Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-08 / 282. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jő estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2001. december 8., szombat 5. évfolyam, 46. szám „Szép újságot mondok néktek, azon bizony örvendeztek, az éjszaka mi történt, örvendetes szép hír, Krisztus urunk Betlehemben született, istállóban egy jászolba tétetett" Menjünk mi is Betlehembe Bármennyire nehéz manapság családi könyvtárat gyarapítani, eljön az az idő, amikor a mai fiataloknak évről évre bővíténiük kell a könyvespolcokat, egészen a plafonig Egy mányai származású idős ember munkája Az érsekújvári múzeum rendezésében kiállított betlehemek közt igazi újvári különlegesség csak egy van, a harmincas évekből származó kis jászol, viasz kis Jézussal, melyet annak idején a karácsonyfa alatt he-A szakolcai múzeum régi darabja Ezeket nem fából faragták, többnyire templomszerű kis papundekliépületek voltak, s bennük keménypapírból kinyírt figurák. Egy öreg pásztor vitte a betlehemet, két-három fiatal és természetesen egy angyal kísérte. Házról házra mentek, énekszóval és szavalattal előadva Krisztus születésének történetét, amiért ételben-italban, némi pénzadományban részesültek. A mi vidékünkön az egész adventi időszakban jártak, hogy szenteste már otthon legyenek. Általában a falu szegényebb fiataljai betlehemeztek. Távolabbi tájakat is bejártak, így A nagyszombati kiállítási tárgy a tájat is megpróbálja ábrázolni előfordult, hogy magyar faluban szlovákok is betlehemeztek, és fordítva. *** A csehországi Jindrichűv Hradec-i múzeum híres betlehemét 1800 figura alkotja, s ebből több mint 200 darab mozog! Készítője Tomáš Krýzo mester (1833-1918). A figurákat szabad estéiben faragta és festette, műve első darabjait először 1894-ben mutatta be a Jindrichűv Hradec-i ipari kiállításon. Akkora sikert aratott, hogy tovább csinálta, s haláláig újabb figurákkal bővítette betlehemét. Fia, Jan Krýzo páter folytatta apja munkáját, majd 1935- ben a betlehemet a múzeumnak ajándékozta. Amíg élt, időnként restaurálta és megjavította a mozgatómechanizmus apró hibáit. A látogatók nem győznek csodálkozni azon, hogy a színes fafigurák olyanok, mintha csak tegnap festették volna őket be, nem értik, mint lehet, hogy a hosszú évtizedek alatt semmit sem fakultak - ezt a titkot apa és fia magukkal vitték a sírba... lyeztek el, s melyre Gudmon Ilona egy padláson talált rá. A kis Jézus arca kissé deformálódott a nyári hőségekben, csipkés ruhácskája is megviselt, ám a mintegy harminc centiméteres viaszbaba ma már így is ritkaságszámba megy. Az újvári múzeum tulajdona az a betlehem is, .amelyet egy nagymányai származású idős ember faragott, aki soha nem tanulta a mesterséget. Egyszercsak lelki késztetést érzett: nem halhat meg addig, amíg egy betlehemet el nem készít. A bazini múzeum gyűjteményéből kerámiabetlehem látható a kiállításon. Ennek az a különlegessége, hogy az egyes figurák egyben gyertyatartók. Á szakolcai múzeum betleheme félig professzionális fafaragás, inkább templomi stílust mutat, akárcsak a kereszt alakú majolikabetlehem (ismert művész, Libuša Čtveráková alkotása). A nagyszombati múzeum betleheme nemcsak alakokat vonultat fel, hanem a tájat is megpróbálja ábrázolni. A kiállításon láthatók fa-, agyag-, papír-, ku-Bölcsőben ring a kis Jézus. Arca az évtizedek során deformálódott, ruhácskája elrongyolódott. (A szerző felvételei) koricaháncs, viasz-, majolikabetlehemek és még egy üvegre festett kép is. „A gyerekek jó szokás szerint csoportosan látogatják a múzeumot - mondja örömmel Gudmon Ilona. - Ezúttal régi karácsonyi énekeket tanulunk együtt. Többek között azt, hogy »Ide, ide siessetek, pásztorok, hadd legeljen, hadd sétáljon nyájatok, szép újságot mondok néktek, azon bizony örvendeztek, az éjszaka mi történt, örvendetes szép hír, Krisztus urunk Betlehemben született, istállóban egy jászolba tétetett.« Egy fantasztikus teremtés, a tardoskeddi bábaaszszony, Roskó néni énekelte.” A kiállításnak otthont adó ferences kolostor tagja, Péter fráter Szent Ferenc jelentőségét hangsúlyozza, akit a nem hívők közül is sokan elismernek, aki Jézus Krisztus eljövetelét rendkívüli módon akarta a világ tudtára adni - nemcsak szóval, hanem képpel is, minthogy az első bet-DECEMBER 10. AZ EMBERI JOGOK NAPJA 1948. december 10-én az ENSZ-közgyűlésen elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Ennek emlékére az 1950. december 4-i ENSZ-közgyűlés december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította. lehem az ő nevéhez fűződik. Az emberek békességben akarnak élni, de viszályban élnek, figyelmük az ajándékvásárlásra összpontosul, pedig a karácsony elsősorban lelki ünnep. Ha tudatosítjuk, hogy Jézus Krisztus megszületett e világra, s állandóan itt van, ha a szívünkbe záijuk, a lelkűnkben is béke lesz, és béke lesz a családokban, a világon is... DECEMBER 12. SZENT FRANCISKA ÜNNEPE A francia vizitációs nővérek rendjének alapítója 1572- 1641 között élt. Jómódú katolikus hivatalnok-nemesi családból származott - apja, az akkori francia parlament elnöke volt. Húszévesen ment féjrhez Chantal báróhoz, és már hat gyermekük született, amikor férje egy vadászaton életét vesztette. Nagy lelkierővel - súlyos anyagi körülmények közé jutva - nevelte fel gyermekeit. Amikor azok már felnőttek, Szalézi (Szent) Ferenc tanácsára 1610-ben új szerzetesközösséget alapított: a vizitációs nővérek rendjét. Ide az idősebb és gyengébb egészségű személyeket is felvették, s a rend egészen a felebaráti szeretetnek szentelte és szenteli munkáját. KOPASZ-KIEDROWSKA CSIL1A A betlehem a Krisztus születéséről szóló történet ábrázolása; a 1 beüehemezés a legis mmmmm mértebb karácsonyi játék, a téli népszokások egyike. Az első betlehemest Assisi Szent Ferenc rendezte 1223- ban, az olaszországi Umbriában. Egy erdei barlangba élő szamarat és ökröt vitt, valódi jászol mellett celebrálták az éjféli szentmisét. A jezsuiták és a ferencesek életnagyságú alakokból álló betlehemeket állítottak fel a templomokban, sőt színdarabokat adtak elő, ám II. József reformjai kiszorították a misztériumjátékokat a templomokból, így az iskolákban, vallásos egyesületekben éltették tovább őket. Azok a betlehemek, amelyeket az Érsekújvári Honismereti Múzeum a ferencesek kolostorának kiállítótermében mutatott be, és amelyek január végéig megtekinthetők, nem kimondottan Dél-Szlovákiára jellemzőek; a nagyszombati, a szakolcai, a bazini, a pöstyéni és a dunaszerdahelyi múzeum gyűjteményéből válogatta őket Gudmon Ilona etnográfus. „Keleten, ahonnan származom - mondja -, a bedehemek hordozható változata volt ismert, a betlehemesek járták velük a falut, kántáltak, előadták a betíehemi játékokat. Az olvasólámpa fényétől a számítógép árnyékáig BODNÁR GYULA ét fiatalember járt nálam a minap. Nem ismerik egymást, különböző időpontokban kopogtattak lakásom ajtaján. Nevezzük az egyiket Józsefnek, a másikat Jánosnak. Ami közös bennük azonkívül, hogy huszonévesek: mindketten pályakezdő lapszerkesztők, és mindketten szeretnek olvasni. Józsefben izmos költői tehetség is munkál, számos kitűnő verset publikált már, csak meg ne ölje benne a poétát az újságíró, amint az nemegyszer előfordult az irodalomtörténetben. Ismédem, nem együtt érkeztek, de amikor meglátták a könyvtáramat, szinte ugyanúgy ujjongtak, csodálkoztak tágra nyüt szemekkel, sugárzó tekintettel. - Ó, mennyi könyv, és müyen jók, Gide, Hrabal, Mándy, Freud - mondta József. - Mikor lesz nekem ennyi könyvem?! - sóhajtott fel János, aki Marcus Aurelius elmélkedéseiért jött,' melyek még a hetevenes években a csehszlovák-magyar könyvkiadási egyezmény keretében szép kivitelezésű kötetbe gyűjtve kerültek át hozzánk, húsz koronáért árulták, ma kétszázért nem kapnám meg. És ezzel helyben is vagyunk. Noha nincs óriáskönyvtáram, igaz, helyszűke miatt kénytelen voltam túladni néhány száz köteten, fájó szívvel, de ifjú kollégáim csodálkozással elegy sóhajából kiéreztem, ezek a fiúk nem engedhetik meg maguknak, hogy havonként néhány új vagy régóta áhított könyvvel gyarapítsák saját otthoni könyvtárukat. Na merthogy, maradva a gondolatforgácsok műfajánál, manapság például Nietzsche Emberi - túlságosan is emberi címmel ugyancsak tetszetős köntösben megjelent aforizmáinak gyűjteménye másfél ezer forintba kerül. Hogy hány koronába, ha egyáltalán kapható nálunk, vagy ha megrendelném, és úgy hoznák be Magyarországról, könnyű kiszámítani. Küllemét, oldalszámát, méretét tekintve jóval szerényebb kötetben láttak napvilágot Stanislaw Jerzy Lee Fésületien gondolatai, mégis nyolcszázkilencven forint az ára. Könyvesboltjainkban, kortól, foglalkozástól függetlenül, a legtöbben úgy forgatjuk már a hazai kiadók gondozásában megjelent könyveket is - hacsak nem akarjuk méterre és a bútor színéhez igazodva vásárolni őket, majmolva újgazdagékat vagy sznob uramékat, ahol természetesen nem számít a pénz -, mint élelmiszerüzletben a zabpelyhes dobozt, keresve rajta az árcédulát, aztán ahogy megpillantottuk, vissza az egész a regálisra. Aligha jelenthet vigaszt számunkra, hogy Nyugaton is egyre drágább a könyvbe „konzerváld’ szellemi táplálék. Hetvenkettőben Nietzsche Thus Spoke Zarathustra című híres spirituális odisszeájáért mindössze negyven pennyt fizettem Londonban, ma bizonyára elkérnék érte a többszörösét, nem jártam ott azóta. Viszont megfordultam Washingtonban, ahol küencvennégyben tizenhárom dolláromba került az említett esztendő legjobb ameri-DECEMBER11. UNICEF Az ENSZ-közgyűlés 55 éve, 1946. december 11-i határozatával jóváhagyta az UNICEF - az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja - létesítését. Megalakulása óta elsősorban a háború sújtotta országok gyermekeinek juttat élelmiszert, gyógyszert és ruházati cikkeket. Tevékenységéért a szervezet 1965-ben Nobel-díjat kapott. kai verseinek antológiája, tizenöt dolláromba a fiatal amerikai írók novelláskötete. És semmi különös, ami a köntöst illeti. Húsz évvel korábban, a hetvenes évek elején, angoltanárom közreműködése révén, kértem és kaptam egy New York-i alapítványtól könyvcsomagot, a diplomamunkámhoz kellett, és például két dollár hetvenöt cent szerepel annak a gyűjteménynek a borítóján, mely Arthur Miller négy drámáját, novelláit és más írásait tartalmazza, hatszáz oldalon. Nem semmi ez a különbség, ez a folyamatos áremelkedés ott Nyugaton sem, de mondom, sovány vigasz nekünk, minthogy a döntő az, mennyit keres ott egy kőműves, orvos vagy éppen redaktor, és mennyit nálunk.. Persze, nem féltem a fiúkat, én idestova három évtizeddel ezelőtt egy tásákával meg negyven könyvvel érkeztem a házasságba, közülük egyiket-másikat úgy tudtam csak megvenni, hogy kaszinótojás vagy halsaláta helyett puszta kiflit ettem. Ez ugyan diákos, hosszú távon nem a legeszményibb módja a házi könyvtár gyarapításának, de segít a múló idő, amely nemcsak elvisz mindennap valamit az ember életéből, vagy elveszejt, hanem hoz is, akár könyvet, ha nagyon akarjuk. Bár János olyasmit emlegetett, hogy ő most az Ady-összest CD-ről olvassa, olcsóbb megoldás ez, akárhány kötetben, akármennyiért kaphatók is jelenleg a nagy magyar költő versei. Apropó! Kaphatók egyáltalán? Kérdezem ezt azért, mert a minap Sebő Ferenc magyarországi (nem pop-) muzsikus megdöbbenve mondta a rádióban, Weöres-összest szeretett volna vásárolni, nem a gyógyszertárban, és sehol nem talált. Vajon akkor Dosztojevszkijtől A kamasz, A félkegyelmű, A játékos, a Megalázónak és megszomorítottak, a Bűn és bűnhődés megvan a könyvesboltokban? És a többi klasszikus? Vagy csak a legutóbbi évek értékes termése a sok csecsás-aranyos borítójú bugyikönyv között? Vagy ezeket az alapműveket úgy kell megrendelni, ha netán mégis kiadták őket, és ott várnak olvasójukra valamelyik raktár mélyén, mint a motoros tésztaszaggatót? „Holnaputánra meghozzuk önnek.” Köszönöm szépen. Mivel mind János, mind József személyében kulturális rovatok szerkesztőiről van szó, csak úgy mellékesen kérdezem meg, él-e még az az egykori jó szokás, hogy a kiadók tiszteletpéldányokat küldenek a lapoknak, redaktoroknak a legújabb könyvtermésből, azzal a nem titkolt, sőt. teljesen természetes szándékkal, hogy ismertetést, recenziót, kritikát írjanak vagy írassanak róluk, ami különböző szempontból - részleteznem fölösleges -, de egyaránt jó (lenne) a kiadónak, a lapnak, az olvasónak és persze annak, aki az ismertetést, recenziót, kritikát elköveti, hiszen a nálunk még mindig alacsony honorárium mellett legalább övé a könyv, úgy dukál. Az eredményt látva, pontosabban csak itt-ott látva valamit, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a könyvkiadókból manapság is érkeznek tiszteletpéldányok szerkesztőségek és szerkesztők címére, hacsak nem egyenesen a szerzőktől. Mindent egybevetve, hiszem, bármennyire nehéz manapság családi könyvtárat gyarapítani, eljön egyszer az az idő, amikor a két fiatalembernek és másoknak évről évre nyújtaniuk kell majd a könyvespolcokon, újabb és újabb emeleteket építve föléjük, a plafonig. És lesznek újabb ujjongva csodálkozó huszonévesek. Lehet, hogy a számítógép árnyékában, de akkor is.
