Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-11 / 284. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 11. KOMMENTÁR Formatervezett alma PÁKOZDI GERTRÚD Tizenkét évvel a rendszerváltást követően már nem az a kérdések kérdése, jó irányba haladt-e a mezőgazdaság átalakítása, hanem az, hogy az ágazat képes lesz-e megfelelni az uniós kihívásoknak. A szakemberek egy része derűlátó e tekintetben. Pedig mezőgazdaságunkról az utóbbi években sok minden elmondható, de hogy fejlődött volna, az aligha. A gépek nagyobb hányada elavult vagy elhasználódott, a növénytermesztés a tíz évvel ezelőttinek a felére, az állattenyésztés a 33 százalékára esett vissza. Az adatok már évek óta szinte változatlanok, így nem csoda, hogy az ágazat fejlődése az unió mezőgazdasági biztosa szerint sem felel meg elképzeléseiknek. De a mi elképzeléseinknek se. EU-taggá válva nem lennénk versenyképesek. A csatlakozási tárgyalások az e fejezetben foglalt elvárásokat is érintik. Előbbutóbb elérkeznek abba a szakaszba, amelyben már arról lesz szó: milyen termelési kvóták lesznek érvényesek Szlovákia mezőgazdaságára, illetve, mennyi pénzt kaphat az ágazat. Azonban addig is, míg az illetékesek dűlőre jutnak a legfontosabb kérdésekben, mezőgazdaságunknak bizonyítania kellene fejlődőképességét, azt, hogy igenis tud minőségben legalább olyan, árban pedig ha lehet, még az uniós termékeknél is olcsóbb tejterméket, húsipari árut, gyümölcsöt, zöldsége stb. kínálni. Néhány adat a sok közül: 1994-ben még 77 ezer tonna zöldséget exportáltunk és 41 ezer tonnát hoztunk be, tavaly pedig 47 ezer tonnát vittünk ki és 85 ezer tonnányit importáltunk. E tények egyelőre azoknak az érvelőknek a malmára hajtják a vizet, akik azt állítják: jobban jár az ország, ha nem támogatja a mezőgazdaságot, hiszen a nyugati országokból származó zöldség, gyümölcs, tejtermék stb. még olcsóbb is. Feldolgozottsági fokáról, csomagolásáról nem is szólva. Nincs háziasszony, aki a szinte formatervezett, tisztára mosott, adagolt külföldi sárgarépa helyett az ömlesztett, nemegyszer sárral „dúsított” hazai sárgarépából választ, ha már választhat. De mit szól mindehhez az értékesítésben érdekelt termelő? A mezőgazdasági tárca részére az állami költségvetésből is többet igénylő politikusoknak, szakembereknek kéznél van az érv: a Nyugat jelentős anyagi támogatásban részesíti mezőgazdasági exportját, ezért képes olcsóbb áruval ellátni térségünket is. Ez igaz. Sajnos az is igaz, hogy a Nyugat alaposan megnézi, pénzét jó célra használta-e fel a termelő, hogy a minőségi szabványnak megfelelő-e áruja. Termelni tud a csallóközi, a mátyusföldi és a bodrogközi földműves. Ezt senki sem tagadja. De tagadhatatlan, hogy a „csomagolással” baj van. GLOSSZA Dubčekkel mint a jiemzet lelkiismeretével kell majd szembesülniük. Biztos ami biztos: egy ideig még ne kelljen az emberarc tekintetét állni? Van egy praktikusnak tetsző, de alibista magyarázat is: ha nincs szobor, mindenki az ideológiájának és politikai céljainak megfelelő Dubčeket formálhat magának. Amolyan kényszer szülte „nemzeti egyetértés” ez. Nem mindenki tudja, mit kezdjen a történelmi személyiség így vagy úgy, de megkerülhetetlen alakjával, szobor híján viszont olyan Dubčeket helyez a talapzatra, amilyet akar. Ha akar egyáltalán, hiszen - s ez is jelzésértékű - az avatáson a koalíciós jobboldal és az ellenzék java hiányzott. Mindenesetre, Dubček szabadon felhasználhatóvá válik, mint a dzsóker a zsoliban. A dzsóker a legértékesebb ütőlap és bármit helyettesíthet. Mifelénk, ahol amúgy is sokan játszanak cinkelt lapokkal, nem a legveszélytelenebb jelenség. Az egykori államférfi halálának körülményei részben máig tisztázatlanok, s kíváncsi lennék, a hatalomra törő legnagyobb ellenzéki vezető mit gondol a prágai tavasz vezéregyéniségéről, s ahhoz képest mire kívánja fölhasználni az alakját. Állok szemben Dubčekkel, aki van is, meg nincs is. „Mögötte” a Dunát átívelő „új” híd és a ligetfalui tömbházerdő. A husáki normalizáció „gyümölcsei”. A koré, amely Dubčeket zárójelbe tette, s teszi talán a talapzat feliratán is, akkor is, ha már állni fog a szobor. Mert a zsigerekbe ivódott normalizáció megint tarolni készül, csak nem „husáki”, hanem „mečiari” jelzővel. Abnormalizáció. Hull a hó. A várhegyről lefelé menet látom, hancúrozó gyerekek hóembert állítanak. Hál’ Istennek, ők már talán csak neki emelnek szobrot és róla álmodnak majd. Talán ez lesz a jó. A hóemberarcú demokrácia. Dubček, a dzsóker KORPÁS ÁRPÁD A minap Dubčekkel álmodtam. Az emberarcú szocializmuson dolgozó népe közt járt amolyan Mátyás királyként. Kutat ások, leguggol a gödörnél, kezet rázunk, váltunk néhány elvtársi szót. Készül rólunk pár fotó, s az egyik negatívot előhívja az álom. Nem volna ez meglepő, ha 62 éves lennék és nem 26. így kicsit orwelli. Most tél van, jelenidejű és valós december, porka hó száll a pozsonyi várhegyen. Állok a parlament előtti téren, balomról a vár, mögöttem a törvényhozás bizarr tömbje. Állok szemben Dubčekkel, akit álmomban valósnak láttam, de a valóságban van is, meg nincs is. Előttem egy nemrég felavatott talapzat felirata ugyanis a Dubček-szobor ittlétét hirdeti - örök időknek szántan, márványba vésve -, ám a pártfőtitkár megmintázott emberarca, nyúlánk alakja sehol. Mondják, csak idő kérdése, szobor is lesz, maradandó. Üzenik, ideiglenesen még hiányzik az örökkévalóság. Dekódolom az üzenetet: megint egy az örökösen ideiglenes félmegoldások közül. A tán legismertebb szlovák szobrát közjogi méltóságok úgy avatják fel, hogy csak a talapzatát. Még abszurdabb, hogy a vár és a parlament közti közterület máris a nevét viseli: Alexander Dubček tér, Pozsony, Szlovákia. Keresem a félmegoldás okait. Például későn kapcsoltak, hogy Dubček idén lenne nyolcvanéves és nem készült el időre a szobor, de fel akarták avatni, mert ki tudja, ki lesz hatalmon egy év múlva. Eszembe jut a posztkommunista baloldali Jozef Migaš házelnök szónoklata is az avatáson. Szerinte a parlamentbe igyekvő képviselőknek- Akármit ígérgetnek a politikusok, én az életszínvonal emelkedésének esélyét még távcsővel sem látom! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Valószínűleg múzeumban végzik a MiG 21-es vadászgépek. Ha nem sikerül őket eladni, megsemmisítésüket az államkasszából kellene fedezni, ez körülbelül százezer koronába kerülne gépenként. Korábban 35 MiG 21-ese volt a hadseregnek, ma már csak 26. Küencet múzeumoknak ajándékoztak, négyet Ukrajna akar megvenni. A lap emlékeztet az 1998-as gyanús ügyletre, amikor egy cég darabonként 52 ezer koronáért akart a vadászgépekhez jutni. NÁRODNAOBROpA Lehet, hogy a kormányfő gerjesztette a PHARE-támogatásokkal való visszaélés ügyét botránnyá - úja a lap jegyzetírója Quo vadis, elnök úr c. cikkében. Dzurinda talán így akarta megerősíteni meggyengült pozícióját és megszabadulni a kormány integrációs miniszterelnökhelyettesétől. Pavol Hamžík ugyanis akkoriban nyíltan célozgatott arra, hogy talán ő maga váltja fel Dzurindát a miniszterelnöki székben. A szlovák demokrácia még mindig harmatgyenge, kisebbségi intézményeink léte a politikai akaraton múlik Oly távol, és mégis közel Egy hét telt el a Siker mellett: marad az állóvíz című írásom megjelenése óta. Az azóta érkezett visszajelzések mennyisége bizonyítja: a szlovákiai magyarok nem közömbösek az MKP iránt. A legtöbben egyetértettek a leírtakkal, de sokan voltak, akik csóválták a fejüket, mondván: kampány során illetlenség ilyet tenni, írni. Többeknek már akkor jeleztem, hogy a műit heti cikk csupán az első része írásomnak. JARÁBIK BALÁZS ' Amit leírtam, továbbra is fenntartom, abban bízva, hogy az őszinte vélemény segíthet közéletünk formálásában. Az őszinteség és aggódás mellett azonban polgár vagyok, és dunaszerdahelyi lévén december 15-én Kvarda Józsefre szavazok. Mint ahogy a megyei választások első fordulójában is az általam arra érdemesnek tartott négy MKP-s jelölt nevét karikáztam be. A probléma lényege ugyanis nem Kvarda József személye, ahogy egy hete sem az volt. Vallom, hogy a szabad és igaznak vélt véleménynyüvánításnak mindig teret kell biztosítani. Ez sokkal inkább használhat az MKP-nak, mint bármi más. Szombaton, a megyeielnök-választás második fordulójában azonban nem csupán Kvarda Józsefről, vagy az MKP-ról lesz szó. Sokkal inkább arról, hogy a megyei rendszer Nagyszombatban (és Nyitrán) nyújtott lehetőségei ne maradjanak kihasználadanul. A nagyszombati megyei közgyűlésbe választott 14 MKP-s képviselőnek ugyanis akkor lenne tényleges beleszólása régiónk sorsába, ha a megyei elnököt a választások után Kvarda Józsefnek hívnák. Ha elgondolkodtak az egy héttel ezelőtt leüt szavaimon, úgy kérek mindenkit, ezeket a sorokat is mérlegeljék. Amíg a megyei önkormányzatok működési mechanizmusa nagyjából megegyezik a szlovák parlamentéval, addig a végrehajtó hatalmat a megyei elnök testesíti meg. Személye vitathatatlanul kulcskérdés, hiszen nemcsak ellenőrizi a regionális parlamentet, hanem felel döntései végrehajtásáért is. Neki lesz a legnagyobb beleszólása a konkrét döntésekbe, a dotációs politikába, ületve abba, kinek mi jut a megyében. Az általunk megválasztott 14 képviselő vajmi keveset tehet nélküle, a legjobb esetben is csak ellenőrző szerepre kárhoztathatják őket. Még ha a regionális hatalomgyakorlásban már jártasságot szerzett tisztviselők is. Éppen egyikük, Fehér Miklós válaszolta egy újságírói kérdésre, hogy demokratikus jelölt az, aki együttműködésre törekszik. Aki konfrontálódik, gyűlöletet szít, annak semmi köze a demokráciához. Ami számomra a legfontosabb: Kvarda József az MKP jelöltjeként a választói által - így általam is - ellenőrizhető megyei elnök lehet, ellentétben a HZDS favoriljával, Tomečekkel. Szlovák politológusok nevezték rendkívüli fontosságúnak a második fordulót. Két megyében ugyanis nemcsak egy magyar és szlovák jelölt mérkőzik egymással, hanem egy általánosan demokratának ismert párt (MKP) és az országot elszigeteltségbe hajszoló tömörülés (HZDS) párviadala folyik. Elemzők a demokrata érzelmű A szlovák pártok reakciói pontosan tükrözik tanácstalanságukat. szlovákoktól azt várják ez esetben, hogy a fent említettek alapján ítélik meg a jelölteket, nem pedig nemzetiségük szerint. Mi pedig gondoljunk bele: ha 1999-ben a szlovákiai magyarság 90%-a volt hajlandó Rudolf Schusterra szavazni az ország érdekében, akkor most könnyebb szívvel tehetne hasonlót a saját jól felfogott érdekében a demokratikusan gondolkodó szlovák választó. A szlovák demokrácia még mindig harmatgyenge. Kisebbségi intézményeink léte politikai akaraton múlik, céljainkból sokszor vagyunk kénytelenek engedni. A magyar választók eddig az ádagnál éberebben tudatosították a legfontosabb véleménynyüvánítási fórum fontosságát, és nagyobb számban mentek szavazni. A szlovák pártok reakciója pontosan tükrözi azt a tanácstalanságot, amely az egész szlovák politikai palettát jellemzi napjainban. Koncoš tenne valamit a megyei választási törvénnyel, hiszen biztos rossz az a jogszabály, amely engedi a magyarokat nyerni. Hrusovškýéknak is csak a magyar kommunistákkal van bajuk. Pedig ez a választás nem a magyarokról szól. Ebben a helyzetben én december 15-én Kvardára szavazok, és ezzel tulajdonképpen önmagamat választom. Hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a megyei választások ne az MKP, hanem a szlovákiai magyarság legsikeresebb választása legyen. Az István a király című rockoperából legutóbb idézett dalszövegrészlet teljes sora pedig szolgáljon a választóknak és az MKP-nak is tanulságul az elkövetkező időszak politikai csatáihoz: „Oly távol vagy tőlem, és mégis közel”. Oroszország második legnagyobb olajtársasága nyerte a Transpetrol kőolajszállítóért folytatott versenyfutást Minden irányban terjeszkedik a Julcosz SIDÓ H. ZOLTÁN A Slovnaft és az orosz Jukosz olajtársaság között folytatott verseny a Transpetrol kőolajszállítóért az orosz fél javára dőlt el. Az óriáscég 74 millió dollárt ajánlott a Transpetrolért, s egyben megígérte, hogy jelentősen fellendíti a Barátság olajvezeték szlovákiai szakaszát működtető cég forgalmát. Kezdetben 19 cég jelezte előzetes érdeklődését a Transpetrol 49 százalékos csomagjának privatizációja iránt, majd a kör hatra szűkült, konkrétan az orosz Szurgutnyeftyegaz, a Rosznyefty és a Jukosz, továbbá a Slovnaft, a cseh Česká rafinérska és az amerikai Texaco vállalatra. A privatizációs bizottság végül csupán két kötelező érvényű ajánlatot kapott kézhez, mégpedig a Slovnafttól és a Jukosztól. Áz orosz olajcég a kisebbségi részvénycsomagért 74 millió dollárt ajánlott, s a Slovnafténál nagyobb összeg döntött a javára. A Slovnaft ugyanis 64,5 millió dollár készpénzt ígért, igaz emellett felajánlott néhány kőolajtározót is, összesen 20 mülió dollár értékben. Várhatóan december 19-én a kormány hoz végleges döntést. „A Transpetrol 49 százalékos részesedésének megszerzése nemzetközi tevékenységi körünk része, s amint a kormány is jóváhagyja a magánosítást, máris hozzálátunk a már tisztázott feltételek teljesítéséhez” - olvasható Hugo Erikssennek, a Jukosz nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatójának nyüatkozatában. Az egyik legjelentősebb feltétel, hogy az orosz fél jelentősen növelje a Barátság kőolajvezeték szlovákiai forgalmát, amelyen keresztül tavaly mindössze 9,273 millió tonna olaj áramlott, s ez csupán a kapacitás 44 százalékos kihasználtságát jelenti. A 85 ezer főt foglalkoztató, 12,2 milliárd barrel összesített olajtartalékkal rendelkező, a termelés mennyiségét tekintve pedig Oroszország második legnagyobb olajtársaságának számító Jukosz, amelynek csúcsvezetésében és számos kulcsfontosságú menedzseri posztján egyesült államokbeli és nyugateurópai menedzserek tevékenykednek, az utóbbi időszakban látványos terjeszkedésbe kezdett: részesedést vásárolt a litván Mazeikiu Nafta finomítóban, amely ellenőrzi a regionális olajvezetékek hálózatát, továbbá a Balti-tenger partján a Butinges terminált; az orosz cég a kelet-szibériai olajmezőkből Kínába vezető új kőolajvezeték megépítésének fő megvalósítója, amely a feltételezések szerint 2005-ben 20 millió tonna kőolaj szállítását teszi lehetővé; továbbá stratégiai partnerséget kötött az amerikai Marathon Oil társasággal, amely a US Steellel együtt a USX tröszt része. Az orosz olajkitermelés 15 százalékát adó Jukosz, amely az idén 56,5 millió tonna termeléssel számol, egyben a magyar MÓL finomító hosszú évekre visszanyúló partnerének számít, amelynek teljes olajszükséglete közel 70%-át szállítja- Emellett a társaság jelentős exportot bonyolít le Németországgal, Svájccal és a többi nyugat-európai országgal, tavaly mintegy 22 mülió tonna olajat szállított Európába. A Jukosz 2000-es összesített forgalma 9,8 milliárd dollárra rúgott, nettó nyeresége 3,3 milliárd dollár körül mozgott. Döntően a Balti-tenger és a Feketetenger kikötőm, illetve a Druzsba olajvezetéken keresztül juttatja el az energiahordozót az európai országokba, ezért van szüksége a litván (Mazeikiu Nafta finomító), a szIqvák (Transpetrol olajszállító) és a horvát (Adria-vezeték, Omišajl olajterminál) olajvezetékekre és kikötőkre, miközben sikeresen kopogtat a vüág legnépesebb piaca, Kína ajtaján. Visszatérve a Transpetrolhoz, az orosz érdeklődő e vezeték révén akar hozzáférni Jugoszlávia és a környező országok piacaihoz. Az olajtársaság szeremé kihasználni a Barátság szlovákiai rendszere és az Adria kőolajvezeték közötti kapcsolatot, ami lehetővé tenné évi 4,5 millió tonna kőolaj szállítását a horvát Omišajl termináljába. A Transpetrol privatizálásának szándéka akkor bukkant fel a Jukosznál, amikor az olajtermelés felfuttatásának tervét megfogalmazta. „Tekintettel a növekvő orosz olajkitermelésre, mintegy három éve elhatároztuk az olajszállító hálózatok nyugati irányú fejlesztését” - állapította meg Nyikolaj Bihkov, a Jukosz csúcsvezetésének tagja. A Balkán és további országok piacaira történő belépésével az orosz cég vevőket szeremé biztosítani felfutó olajkitermelésének, amely 2005-ben már 75 és 80 millió tonna között alakulhat. Ha valóban a Jukoszé lesz a Transpetrol kisebbségi tulajdonjoga, akkor a Balkánt megcélzó terjeszkedésének köszönhetően bizonyosan növelné a Barátság olajvezeték kihasználtságát.
