Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)
2001-12-08 / 282. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 8.- v <■ - ' >' ■/ •'a#?'''' t* v í -TALLÓZÓ VENDÉGKOMMENTÁR cP * z> Már Pitthart az élen JIRI HANAK A közéleti személyiségek népszerűségi listájának a jelentőségét nem szabad túlbecsülni. Sokak szerint úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb férfi érzelmeivel, akik rajonganak egy hölgyért, ám mihelyt feltűnik egy számukra vonzóbb jelenség, máris neki csapják a szelet. Politológusok hada igyekszik megfejteni, miért népszerű egy-egy politikus. Talán a megjelenése, mosolya, széles gesztusai miatt, amelyekkel Vladimír Dlouhý, az egykori cseh ipari miniszter lopta be magát sok százezer polgár szívébe? Vagy az ígérgetések emelik a lista élére, mint ahogy az Viktor Kožený esetében történt? Aki ugyebár hatalmas hozamokat ígért a betéteseknek, amivel nagyon sok embert kábított el, aztán a hiszékeny és nagy nyereségre vágyó emberektől kicsalt müliókkal a Bahama-szigetekre lógott meg, s onnan üzente meg, hogy egy árva petákot sem fizet. Ilyesfajta pünkösdi királyokra kár szót vesztegetni. Percemberkék voltak, vannak és lesznek, miként naiv polgárok is. Ha azonban akad ezeken a listákon olyan politikus, aki hosszú hónapok óta megszakítás nélkül az élmezőnyben szerepel, akkor arra már érdemes odafigyelni. Petr Pitthartról van szó. O jelenleg a legnépszerűbb a cseh közjogi méltóságok között. Először fordult elő, hogy Václav Havelt is megelőzte. Miért éppen ő? Hadd kezdjük egy banalitással, de vajon mi tekinthető annak a politikában? A cseh szenátus elnöke magatartásával és jellemével a néhai, mondhatni mitikus időket idézi fel, amikor az adott szó még kötelezte az embert, s amikor az emberi és a politikusi tisztesség is mindennél többet ért. Mellesleg Pitthart az egyeden a cseh közélet jelenlegi szereplői közül, aki nem volt rest, azonnal feljelentett egy őt megvesztegetni próbáló férfit. Semmilyen piszkos pénz nem tapad a kezéhez, máig nem keveredett semmiféle botrányba. Miután végérvényesen elgyengült liberális pártja, belépett a néppártiakhoz. Azóta kétszer is fölényesen győzött a szenátusi választásokon. Nyilvánvalóan azoknak az egyre növekvő számú polgároknak az elvárásait testesíti meg, akik nem agresszív, nagyszájú, minduntalan botrányokat kavaró, nézeteiket alkalma ruhadarabként váltogató politikusokat akarnak látni a cseh politika színterén, hanem művelt, kiegyensúlyozott, szavahihető, tisztességes személyiségeket. Olyanokat, mint Petr Pitthart. Természetesen ő is gyarló ember. Olykor sokat habozik, ami nem megfontoltság, hanem határozaüanság. Sokan nem örültek annak, amikor a cseh-szudétanémet ügyben önmagát ostorozó bűnbánóként viselkedett. Azt viszont mindenki elismeréssel nyugtázta, hogy különösebb habozás nélkül Kubába repült, s tárgyalásokba kezdett Castróval annak érdekében, hogy két cseh állampolgárt kiszabadítson az ottani börtönből. Pitthart jelenleg Václav Havel legesélyesebb utódjelöltje. S minden bizonnyal így lesz ez másfél év múlva is, amikor remélhetően csak szavahihető és rátermett személyiségek kerülnek szóba a soron következő cseh köztársasági elnök megválasztásakor. A szerző a cseh Právo napilap kommentátora KOMMENTÁR Koncoš és a faszállítás KÖVESDI KÁROLY Koncoš elvtárs ismét nem érd, miért zaklatja a televízió olyan ügyekkel, amikhez természetesen semmi köze. Minap, amikor a Sme napilap megszellőztette, hogy olyan szövetkezetek kapnak állami támogatást, melyekben a miniszter résztulajdonos, Koncoš elvtárs nem tiltakozott csak megjegyezte, nyugaton is így szokás. A hülye polgár meg el is hitte, mert a nyugati botrányok híreit általában még aznap elfelejti. Az érdekösszefonódásról azonban van némi fogalma. Ha évente 100 milliós tételekben szállítják ki az ország fáját külföldre, s amihez a miniszter úrnak természetesen szintén semmi köze, azt sem kvitteli kitörő örömmel. Az országból kirobogó vasúti szerelvények a legjobb minőségű gömbfát viszik, ráadásul úgy, hogy a szállítóknak nem éri meg, akkor ez valakiknek (és annak, aki takarja őket) nagyon megéri. Nyilván nem annak a szakmunkásnak, aki bútort szeretne gyártani, ha lenne hol, eltartani a családját, ha lenne miből, nem pedig a munkaügyi hivatal folyosóján megalázkodni. Pedig a miniszter elvtársba sok szociális érzék szorulhatott, mert jó nagydarab ember. Belefér, mint Harach gazdasági miniszter úrba a szaktudás, hiszen nemrégiben ő is felemlegette valahol, hogy nem lenne balgaság bútorgyárakat építeni kis hazánkban. Ha már annyi az erdő mint a munkanélküli. Gyárak sehol, a vagonok meg rendületienül száguldoznak kifelé, viszik a megélhetést, a hasznot, és hozzák az észbontóan drága terméket, hadd folyjon a nyála az alulfizetett szlovákiai csórónak. Sokan rácsodálkoztak mekkora érdektelenség kísérte a megyei választásokat. Én már csak azon csodálkozom, hogy min csodálkoztak ezek a széplelkek. Hiszen ha már meggátolni nem tudták a regionalizmus folyamatának beindulását, legalább közvetve bojkottálták a melldöngető, Európa felé csörtető honatyák, akik kitiltották a kampányból a televíziót, elzárva a polgárt az információktól. Nehogy már megtudja, miről szól az egész. Hogy végre egy kicsi lépéssel közelebb kerülhetünk a szabadrablás fináléjához. Miért csődültek volna az emberek az urnákhoz, amikor az egész politikai garnitúrát a pokolba kívánják? Miért tódultak volna, amikor 12 éve csak mímeljük a szabad választásokat? Mert van ugyan szabad tájékoztatás, korrupció elleni harc, meg minden egyéb, de minek. Úgy is mindig a nagyobb kutya a faszállító, s még a képünkbe is röhög, mert a többiek takarják. WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma mondta, ne pofázzunk, mert nyáron is vannak dugók. Dzsenifer ♦ Pozsony a világ közepe! A tévések elfelejtették, hogy nemcsak ott havazott, bénult meg a közlekedés, úszkáltak a latyakban. Dühös Mikulás ♦ A híradóban egy alak kiérdemelte az Év Bunkója díjat: azt ♦ Az összes lap és tévé Pozsonyban működik, nem tudtak eljutni Pozsonyból sehová. Hehehe. Pet Shop Boy A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Halad a korral (Peter Gosssányi rajza) A szlovák külügyminiszter állásfoglalását közli a lap. Eduard Kukán az Európai Unió (EU) föderalizációjáról szóló német-francia elképzeléssel kapcsolatban közölte: szükséges lenne egy alkotmányszerződés elfogadására, amely jogi és politikai alapja lenne a jövő Európájának. Természetesen ebbe az EÜ legfontosabb törvényeit, így az alapvető emberi jogokat is belefoglalnák. SME Tizenkét év után sem zárult le Alojz Lorenc ügye - állítja a napilap jegyzetírója. Emlékeztet: noha döntött a katonai bíróság, a vádlott és az ügyész is fellebbezett. A cikkíró szerint szomorú, hogy a szlovák és a cseh hatóságok nem tudtak hatékonyabban úgy együttműködni, hogy az ország kettéosztása után is bíróság elé lehessen állítani az ŠtB bűncselekményekkel gyanúsítható embereit. HÉTVÉG(R)E A kő esete a kenyérrel Ki kivel, ki ellen - ez volt a hét kérdése, melyre választ is kaptunk. A megyei önkormányzati választás első fordulója után annyi bizonyossá vált, hogy a választókat egyre kevésbé izgatják a közélet történései. MOLNÁR NORBERT A polgárok csupán negyede gondolta úgy, hogy megpróbálja befolyásolni szűkebb régiója jövőjét. Politikusaink nagy része ezért a törvényt okolja, pontosabb az elektronikus médiát, még pontosabban a reklámok hiányát a tévéállomásokon. Az csak nagyon keveseknek jutott eszébe, hogy kiábrándult a nép. Az ígéretek csak ígéretek maradtak - Šimko belügyminiszter szerint némelyek esztelenek is. Lassan már annyit járunk választani, mint a svájciak népszavazni, de a sok voksolásnak csak nem látszik az eredménye. A múlt hétvégi választási vircsaftot a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyerte, méghozzá nem is akárhogy. Mečiar egyszerűen képtelen választást veszteni. A második a Magyar Koalíció Pártja (MKP) lett, valljuk be őszintén, kissé túlnyerte magát. Köszönheti mindezt a jelenlegi kormánypártok választóinak, akik otthon felejtették magukat. És ki tudja, sikerül-e őket az urnák elé csalni egy év múlva. Ezen a héten a legmélyebb ütést a Kereszténydemokrata Mozgalomtól (KDH) kapta, a politikai paletta demokratikusabb része. Inkább otthon maradásra biztatják választóikat, semmint a magyarokra adják voksukat Nagyszombat és Nyitra megyében. Čarnogurskyék csak bebizonyították, a nacionalizmus mindennapi kenyerük. Ebben a helyzetben csodálatosat alakított az Annyit járunk már lassan választani, mint a svájciak népszavazni. MKP, amikor bejelentette, Kassa megyében a KDH jelöltjére voksoljanak a magyarok. A kenyér esete a kővel. Ennyit a kereszténységről. Az egyre jelentéktelenebbé váló baloldali pártoktól szintén azt kaptuk, amit a kereszténydemokratáktól: ahol magyar van a pakliban, ott a HZDS-t, ahol nincs és lehet, ott az ellenzéket támogatják. Ők meg még egy évig fakivitellel foglalkoznak, hátha utána már úgysem lehet. A Bugár Bélát meglátogató Mikuláš Dzurinda viszont Somorján biztosította aműtéte után lábadozó MKP-elnököt, hogy a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak (SDKÚ) a politikai nézetek a fontosak, nem a nemzeti identitás. Ez biztató, én is írok ide egy biztatót (e szó utolsó három betűjét senki ne értse félre): Hajrá, Mari néni! Kormányfőnket azonban érte egy kellemetlen meglepetés is: a világ leggazdagabb emberének, Bili Gatesnek a felesége gyorsabban szedi a lábát 42 kilométeren, mint a mi második számú maratoni futónk, Dzurinda. Volt még nehezen felfogható hír a héten, történetesen, hogy a cseh parlament és a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke, a cseh reformokba belefáradt Václav Klaus kijelentette: országa nem is igazán akar az Európai Unió tagjává válni. Most, amikor már Vladimír Mečiar is megemésztette, hogy minden út Brüsszelbe vezet, a csehek századik számú teniszezője visszavonulót fúj. Ki tudja, milyen hatással lesz ez a Klausszal többnyire egy húron pendülő Mečiarra, akinek újsütető partnere, a Fico vezette Smer első botrányát éli meg. Monika Beňová korábbi rádiótulajdonos, ma Smer-alelnök trikóhalmokat rendelt testvérétől több mint egymillióért, de azok soha nem készültek el. Beňová nem ér-Vladimír Mečiar is megemésztette, hogy minden út Brüsszelbe vezet. ti, miért zavarja ez a rendőrséget, hiszen nincs feljelentés, nincs károsult, csak az elégedett család. Belügyekbe meg nem avatkozunk. Ha mégis sikerülne ráhúzni a vizes trikót Beňovára (megnézném), Fico kétszemélyes pártjából egyszemélyes válna. És akkor kit tesz a kormányba? De hogy ne csak szomorkodjunk, kikanyarította a parlament az úgynevezett ebédjegycikket az adótörvényből, jóvátéve korábbi bűnét; Rudolf Schuster köztársasági elnök is örülhet, hiszen ezévi jótette már megvan, így jó cserkész lehet, mert korábban már jó pionír volt - ezt a Bántsuk többet Schustert ciklus részeként írom. HETI GAZDA(G)SÁG Húsz év múlva leszünk az uniós szint 75%-án TUBA LAJOS Különösebb megrázkódtatások nélkül vette a parlament a jövő évi költségvetés elfogadásának első akadályát, az állami alapok megszüntetését. A pénzügyminiszter szerint ezután szinte biztos, hogy el is fogadják a kormány javaslatát. Mondta ezt annak ellenére, hogy a költségvetési vita során a kormánykoalíció és az ellenzék képviselői egymást felülmúlva szórták a kiadásnövelő javaslatokat. Már aki jelen volt, hiszen a vitára jelentkezettek közül sokan inkább a vidéki kampányolást választották (ennek ezúttal inkább örülhetünk). A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban hivatalosan forradalmi változásként szokták emlegetni, hogy ezentúl a minisztériumok a fenntartás költségein kívül nekik juttatott pénzt szabadon, programokra adva oszthatják el. Ez valóban a kormány dicséretére válik, még akkor is, ha csak a hatalmuk utolsó évében voltak képesek erre a teljesítményre. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az állami költségvetés valódi problémáinak kezelésével ebben a kormányciklusban sem foglalkoztak. Az alapvető kérdés ugyanis az, hogy bár a nyugat-európai átlaghoz képest jóval többet fordítanak rájuk a közösből, miért olyan alacsony a költségvetésből fizetett szolgáltatások (egészségügy, oktatásügy, hivatalok) színvonala. Ezen csak kemény politikai döntésekkel lehetne változtatni, a szükséges teendőket a jobboldali ellenzéki politikusok 1998 tavaszán fel is vázolták. Ma már viszont az is nyilvánvaló, hogy a választások eredményeként összeállt kormánykoalíció újfent alkalmatlan volt az igazán alapos átalakításra. így nemcsak a reform mintapéldái közé nem jutottunk be, hanem az időveszteséget is egyszer meg kell majd fizetnünk. A jövő évben ezt a valamikor letörlesztendő összeget szerény 37 milliárd koronával (fejenként 7500 koronával) toldják meg. A hét elején kiderült, hogy bár eredetileg nagy érdeklődés mutatkozott a Transpetrol iránt, végül csak kettő bizonyult komoly érdeklődőnek. Köztük viszont rövid, de nagyon intenzív küzdelem játszódott le. A privatizációs minisztérium kötötte az ebet a karóhoz, állítólag azért, mert a részvényekért 3 milliárd koronát szeretett volna kapni. Befejező fázisba ért viszont a cég karcsúsítása: a 13 benzinkutat eladták az ÖMV-nek, amely így 17 százalékos részesedésre tett szert a hazai piacon. A Nemzeti Vagyonalap (FNM) a magánembereknek szóló 14 milliárd korona kifizetése után már látja az alagút végét: 7,2 milliárd koronát még az idén kifizet az intézményi kötvénytulajdonosoknak, a maradék 4,5 milliárd korona kifizetése pedig jövő szeptemberig halasztódik. Ennek eredményeként egyre jobban oda tudnak figyelni a magánemberek ál-Két évtizedig mindenképp a szegény rokon szerepében leszünk. tál ki nem váltott 11 ezer kötvényre. A napokban olyan hír is megjelent, hogy a jogosultak akkor is jelentkezhetnek a takarékpénztárban a pénzükért, ha egyébként nem kaptak hivatalos értesítést. Érdekesség még, hogy bíróság előtt van az a végrehajtási végzés, amelynek értelmében az FNM- nek 17,6 százalékos késedelmi kamatot kellene fizetnie azért, hogy bár a kötvények tavaly jártak le, de a kifizetést csak idén kezdték meg. Arról egyelőre nincs információnk, hogy amenynyiben ezek az egyéni perek sikerrel járnak, a késedelmi kamatot a többi 1,8 millió egykori kötvénytulajdonosnak is ki kell-e fizetni. Újabb adalékkal lettünk gazdagabbak az EU-csatlakozási igyekezet során: egy hétközben nyilvánosságra hozott elemzés szerint legalább húsz évig eltart, amíg a bruttó hazai össztermékünk (GDP) eléri az uniós átlag 75 százalékát. Ez egyben azt is jelenti, hogy két évtizedig mindenképp a szegény rokon szerepében leszünk. Persze már az is valami, ha egyáltalán reménykedhetünk abban, hogy egyszer legalább a gyermekeink jobban élnek. Magyarországnak egyébként 11 évet jövendöltek az említett szint eléréséhez. A felzárkózás azt is jelentené, hogy a mai negyvenesek szintén reménykedhetnek a tisztességes nyugdíjban. A gond csak az, hogy ehhez megfelelő rendszer is kellene, márpedig egyre több olyan cikk jelenik meg, amely szerint a nyugdíjreform terén ez a kormány sem hagy maga után többet bőven adagolt ígéreteknél - ezekkel pedig nehezen leszünk osztrák színvonalú nyugdíjasok.
