Új Szó, 2001. december (54. évfolyam, 276-298. szám)

2001-12-01 / 276. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. DECEMBER 1. VENDÉGKOMMENTÁR |f * . El a kegyekkel! LOVÁSZ ATTILA Milyen legyen az állam, milyen feladatokat lásson el, mibe legyen és mibe ne legyen beleszólása, mennyire legyen alakítója vagy közvetle­nül részese a gazdagságnak? Ha létezik valóban fontos és alapvető politikai vita, akkor az az előbb feltett kérdésekre keresi a választ. Na­gyon leegyszerűsítve: a barikád két oldalán az erős, tucatnyi feladatot ellátó állam és a gyengébb, csak alapfeladatokat (külügy, védelem, közbiztonság, jogalkotás és -érvényesítés) ellátó állam hívei vannak. A szlovákiai politikai vita nem erről szól. Az első tíz helyet elfoglaló pártok közül a gyenge állam eszméjét következetesen csak az MKP képviseli, s csak részben a Dzurinda vezette SDKÚ. Ékes bizonyítéka ennek a jövő évi költségvetés tervezete, amelynek ugyan állítólag új módszerrel kellett volna készülnie, lényegében viszont továbbra sem tér el a kommunizmusból öröklött költségvetések sémájától. A jövő évi tervezett hiány a nemzeti jövedelem 5 százaléka felé tart. Az ál­lam (tehát a polgár) annak ellenére, hogy állandóan pénzhiányról hallunk, el van adósodva, de úgy viselkedik, mintha ez különösebben nem zavarná. A bruttó hazai össztermék (GDP) jövőre valószínűleg meghaladja az ezermüliárd koronát. Ezt a hatalmas összeget a gazda­­ságüag aktív szlovákiai polgárok termelik meg. Ennek az összegnek az egyötödét az állam adók formájában bevasalja, de arra, hogy fel­­adait ellássa, mindez kevésnek bizonyul, hiszen adósságokba veri ma­gát. Az állam nem termel javakat, a költségvetés nem más, mint a pol­gároktól elvett pénz. Ebből következően a polgárok döntik el, mire le­gyen elköltve. Bizonyára egyik állampolgár sem nézi jó szemmel, ha a „szegény” állam milliók tucatjaiból épít gyönyörű adóhivatalokat, milliós felújításokat végez olyan középületekben, amelyek még jó tíz évig szolgálhattak volna eredeti állapotukban, miközben iskolaépüle­tek vannak romos állapotban, s az egyre drágább vasút tovább terme­li az adósságot. A polgárok talán nem is tudják, mekkora pénzeket emésztenek föl olyan állami alapok, amelyek azon túl, hogy defor­málják a piacot, csak további költségeket termelnek. A demagóg szö­vegek, amelyek szerint az államnak itt is, ott is segítő kezet kell nyúj­tania, azt sejtetik, hogy az állam a polgárokkal szemben kegyet gya­korol. Ezt hagyjuk meg az uralkodóknak (s ezzel együtt a történelem­nek), s ne feledjük, az a 200 milliárd, amelyről az elkövetkezendő na­pokban tárgyal a parlament, a mi pénzünk. Az állam feladatait gya­korló hivatalnokok pedig a mi alkalmazottaink. S ez az éppen alakuló régiókra is érvényes lesz. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa JEGYZET nem fizetett, az anya bosszúból nem adja Danit. A szociális és családügyi miniszter furcsa mó­don akkor avatkozott közbe, ami­kor Terry már abszolválta a pszi­­choteszteket, alkalmasnak bizo­nyult, és büszkén lobogtatta az erről szóló hatósági papírt. A leg­frissebb hírek szerint a kormány az ügy felülvizsgálását kéri a mi­nisztériumtól, a gyermekvédelmi törvény módosítása hamarosan az Országház elé kerül, ennek célja az örökbefogadási eljárás gyorsítása, egyben szigorítása, valamint annak megakadályozá­sa, hogy az örökbefogadás során pénzösszegek cseréljenek gaz­dát. Évának egyébként ez az ötö­dik gyereke, egyet sem ő nevel. Összeállt egy 17 éves fiúval, aki hosszas vonakodás után apasági nyilatkozatot tett, és ilyen minőségében megvétózta Danika örökbefogadását. Időközben Éváról kiderült, hogy állatpomó­­filmekben szerepelt, de ez régen volt, és az ügy szempontjából nincs is jelentóésge. Ám felmerül a kérdés, hogy Terry Black foglal­kozásának, illetve irányultságá­nak vajon van-e jelentősége az ügy szempontjából, főleg, ha egyszer már alkalmasnak nyilvá­nították az örökbefogadásra. Sokan attól félnek, a baba két szék között végzi, egy gyermek­­otthonban. Az ország népe min­denesetre neki szurkol, és persze Terrynek, az anyának, apának, előadóművésznek és pártelnök­nek. Csodálkoznék, ha senkit nem érdekelne a megfilmesítés joga... Mégis, kinek a gyermeke? JUHÁSZ KATALIN Lassan égy hónapja figyeljük lé­­legzet-visszafojtva, hogy vajon Terry Black megtarthatja-e Dani­kát, vagy vissza kell-e szolgáltat­nia a magát időközben meggon­doló anyának. Az ügy, gondo­lom, mindenki előtt ismert, mára már a nyolcévesek is megtanul­ták, mit takar a „transzvesztita előadóművész” meghatározás. A magyar sajtóban a Pepsi Sziget melegsátra óta nem volt ekkora horderejű bulváresemény, min­denki kötelességének érzi, hogy állást foglaljon pro vagy kontra. Eleinte csupán modem és felvilá­gosult dolog volt azt mondani: Terry Black jó anya-apa lesz, hagyják nála Danikát. Nem be­szélve arról, hogy Magyarország a világ harmadik olyan állama le­hetne, ahol egy transzvesztitának sikerült örökbe fogadnia egy gye­reket. Az ügyben számomra az az érdekes, hogy az idő előreha­ladtával egyre több zavarba ejtő dolog derül ki az anyáról. Aki könnyes „adják vissza a gyerme­kemet” típusú drámára számí­tott, csalódnia kellett, Vájná Éva ugyanis nem magának kéri vissza Danit, merthogy nincs le­hetősége eltartani, nincs lakása, munkája, és így tovább. Ráadásul van ez a rejtett kamerás videofel­vétel, amelyen holmi „anyagi vonzatról” beszélnek. Feltételez­hetnénk azt is, hogy mivel Terry VISSZHANG Magunkban kell keresni a hibát Az Új Szó november 22-i szá­mából, Nagy János cikkéből vet­tem levelem címét, ha egyálta­lán létező személyről van szó. Aki a véleményéhez nem vállal­ja a nevét, annak a nézete sem mérvadó. Igaz, tényleg ma­gunkban kell keresni a hibát. Már megint egy újabb írást ol­vastam magyar iskoláink ellen. Ez a nagy hiba! A helyi problé­ma taglalása szerintem elferdí­tett tényközlés az egész ország előtt, elbizonytalanítva ezzel a magyar szülőket. A helyi prob­lémákat, úgy gondolom, a meg­felelő helyen kell orvosolni. Vi­gyázni kellene az ilyen vélemé­nyekre! Védjük meg iskoláinkat! Ennek az erőfeszítésnek a bizo­nyítéka, ha anyanyelvű iskolába jár gyermekünk. Metzner Zoltán Rété TALLÓZÓ .národná obroda Egyáltalán nem tervezzük a vízum­kötelezettség bevezetését a szlová­kiai állampolgárok számára - nyi­latkozta a lapnak adott inteijúban a cseh külügyminiszter. Ján Káván megjegyezte: a kormánya által ja­vasolt határrend-módosítás nem irányul a csehországi vagy a szlová­kiai lakosok ellen. Azonban leszö­gezte: a közös határ nem lehet a harmadik országokból érkező üle­­gális menekültek célpontja. Káván szerint Pozsony előbb-utóbb belát­ja: nincs más út, csak a tárgyalások folytása. „Remélem, nem romlik a szlovák-cseh viszony” - fogalma­zott a cseh külügyminiszter. HOSPODÁRSKE NOVINY A Szlovák Nemzeti Bank volt elnö­ke nyilatkozott a lapnak. Vladimír Masár egyebek között kijelentette: megelőzhető lett volna a bankok sorozatos csődje. A Beruházási és Fejlesztési Bank már a megalapítá­sakor érett volt a kényszerfelügye­letre - véli. Szükségesnek ítéli a- Látod, látod, apjuk, mekkorát tévedsz, amikor azt hajtogatod, hogy már a kutya sem törődik velünk... pénzügyi szektor újjászervezését, (Pavel Jakubec karikatúrája) ám megjegyzi: a tőkeemelést nem állami pénzből kell végrehajtani. HÉTVÉG(R)E Kampánycsendben vagyunk- December elseje van, el ké­ne menni szavazni - holnap reggelre, délre a rádiók, tele­víziók bemondják, hányán keltek ma ezzel a gondolattal. HOLOP ZSOLT A legkomorabb közvélemény-kuta­tások alig harminc százalékra sac­­colták a részvételi arányt, a leg­derűlátóbbak jócskán ötven fölé. Persze a szavazókedv valószínűleg régiónként változik. A legmegbíz­hatóbb információkkal - mint min­dig - most is a csaposok és pincérek tudnának szolgálni, hiszen amiről nem beszél a kocsma, a régiók hangja, az nincs is. Ha egyszer ked­vem lesz, közvélemény-kutató ügy­nökséget alapítok, amely kizárólag a vendéglátó-ipari egységek alkal­mazottait, esedeg törzsvendégeit és véleményformáló fogyasztóit faggatná, és biztos a legmegbízha­tóbb adatokat szállítom majd. Ad­dig is kizárólag információszerzés céljával felkerestem néhány repre­zentatív söntést és borkutató inté­zetet, így én már tudom a választá­sok végeredményét megyékre le­bontva. De nem mondom meg, mert kampánycsend van. Kampánycsend van, így aztán a kampányról nem is írok, pedig erről szólt az egész hét, csak a kampánycsendről. De azt azért nem mondanám, hogy nagy a csend. Csütörtökig csak a szokásos panaszok érkeztek a Központi Vá­lasztási Bizottsághoz olyan dol­gokkal kapcsolatban, melyek em­beremlékezet óta minden kam­pány velejárói. Konkrétan, hogy régi szokás szerint egyik vagy má­sik jelölt plakátragasztói leragasz­tották a másik plakátját, és ezt va­lóban mélységesen el kell ítélni. Csütörtökön azonban valami vá­­radan történt. A bizonytalan, fe­szült helyzetet már reggel szinte tapintani lehetett. Az emberek fel­keltek és azt kérdezgették egymás­tól: Nem csütörtök van ma? Nem ma van a parlamenti kérdések órá­ja? Hej, bejó lenne, ha közvetítené a tévé. Hej, ha élőben, nem pedig felvételről, ahogy szokta! Ennek jegyében telt az egész délelőtt, A bizonytalan, feszült helyzetet már reggel szinte tapintani lehetett. mindenki izgatottan várta a dél­után két órát, mert már a gyerekek is tudják, hogy akkor kezdődik a kérdések órája. A kocsmában meg­állt az élet, a csapos nem csapolt, a háziasszonyok odahaza átkapcsol­tak a dél-amerikai sorozatokról, a markízásoknak pedig össeszorult a gyomra az STV várható nézőcsú­csa miatt. És akkor a képernyőn feltűnt a miniszterelnök és vála­szolt az egyik - megyeielnök-jelölt - parlamenti képviselő kérdésére. A nézők fellélegeztek, a politiku­sok felháborodtak, a közszolgálati tévé igazgatója pedig estére levál­totta helyettesét, hogy mentse a saját bőrét. Egyelőre az ügy roppant homályos. Nem tudni, ki adott utasítást az élő közvetítésre, nem tudni, ki tudott róla, a tévé igazgatója azt mondja, ő aztán nem. Azt sem tudni, meg­sértették-e ezzel a kampánycsen­det, ezt majd eldönti a választási bizottság. Szerintem mindenképp ki kell rúgni az operatőröket, sőt az egész stábot, a közvetítőkocsi sofőrjével és a portással egyetem­ben. Én erre szavazok. HETI GAZDA(G)SÁG Ján Ducký váltói, a vagyonalap kötvényei TUBA LAJOS Ezt is megértük: az átlagpolgár a jövő héten már a vagyonalapi köt­vények végnapjainak lesz a tanúja. Az RMS-Slovakia hétfőtől leállítja a kötvényekkel történő kereskedel­met, a takarékpénztáron keresztüli kifizetéseknél pedig a legfiatalab­bak, a hetvenes években születettek vannak soron. Most már főként az lesz a téma, hogy eddig 11 ezren nem vették fel a kötvényük ellenér­tékét, összesen 150 millió koronát. Ezzel kapcsolatban leginkább a nagyszülőkre kell odafigyelni. Mečiar annak idején kedveskedni szeretett volna hű idős választói­nak, de ez most inkább gondot okoz számukra. Akik ugyanis 1996 októberében elmúltak 70 évesek, nem kapják meg automatikusan a pénzt, hanem jelentkezniük kell ér­te. A jelenlegi információk szerint a pénz körülbelül két évig biztosan nem vész el, sőt a vagyonalap azt ígéri, hogy a feledékenyeket hama­rosan ajánlott levélben értesíti, hogy jelentkezhetnének... A politika minden szintjén javában folyik a vita arról, vajon ki a bűnös a Devin Bank csődjéért. Édekes, hogy a milliárdokat eljátszó menedzse­rekről szinte egy szó sem esik, ehe­lyett főleg a politikusok között ke­resnek céltáblákat. A jegybank elnö­ke a vitába azzal kapcsolódott be, hogy a kormány mentette, ami menthető, különben szerinte a vesz­teség 11 milliárd helyett valójában 5 milliárd körül lesz. Ez is szép sum­ma, amely miatt visszavonulhatna néhány politikus, és rács mögé ke­rülhetne néhány jól öltözött úriem­ber. A Devín Bankkal kapcsolatos a Milan Horváthot, a Betétvédelmi Alap elnökét ért vád is. A tönkre­ment pénzintézet csődbiztosai sze­rint Horváth erőnek erejével le akarja őket váltami, ráadásul meg is fenyegette őket. Az alap elnöke vi­szont azzal vágott vissza, hogy a csődbiztosok „áldásos” tevékenysé­ge miatt a Szlovákiában eddig összeomlott bankok végkiárusításá­ból a Betétvédelmi Alap egyetlen fil­lért sem látott viszont. A két fél kö­zötti egyre durvuló vitának még bi­zonyára lesz folytatása... A gazdaság, a politika és a bűnözés területének metszőpontjában talál­ható a Ducký-váltók néven elhíre­­sült ügy. A Szlovák Gázművek meggyilkolt exfőnöke által aláírt fe­dezetlen váltók ügyében a Leg­felsőbb Bíróság csütörtökön hozott döntést: ennek értelmében a cseh Union Banknak az 5 váltó fejében 350 millió cseh koronát köteles Szlovákia kifizetni. Ezzel az ügy még nem zárult le, mivel egyelőre ismeretien számú és ismeretlen összegről szóló további Ducký-vál­tók forognak közkézen. A statisztikai hivatal a héten több hangulatfelmérést is közzétett. A fo­gyasztók lassan magukhoz térnek a tavaszi áremelések sokkjából és a reálbérek emelkedése is javítja a hangulatukat, viszont az iparban egyre nagyobb a pesszimizmus. A vállalatvezetők attól tartanak, hogy az európai recesszió miatt romlik a helyzetük. Valamivel jobb jövőt vár­nak az építőiparban; arra számíta­nak, hogy a megrendelések a tavalyi szinten maradnak. Nagy vita kezd kibontakozni a ko­máromi hajógyár körül. Eszerint a Nemzeti Vagyonalap pályázat nél­kül szeretne új tulajdonost találni, bár most már kezd megbarátkozni a nyüvános versenypályázat kiírásá­nak gondolatával. Mivel a magukat körön kívül érzők között megtalál­ható a Penta Group nevű, jól ismert társaság is, biztosak lehetünk ben­ne, hogy az ügyet nagy médiakam­pány övezi majd. Komáromban a helyzet most úgy néz ki, hogy a va­gyonalap tulajdonában levő vállalat szereli össze a hajókat, de ehhez mindent bérel a felszámolás alatt levő „öreg” hajógyártól, illetve a technológiai eszközök nagy részét birtokló leányvállalatától. Ä terme­lés az állami garanciával kapott 600 millió koronás hitelnek köszön­hetően folyik, így az új privatizáció során ennek sorsáról is dönteni kell. A gazdasági minisztérium bejelen­tette: ezentúl kevesebb kiviteli en­gedélyre lesz szükség, és azokat is áttekinthetőbb módon osztogatják. Mečiarék idején az ellenzéki gazda­sági szakértők ezt az egyik legkor­­ruptabb területként szokták emle­getni. Miután hatalomra kerültek, hirtelen úgy érezték, minden rend­ben van. A héten közzétett felmérés szerint a gazdasági minisztérium­ban kiadott évi 20 ezer kiviteli en­gedéllyel kapcsolatban az érintett cégek minden harmadik esetben át­lagosan 14 ezer koronás csúszó­pénzt adtak. így most, három év múltán az illetékes miniszterelnök­helyettes bejelentette: ezentúl min­den más lesz. Ezzel a mandátumuk lejártakor azt valósítják meg, amit ellenzékként még az előző kor­mánytól követeltek. A kormányt kezdi aggasztani, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya meg­közelítette az 55 milliárd koronát. Az összeg nem kevesebb, mint 47 milliárddal haladja meg a tavalyit, de eddig azzal vigasztalták magu­kat, hogy a különbség főként a be­hozott modern technológiák szám­lájára írható. Ha viszont beavatko­zásra szánják el magukat, nagy kérdés lesz, erre milyen módszert válasszanak. Rossz intézkedéssel ugyanis még nagyobbb károkat okozhatnak. Az első látásra hatal­mas idei deficit egyébként azért nem tragikus, mert a privatizációs bevételeket vezető, úgynevezett tőkeszámlán az országba áramló pénz egyelőre jócskán kompenzál­ja a folyó fizetési mérleg hiányát. Persze, ki tudja meddig, mivel a külkereskedelemben mutatkozó deficit egyre riasztóbb méreteket ölt: csak októberben 9,65 milliárd korona volt a hiány, az év első 10 hónapjában az összesített hiány pedig elérte a 74,6 milliárdot, ami háromszor több, mint 2000 hason­ló időszakában. Ha ez így megy to­vább, akkor az év végére elérheti a negatív álomhatárnak számító 10C müliárd koronát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom