Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-07 / 256. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 7. Kitekintő Az új oroszországi módit megérezve, számos egykori párttitkár is atamán mundérba bújt - egységes politikai arculatról természetesen nem lehet beszélni Kubány, kozákok, kindzsálok Szabad szellemű kozákok Hja Repin híres képén sértő levelet írnak a török szultánnak „Kozák”: oroszok nemzedéke számára ez a szó legfeljebb a történelemkönyvek és Solohov Csendes Donjának mitikus hőseit jelentette. A rendszerváltással párhuzamosan azonban elementáris erővel éledtek újra a kihaltnak hitt hagyományok. SZALAI ZOLTÁN A Don, a Kubány és az Urál vidékein a padlások és ládák mélyéből előkerültek a régi egyenruhák, és régi ezredek elkezdték újraszervezni magukat. Egy évtized sem kellett hozzá, és a kozákok újra szerves részeivé váltak az orosz valóságnak. A régi-új jelentőségük elismeréseként Moszkva a múlt héten egy szimbolikus gesztussal visszaállította a kozákok fegyverviselési jogát. Persze nem a lőfegyverekről, hanem a hagyományos keleti tőrről, a kindzsálról van szó. A kormányrendelet arról is gondoskodik, hogy valóban csak a kozákok viselhessék a kin- dzsált, mert kiköti: az érintetteknek speciális kozákigazolványukat is fel kell mutatniuk, ha a rendőr ellenőrizni kívánná a fegyverviselés jogosságát. Maga a kozák szó ázsiai eredetű és eredetileg főleg útonállásból élő nomádokat jelentett. A mostani kozákok ősei a XV. század elején az orosz és lengyel földesúri önkény és a jobbágyság elől menekültek délre, ahol létrehozták saját, autonóm közösségeiket. Viszonylagos függetlenségüket az idővel az orosz birodalom részévé vált kozákok a Romano- vok uralkodásának végéig megőrizhették. A kozákság a forradalom előtt területi alapon tizenkét hadseregbe tömörült, amelyek mindegyikének élén egy-egy atamán állt. Az európai részeken állomásozó hadseregek (a doni, a kubányi, a terszki, az asztrahányi, az uráli és az oren- burgi) nem pusztán katonai egységek, hanem több száz éves hagyománnyal rendelkező mikro- társadalmak voltak. A kazahsztáni és szibériai ezredek sokkal „frissebben” létrehozott, lazább alakulatok voltak, amelyek általában jóval kevesebb Moszkva visszaállította a kozákok fegyverviselési jogát. emberből álltak. Ugyanakkor közös volt bennük, hogy a kozák- ságban élt egyfajta kiválasztottságtudat, amely elsősorban a cári birodalom első számú őrzőinek szerepéből táplálkozott. Minden felnőtt férfit harminc-, később húszéves katonai szolgálatra köteleztek a falubéliekből alakult ezredében. A kozáknak magának kellett gondoskodnia megfelelő lóról, fegyverzetről és egyenruháról is. Cserébe földhasználati jogot kaptak. 1917 gyökeres változásokat hozott a kozákok életében is. Az atamánok kitartottak a cár mellett, de a szegény kozákok ezrei eleinte a bolsevikokkal szimpatizáltak. A kommunisták három kozákköztársaságot is kikiáltottak. A szovjethatalomból gyorsan kiábrándult kozákok újra fegyverhez nyúltak, és csak három év véres polgárháború után sikerült leverni felkelésüket. Moszkva ezután igen kemény kézzel lépett fel a hagyományok ellen, hosszú ideig pusztán azért is halálbüntetés járt, ha valaki nyíltan kozáknak merte vallani magát. A peresztrojkával együtt azonban új szelek kezdtek fújdogálni a Don mentén is. A 80-as évek végére megjelentek az első kozákszervezetek. Ezeket gyakorlatilag a nulláról hozták létre, tagjai megpróbálták visszaidézni az egykori nagyapák és dédapák örökségét. Sok minden nem maradt utánuk, legfeljebb néhány elsárgult fénykép, egyenruha, sapka. A „kozák” szónak azonban mágikus vonzása volt, és a dél-orosz vidékeken mind többen azonosították vele magukat. Köztük olyanok is, akiknek egyetlen kozák őse sem volt. De ennek nincs is jelentősége, hiszen a hetvenéves szovjet uralom sikerrel törölte el az egykori közösségek határait. Ennek köszönhetően jelenleg több tucat kozákszervezet működik Oroszországban és Kazahsztánban. Az új módit megérezve számos egykori párttitkár is atamán mundérba bújt. Egységes politikai arculatról természetesen nem lehet beszélni. Nagyon leegyszerűsítve, a kezdetektől két fő irányzat létezik: az Alekszandr Martyinov nevével fémjelzett „vörös” Kozák Szövetség, illetve a Viktor Ratyijev atamán vezette „fehér” Oroszország Kozák Hadseregeinek Szövetsége. Ratyijev - korántsem mellesleg - aktívan kiállt Jelcin mellett a ’91-es puccs idején. Politikai irányultságtól függetlenül a kozákok szívesen vettek-vesznek részt a volt Szovjetunió területén zajló fegyveres konfliktusokban. Általában Oroszország oldalán. A mítosz feltámasztásának része azonban, hogy a kozákok vallják: ők nem oroszok, hanem külön nép. Paradox módon ugyanezek a kozákok elkötelezett hívei az orosz-ukrán-fehérorosz egységből létrejövő Nagy-Oroszor- szágnak. A XXI. századi kozákok azonosságtudatuk keresésében XIX. századi mintákhoz nyúltak vissza. Cár ugyan már nincs, az erős Oroszország eszméje azonban él. És ki más biztosíthatná ennek az új Oroszországnak az erejét, mint a kozák ezredek? Gondot jelent ugyanakkor, hogy a Szovjetunió szétesése után számos kozák az új, független vagy függetlenségre aspiráló köztársaság területén találta magát. A kazahsztáni, csecsenföldi vagy burjátföldi kozákok hirtelen idegennek érezték magukat a szülőföldjükön. A kazah hatóságok például betiltották a kozák egyenruhák viselését, és az atamánok fennhatóságát sem ismerik eh A 90-es évek elején a helyi poszt- kommunista nómenklatúra persze Oroszországon belül sem szívesen osztotta meg a hatalmát a hirtelen előkerült atamánokkal. Ez több helyen nyílt ellenségeskedéshez vezetett. 1993-ban Rosztovban például kis híján összecsaptak a kozákok és a helyi adminisztrációt védő rendőrök. A kozák mozgalom minden gyengesége és archaizmusa ellenére egyedülálló példája az orosz vidéki társadalom önszerveződésének. A Don vidékén a hagyományőrzés jegyében éledtek újra a gazdakörök. Több településen a kozák járőrök sikerrel képesek fenntartani a rendet és megelőzni a bűnözést. Es bár a kozákok az eszközökben nemigen válogatósak - bevezetnék például a nyilvános korbácsolást -, a feltámadt mozgalom a civil társadalom sajátos bölcsője lehet. Miközben mások a megfoghatatlan központi hatalomtól várnak segítséget, a kozákok nem féltek saját kezükbe venni a sorsuk irányítását. Már önálló osztály foglalkozik a kozákság problémáival. Jelentőségük elismeréseképpen ma már az elnöki adminisztráción belül önálló osztály foglalkozik a kozákság problémáival. Kozáknak lenni számos orosz fiatal álma. A színpompás egyenruhák, a kiválasztottság-tudat, a férfias táborozások vonzó alternatívát jelentenek a posztszovjet valóság szürke hétköznapjaihoz képest. Bár a mai kozákság fogalmát igen nehéz lenne definiálni, az biztosan állítható, hogy ez több, mint múló divat. Amíg az új évezred Oroszországa nem találja meg saját arcát, a kin- dzsálos kozákok is ott sétálgatnak majd a Don partján. Moszkva, 2001. november Mi lesz a következő lépés a szerencsejátékok világában? A kaszinó alighanem még mindig „kapitalista mételynek" számít a pártvezetés koreográfiájában Magasra csapott a totóláz Kínában ORTUTAY L. GYULA Ma még Makaóba járnak kaszinózni a kínaiak Október utolsó hétvégéjén Kínában is beindították a totót. A tévéhíradók szerint a szelvényárusítás első napján, október 22-én egyes helyeken több százan álltak sorba. Az állami felügyeletű újabb szerencsejáték szervezői biztosra mennek: a kínaiak szeretnek játszani, kockáztatni, nyerni. S egyelőre kevés erre a legális alkalom. Néhány megszólaltatott riportalany elismerte, hogy nem járatos a foci világában, de izgatja a nyerés lehetősé-, ge, s ezért rendszeresen fog totó- szelvényt vásárolni. Órák alatt elfogyott a pekingi újságosstandoknál a Sorsjáték hetilap, amely tippeket ajánlott a kitöltéshez. Mao időszakában a szerencsejáték minden formája tiltott volt. A két évtizede kezdett reform és nyitás politikájával lassan azonban kezdenek megjelenni az első fecskék. Évek óta rendeznek országos, illetve tartományi szerencsejáték-sorsolásokat immár havonta, melyeken nyereménytárgyakat, gépkocsit vagy komoly pénzösszeget lehet nyerni. Hivatalosan ezek a sorsolások nemes, A tippelés beindításakor nyilván tudatosan mellőzték a kínai ligát. tehát sport-, illetve egyéb szociális támogatási célokat szolgálnak. A televíziós állomások is sugároznak már nyerési lehetőséggel kecsegtető vetélkedőket. Most itt a totó. Az időzítés aligha véleden, Kína - noha selejtezőcsoportjában még vannak hátra mérkőzések - bejutott a jövő évi, Japánban és Dél-Koreában rendezendő foci vb-re. Ez a népi Kína történetében először sikerült, s csaknem akkora volt az ünneplés, mint júliusban, amikor Kínának ítélték a 2008-as olimpia rendezési jogát. Az első heti játékszelvényen küenc olasz és négy angol bajnoki mérkőzés szerepelt. Indoklásként a szervezők hivatkozhattak arra, hogy a kínai profi liga őszi szezonjából már csak két forduló van hátra. Az ígéret szerint a jövő évben már a hazai bajnokság meccsei is bekerülnek a totóba. Az időzítésnek nem mond ellent - amit hivatalosan ugyan nem ismertek be -, hogy a tippelés beindításakor feltételezhetően tudatosan mellőzték a kínai ligát. Nehogy a totózás kezdeti szakaszában máris felmerüljön a bundázás veszélye. Egy-két éve igen sok volt a meglepő eredmény és a vádaskodás a kínai profi liga háza táján. Állítólag az illegális totózást irányító alvilági bandák befolyásolni tudták néhány meccs eredményét. Nem titok - rendőrségi krónikák is megerősítik -, hogy illegális tippelés folyt és folyik néhány nagyvárosban kínai és külföldi meccsekre egyaránt. Sőt a hivatalos totó beindításakor hivatkoztak is arra, hogy cél a „földalatti szerencsejáték piacának” visszaszorítása. A kezdeti szakaszban Kína tizenkét tartományának nagyvárosaiban szervezték meg a totóhálózatot. Előzetesen közölték, hogy csak a telitalálatot, illetve a 12- eseket jutalmazzák, és egyelőre 5 millió jüanban (kb. 30 millió koronában) maximálták a legmagasabb elérhető nyereményt. (Később ezt esetleg 10 millióra emelik, ha a játék népszerűvé válik - hangzott el.) Alapelv, hogy a bevétel 50 százalékát osztják ki nyereményként, 20 százalék körüli a működtetési költség, a fennmaradó 30 százalék pedig sportcélokat szolgál majd. A pénzügyminisztériumban hoznak létre egy speciális alapot ennek az összegnek a kezelésére. A részleteket egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de amennyiben a kínai profi liga meccseit is szerepeltetik, nyilvánvalóan felmerül majd a klubok részesedésének kérdése. A profi futball, miként most a totózás bevezetése, önmagában is jelzi a kínai társadalom erkölcsi értékA golf ugyanúgy hozzátartozik az elit kiváltságához, mint a Mercedes. ítéleteinek gyors átalakulását. A drága, ám mégis igen népszerű magazinokat lapozgatva adódik a kérdés, hogy mi lesz a következő lépés ezen a területen, netán a lóversenyek engedélyezése? A reklámcélú hirdetések között immár természetes, hogy istállók és lovas pályák kínálnak sportolási, kikapcsolódási lehetőséget a pénzesebb polgároknak. Pekingben és más nagyvárosokban is válogatni lehet a golfklubok között. A hétvégi golfparti már ugyanúgy hozzátartozik egy viszonylag szűk vállalkozói elit kiváltságához, mint a Mercedes, a Buick, az Audi vagy egy Ferrari. Vajon a következő lépés a kaszinók legalizálása lesz? A kérdés jogos, főleg azzal párhuzamosan, ahogy omlanak le a korábbi ideológiával indokolt korlátok, ahogy terjed a piacgazdaság, ahogy erősödik a magánszektor, illetve kap egyre határozottabb zöld jelzést fejlődéséhez a kormányzattól. A kérdés ugyanakkor pontatlan, hiszen Makaónak az anyaországhoz történt visszatérte óta immár nemcsak Hongkongból, hanem a szárazföldi Kínából is özönlenek a turistacsoportok a volt portugál gyarmaton működő kaszinókba. Makaó kormányzata éppen ezekben a napokban dönt három új kaszinó engedélyezéséről. (Állítólag legalább tíz amerikai és ausztrál jelentkezett működtetőként az eddigi kizárólagos kaszinótulajdonos, a hongkongi milliomos Stanley Ho mellett.) Tajvan - melynek lakosai szintén gyakori vendégek Makaón - most határozta el, hogy a hozzá tartozó Penghu szigetén nyílhatnak kaszinók. A közelmúltban engedélyezték az első kaszinókat Vietnamban, Észak-Koreában (igaz, csak külföldi, elsősorban dél-koreai turistáknak), Kambodzsában is. Még Japán is mérlegeli a szerencsejáték legalizálását. A szárazföldi Kína szárnyát bontogató külföldi turizmusához nagy reményeket fűznek világszerte, elsősorban Ázsiában. A londoni Economist hivatkozik egy tanulmányra, miszerint az ázsiai kaszinók forgalma az újgazdag kínai réteg kiáramlásával a jelenlegi 8 milliárd dollárról egy évtized alatt 23 müliárdra növekedhet, ami egyebek között indokolja is a mostani kaszinónyitási lázat. A totózás engedélyezésétől, amelyre ugyancsak jó ideje vártak a helybeliek, alighanem még hosszú az út a kaszinók legalizálásáig a szárazföldi Kínában, ahol a szocialista piacgazdaság építésének nemzeti sajátosságaiba ugyan mind több vállalkozói erény és tulajdonosi szemlélet beleértendő, de a kaszinó alighanem még mindig „kapitalista mételynek” számít a pártvezetés koreográfiájában. No meg ott van Makaó, ahol lényegében hazai pályán a kínai nyugodtan elkaszi- nózhatja a pénzét. Peking, 2001. november
