Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-07 / 256. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 7. ■■■■1 KOMMENTÁR »BBj» Jó előre szól a NATO JUHÁSZ LÁSZLÓ Vladimír Mečiarral a kormányfői székben Szlovákia aligha juthat be az Észak-atlanti Szövetségbe. Ez az, amit George Robertson NATO- fótitkár nem mondott ki Pozsonyban. És nem azért, mintha nem ez lenne a véleménye, hanem azért, mert ezt nem mondhatta ki. Nehéz helyzetben van a skót lord: a NATO első embereként nem fogalmazhat nyíltan, ugyanakkor egyértelműen jelezni szeretné, ha a jövő évi választások eredményeként visszatér a Mečiar-garni- túra, nem valószínű, hogy az egy hónappal későbbi prágai NATO- csúcstalálkozón Szlovákia meghívót kap a Szövetségbe. Márpedig a közvélemény-kutatások szerint Mečiarnak (Ficóval együtt) jó esélye van a jövő őszi kormányalakításra. Fico idén már tiszteletét tette Brüsszelben, Robertson szerint jó benyomást keltett. Neki könnyebb dolga lesz meggyőzni kvalitásairól a NATO-t, hiszen az ó múltja nem olyan sűrű, mint Mečiaré. A NATO annak idején világosan jelezte, a HZDS vezérének autoritativ regnálása volt az egyik ok, amiért 1997-ben a madridi csúcson szóba sem került Szlovákia meghívása. így két évvel később csak három zászlóval lengett több a brüsszeli NATO-székház előtt. Lord Robertson annyit azért elmondott Pozsonyban, hogy most még a választópolgárok kezében van a döntés, nyitott szemmel kell választanunk, a demokratikus irányvonalnak folytatódnia kell - vagyis észnél legyetek, emberek, és ne kövessétek el azt a hibát, amit már annyiszor: ne válasszátok Mečiarékat. A szlovák csatlakozásról döntő 19 tagállamot ugyanis aligha hatja meg, hogy most már a HZDS is az euroatlanti integrációt tűzte zászlajára. Alig egy hónappal a szlovákiai választások után, jövő novemberben még a legkevésbé sem lesz világos, milyen irányba viszi majd az országot új vezetése. Ha bejön Mečiar és csatlósai számítása, a tizen- kilencek prágai döntésükkor csak abból indulhatnak ki, mit tett le a HZDS eddig az ország asztalára. Illetve, hogy mit vett le róla. JEGYZET Rusko és a páternoszter KORPÁS ÁRPÁD „Ha a félj a másodüt emeleten lakik, akkor a fizetését mindig a lépcsőn felfelé menet viszi haza. Ha az első emeleten lakó szomszédtól havonta húszezret kér kölcsön, hazaérve a második emeletre azt mondja a feleségének, Drágám, nem tizenöt-, hanem harmincötezret voltam képes összehozni, nézd, müyen jó vagyok, s teszi mindezt egy éven keresztül - a gyerekek is, a neje is szereti őt, étterembe és nyaralni járnak, egyszóval jól élnek. Aztán decemberben, a karácsonyfa fényénél a félj azt mondja, igen ám, de én minden fizetésemhez az első emeleten húszezret kértem kölcsön és ezzel elzálogosítottam a lakást. Most két lehetőségünk van: vagy visszaadjuk a szomszédnak a negyedmil- liót, vagy elveszítjük a lakást. 1993 óta ez minden kormány gazdálkodási módszere” Pavol Rusko, az Új Polgár Szövetségének (ANO) elnöke az Olympia (Olümposz) kávéházban a minap így próbálta elmagyarázni a „nép nyelvén” a népnek, mi is az az államadósság. Úgy vezette fel a történetet, hogy ez egy példa a probléma könnyebb megértésére. Igen (ANO), ez már politikai „példabeszéd” akart lenni! VUágos a szereposztás: a félj az államot megtestesítő politikus, a család lennénk mi, polgárok, a szomszéd meg a hitelező. A történet egy valós lépcsőházban - sőt Szomszédéknál, Barátok közt és a Szabó család esetében is - azért rendszerint egy kicsit más. Vagy azért, mert mi lakunk az első emeleten és tőlünk „kér kölcsön” a második emeleti félj (az állam vagy más intézmény), úgy, hogy talán sosem fizeti vissza. A rege itt becsődölt bankokról, szövetkezeti üzletrészekről és - ne adj’ Isten! - a jövőben akár kifizetetlen nyugdíjakról is szólhat. Előfordulhat, hogy bár a másodikon van az otthonunk, az első emeleti szomszédnak van képe kölcsönért felmászni. Állam és polgár viszonylatában: állambácsi már megint valamüyen különadót akar tőlünk, kekeckedik az adóhivatal, miegymás...(A pontozott helyet ki-ki töltse ki saját tapasztalatai szerint!). És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tömbházak rendszerint nem kétemeletesek, vagyis az embernek temérdek szomszédja van és számos szomorú vagy tragikomikus története a „holnap megadomról”. Ha az államot jelentő politikus a második emeleten lakik, a fizetését mindig a lépcsőn viszi haza a polgároknak és az első emeleti hitelezőtől még kölcsönöz hozzá - mondja Rusko. A felvonóról említést sem tesz. A politikus a földszinten még államként száll be a liftbe, majd sajátos közéleti David Copperfield módjára valamerre elülan a pénzzel együtt. Aztán a lift (akár az ország) egy időre megakad két emelet (két választási időszak) között. De csak egy pillanatra. Hiszen az Új Polgár a földszinten már nyomja a gombot és vátja a felvonót (a népakaratot), hogy az a magasba emelje. Lehetőleg ne csak a másodikra, hanem a politikai Olümposz hegyére, példabeszédestül.- Mondja, uram, a megyei önkormányzati választások előtt nem tudná ilyen szép nagyra felturbózni a pártunk erejét? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY A Duna szlovákiai szakaszának hajózhatóságát - nemzetközi egyezmények alapján - az államnak kellene fenntartania. Az erre elkülönített pénz azonban nem fedezi a kiadásokat. Tovább bonyolítja a helyzetet a befejezetlen Bős-Nagymarosi vízlépcső, emiatt a Vág alsó szakasza is nehezebben tehető hajózhatóvá. PRAVDA Nőtt a különböző egyházak tagjainak a száma - főleg a római katolikus egyház -, és több pap teljesít szolgálatot. Átlagfizetésük 8800 korona, az illetékesek azonban nem tudják, az állam miből fogja finanszírozni. Az erről szóló törvényt még nem fogadta el a kabinet, s a jövő év elejéig kizárt, hogy erre sor kerül. A kulturális tárca egyházügyi osztályának igazgatója szerint azonban semmi akadálya, hogy a javaslat a kormány áldásával a parlamentbe kerüljön. Elemzők szerint ismét Václav Klaus és Miloš Zeman pártjának lesz döntő szava az új kormány kialakításában Három választás Csehországban Csehországban a jövő év a hármas választások jegyében zajlik majd, tehát a politikai erők között átfogó és alapvető megmérettetésre kerül sor. KOKES JÁNOS Májusban vagy június elején képviselőházi választásokra kerül sor, melyek során eldől, hogy a következő négy évben ki is fogja kormányozni nyugati szomszédunkat. Ősszel megújul a 81 tagú cseh szenátus egyharmada; a felsőházi mandátum hatéves. Ugyancsak ősszel, a tervek szerint a felsőházi választásokkal egy időben helyhatósági választásokat is tartanak, melyek következtében létrejönnek az első kerületi (megyei) önkormányzatok. A felsorolásból is látható, hogy a tét igen nagy. Nem véletlen tehát, hogy mintegy fél évvel a képviselőházi választások előtt már teljes gőzzel beindultak az előkészületek, folyik ajelöltek kiválasztása és a választók meggyőzése. A pártok helyezkednek, s megkezdődtek a háttértárgyalások a választások utáni lehetséges felállásról is. S hogy teljes legyen a kép, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 2003 januárjában lejár Václav Havel mandátuma, Csehországnak ezért új államfőre is szüksége lesz. Bár nyilvávaló, hogy a reális felállásról a választások fognak dönteni, s a választások alapján kialakult erőviszonyok minden elképzelést módosíthatnak, néhány dolog már most kezd körvonalazódni, s a pártok jelzik, ki kivel lenne hajlandó együttműködni, s müyen feltételek meüett. Érdemes ezeket a jelzéseket áttekinteni. A legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy a három meghatározó politikai tömörülésnek jelenleg egyaránt nagyjából 20-25 százalékos a népszerűsége. Ez a szám azonban mindegyik esetében mást jelent: a kisebbségben kormányzó Cseh Szocialista Pártnál mérsékelt növekedést, ám az eddig a népszerűségi listákat vezető négyes koalíciónál, amely két parlamenti és két parlamenten kívüli párt szövetsége, csökkenést. A Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt támogatottsága viszont hosszú távon igen stabil. A jobboldali Klausék egyébként még egyetlen választáson sem kaptak 27 százaléknál kevesebbet, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A negyedik parlamenti erő - Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja - pedig stabilan számíthat a maga 10-15 százalékára. A kommunisták koalíciós potenciálja azonban jelenleg egyenlő a nuüával, bár részben már kitörtek a körülöttük mesterségesen kialakított ketrecből, s a szociáldemokrata párton belül vannak erők, akik elfogadnák őket koalíciós partnernek. Mivel Csehországban arányos választási rendszer van, szinte bizonyos, hogy egyetlen párt sem szerez 50 százalék feletti többséget a képviselőházban, így a jövőbeni kormány is valószínűleg koalíciós lesz, mégpedig két vagy három taggal. Az egy ellenzéki párttal való megegyezésen alapuló kisebbségi kormányzás, amelynek a mostani ciklusban vagyunk tanúi, a közeljövőben aligha ismétlődik meg, bár valamiféle változata nem kizárt. A polgári demokraták és a szociáldemokraták már jelezték is, hogy kivel lennének hajlandóak koalícióra lépni. A Polgári Demokratikus Párt hét végi kongresszusán leszögezte: legszívesebben a négyes koalícióhoz tartozó Szabadság Unióval (alapítói Klaus pártjabeli szakadárok voltak), s szükség esetén a Keresztény- demokrata Unió - Csehszlovák Néppárttal állna össze, mert azok ideológiája összeegyeztethető a párt programjával. Ráadásul ezek az erők már a Klaus-kormányok idején is együttműködtek, de személyi ellentétek miatt később elhidegültek. A négyes koalíció két kisebb pártja viszont senkinek sem kell. Kérdés, hogy erre a szétválásra hajlandó lenne-e a négyes koalíció Klaust nem éppen szívlelő vezetése. Klaus viszont most minden korábbinál erősebb pártjában: a kongresszuson a küldöttek 91 százaléka adta rá szavazatát. Ha a szociáldemokraták nyernének, akkor a kereszténydemokratákat szeretnék partnernek, számukra a Szabadság Unió teljességgel elfogadhatatlan. A négyes koalíció a maga egészében tehát itt sem szívesen látott menyasszony. A kommunistákkal való országos szintű együttműködést egy pártkongresz- szusi határozat tiltja. Tüdni keü azonban, hogy a határozatot egyre erőteljesebben bírálják, s alacsonyabb szinten a két baloldali erő együttműködése sok helyen már Megkezdődtek a háttértárgyalások a választások utáni felállásról. évek óta valóság. Újdonság, hiszen korábban eretnek gondolatnak tartotta mindkét fél, hogy most már mind a polgári demokraták, mind a szociáldemokraták el tudnak képzelni egy nagykoalíciót is, tehát az eddig az úgynevezett ellenzéki szerződés alapján együttműködő két párt koalíciós kormányzati együttműködését. Klausék kongresszusán erről az egyik alelnök beszélt nyü- tan, míg a szociáldemokraták nevében Vladimír Špidla pártelnök nyilatkozott. „Meggyőződésem, hogy képesek vagyunk egy jó koalíciós szerződés alapjait kidolgozni, s azt felajánlani lehetséges partnereinknek. Azután már csak rajtuk fog múlni, hogy létrejön-e a koalíció vagy sem” - mondta Špidla, nyilván nem csak Klausékra célozva. A nagy kérdés, mi lesz akkor, ha a négyes koalíció győz. Ez a jobbközép csoportosulás nagyon heterogén ugyan, nagyok a belső torzsalkodások és ellentétek, de a lakosság egy része számára mégis ez jeleníti meg a reményt, hiszen még nem kormányzott, tehát valami újat hozhat. Ez azonban csak részben igaz, részben csalóka látszat, mert az uniósok lényegében Klaus pártjának szakadárai, akik Klaus miatt váltak meg a polgári demokratáktól, a kereszténydemokraták és a Parlamenten kívüli Polgári Demokrata Szövetség pedig szintén részt vett a korábbi jobboldali kormányokban. A négyes koalíció vezetői azt hangoztatják, hogy legszívesebben a Polgári Demokratikus Párttal szövetkeznének, ha az lemondana Klausról. Egy Uyen követelés a legutóbbi fejlemények alapján is teljesen irreális. Más cseh politikai pártok támogatottsága elenyésző, nem haladja meg az egy-két százalékot, s ezért nem is valószínű, hogy bármelyikük is át tudná lépni jövő tavasszal a képviselőházba való bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. A képviselőházban tehát minden bizonnyal maradnak az eddigi pártok, s megerősödik a többé-kevésbé kétpólusú politikai színpad. Valamivel több mint hat hónappal a cseh parlamenti választások előtt a jelek szerint tehát még három esélyese van a megmérettetésnek, s ráadásul semmiféle új politikai erő nincs a láthatáron. A megfigyelők többsége mégis úgy gondolja, hogy legnagyobb eséllyel a polgári demokraták és a szociáldemokraták indulnak, s a cseh politikai színpad két legerősebb pártjának döntő szava lesz a jövőbeni kormány kialakításában. A szerző prágai munkatársunk WWW.UJSZO.COM Olvasóink on-line fóruma ♦ Visszarérve a kérdéshez, hogy magyar szülők miért küldik szlovák iskolába gyerekeiket, van egy fontos tényező, ami az egész problémakört döntően befolyásolja, ez pedig a magyar iskolák színvonalának csökkenése, és a magyar pedagógusképzés minőségi romlása. Ma a szülők már azt is mérlegelik, mit kap a gyereke az iskolától tanulmányai befejeztével, milyen az iskolában az oktatás színvonala. Mivel a magyar és szlovák iskolák színvonala általában egyformán gyenge, egyes magyar szülők úgy döntenek, a szlovák iskolában legalább „plusszként“ a gyermekeik megkapják a „tökéletes szlovák tudást”. De egyre többen járatják Magyarországra vagy a szlovák speciális középiskolákba (pl. pozsonyi francia gimnázium). S évről évre többen jelentkeznek a Dél-Komáromi, Győri, Esztergomi, Pápai, stb. középiskolákba. Ezek a középiskolák, a szülők szerint többet nyújtanak, mint a mieink. E kínos helyzet viszont hosz- szú távon a felvidéki magyarság eltűnését fogja eredményezni, maximus A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Nagy-Britanniában a díj egy emberi fejen taposó csizmát, Németországban egy vasra vert alakot mintáz Kiosztották a Nagy Testvér-díj álcát SZILÁGYI VERA Egy díj, amelynek sem a kitüntetett, sem az átadó nem örül. A Nagy Testvér-díjakat három éve olyan személyeknek és intézményeknek osztják ki, akik az adatvédelem terén rossz értelemben véve „alkottak maradandót”, mert súlyosan és illetéktelenül beavatkoztak a polgárok magánszférájába. Nagy-Britanniá- ban a díj egy emberi fejen taposó csizmát, Németországban pedig egy vasra vert alakot mintáz. Áuszt- riában ennél is tovább mentek: a kitüntetés egy élő csótányokkal megtöltött üveghenger volt. Pedig nem akármilyen társaságba kerülnek a díjazottak! A kitüntetettek között ugyanis igazán prominens személyiségeket is találhatunk. Javier So- lanát tavaly az angliai zsűri a „legrosszabb hivatalnok” kategóriában találta kitüntetésre érdemesnek, mert „a korlátozó információspolitika segítségével az Európai Uniót titkos kommandóüggyé” kívánja átalakítani. Az idei német Big Brother díjazottak között két miniszter volt. A fődíj Otto Schilly belügyminiszteré lett, aki a zsűri sommás ítélete szerint a terrorizmus elleni harc ürügyén a személyiségi jogok, az adatvédelmi normák és az információs önrendelkezés leépítését segíti elő. Ausztriában a jobboldali Szabadságpárt kormányra kerülése óta adják át a Nagy Testvér-díjakat. Az idei fődíjra Peter Westenthalert, az FPÖ parlamenti frakcióvezetőjét tartották érdemesnek, aki azzal a javaslatával vívta ki a zsűri elismerését, miszerint az egész lakosság ujjlenyomatát rögzíteni kellene. A bizniszkategóriában a Protect- Com számítógépes cég vitte el a pálmát. Ez a cég olyan programot gyárt, amely lehetővé teszi a munkavállalók számítógép-használatának komplett megfigyelését. A főnök a program segítségével az e-mailek tartalmáról és a lehívott internetes oldalakról szerezhet információkat. S hogy van-e értelme ennek az ironikus kitüntetésnek? A szervezők bíznak benne, a nyüvá- nosság ereje rákényszeríti az imá- zsukra kényes cégeket és politikusokat, hogy nagyobb becsben tartsák a polgárok magánszféráját. Az adatvédelmi citromdíj ötlete mindenesetre Európában tovább hódít. A Nagy Testvér-díjat 1998-ban alapította egy brit civiljogi szervezet. Az alkalmat George Orwell világhírű könyve, az 1984 megjelenésének 50. évfordulója, a díj nevét pedig az abban elhangzó szlogen: Big Brother is watching you (A Nagy Testvér figyel téged) adta. A szerző a Figyelő munkatársa
