Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-13 / 286. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 13. KOMMENTÁR Miénk itt a NATO JUHÁSZ LÁSZLÓ NATO - stabilitás, biztonság és együttműködés címmel rendezett tegnap szemináriumot Vladimír Mečiar néppártja, a HZDS. Ez az egymondatos hír önmagában is elegendő lenne kommentár helyett, hiszen a Mečiar szervezte NATO-konferencia olyan önellentmondás, mint a jószívű jegyellenőr vagy az igazmondó politikus. Ismét bebizonyosodott, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tökkelütöttek gyülekezetének nézi az ország népét. Hogyan hihetnek abban, hogy már senki sem emlékszik 1997-re, amikor éppen Mečiarék jóvoltából” nem kaptunk meghívást az Észak-atlanti Szövetségbe? Hiába próbálták annak idején úgy beállítani az egészet, mintha a nagyhatalmak vagy gonosz erők fogtak volna össze ellenünk - mindenki tudta, hogy nem a gulyáságyúk silány tartalma vagy a rozsdásodó katonai terepjárók, hanem a HZDS politizálása ütötte ki a NATO-ringből Szlovákiát. Mečiar rétorikai képességeinek egyik legemlékezetesebb megnyilvánulása vola az az 1999- es tévényilatkozata, melyben az exkormányfő az elmaradt NATO- csatlakozást szinte megkönnyebbülten így kommentálta: „Kétéves halasztást kaptunk”. A koszovói válság idején asztalcsapkodós parlamenti felszólalásaikban a HZDS képviselői, védelmi és külügyi „szakemberei” agresszív, támadópolitikát folytató szövetségnek nevezték a NATO-t. Tegnap pedig már azt bizonygatták, az is az ó érdemük, hogy a lakosság körében túllépte az ötven százalékot Szlovákia tagságának támogatottsága, hiszen náluk vehemensebben senki sem akar a szövetség tagja lenni. Újdonsült miniszterelnök-aspiránsunk, Robert Fico keményített be a leginkább. Korai kampánybeszédében tegnap azt vágta Mečiar szeme közé, hogy a HZDS-szel még csak-csak, de vele végképp elképzelhetetlen a választások utáni együttműködés, mégpedig éppen a pár évvel ezelőtti NATO-fiaskó miatt. Még jó, hogy Deákné vásznával leghamarabb is csak a jövő évi választás után tudjuk összehasonlítani Ficót. Addig akár el is hihetjük, amit mond. JEGYZET A SZÍV hava BODNÁR GYULA Jött egy fagyos éjszaka, enyhe széllel, s így, édes kettesben, reggelre levetkőztették a minap még szép zöld köntösben pompázó ifjú diófát. Ki tudja, talán közben szerelmet is játszottak vele, mindenesetre egyetlen levél sem maradt rajta, kör alakú halotthalvány szőnyeget alkotva mind ott hever a földön, a kopár ágak alatt. A nyárfa és az akácfa jobban ellenállt a jeges támadásnak, ám előbb-utóbb ők is megadják magukat egy újabb hideg éjjelen, akár rövid csata, akár forró szeretkezés ájult áldozataiként, és ott állnak majd másnap meztelenül, összehúzódva, mint ruhájától megfosztott szemérmes ember a nudistatelep inneni oldalán. Vagy éppen élvezve csupaszságukat, mint csitri lányok köldökük villanásait a nyári utcán. Végeredményben mindegy, a természet világában így van ez rendjén. A tavaszra nyár jön, a nyárra ősz, az őszre tél. Amely nemcsak vetkőztet. Öltöztet is, melegbe testet, melegbe lelket, boldogot és szenvedőt egyaránt, ha olykor csak pülanatokra is. Bár az intellektuális világ, az ország működne hasonlóképpen, az emberi lét törvényszerűségeihez igazodva, nem pedig szélhámosok saját magukból kiinduló és oda visszatérő hagymázas, kirekesztő elképzeléseihez. Akkor talán nem kellene annyi éhező, szegény, didergő szerencsétlenre, hajléktalanra gondolnunk, akik közül sokan aligha önhibájukból jutottak oda, hogy lassan már álmaik sincsenek, hogy csak létfenntartó ösztöneik működnek úgy-ahogy. Akkor nyugodt szívvel jegyezhetne le e sorok írója még olyasmit is, hogy december a legmelegebb hónap, mert a legbensőségesebb ünnepek hava különösen ebben a rohanó, már a temetőkben is mobiltelefonok cincogásától hangos, száznegyvennel hajtó vüágban - összejön a család, az édesanya, a nagymama főznének illatában közelebb húzódnak egymáshoz az emberek, a szívek és a szavak. Lám, az első jel, az ég már be is takarta szép csendesen az ifjú diófa halotthalvány leveleit. LEVÉLBONTÁS El kell menni A megyei elnökválasztás második fordulójának nagy a tétje. Mégis akadnak, akik azt mondják, minek menjek szavazni, egy szavazat nem sokat számít. Óriási tévedés! Az, aki szívén viseli az itteni magyarság sorsát, jövőjét, az igenis december 15-én elmegy szavazni és leadja voksát az MKP elnökjelöltjeire. Kérdezem én, ki fog rájuk szavazni, ha mi nem?! Arra várhatunk, hogy a mostani ellenzék, de még a kormánypárti választók közül is valaki a rájuk szavazzon. A Markíza Rosta c. műsorában Koncoš elvtárs már megkongatta a vészharangot és ebben az ellenzékiek csak támogatták, mert „mi lesz, ha neadjisten a Nyitrai vagy a Nagyszombati kerületben magyar nemzetiségű elnök lesz”. A kormánypártok közül csak a Dzurinda vezette SKDÚ ígért támogatást ä magyar jelölteknek. December 9-én részt vettem Léván egy választási kampánygyűlésen, ahol a kormányfő, Mikuláš Dzurinda szavaiból csak arra lehetett következtetni, hogy a magyar jelöltek támogatását komolyan gondoja. Jó volt látni azt a megértést, ami közötte és Bugár Béla, valamint az elnökjelölt Fehér Miklós között van, és ez nem a filmezés kedvéért volt, hogy „no most mosolyogjunk, mert vesz a kamera”. Hallottam, Fehér Miklós választási beszédét, és annyit tudok hozzáfűzni, hogy az elképzelések nagyon pozitívak. Ahhoz, hogy kellő módon, szakmai rátermettséggel tudja végezni munkáját Nyitrai megye valamennyi polgára, beleértve a magyarság érdekében is, kizárólag az kell, hogy minden „épkézláb” magyar nemzetiségű állampolgár kifogásokat félretéve elmenjen szavazni. Rólunk van szó, iskoláinkról, amelyek a megye hatáskörébe fognak tartozni és azt hiszem, egyikünknek sem mindegy, hogy lesznek-e magyar iskolák, magyar kulturális intézmények stb. Ha nem megyünk el szavazni, azzal csak a HZDS malmára hajijuk a vizet? Döntsünk sorsunkról, hogy ne mások döntsenek róla. Benyovszky László, Léva TALLÓZÓ DIE PRESSE Szlovákia nem akaija elkövetni azt a hibát, amit Lengyelország, és a közeledő parlamenti választások ellenére is folytami akaija a csatlakozási tárgyalásokat - mondta Eduard Kukán külügyminiszter az osztrák napilapnak. Jövő szeptemberben kerül sor a parlamenti választásokra, és a kormány még ez előtt a lehető legtöbb csatlakozási fejezetben kívánja lezárni az egyeztetéseket. A szlovák diplomácia vezetője szerint a kabinetnek nem szabad a választások előtti harcra összpontosítania. Szlovákia legnagyobb problémájának Kukán a 18 százalékos munkanélküliséget tartja. Ugyanakkor elutasítja azokat az aggodalmakat, hogy az EU-csatlakozás után az olcsó szlovák munkaerő elözönli majd Ausztriát. A miniszter ezt alátámasztandó elmondta, a Kelet- Szlovákiában élők munkavállalás céljából még Pozsonyba sem költöznek el, nemhogy Ausztriába. Kukán azokat az aggodalmakat is próbálta eloszlatni, hogy az államigazgatásban burjánzó korrupció gondot okozhat, Pozsony mindent megtesz a korrupció visszaszorítására. Szlovákiai tabu: autonómia Európában kilencvenmillió ember él kisebbségben, ebből mintegy harmincmillió Nyugat-Európában, a maradék nyugattól keletre és délre. SOÓKY LÁSZLÓ Krzystof Czizewski lengyel politológus szerint a Németország és Oroszország között húzódó sávban 200 millió embert érint valamilyen formában a kiebbségek helyzetének rendezése, hiszen ebben a térségben már „biztonságpolitikai kérdés, mert csak ott lehet tartósan megőrizni a békét, ahol a kisebbség jogait kielégítik. A kisebbségvédelem minden ellenkező híreszteléssel szemben a békét szolgálja”. A kisebbségi jogok garantálására csak az önrendelkezés jogi biztosítása nyújt megbízható keretet, Czizewski szavaival „...az autonómia valamilyen formájára szükség van, hogy a köz- és belső ügyekben felelősség háruljon a kisebbségekre”. Szlovákiában aki szájára veszi az autonómia szót, nyomban megbélyegezte magát, mert a hatalom a szélsőségesek, a revizionisták s újabban megint az államellenes elemek kategóriájába sorolja őt, ami egyet jelent a kiközösítéssel és a titkosszolgálat által való megfigyeléssel. Maga az itt kialakult helyzet tudathasadásos, hiszen a kormányhatalmon belül az utóbbi években kialakult egy látszólagos kölcsönös tolerancia, látszólag jogilag biztosítják a kisebbségek társadalmi és politikai önszerveződését, ám egyidejűleg politikai praktikákkal akadályozzák az önrendelkezési jogok kibontakozási lehetőségét. A témát nem csak most, de korábban is kényes és kényelmetlen kérdésként kezelték, s ez a megközelítési mód számos esetben kölcsönössé vált azáltal, hogy a pozícióba került értelmiségiek, vagy politikusok hanyag eleganciával, vagy cinikus fölénnyel azonosulnak a nemzetállamot építők ideológiájával. A jelen idő divatos megfogalmazása szerint Szlovákiának bármilyen áron be kell kerülnie az Európai Unióba, s ez megoldja a nemzetiségi kérdést is, ami jelenleg ugye nem létezik. Az uniós tagállamok jogharmonzációja folytán ez a kérdés a legtöbb esetben megoldatlan maradt, ami fe-Ott lehet tartósan megőrizni a békét, ahol a kisebbségjogait kielégítik. szükséget jelent mind Franciaországban, mind Spanyolországban, de hasonló a helyzet a brit szigeteken is. Ugyanúgy söpörték szőnyeg alá saját nemzetiségeik kérdését, mint teszi azt mostanában Románia vagy Szlovákia, mondván, nálunk a nemzetiségi kérdés megoldott, idézve a CSKP KB korábbi nyüatkozatait. Ebben a témában egyet kell értenem Duray Miklósnak az Új Szónak adott és 1994. június 13-án közzétett nyilatkozatával, mely szerint: „Csak önfeladással lehet szlovák politikai partnert találni”. Kimondatlanul ugyan, de az MKP a közigazgatási reform kapcsán egy kétségbeesett kísérletet tett valamiféle részautonómia törvényesítésére a kútba esett Komárom vármegyével, csak kevesen vették észre, s publicitást egyáltalán nem kapott az a tény, hogy az önrendelkezésnek ezt a lehetőségét a módosított alkotmány eleve kizátja. Az sem jutott el a közvéleményhez, hogy mind a módosított alkotmány ide vonatkozó része, mind pedig a közigazgatási reformról szóló törvény ellenszegül a Szlovákia és Magyarország között 1995. március 19-én Párizsban az európai biztonsági konferencia keretében aláírt Magyar-Szlovák Alapszerződéssel, különös tekintettel a 15. cikkre. A probléma okozója nem más, mint, hogy Bukarest és Pozsony sajátságosán értelmezi az EU 1201-es ajánlásának 11. cikkelyét, mely a kisebbségek kollektív jogairól és vele együtt az etnikai alapon létrehozott autonómiáról szól, Magyarország viszont egyáltalán nem értelmezi, s a jószomszédi viszony fenntartása érdekében elfelejti, hogy minden szerződés csak akkor ér valamit, ha a Magas Szerződő Felek az utolsó betűig betartják. Korábban Szlovákia kapcsán a tudathasadásosjelzőt használtam, s a most folyamatban lévő megyei választásokkal kapcsolatban visszatérek hozzá. Emlékezetünkbe idézem, hogy Kvarda József az elnöki posztért versenyben lévő egyik magyar jelölt volt a már említett Komárom vármegye legodaadóbb szorgalmazója, s legaktívabb ellenzője az elfogadott nyolcas modellnek. Most annak a megyének az elnökjelöltje, amely emberi és politikusi elveinek ellenére jött létre. Remélhető megválasztása esetén hatalmi szóval segítheti a magyarokat, de etnikai szempontokat semmüyen szinten nem vehet figyelembe. Európában, Magyarország határain kívül mintegy 3,5 millió magyar él, a volt szocialista utódállamokban jogilag felemás, a diszkriminációt megközelítő helyzetben. Ha elfogadjuk azt, hogy például a Benešdekrétumok, az érvényes földtörvény, a kárpótlási törvények, az alkotmány, a közigazgatási reformtörvény a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség számára diszkriminatív, akkor ki kell mondanunk azt is, hogy Szlovákiában létezik egy szőnyeg alá söpört magyar kérdés. Mivel a magyarság helyzete jelentősen nem különbözik a miénktől sem Erdélyben, sem a Kárpátalján, sem a Vajdaságban, azt is ki kell mondanunk, hogy Európában is létezik magyar kérdés, mégha sokan igyekeznek is elterelni róla a figyelmet. Annak érdekében, hogy e kérdés megoldása ne Ján Slota szeretetteljes álmai alapján oldódjon meg, beszélni kell róla nyíltan, komolyan és nem bántón. Ezért kell beszélni az autonómiáról is azzal a meggyőződéssel, hogy az etnikai alapon létrehozott autonómiák nem csupán a nemzeti közösségek javát szolgálják, hanem előnyt jelentenek azon államok számára is, akik a náluk élő nemzetiségi közösségek irányába nagylelkűségről tesznek tanúbizonyságot. A szerző a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Választmányának elnöke Mečiar nagyidai gőzhengere országos turnéra indult, Trencsént már vasalja, és ha beindulhat, ott talán mindent elsimít Csák Máté földjén ki lesz az úr? KORPÁS ÁRPÁD Trencsén megyében Mečiarék az amúgy is felemás szlovák demokratákat teljesen „ledarálták”: csak a HZDS képviselői jutottak be a megyei közgyűlésbe. Úgy látszik, ilyen a „hely szelleme”. Ilyen, hiszen maga Mečiar a „genius loci”, aki a trencsénteplici Elektrájából a megyeielnök-választások második fordulója élőit még hét megyével játszik szimultán sakkot, frontális támadásba lendítve gyalogjait. Kínálja magát a történelmi párhuzam. Csák Máté (1260/65-1321) tartományúrnak Trencsén vára volt a fészke. Tartósan-huzamosan 14 megyében voltak kiterjedt birtokai, körülbelül negyven vár és erősség volt a kezén és félezer falu földesurának mondhatta magát. Mečiar már háromszor volt kormányfő. Kristó Gyula történész azt írja Csák Mátéról, hogy a „saját tartományában - nádori címet bitorolva - a király képében lépett fel, bírói joghatóságot gyakorolt, önálló külpolitikát folytatott”. Mečiar az államfő képében amnesztiákat osztogatott, kormányzata bírósági ügyekbe is belefolyt, a külpolitikáját pedig talán említeni sem kell. Csák Máté familiárisókra (a szolgálatába szegődött kisnemesekre) és zsoldosokra épülő hadserege becslések szerint az ötezer főt is elérhette. Elég, ha a HZDS-hez hű, vagy annak kebelére SOP-és, más koalíciós, netán SNS-es vargabetű után visszatérő egyes hivatalnokokra és lébecolókra gondolunk... Mečiar nagyidai gőzhengere országos turnéra indult. Trencsént már vasalja, és ha beindulhat, ott talán mindent elsimít. Terepe másutt is akad, Pozsonyon kívül majd’ minden megye HZDS-pozitív. A mečiarizmus gócpontjai ugyanis nemcsak az ország földabroszán, hanem a legtöbb ember géntérképén is ott vannak; sokaknál például SDĽ-, SOP-génből mutálta az elkeseredés, a sanyarú anyagi helyzet. A megyék kompetenciáit a valós hétköznapokban inkább csak sejtjük, ezért alig lehet fogalmunk arról, mekkora lesz Trencsén megye „hatás-köre”. Nőink egy darab rétestésztából hamar asztalnyit varázsoltak, varázsolnak. A hasonlat rossz, de december 15-ig, illetve a jövő évi parlamenti választásokig az a kérdés, Mečiar mennyire tudja Trencsént egy egész országgá szétgyúrni, mennyire gyúrhatja rá egész Szlovákiára, hogy aztán azt mondhassa: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest... Csák Máté 1292-ben részt vett a Kőszegiek által elfoglalt pozsonyi vár visszavételében. Mečiar Pozsony megyében felsült. I. Károly király Visegráddal együtt Komáromot is visszahódította az egészen Budáig merészkedő Csák Mátétól. Hál’Istennek, Mečiar Dél-Szlovákiát meg sem vívta. Az elnökválasztások második fordulója előtt az a tét, hogy a déli megyék részeként Mátyusföld „Csák Máté” földje lesz-e. Nem mintha Mečiar kizárásával fenékig lenne a tejföl... Mégis, újra Ady az irányadó, most a Csák Máté földjén című versével: „Nyakatokon vad, úri tatárok/ s mégis büszke a ti fejetek./ Frissek a vérben, nagyok a hitben,/ Csák Máté földjén ti vagytok az Isten./ Előre, magyar proletárok.” ^ —!' ~ y .■■■• j;,, n , ........""’fia------------1- Sherlock Holmes, azt próbáld kinyomozni, hogy ki dézsmálta meg a Devín Bankot! (Peter Gossányi karikatúrája) Aki szájára veszi az autonómia szót, nyomban megbélyegezte magát, a hatalom a szélsőségesek kategóriájába sorolja
