Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-05 / 254. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 5. TOLLVONÁS Hattyú rohamsisakban TALLÓSI BÉLA Nézem az egyik kereskedelmi csatorna népszerű műveltségi vetélkedőjét, és a hat elemi szintjén felordítok, amikor az olyan típusú indító kérdésekre, mint például, hogy „milyen színű a kéknefelejcs? - céldavörös?, ezüstfehér?, ciklámenlila? vagy kék?”, kicsattanó önbizalommal, fene nagy büszkén és szellemeskedve, többmondatos körítéssel kommentálva jelölik meg a helyes választ az ekkor még oszlopegyenes tartással feszítő urak és úrhölgyek. A második, hasonlóan suta kérdésnél még mindig neonként világít a szem, fogkrémreklámokból eltanult mosoly ül az arcon, és még mindig nagyon okosnak, tudományokban jártasnak mutatja magát a megkérdezett. De aztán jön a kérdés abból az irdadan irodalomból, amely az írásbeliség kialakulása óta felgyülemlett, és a szemneon kialszik, a harminckét fogból már csak a metszők látszanak, s lassan azokra is rácsukódnak az ajkak. Igaz, nem a helyes válasszal, mert a kérdésre, hogy „hogyan nevezzük Shakes- peare-t?” - az avoni hattyúnak- e?, vagy... és következik még három lehetséges megoldás, csak azt tudja felelni a közeli portréból total plaijba lökött játékosunk, hogy régen volt... ő már diák. Ebből az is kiderül, hogy akkor se tudta. Ám a dolog nem veszett fejsze nyele, hiszen a stúdióból valakit fel lehet hívni, és telefonon megérkezhet a segítség, vagyis a helyes válasz. Szemneon kigyúl, harminckét fog elővillan, miután közelképbe visszahozott szenvedő alanyunk nagy elégedettséggel elárulja, a vonal végén magyar szakos tanárnő fog jelentkezni. A tanárnő emeli is a kagylót, hallgatja a feladványt, a négy lehetséges megoldással. S még le se cseng a kérdőjel a mondat végéről, érkezik a helyesnek vélt válasz, vagyis hogy Shakespeare-t a stratfordi trubadúrnak nevezzük. Visszazuhanok megint a hatelemis szintre, és kitör belőlem, hogy „országos lebőgés, vissza a diplomát!”. Pár perccel később, felocsúdva a döbbenetből, már csak arra tudok gondolni, hogy nekem bizony ezek után görcsbe rándulna a gyomrom, valahányszor be kellene mennem az osztályba, és fel kellene állnom a képzeletbeli katedrára. Az pedig biztosan tanári pályafutásom (avoni) hattyúdala lenne, amikor Shakespeare-t tanítva a hamleti „lenni vagy nem lenni?” kérdést kellene idéznem. Ha van magyartanár, aki napjainkban, amikor oly népszerű a jó öreg Shakespeare, nem tudja azonosítani az avoni hattyút, miért ütközöm meg azon, ha esetleg állami közalkalmazottak Beckettről hallani sem hallottak. De ez már egy másik eset, „a majomnak a zongorát” története, amolyan Örkényi egypercesféle. Egy vidéki kulturális rendezvényen az egyik szereplőre várva az öltözők körül tébláboltam, s mivel az adminisztrátori, az ilyen-olyan szakelőadói és hasonló munkakörökben dolgozók előszeretettel gyakorolják velem szemben hatalmukat, odalépett hozzám a jobb helyeken ügyelőnek nevezett nénike, s mint egy persona non gratától megkérdezte: „nos, oszt maga kire vár ittend”. „Én? - hajoltam meg a hatalom előtt. - En Godot-ra.” „Nem tudok rólla, hogy ő itt ma főlípne” - így a válasz, ami azt is jelentette, örülne, ha elvándorolnék a környékről, mert ez itt az ő territóriuma, szagvilágával pontosan körülhatárolva. Bénultságomból eszmélve elindultam, hogy megkeressem Übü papát, és elmondjam neki, szahar érzés, de elkísérem őt a lengyel frontra rohamsisakba szahami az ilyen világra. Elhunyt Vojtech Mihálik költő Hetvenöt éves korában szombaton elhunyt Vojtech Mihálik költő és műfordító. Az Angyalok című kötettel neokatolikus költőként kezdte pályafutását, majd egyre szociálisabb érdeklődésű lett. A társadalmi tematika mellett a gondolat és az emóció síkján is erős - szubjektív verseiben jó érzékkel fejezte ki a dolgok és a jelenségek ellentmondásosságát. Az ókori görög és római irodalomból fordított. Vojtech Mihálik a Szlovák írószövetségben több funkciót is betöltött. 1977- től 1984-ig a Slovenský spisovateľ Kiadó igazgatója volt. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 A.HA SZÍNHÁZ: Jeanne d’Arc második halála 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 2. (am.) 15.30,19.30 Amerikai kedvencei (am.) 17.15,21 OBZOR: Kémkölykök (am.) 16 Macska-jaj (ném.- fr.-szerb) 18, 20.30 MLADOSŤ: Montmartre-i Amélia (ff.) 15.15, 17.30, 20 MÚZEUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 19 CHARLIE CENTRUM: A. I. - Mesterséges értelem (am.) 20.15 Sötétkék világ (cseh) 18 Taxi 2. (ff.) 18.30 Blöff (am.) 20.30 Szeretném, ha szeretnél (am.) 18 Gazemberkék (am.) 17.45 Gyalog galopp (ang.) 20 KASSA DRUŽBA: Lovagregény (am.) 17.30,20 TATRA: Magányosok (cseh) 17.45, 20 CAPITOL: Horrorra akadva 2 (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Jurrasic Park 3. (am.) 18 GYŐR PLAZA: A.I. - Mesterséges értelem (am.) 13 Corelli kapitány mandolinja (am.-ang.-fr.) 20 Halálos iramban (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Horrorra akadva 2 (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Jurassic Park 3. (am.) 14.15 Kémkölykök (am.) 13.15, 15.30 Kutyák és macskák (am.) 13, 14.45, 16.30, 18.15 Moulin Rouge (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Neveletlen hercegnő (am.) 17.45, 20 A panamai szabó (amerikai-ír) 15.30, 17.45, 20 A sárkány csókja (am.-fr.) 14, 16, 18, 20 A szajré (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Tök állat (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Üvegtigris (magy.) 16.15, 18.15, 20.15 Moliere Tartuffe-jét a Thália nagyszínpadán ma este hét órakor mutatja be a komáromi Jókai Színház Vendégségben Budapesten Ma Budapesten vendégszerepei a Jókai Színház társulata: Moliérenek az álszentségről írt keserű komédiáját, a Tartuffe-öt, melyet Komáromban Telihay Péter m. v. rendezett, a Thália Színházban mutatják be 19 órától. A Jókai Színház a budapesti teátrumban a Vendégségben Budapesten - Határon Túli Színházi Estek elnevezésű kulturális programsorozat részeként lép színpadra, amelyet immár negyedik éve azzal a céllal rendeznek meg, hogy az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és szlovákiai magyar színházak produkciói a magyar főváros közönségéhez is eljussanak. A tavalyi komáromi évad talán legkiemelkedőbb előadásában - melyet természetesen továbbra is láthat a hazai közönség is - Tartuffe-öt Tóth Tibor, Elmirát Gubík Ági, Or- gont Benkő Géza alakítja, a további szerepekben Holocsy Kriszta, Ber- náth Tamás, Kukola József, Varsányi Mari, Németh Ica, Pőthe István Elmira és Orgon (azaz Gubík Ági és Benkő Géza) az előadás egyik jelenetében (Dömötör Ede felvétele) látható, (as) Madarász Imre italianisztikai tanulmányairól - irodalomtörténetét bővíti, gyarapítja lankadatlan szorgalommal A gondolkodó ember Erósza Madarász Imre italianisztikai tanulmányaira legalább két okból érdemes odafigyelni: egyrészt rendszerint rendkívül izgalmas, s a kortárs irodalomtudományi diszkurzusok által is preferált tematika köré szerveződnek, másrészt Madarász Imre rendelkezik egy különös képességgel: a szakmai ismereteket sikeresen közvetíti a beavatatlanok számára is, s így a tudományos eredmények jelenléte mellett egyfajta kulturális missziót is teljesít. CSEHY ZOLTÁN Madarász Imre e tekintetben par excellence tanárnak mutatkozik, s a szó legnemesebb értelmében törekszik egy-egy jelenséget a maga holdudvarával és kontextusfüggó- ségével együtt átplántálni kultúránkba. Itt eltűnnek a szakpublikációk kényszerűen elvarratlan szálai, előfeltételezett ismeret- anyagai. Sajátos kompara tisztika ez, hiszen ugyanolyan intenzitással összpontosít a meglévő rokonságokra, mint a hiányokra, s a kettős odafigyelés révén ösztönösen megérzi a problémafelvetés legmegfelelőbb tónusát, kívánt mélységét. A tematikus egységek szerveződését a változatosság adja, a kronológiai sorrend szinte csak tanári gesztus. Az Olasz Erósz feltérképezésétől Várkonyi Nándor reneszánszkritikáján, az olasz romantikus, illetve a történelmi regénytradíción, a politika és a történettudomány, illetve az írói magatartásformák vizsgálatán, valamint az útikönyvíráson át jutunk el a záróinterjúig, mely mintegy összegző képet fest Madarász Imre immár megkerülhetetlen italianisztikai pályafutásáról, illetve rendkívül eleven bepillantást enged a tudós műhelyébe, a felkészülés világába, de az írás (legyen az tudományos vagy akár szépirodalmi) bensőséges titkaiba is. Madarász a szabadságharc idején megélénkült magyar-olasz kapcsolatok sajátos aspektusait tárja fel, amikor Mazzini Magyarországról írt tanulmányát elemzi, rámutatva, hogy a risorgimento apostola Magyarországot az egységesülő Európa ideálját is dédelgetve kiemelt történelmi pozícióba helyezte, a „Duna királynője- ként” a Duna-táji népek konföderációjának vezéreként képzelte el. Szicíliában ez idő tájt valóságos Kedvenc korszaka a régi olasz irodalom, illetve a romantika. Petőfi-fordítóiskola működik, itt tevékenykedik az a Giuseppe Cassone, akit máig Petőfi legautentikusabb nem magyar énjének szokás tartani. A magyar szabadsághősök gyakran szépirodalmi kulcsszereplőkké válnak. E verbális és referenciális lelkesültség megdöbbentő (ellen)példáit adja az olasz írói magatartásformák és önreprezentációs technikák vizsgálata a fasizmus idején. Madarász erényeit gyarapítja, hogy a divatos polémiák rengetegében úgy teremt rendet, pl. Luigi Pirandello esetében, hogy mintegy elkülöníti az autobiográf, kontextushangsúlyos megközelítéskomplexumot a szövegben realizálódó szerzői funkciótól. Politika és irodalom sajátos elegyét nyújtják az értelmező számára a „Nobel-díjas komédiás”, Dario Fo szatirikus komédiái, melyekben az Egyesült Államok elgépiesedett fogyasztói társadalma, vietnami agressziója ugyanúgy szerepet kaphat, mint a különféle szub- és ellenkultúrák létezésesztétikái, az AIDS társadalmi megítélése, vagy a boszorkány által elvarázsolt II. János Pál pápa, aki pl. a drogliberalizáció vagy a születésszabályozás csüg- gedetlen bajnoka lesz. A bámulatos az a poétikus megközelítés, mely révén Dario Fo képes az olasz komédia, a középkori misztériumjátékok és a népi színjátszás tradícióit újra potenssé tenni korunk színházi nyelvében és világában. Madarász Imre kedvenc korszaka azonban alighanem a régi olasz irodalom, illetve a romantika. A kortárs irodalmat talán túlontúl is szigorúan ítéli meg, erre vall a moralista Umberto Ecóról szóló tanulmány is, de számos kiadást megért, immár „klasszikus” irodalomtörténetének több vonatkozó helye is. Az érzékek birodalmát feltérképező nyitótanulmány az erotikus olasz irodalom, illetve az erotikát tematizáló olasz irodalom redukált története elsősorban Piero Lorenzoni monográfiája nyomán. Az olasz irodalom legrégibb világi költeménye azonnal erotikus interpretációra ragadtatta a már említett Dario Fót, s aligha alaptalanul. A szexualitás rendkívül változatos tematizá- lását nyomon követve jutunk el a klasszikus szerzőktől (pl. Boccaccio, Aretino, Tasso, Pasolini) a kevéssé ismert kismesterek (pl. Ser- cambi, Sacchetti, Belli, Penna) A kortárs irodalmat talán túlontúl is szigorúan ítéli meg. erotizmusán át pl. az AIDS-ben elhunyt Dario Bellezza homoero- tikus hangolású alkotásáig. Várkonyi Nándor ügyetlen és fogyatékos reneszánszkritikáját Madarász Imre bölcs nyugalommal és eleganciával teszi helyre, rámutatva a szerző ideológiai elfogultságára, illetve filológiai hibáira. Giovanni Della Casa klasszikussá lett reneszánsz illemtankönyvét külön tanulmány tárgyalja, s mintegy beharangozza a várva várt magyar fordítását is. Madarász Imre lényegében irodalomtörténetét bővíti, korrigálja, írja felül, gyarapítja lankadatlan szorgalommal, a tanár és tollforgató makacs küldetéstudatával, mihdannyiunk örömére. A szerző minden egyes sorából sugárzik az a szerelem, mellyel tárgyát kezeli, ez teszi olyan ellenálhatatlanná a könyvet, ezért adjuk meg magunkat olyan szívesen az olasz Érásznak. „Az emberélet útjának felén”, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1999. A Szlovák fotográfia útja 1925-től 2000-ig címmel nyílt nagyszabású kiállítás a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria Esterházy-palotabeli kiállítótermeiben. A Fotóhónap egyik legnagyobb kiállítása a szlovák fotóművészet történetébe ad bepillantást. A bemutató egyik képe Karol Plicka Imafal című felvétele 1926-ból. Bábcsoportvezetői és pedagógiaibábjáték-tanfolyam Várják az „újoncokat” is ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ után fejeződik be. Bővebb felvilágoA Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezésében 2001. november 23. és 25. között (péntek délutántól vasárnap délutánig) folytatódik a két éve megkezdett országos bábcsoportvezetői és pedagógiaibábjáték-tanfolyam. A szervezők azokat is szeretettel várják, akik eddig nem vettek részt. A rendezvényre a Szabó Gyula Utcai (azelőtt Gorkij utca) Építészeti Szakközépiskola kollégiumának épületében kerül sor. A szállás és az étkezés is ebben az épületben lesz. Az érdeklődők 2001. november 15- éig küldhetik el jelentkezésüket az alábbi címre: Csemadok TV, P. O. Box 16., Trhovisko 825/8, 929 01 Dunajská Streda. A tanfolyam 2001. november 23-án 16 órakor kezdődik és novenber 25-én délsitast az alábbi telefonszamokon kaphatnak Huszár Lászlótól, a tanfolyam szervezőjétől: 031/552 24 78, mobü: 0905/358 529, vagy Rózsár Vincétől a 0905/101 235-es mobilszámon. A tanfolyam jelentkezési lapja letölthető a www.csemadok-dsz.sk weblapról is. A részvételi díj személyenként 300 Sk. Ä tanfolyam szakmai vezetői Mészáros Emőke budapesti bábpedagógus, Kecskés Marika bábszínész és Roman Anderle bábtervező művész lesznek. A témakörök ezúttal az alábbiakat ölelik fel: síkbáb készítésének technológiája, az árnyjáték, valamint a bábdramaturgia és a bábtechnikák alkalmazásának összefüggései a bábszínpadi gyakorlatban, illetve a pedagógiai bábjátszásban. (dn)
