Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-08 / 282. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 8.- v <■ - ' >' ■/ •'a#?'''' t* v í -TALLÓZÓ VENDÉGKOMMENTÁR cP * z> Már Pitthart az élen JIRI HANAK A közéleti személyiségek népszerűségi listájának a jelentőségét nem szabad túlbecsülni. Sokak szerint úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb férfi érzelmeivel, akik rajonganak egy hölgyért, ám mihelyt feltűnik egy számukra vonzóbb jelenség, máris neki csapják a szelet. Polito­lógusok hada igyekszik megfejteni, miért népszerű egy-egy politi­kus. Talán a megjelenése, mosolya, széles gesztusai miatt, amelyek­kel Vladimír Dlouhý, az egykori cseh ipari miniszter lopta be magát sok százezer polgár szívébe? Vagy az ígérgetések emelik a lista élé­re, mint ahogy az Viktor Kožený esetében történt? Aki ugyebár ha­talmas hozamokat ígért a betéteseknek, amivel nagyon sok embert kábított el, aztán a hiszékeny és nagy nyereségre vágyó emberektől kicsalt müliókkal a Bahama-szigetekre lógott meg, s onnan üzente meg, hogy egy árva petákot sem fizet. Ilyesfajta pünkösdi királyokra kár szót vesztegetni. Percemberkék voltak, vannak és lesznek, mi­ként naiv polgárok is. Ha azonban akad ezeken a listákon olyan po­litikus, aki hosszú hónapok óta megszakítás nélkül az élmezőnyben szerepel, akkor arra már érdemes odafigyelni. Petr Pitthartról van szó. O jelenleg a legnépszerűbb a cseh közjogi méltóságok között. Először fordult elő, hogy Václav Havelt is megelőzte. Miért éppen ő? Hadd kezdjük egy banalitással, de vajon mi tekinthető annak a poli­tikában? A cseh szenátus elnöke magatartásával és jellemével a né­hai, mondhatni mitikus időket idézi fel, amikor az adott szó még kö­telezte az embert, s amikor az emberi és a politikusi tisztesség is mindennél többet ért. Mellesleg Pitthart az egyeden a cseh közélet jelenlegi szereplői közül, aki nem volt rest, azonnal feljelentett egy őt megvesztegetni próbáló férfit. Semmilyen piszkos pénz nem ta­pad a kezéhez, máig nem keveredett semmiféle botrányba. Miután végérvényesen elgyengült liberális pártja, belépett a néppártiakhoz. Azóta kétszer is fölényesen győzött a szenátusi választásokon. Nyil­vánvalóan azoknak az egyre növekvő számú polgároknak az elvárá­sait testesíti meg, akik nem agresszív, nagyszájú, minduntalan bot­rányokat kavaró, nézeteiket alkalma ruhadarabként váltogató poli­tikusokat akarnak látni a cseh politika színterén, hanem művelt, ki­egyensúlyozott, szavahihető, tisztességes személyiségeket. Olyano­kat, mint Petr Pitthart. Természetesen ő is gyarló ember. Olykor sokat habozik, ami nem megfontoltság, hanem határozaüanság. Sokan nem örültek annak, amikor a cseh-szudétanémet ügyben önmagát ostorozó bűnbánóként viselkedett. Azt viszont mindenki elismeréssel nyugtázta, hogy külö­nösebb habozás nélkül Kubába repült, s tárgyalásokba kezdett Cast­­róval annak érdekében, hogy két cseh állampolgárt kiszabadítson az ottani börtönből. Pitthart jelenleg Václav Havel legesélyesebb utódje­­löltje. S minden bizonnyal így lesz ez másfél év múlva is, amikor re­mélhetően csak szavahihető és rátermett személyiségek kerülnek szó­ba a soron következő cseh köztársasági elnök megválasztásakor. A szerző a cseh Právo napilap kommentátora KOMMENTÁR Koncoš és a faszállítás KÖVESDI KÁROLY Koncoš elvtárs ismét nem érd, miért zaklatja a televízió olyan ügyek­kel, amikhez természetesen semmi köze. Minap, amikor a Sme napi­lap megszellőztette, hogy olyan szövetkezetek kapnak állami támoga­tást, melyekben a miniszter résztulajdonos, Koncoš elvtárs nem tilta­kozott csak megjegyezte, nyugaton is így szokás. A hülye polgár meg el is hitte, mert a nyugati botrányok híreit általában még aznap elfe­lejti. Az érdekösszefonódásról azonban van némi fogalma. Ha évente 100 milliós tételekben szállítják ki az ország fáját külföldre, s amihez a miniszter úrnak természetesen szintén semmi köze, azt sem kvitteli kitörő örömmel. Az országból kirobogó vasúti szerelvények a legjobb minőségű gömbfát viszik, ráadásul úgy, hogy a szállítóknak nem éri meg, akkor ez valakiknek (és annak, aki takarja őket) nagyon megéri. Nyilván nem annak a szakmunkásnak, aki bútort szeretne gyártani, ha lenne hol, eltartani a családját, ha lenne miből, nem pedig a mun­kaügyi hivatal folyosóján megalázkodni. Pedig a miniszter elvtársba sok szociális érzék szorulhatott, mert jó nagydarab ember. Belefér, mint Harach gazdasági miniszter úrba a szaktudás, hiszen nemrégi­ben ő is felemlegette valahol, hogy nem lenne balgaság bútorgyára­kat építeni kis hazánkban. Ha már annyi az erdő mint a munkanélkü­li. Gyárak sehol, a vagonok meg rendületienül száguldoznak kifelé, viszik a megélhetést, a hasznot, és hozzák az észbontóan drága ter­méket, hadd folyjon a nyála az alulfizetett szlovákiai csórónak. Sokan rácsodálkoztak mekkora érdektelenség kísérte a megyei vá­lasztásokat. Én már csak azon csodálkozom, hogy min csodálkoztak ezek a széplelkek. Hiszen ha már meggátolni nem tudták a regiona­lizmus folyamatának beindulását, legalább közvetve bojkottálták a melldöngető, Európa felé csörtető honatyák, akik kitiltották a kam­pányból a televíziót, elzárva a polgárt az információktól. Nehogy már megtudja, miről szól az egész. Hogy végre egy kicsi lépéssel közelebb kerülhetünk a szabadrablás fináléjához. Miért csődültek volna az em­berek az urnákhoz, amikor az egész politikai garnitúrát a pokolba kí­vánják? Miért tódultak volna, amikor 12 éve csak mímeljük a szabad választásokat? Mert van ugyan szabad tájékoztatás, korrupció elleni harc, meg minden egyéb, de minek. Úgy is mindig a nagyobb kutya a faszállító, s még a képünkbe is röhög, mert a többiek takarják. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma mondta, ne pofázzunk, mert nyáron is vannak dugók. Dzsenifer ♦ Pozsony a világ közepe! A té­vések elfelejtették, hogy nemcsak ott havazott, bénult meg a közle­kedés, úszkáltak a latyakban. Dühös Mikulás ♦ A híradóban egy alak kiérde­melte az Év Bunkója díjat: azt ♦ Az összes lap és tévé Pozsony­ban működik, nem tudtak eljut­ni Pozsonyból sehová. Hehehe. Pet Shop Boy A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Halad a korral (Peter Gosssányi rajza) A szlovák külügyminiszter állás­­foglalását közli a lap. Eduard Ku­kán az Európai Unió (EU) födera­­lizációjáról szóló német-francia elképzeléssel kapcsolatban kö­zölte: szükséges lenne egy alkot­mányszerződés elfogadására, amely jogi és politikai alapja len­ne a jövő Európájának. Termé­szetesen ebbe az EÜ legfontosabb törvényeit, így az alapvető embe­ri jogokat is belefoglalnák. SME Tizenkét év után sem zárult le Alojz Lorenc ügye - állítja a napi­lap jegyzetírója. Emlékeztet: no­ha döntött a katonai bíróság, a vádlott és az ügyész is fellebbe­zett. A cikkíró szerint szomorú, hogy a szlovák és a cseh hatósá­gok nem tudtak hatékonyabban úgy együttműködni, hogy az or­szág kettéosztása után is bíróság elé lehessen állítani az ŠtB bűncselekményekkel gyanúsítha­tó embereit. HÉTVÉG(R)E A kő esete a kenyérrel Ki kivel, ki ellen - ez volt a hét kérdése, melyre vá­laszt is kaptunk. A megyei önkormányzati választás el­ső fordulója után annyi bi­zonyossá vált, hogy a vá­lasztókat egyre kevésbé iz­gatják a közélet történései. MOLNÁR NORBERT A polgárok csupán negyede gon­dolta úgy, hogy megpróbálja be­folyásolni szűkebb régiója jövő­jét. Politikusaink nagy része ezért a törvényt okolja, pontosabb az elektronikus médiát, még ponto­sabban a reklámok hiányát a tévéállomásokon. Az csak nagyon keveseknek jutott eszébe, hogy kiábrándult a nép. Az ígéretek csak ígéretek maradtak - Šimko belügyminiszter szerint néme­lyek esztelenek is. Lassan már annyit járunk választani, mint a svájciak népszavazni, de a sok voksolásnak csak nem látszik az eredménye. A múlt hétvégi választási vircsaf­­tot a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyerte, még­hozzá nem is akárhogy. Mečiar egyszerűen képtelen választást veszteni. A második a Magyar Ko­alíció Pártja (MKP) lett, valljuk be őszintén, kissé túlnyerte ma­gát. Köszönheti mindezt a jelen­legi kormánypártok választóinak, akik otthon felejtették magukat. És ki tudja, sikerül-e őket az ur­nák elé csalni egy év múlva. Ezen a héten a legmélyebb ütést a Kereszténydemokrata Mozga­lomtól (KDH) kapta, a politikai paletta demokratikusabb része. Inkább otthon maradásra biztat­ják választóikat, semmint a ma­gyarokra adják voksukat Nagy­szombat és Nyitra megyében. Čarnogurskyék csak bebizonyí­tották, a nacionalizmus minden­napi kenyerük. Ebben a helyzet­ben csodálatosat alakított az Annyit járunk már las­san választani, mint a svájciak népszavazni. MKP, amikor bejelentette, Kassa megyében a KDH jelöltjére vok­soljanak a magyarok. A kenyér esete a kővel. Ennyit a keresz­ténységről. Az egyre jelentéktele­nebbé váló baloldali pártoktól szintén azt kaptuk, amit a keresz­ténydemokratáktól: ahol magyar van a pakliban, ott a HZDS-t, ahol nincs és lehet, ott az ellenzé­ket támogatják. Ők meg még egy évig fakivitellel foglalkoznak, hátha utána már úgysem lehet. A Bugár Bélát meglátogató Miku­láš Dzurinda viszont Somorján biztosította aműtéte után lábado­zó MKP-elnököt, hogy a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uni­ónak (SDKÚ) a politikai nézetek a fontosak, nem a nemzeti identi­tás. Ez biztató, én is írok ide egy biztatót (e szó utolsó három be­tűjét senki ne értse félre): Hajrá, Mari néni! Kormányfőnket azonban érte egy kellemetlen meglepetés is: a vi­lág leggazdagabb emberének, Bili Gatesnek a felesége gyorsab­ban szedi a lábát 42 kilométeren, mint a mi második számú mara­toni futónk, Dzurinda. Volt még nehezen felfogható hír a héten, történetesen, hogy a cseh parlament és a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke, a cseh refor­mokba belefáradt Václav Klaus ki­jelentette: országa nem is igazán akar az Európai Unió tagjává vál­ni. Most, amikor már Vladimír Mečiar is megemésztette, hogy minden út Brüsszelbe vezet, a csehek századik számú teni­szezője visszavonulót fúj. Ki tud­ja, milyen hatással lesz ez a Kla­usszal többnyire egy húron pen­­dülő Mečiarra, akinek újsütető partnere, a Fico vezette Smer első botrányát éli meg. Monika Beňová korábbi rádiótu­lajdonos, ma Smer-alelnök trikó­halmokat rendelt testvérétől több mint egymillióért, de azok soha nem készültek el. Beňová nem ér-Vladimír Mečiar is me­gemésztette, hogy min­den út Brüsszelbe vezet. ti, miért zavarja ez a rendőrséget, hiszen nincs feljelentés, nincs ká­rosult, csak az elégedett család. Belügyekbe meg nem avatko­zunk. Ha mégis sikerülne ráhúzni a vizes trikót Beňovára (megnéz­ném), Fico kétszemélyes pártjá­ból egyszemélyes válna. És akkor kit tesz a kormányba? De hogy ne csak szomorkodjunk, kikanyarította a parlament az úgynevezett ebédjegycikket az adótörvényből, jóvátéve korábbi bűnét; Rudolf Schuster köztársas­ági elnök is örülhet, hiszen ezévi jótette már megvan, így jó cser­kész lehet, mert korábban már jó pionír volt - ezt a Bántsuk többet Schustert ciklus részeként írom. HETI GAZDA(G)SÁG Húsz év múlva leszünk az uniós szint 75%-án TUBA LAJOS Különösebb megrázkódtatások nélkül vette a parlament a jövő évi költségvetés elfogadásának első akadályát, az állami alapok meg­szüntetését. A pénzügyminiszter szerint ez­után szinte biztos, hogy el is fo­gadják a kormány javaslatát. Mondta ezt annak ellenére, hogy a költségvetési vita során a kor­mánykoalíció és az ellenzék képvi­selői egymást felülmúlva szórták a kiadásnövelő javaslatokat. Már aki jelen volt, hiszen a vitára je­lentkezettek közül sokan inkább a vidéki kampányolást választották (ennek ezúttal inkább örülhe­tünk). A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban hivatalosan forra­dalmi változásként szokták emle­getni, hogy ezentúl a minisztériu­mok a fenntartás költségein kívül nekik juttatott pénzt szabadon, programokra adva oszthatják el. Ez valóban a kormány dicséretére válik, még akkor is, ha csak a ha­talmuk utolsó évében voltak képe­sek erre a teljesítményre. Ez azon­ban nem változtat a tényen, hogy az állami költségvetés valódi problémáinak kezelésével ebben a kormányciklusban sem foglalkoz­tak. Az alapvető kérdés ugyanis az, hogy bár a nyugat-európai át­laghoz képest jóval többet fordíta­nak rájuk a közösből, miért olyan alacsony a költségvetésből fizetett szolgáltatások (egészségügy, ok­tatásügy, hivatalok) színvonala. Ezen csak kemény politikai dön­tésekkel lehetne változtatni, a szükséges teendőket a jobboldali ellenzéki politikusok 1998 tava­szán fel is vázolták. Ma már vi­szont az is nyilvánvaló, hogy a vá­lasztások eredményeként össze­állt kormánykoalíció újfent alkal­matlan volt az igazán alapos áta­lakításra. így nemcsak a reform mintapéldái közé nem jutottunk be, hanem az időveszteséget is egyszer meg kell majd fizetnünk. A jövő évben ezt a valamikor le­­törlesztendő összeget szerény 37 milliárd koronával (fejenként 7500 koronával) toldják meg. A hét elején kiderült, hogy bár eredetileg nagy érdeklődés mutat­kozott a Transpetrol iránt, végül csak kettő bizonyult komoly ér­deklődőnek. Köztük viszont rövid, de nagyon intenzív küzdelem ját­szódott le. A privatizációs minisz­térium kötötte az ebet a karóhoz, állítólag azért, mert a részvénye­kért 3 milliárd koronát szeretett volna kapni. Befejező fázisba ért viszont a cég karcsúsítása: a 13 benzinkutat eladták az ÖMV-nek, amely így 17 százalékos részese­désre tett szert a hazai piacon. A Nemzeti Vagyonalap (FNM) a magánembereknek szóló 14 mil­liárd korona kifizetése után már látja az alagút végét: 7,2 milliárd koronát még az idén kifizet az in­tézményi kötvénytulajdonosok­nak, a maradék 4,5 milliárd koro­na kifizetése pedig jövő szeptem­berig halasztódik. Ennek ered­ményeként egyre jobban oda tud­nak figyelni a magánemberek ál-Két évtizedig minden­képp a szegény rokon szerepében leszünk. tál ki nem váltott 11 ezer köt­vényre. A napokban olyan hír is megjelent, hogy a jogosultak ak­kor is jelentkezhetnek a takarék­­pénztárban a pénzükért, ha egyébként nem kaptak hivatalos értesítést. Érdekesség még, hogy bíróság előtt van az a végrehajtási végzés, amelynek értelmében az FNM- nek 17,6 százalékos késedelmi kamatot kellene fizetnie azért, hogy bár a kötvények tavaly jár­tak le, de a kifizetést csak idén kezdték meg. Arról egyelőre nincs információnk, hogy amenynyiben ezek az egyéni perek sikerrel jár­nak, a késedelmi kamatot a többi 1,8 millió egykori kötvénytulajdo­nosnak is ki kell-e fizetni. Újabb adalékkal lettünk gazdag­abbak az EU-csatlakozási igyeke­zet során: egy hétközben nyilvá­nosságra hozott elemzés szerint legalább húsz évig eltart, amíg a bruttó hazai össztermékünk (GDP) eléri az uniós átlag 75 szá­zalékát. Ez egyben azt is jelenti, hogy két évtizedig mindenképp a szegény rokon szerepében le­szünk. Persze már az is valami, ha egyáltalán reménykedhetünk ab­ban, hogy egyszer legalább a gyermekeink jobban élnek. Ma­gyarországnak egyébként 11 évet jövendöltek az említett szint el­éréséhez. A felzárkózás azt is jelentené, hogy a mai negyvenesek szintén reménykedhetnek a tisztességes nyugdíjban. A gond csak az, hogy ehhez megfelelő rendszer is kel­lene, márpedig egyre több olyan cikk jelenik meg, amely szerint a nyugdíjreform terén ez a kor­mány sem hagy maga után többet bőven adagolt ígéreteknél - ezek­kel pedig nehezen leszünk oszt­rák színvonalú nyugdíjasok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom