Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-24 / 270. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 24. VENDÉGKOMMENTÁR Hol lesz észak...? BARAK LÁSZLÓ Masszívan folyik a kampány, mondhatnók, invitáció a hatalomba... Ne gondolja persze senki, hogy valami hatalom- és politikabecsmérlő agytorna következik alant. Kellő hatalom, magyarán, döntéshelyzet nélkül ugyanis meglehetősen szűk az ember mozgástere. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, még az elefántcsonttoronyban gubbasztó is azt kukkolja, hány óra van, hol van észak odalenn. Nem beszélve azon individuumokról, akik krédója az éppen aktuális hatalom, a mindennapi politika öncélú szapulása. Ok a^ok, akik felismerték, ODA kéne kerülni, mert jó OTTAN... Van aztán a többség, akiknek igen csekély és sekélyes elképzelései vannak arra nézvést, mire jó a hatalom, a politika, a demokrácia s annak eszköze, az időközönkénti választás. Egyáltalán nem ajánlatos lenézni azonban ezt a tömeget. Ők, ha esetleg undorral viseltetnek a politika iránt, a rendszerváltás óta eltelt tizenkét év tapasztalatai alapján vélekednek így. Hiszen, őszintén szólva, vajmi kevés pozitív élményben részesíttettek, épp a politika, a hatalom környékén sertepertélő konjunktúralovagok állandó tülekedése és szatócsi magatartása miatt. Más mintát, tisztelet a kivételnek, a többség nem is igen láthatott ez idáig. Mindazonáltal bele kell törődnie, hogy kizárólag csakis így működik az általa oly sokat és teljesen fölöslegesen kárhoztatott demokrácia. Amelynek jellemzője, hogy olyan minőségű, amilyenek a közepette élő emberek. Hogy mindez nem afféle habókos kinyilatkoztatás, azt a következő tény bizonyítja: 1989 óta minden választáson csak és kizárólag azok a politikusok kerültek a hatalomba, akik mandátumot kaptak a választóktól. Jó hír vagy rossz hír, egyre megy, a mostani kampány is arról szól, s az lesz a vége, hogy a választáson részt vevő választók embereket delegálnak a hatalomba. Tilos feledni, olyanokat, amilyenek ők maguk! Ráadásul ennek a választásnak az eredményeit, következményeit sem lehet majd megúszni. A legkevésbé azoknak, akik azt forgatják a fejükben, hogy otthon maradnak december elsején. JEGYZET A többség nevében KÖVESDI KÁROLY Reggel gyanútlanul kinyitom a postaládát. Az ölembe zuhanó reklámokkal együtt kapom kézbe a HZDS + Smer+SDL+ SOP+SŽS pozsonyi koalíció meghívóját a képviselőjelöltjeik bemutatására. Akik feltételezik rólam, hogy hülye vagyok, és minden álmom, hogy a Pozsony megyei parlamentben ők képviseljék az érdekeimet. Mečiarék, Ficóék meg Koncoš elvtársék emberei, Čič elvtárs megyeelnökkel az élen. Aztán figyelmesebben áttanulmányozva a röplapot, a városrészünkből jelölt, számomra ismeretlen társaság névsora fölött felfedezem a kulcsmondatot: „Koalíció a többségért”. Majd alul még egyszer ugyanazt pepitában: „Az önkormányzatban való részvétellel támogassa a régió fejlődését a többség érdekében.” Meg sem hökkenek, csak elgondolkodom. Vegyem olybá, hogy egyszerre csak többségi lettem? Befogadtak maguk közé? Vagy teljesen mindegy nekik, ki vagyok, mi vagyok? Családommal együtt három szavazat a nagy, arctalan masszában. Vegyek részt. Miben? A megyei hatalom gyakorlásában? Őáltaluk? Az ő révükön? A többség érdekében. A kisebbség rovására? Elvtársak, legalább megnéznétek, kinek a postaládájában kínálkoztok fel. Bár hajói meggondolom, én még szerencsés helyzetben vagyok. Tudom, kiket nem látnék szívesen a megyénkben. De hogyan fog Mari néni meg Pista bácsi azokra a figurákra szavazni, akiket életében nem látott? Akik igaz, légvonalban nem messze laknak, mondjuk a járási székhelyen, de akikkel a büdös életben nem váltottak szót. Mert az illetők eddig nem ültek magas polcon, nem szerepeltek újságban, a falujukba nem mennek ki kampányolni, mert nem „hivatásosak”. Pedig lehet, hogy rátermettebb, becsületesebb, bátrabb emberek azoknál, akik már mindent lenyúltak és elkótyavetyéltek, akik elzálogosították a fél várost, magyarkodtak és duhajkodtak céltalanul, és nem szívesen tennének mást a jövőben sem. Vagy csak elnézték, hogy a többség érdeke hogyan tehénkedik rá a kisebbség mellkasára. Általában ők írták oda nevük mellé foglalkozásuk helyett a funkciójukat. Figyeljünk hát oda a nevekre. Legalábbis azokra, melyeknek már volt alkalmuk lejáratni magukat. VISSZHANG Álnéven írt vádaskodás Mély felháborodással olvastuk az Uj Szó november 22-én megjelent Levélbontás c. rovatában a „Már akárki taníthat” című olvasói levelet, melyet állítólag egy Nagy János nevű harmaci lakos írt. Mint Har- mac község polgármestere ezúton szeretném tudatni a széles nyilvánossággal, hogy községünkben Nagy János nevű lakos nem lakik, és soha nem is lakott. Az említett olvasói levélben megjelent lejáratások, kijelentések nem a harmaci lakosság véleményét tükrözik, tartalmával nem értünk egyet és ellene mély felháborodással tiltakozunk. Továbbá üzenem a cikk szerzőjének, hogy vádaskodásait merje vállalni, vélemény- nyilvánításra pedig használja a saját nevét és címét. Varga Éva polgármester Harmac Sajnos lehetetlen ellenőrizni, hogy egy-egy olvasói hozzászólás álnéven írodott-e vagy sem, szerkesztőségünknek nem áll módjában ennek utánajárni. Ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha egyeden beérkező véleményt sem jelentetnénk meg, így viszont megszűnne az olvasók által igen kedvelt rovat. Az olvasói hozzászólások nem feltétíenül tükrözik az Új Szó álláspontját. A szerkesztőség- Apuskám, bárhogy is dönt a parlament, nálam továbbra is fizethetsz étkezési jegyekkel! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME Az Európai Unió előcsatlakozási alapjaival való állítólagos visszaélések körüli botrány után újabb, felettébb gyanús ügyre mutat rá a szlovák napilap. Az EU kétmilliárd koronát költené a Pozsony- Nagyszombat vasútvonal felújítására, hogy a vonatok 160 km/ órás sebességgel közlekedhessenek. Természetesen versenypályázatot írtak ki, a napilap információi szerint a legesélyesebb a Doprastav, a Železničné stavebníctvo Bratislava és a ŽS Brno által alakított konzorcium. A cégjegyzék szerint azonban mindhárom vállalat kapcsolatban áll a Szlovák Vasutak (ŽSR) vezérigazgató-helyettesével. Ladislav Dimun ráadásul a pályázatokat elbíráló bizottság tagja. Pártatlanságáról becsületbeli nyilatkozatot kellett tennie, pontosabban arról, hogy nem áll kapcsolatban az üzletből busás hasznot remélő cégekkel. A testület döntését tegnap kellett Brüsszelbe küldeni. HÉTVÉG(R)E A csupa jó hírek hete A kampány kellős közepén durvulnak ajelöltek, magukévá tették az okos nők tapasztalatát: a férfit (esetünkben értsd: a választó- polgárt) a gyomrán keresztül tudod a legjobban megközelíteni. Ki habzsoltat, ki nyalat, ki csak receptet ad. MOLNÁR NORBERT Minden jelölt szerint ott van a Kánaán, ahova ő teszi be x-lábát, teszi a polcra x-aktáit. A legvidámabb perceket a magyarul próbált megfogalmazások szerzők a embernek, nyelvű szintük igen estik kicsi, de legalább szórakoztatóak. Ebben az a legszebb, hogy a magyar jelöltek nyelvi szintje szinte rosszabb, mint a szlovákból fordított blődlik. Bár a hét hülyesége rímet ezúttal egy szlovák nyelvű plakát vitte el: Kvarda Józsefet, az MKP nagyszombati megyeielnök- jelöltjét pécézte ki a kerület HZDS-Smer-SOP koalíciója azt ígérve egy álhirdetésben, hogy a jelölt átiraija a történelemkönyveket, Komárom megyét alakíttat ki, megtorolja, hogy Nyitrán nem alakult meg a magyar egyetem és állással látja el a magyarokat olyan magyar tulajdonú cégekben, mint az IRB, a Slovnaft és a komáromi hajógyár. E falszöveg kitalálói annyira korlátoltak, hogy azt sem tudják: az IRB, a Slovnaft, a komáromi hajógyár és Nyitra megye nem Nagyszombat megyében van, de Kvardát sem ismerik, mert ő, ha már megszerezte a nagyszombati megyei elnök tisztét, nem fogja maga alatt vágni a fát holmiféle Komárom megye miatt. Nagyszerű hír, hogy elindulhat a megyei önkormányzati választásokon Slota Hamisítatlan Szlovák Nemzeti Pártja. Legalább szavazatokat csenhet Malíková Hamis Szlovák Nemzeti Pártjától, amelybe már az oroszok is befészkelték magukat. Áldjuk az Alkotmánybíróságot: megosztotta és uralkodik. Igaz, nem ezen a héten, de a legutóbbi hétvég(r)e megszületése után vált Paulus Maximus az egyre kisebb Demokratikus Baloldal Pártja elnökévé, felváltva Josefus Minimust. Ez a legjobb, ami történhetett az SDE-ben, megkönnyítették az újságírók dolgát, akik remegő kézzel írták le: modern szocialista párt. Ezentúl kételyek nélkül írhatjuk a párt elé a neokommunista jelzőt. Ha minden jól megy, KonNem tudják, hogy Nyitra megye nem Nagyszombat megyében van. cos megfogadja Migaš tanácsát - előre a megkezdett (lenini - a szerző megj.) úton -, csak kibuktatja pártját a parlamentből. Nehéz fokozni, de vannak még jó hírek: februárban valószínűleg né- hányan már zsebbe dughatják legújabb igazolványukat, amellyel azt bizonyíthatják, hogy magyarok. Áprilistól aztán igénybe vehetik a kedvezményeket is az érdeklődők. Pozsony meg hiába liheg: státustörvény lesz. De ha minden jól megy, csak 2004-ig lesz érvényben. És még mindig nincs vége! Rudolf Schuster államfő visszaadta a parlamentnek az ebédjegyekkel kapcsolatos megszorító intézkedéseket tartalmazó törvényt. Az elnök államférfihoz méltóan viselkedett, sütögetheti tovább utalványokért vásárolt kis pecsenyéjét kis rezsókáján. Catónak érzem, ó, anyám magam, mindig késztetést érzek arra, hogy visszatérjek Rudolf Schusterhez. Ä bögyömben van, mert a fejembe nem fér, hogy feljelentette Aleš Krátkýt, aki bírálni merte ót. Legszívesebben elindítanék egy kampányt, hogy minden szlovákiai újságíró írjon rondákat az államfőről. Kíváncsi lennék, bíróságra adná-e az egész újságíró-társadalmat. Némi kollegiális szolidaritás kell csak, tehát: csattanós maszlag, esélye sincs arra, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe, hacsak nem baklövései miatt. HETI GAZDA(G)SÁG Nincs gáz, mondta az SDĽ, de azért befutott TUBA LAJOS Idén sok időt szánunk a költség- vetésre, ezért nem lesz kapkodás a végén - fogadkozott tavasszal a pénzügyminiszter. Ez nem sikerült, hiszen a nyári szabadságolások előtt még a kormányon sem jutott túl a tervezet. Ennek ellenére sokáig úgy tűnt: a költségvetési vita nem lesz túl izgalmas, hiszen annyira bonyolult a helyzet, hogy bárki lázadása a kormány bukásához vezethet - ez pedig a választási év előtt senkinek sem érdeke. Igazán nyitottá a kérdés az SDL-en belüli vezetésváltás után vált. Koncoš ugyanis pártját nyíltan az emberarcú szocializmus hívei társaságának tekinti, számukra viszont kizárólag a jövő évi költségvetésbe tudják beépíteni az államtól elvárható földijavakat. Majdnem megnyugodtunk, amikor kedden a koalíciós tanács ülése után bejelentették, mindegyik kormánypárt támogatja az SDĽ- es pénzügyminiszter költségvetési tervezetét. Sőt, még arra is megoldást találtak, mivel szerezzék vissza a parlamenti képviselők osztogatására számukra fenntartott egymilliárd koronát (amit ugye azzal fogyasztottak el, hogy októberben nem csökkentették a lakástakarék állami prémiumát). Az újabb egymilliárd koronát a dohány fogyasztói adójának emeléséből remélték. Szerdán azonban az SDL-es parlamenti képviselők közölték, nem eszik olyan forrón a költségvetést, neldk még a koalíciós tanács után is lesznek igényeik, így tehát újra ott vagyunk, ahol a part szakad, az új SDL-es vezetés bizonyítási kényszerének jövőre könnyen akár a közigazgatási reform is áldozatául eshet (ha nincs új költségvetés, pénz nélkül maradnak a regionális önkormányzatok). Ebben az esetben a választási évre tervezett bőkezű osztogatás helyett csak a sokat szenvedett koalíció végső vergődésének leszünk tanúi. Az államfő visszaadta a parlamentnek a jövedelemadó-törvény módosítását, így kigyomlálható lesz belőle az étkezési jegyekre vonatkozó komikus kitétel. Aláírta viszont a betétvédelmi törvény módosítását, így újra hangsúlyozzuk, ezentúl csak a névre szóló betéteken elhelyezett összeg kilencven százalékát kapjuk vissza az esetleg csődbe menő bankból, így tehát az eddiginél is körülteAz eddiginél is körültekintőbben kell eljárni pénzünk elhelyezése során. kintőbben kell eljárnunk pénzünk elhelyezése során. Ehhez két adalék: hamarosan érvénybe lép az az előírás, amely alapján a jegybank kötelezően felfüggeszti a rossz gazdasági eredményű bankok működését. Ezenkívül épp ezen a héten nevezték ki a jegybank új elnökhelyettesét, akinek feladata éppen az lesz, hogy rendezze az elmúlt években nem túl jó hírű bankfelügyelet szénáját. Az olasz vevő a héten végre kifizette az Általános Hitelbank (VÚB) vételárát (legalábbis annak 80 százalékát). Ez azért érdekes, mert a Nemzeti Vagyonalap, amely a kötvénykifizetések folyamatossága érdekében múlt pénteken egy hónapra még egy 750 millió koronás hitelt is felvett, ebből a pénzből most már egy-két héten belül minden magánszemélynek eljuttatja a kötvény ellenértékét. Más kérdés persze, hogy a jövő évi inflációlatolgatások során így külön tétel a karácsonyi bevásárlásokra fordított tízmilliárdok hatása. Érdekes híre a hétnek, hogy a Tatra Kupón Fond szerdától átalakult teljesen szokványos, úgynevezett nyílt végű befektetési alappá, vagyis betétesei mintegy kéthetes határidővel bármikor pénzzé tehetik részesedésüket. Ez azt jelenti, hogy a vagyonjegyes privatizáció során létrejött több száz befektetési alapból végül csak egyetlen egy ért révbe és vált hagyományos befektetési alappá. A többiek sorsa egytől egyig regényes, a legtöbb ma már vagy nem létezik, vagy pedig közönséges részvény- társaság formájában él tovább. Sajnos, tucatjával akadtak olyanok is, amelyek legfeljebb szomorúságot okoztak azok számára, akik annak idején rájuk bízták vagyonjegypontjaikat. A héten az OÉCD és az EU is közzétette Szlovákiára vonatkozó többéves gazdasági becslését, amit azért a jövő évi politikai kockázat miatt fenntartásokkal kell kezelni. Ennél sokkal érdekesebb a Nemzetközi Valutaalap értékeAz olasz vevő a héten végre kifizette a VÜB vételárának 80 százalékát. lése, amely szerint a hazánk által vállalt kötelezettségek teljesítéséhez jó pár, a kormánykoalíció számára felettébb kellemetlen intézkedést kell meghozni. így nem osztogathatnak szét 2,5 milliárd koronát a költségvetési többletből (amely egyébként úgy keletkezett, hogy szándékosan alultervezték a bevételeket, hogy a többletet a kormány parlamenti jóváhagyás nélkül oszthassa el). Ezenkívül szigorítani kell a szociális segélyek rendszerén, csökkenteni a mezőgazdasági dotációkat, visszafogni az állami útalap kiírásait és keményebben ellenőrizni a lakhatási támogatások felhasználását. Az biztos, hogy valaki nagyon jól súg a valutaalapnak. De az is nyilvánvaló, hogy ha ezeket a témákat komolyan veszik, közülük bármelyikre rámehet a koalíció.
