontol­mácsolás hibájából nem. Christopher Nolan „nagyfilmje”, a Memento folyamatos deja vu érzést kelt. A főhős, Leonard Shelby törté­nete ugyanis a végkifejlettel kezdő­dik, és visszafelé pereg, mintha a szalagot fordítva fűzték volna be a gépbe. A fő cselekmény rém egy­szerű: Shelby mindenre elszánva felesége gyilkosát keresi. A gyilkosság visszapergetett króniká­jából, vagyis miután a film végén eljutunk a történet elejére, az is ki­derül, hogy újranézve vagy vissza­felé idézve fel az eseményeket, a Mementó a legegyszerűbb krimi­­thriller lehetne. Ám épp a gyilkos utáni nyomozás történetének visz­­szafelé mozgatása teszi izgalmassá a Mementót. A hátulról előre hala­dó elbeszélésmóddal ugyanis lé­nyegesen érdekesebb az a lélek­elemzés, amellyel a rendező feltár­ja előttünk Leonard Shelby beteg­ségét. Mivelhogy a bemutatott ese­mények elindítója és kiváltója Shelby betegsége. Az, hogy nem tudja megítélni cselekedeteit, mert részleges emlékezetkiesésben szen­ved, s ezt tetézi, hogy új emlékeket teljességgel képtelen megtartani. Talán csak Freud vagy hasonló kali­berű lélekbúvár lehetne a meg­mondhatója, mennyire hitelesek Shelby reagálásai az őt motiváló külső és belső mozgatóerókre. Egy biztos, ha valaki késve, a vetítés megkezdése után pár perccel érke­zik a moziba, Shelby történetéből aligha fog valamit is megérteni. Az egyes nemzeti filmművészete­ket bemutató szekcióban idén az argentin kinematográfia útjairól kaphattunk képet. A szekció fele­lőse a vetítés előtt azzal ajánlotta a közönség figyelmébe Sergio Bizzio Állatiságok című filmjét, hogy tá­jainkon az ilyenfajta mozgóképet valóban csak egy fesztivál nyitott közönsége előtt érdemes(?), sza­bad (?) bemutatni. Tény, hogy a férfiak juhval való közösülésének látványát „normál” moziban töme­ges hányás kísérte vagy követte volna, ha nem is fizikai értelem­ben, jelképesen mindenképpen. Az ortodox művészfilmkedvelők a Független film szekcióból cseme­gézhettek. A kínálatban szerepelt a Tarr Béla, a Werckmeister harmó­niák rendezője kísérleti film magyar klasszikusa, Tarr Béla Werckmeister harmóniák című fekete-fehér, hosszú snittekből álló, képi megoldásaiban a társmű­vészetek eszközeivel is dolgozó, hangulatidézésében, kömyezetfes­­tésében részletekig menő, az embe­ri viszonyok felborulását a reális időt figyelmen kívül hagyó lassú­sággal feltáró opusa. Kellett már Pozsonyba ez a fesztivál, az olyan fórum, amelyen kiderül, hogy nemcsak a hollywoodi filmnek van közönsége, s amellyel nézőt, be­fogadót lehet nevelni a független film számára. Nyelvművelők, irodalmárok elemzik a hazai magyar sajtó nyelvét a holnap kezdődő rendezvényeken 32. Kazinczy Napok és 31. Fábry Napok ELŐZETESÜNK Kassa. Három, szigorúbban véve másfél nap alatt két rendezvény zajlik le Kassán, remélhetőleg egy­mással szoros összhangban. A 32. Kazinczy Napok és a 31. Fábry Na­pok témája egyaránt a hazai ma­gyar sajtó, ám míg a nyelvműve­lők a zsurnalisztika nyelvét elem­zik, az irodalmárok a lapokban megjelenő írások stilisztikájával foglalkoznak majd. A szervezők között a Csemadok Országos Ta­nácsa és kassai városi választmá­nya mellett a Szlovákiai Magyar írók Társulása (SZMÍT), valamint a kassai Thália Színház nevét is megtaláljuk. A rendezvény hol­nap este színházi előadással kez­dődik, a vendégek megtekinthe­tik a Tháliában jelenleg futó Kavi­ár és lencse című darabot. Szom­baton Roncsol László, a SZMÍT el­nöke adja meg az alaphangot be­vezető előadásával, majd Fonod Zoltán irodalomtörténész beszél Fábry Zoltánról, aki nélkül nem­csak a szlovákiai magyar iroda­lom, hanem a publicisztika is másképp festene. Az Új Szó is gór­cső alá kerül, lapunk főszerkesztő­je, Szilvássy József a globalizáció tükrében elemzi a lap távlatait és lehetőségeit. A rendezvény egyik budapesti törzsvendége, Pomo­­gáts Béla arról értekezik majd, mi­lyen veszélyek leselkednek a ma­gyar nyelvre a 21. században. Si­mon Szabolcs nyelvész a szlováki­ai magyar sajtónyelvvel kapcsola­tos kutatásainak eredményeit is­merteti a remélhetőleg népes hallgatósággal. A nap folyamán koszorút kap Kazinczy Ferenc domborműve, és átadásra kerül az idei Fábry-díj, vasárnap pedig a résztvevők Stószra utaznak, ahol a stószi remete egykori hajlékában, valamint sírjánál teszik tiszteletü­ket. Kolár Péter, a Csemadok OT tagja és a szervezet kassai választ­mányának elnöke elmondta, hogy a Kazinczy Napok anyagi okokból kerültek át tavaszról őszre, az ősz­ből télbe való csúszást pedig az tet­te indokolttá, hogy Kassán az őszi hónapokban meglehetősen sok kulturális rendezvény zajlott. Ami a témát Uletí, az szinte az utcán hevert, hiszen mindkét rendez­vény résztvevői újságolvasók, akik érzékenyen reagálnak a cikkek­ben talált pongyolaságokra, pon­tatlanságokra, magyartalan meg­fogalmazásokra. Koíár Péter a két rendezvény jövőjéről tart vitaindí­tó előadást. Ezek a fórumok sze­rinte ma már inkább a szűkebb szakma érdeklődésére tartanak számot, egy konkrét kérdéskörre fókuszáló 20-30 szakember esz­mecseréje gyümölcsözőbb lehet, mint egy száz fős tömegrendez­vény. A szervezők várják a sajtó­nyelv iránt érdeklődőket, újságíró­kat, olvasókat, tanárokat és diáko­kat, bár a kassai polgárok részvé­telével kapcsolatban nincsenek il­lúzióik. (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom