Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-21 / 267. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 21. KOMMENTÁR Végső visszaszámlálás SIDÓ H. ZOLTÁN Az egykori amerikai sikerfilmben, a Végső visszaszámlálásban a hősök a múltba repültek vissza, mi viszont gondolatban ugoijunk előre: 12 európai uniós tagállamban alig 40 nap múlva megválnak a schillingtől, márkától, franktól és lírától, s a nemzeti fizetőeszköz helyét átveszi az egyelőre nem különösebben kedvelt euró. A pénzcseréből adódó, szilveszter és Újév napján szinte bizonyosan csúcsosodó zűrzavar ugyan elkerül minket, azonban az uniós valutával rendelkező honi polgárok ha óvatlanok, nem ússzák meg némi kellemetlenség nélkül. Kereskedelmi bankjaink váltig hangoztatják, alaposan felkészültek a pénzcserére. Olyannyira, hogy vezető pénztárosaik már most ismerkednek a mintaként elküldött bankjegyekkel. Vajon a polgárok is ismeretekkel felvértezve várják a példa nélkül álló pénzcserét? Ha esetleg nem, akkor összefoglaljuk, kereskedelmi pénzintézeteink mit tanácsolnak a schillinggel, márkával rendelkező ügyfeleknek. A legfontosabb ajánlat: a januártól megszűnő fizetőeszközöket még az idén helyezzük el valamelyik bank devizaszámláján. így megúszható a jövő év eleji sorban állás, idegeskedés és a kezelési költség. 2002 első hónapjaiban a pénzintézetek többsége ugyan beváltja a már használaton kívüli bankókat, azonban számolni kell a kezelési költséggel, amely annál nagyobb lesz, minél később tesszük meg e lépést. Kiderült, az euróval kapcsolatos, 2002-ben várható intézkedések nem egységesek, mindegyik pénzintézet maga dönti el, hogy meddig és milyen pótlólagos költség felszámításával fogadja el a hatályon kívül helyezett fizetőeszközöket. Aki tehát tetemesebb összeggel rendelkezik az érintett pénznemekből, az lehetőleg ne habozzon: vagy most nyisson számlát, vagy pedig költse el karácsonyi ajándékokra. Végül egy figyelmeztetés: a bankok nem aprózzák el idejüket az aprópénzek cseréjére. A perselyek, farzsebek mélyén szunnyadó fémpénz jövőre már egy letűnt kor emlékévé válik... GLOSSZA Aftanai forró drót MOLNÁR NORBERT- Halló, Nurszultán Nazarbajev. Ki zavar?- Szia, Rudi vagyok, a szlovák kolléga. Múlt héten megígérted, bátran hívhatlak, ha gondom van.- Szeasz, Rudi. Mégis kedvet kaptál az elnöki művészegyüttes megalakításához?- Foglalkoztat a gondolat, de erre most nehezen tudnék pénzt kipréselni a kormányból. Igen fukar a gazdasági miniszterelnök-helyettes.- Váltsd le.- Nem, nem ez az igazi baj.- Szövessek neked szőnyeget, melyen ott az egész családod? Építtessek neked múzeumot?- Speciálisabb gondom van. Csak te segíthetsz.- Rakoncátlankodik a sajtó?- Ez az. Egy szabad szájút már majdnem taccsra tettem, de nem használt. Még a kazahsztáni látogatásom, meg a barátságunk miatt is kaptam a pofámra.- Ha tudom, nem adom vissza a mobiltelefonjaikat! Sőt, haza sem engedem őket, Afganisztánig zavarom az újdondászokat, hogy ők ássák ki a kazah-szlo- vák olajvezetéket.- Nem értem, miért nem szeretnek engem ezek a tintazabálók.- Nyugi, engem se szeretnek, de tőlem félnek.- Ezt hogy érted el, Nurszultán?- Elmondom, de ha leszorítasz a sajtó tíz legrettegettebb ellenségének listájáról, a Kucsma haveroddal megetetjük veled a Sértődékenység anatómiáját, a Kemény kéz politikáját és a Sajtószabadság a pult alatt című esszékötetet.- Voltam ép már mindenféle listán, erre nem vágyom.- Ne legyél már túró, Rudi: még néhány marhaság, és tutira eleresztik a fantáziájukat a firká- szok, aztán huss, bekaszniztat- hatod őket.- Ennél több marhaságot? Ez talán túlzás lenne. Nem tudom, hogyan fogadná a közvélemény, ha egyből Sittre vágom őket.- Gyáva cipész, ússzál csak tovább az árral! De legalább jelentsd fel mindet egyenként, ha neked ennyi elég. Te, te kisstílű!- Kösz, sokat segítettél. Te is nyugodtan csörgethetsz, ha nem tudod, hogyan legitimizáld eddigi bűneidet. Na csá’. Hang elakad, vonal megszakad, a fiúk elégedetten dörzsölik a tenyerüket. JEGYZET Excár, exlcommunista MÁTÉ JÓZSEF Meglehetősen bizarr színekben fest a politikai élet palettája Bulgáriában azután, hogy a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) elnöke, Georgi Parvanov megnyerte az elnökválasztás második fordulóját is, és ezzel ő lehet az ország új államfője. Parvanov győzelme az első komolyabb presztízsveszteséget jelenti az ország miniszterelnökének, Simeon Szakszkoburggotszkinak. Az excár politikai mozgalma júniusban elsöprő diadalt aratott a parlamenti választásokon, s elemzők úgy gondolták: az, hogy Simeon Sztojanovot támogatja, már önmagában lefutottá teszi a novemberi elnökválasztást. A bolgár szavazók azonban nem így gondolták. Az alacsony, 54,5 százalékos részvételi arány nem kedvezett Sztojanov- nak. Főleg olyanok mentek el szavazni, akik az elnököt tették felelőssé a szegénységért, az országban burjánzó korrupcióért. Meglehet, ugyanazok a szavazók pecsételték meg Sztojanov sorsát, akik pár hónapja ugyanezen okokból - szegénység, korrupció - leváltották a regnáló jobbközép koalíciót, és Simeont juttatták kormányra. Ajavuló gazdasági mutatókból egyelőre nem sokat érzékelő bolgároknak van egy excár miniszterelnökük, és egy szocialista államelnökük, aki 1981-ben, a Bolgár Kommunista Párt történeti intézetében kezdte karrierjét. A focizó és kocogó Parvanov Bulgária egyik legbecsületesebbnek tartott politikusa. 1997-ben ugyanis a BSZP elnökeként visszautasította a felkínált miniszterelnöki posztot, és ezzel véget vetett az addig kormányzó szocialisták elleni utcai tüntetéseknek. A BSZP ellenzékbe került, s a párt az idei júniusi választásokon is csak 18 százalékot kapott ugyan, de Parvanov személyes népszerűsége megmaradt. Kész együtt dolgozni Simeonnal, és mindenben segíteni kívánja országa euroatlanti integrációs törekvéseit. TALLÓZÓ PRAVDA Az Amerikai Egyesült Államok volt nagykövetével készített terjedelmes interjút a szlovák napilap. Carl Spielvogel egyebek között megjegyezte: bár távozott tisztségéből, továbbra is Pozsony mellett áll. Hangsúlyozta: országa érdeke segíteni Szlovákiát gazdasági fejlődésében. A csatlakozási folyamatokkal kapcsolatban viszont megjegyezte, hogy Vladimír Mečiar volt kormányfő politikai jelenléte nem kedvez az Európai Unió és a NATO felé igyekvő országnak. Egy másik súlyos probléma a korrupció. Ha egy ország külföldi befektetőket akar becsalogatni, akkor politikailag mindenképpen szilárdnak kell lennie. A vállalkozói szféra egyik hibája, hogy nincs elég erős hangja a kormányban. A beszél* getés folyamán Carl Spielvogel egyébként arra is utalt, hogy hát- ralépést jelentene Vladimír Mečiar visszatérése a következő parlamenti választások után. Néhány év múlva egymilliárd előfizetője lesz a mobil világhálónak, a cél, hogy mindenki mindenkivel kommunikáljon------------------------------------------------------------------------------------------------------------*-------------------------------1 In ternet, egyetlen zsinór nélkül Amikor Marty Cooper megállt Manhattan egyik utcájában egy tégla nagyságú és formájú izével a kezében, a járókelők kissé furcsán néztek rá, bár New Yorkban sok különc lődörög. Ám Marty Cooper 1973. április 3-án történelmi tettet hajtott végre. Az első mobilhívást kezdeményezte. 8LAHÓ MIKLÓS A drót nélküli telefonálás úttörője- ként és a Motorola munkatársaként megalkotta a Dyna-Tac nevű készüléket, amely ma már múzeumba illő tárgy. S nem telt el három évtized, mire nyolcszázmillió- an kaptak rá világszerte a mobilozás örömeire. A technikatörténet egyben gazdaságtörténet is, amely viszont összehasonlításra késztet. Az internet és a mobiltelefon esetében különösen, hiszen tömegtermékekről van már szó, amelyeknek a jövője azonban még mindig csak elnagyolt vonalakkal rajzolható meg. Ám Tom Standage tanulmánya, Az elüldözött internet jó alapot talál az összevetésre. Amikor a XIX. század végén elkészítették az első automobilt, az emberek azt mondogatták, jé, itt egy kocsi, amely elől kifogták a lovakat. Csak később ébredtek rá, hogy a közlekedést forradalmasító újításról van szó. Most nagyjából ugyanitt tartunk: a mobil internet már létezik, de még azt hisszük róla, hogy az otthoni vagy irodai számítógépeken böngészhető világhálójelenik meg a mobiltelefon kis képernyőjén. A mobil internet ma olyan állapotban van, mint amilyenben a telefonvezetékhez kötött, komputeres világháló lele- dzett 1995-ben. Sok szereplő, nagy kínálat, bizonytalan fogyasztók. A mostani átmeneti korszak a XIX. század végére emlékeztet abban is, hogy akkor indult hódító útjára a távíró alapján a telefon. A telegráf feltalálása is átalakította a társadalmi és üzleti kapcsolatokat, ám használatához szükség volt képzett gépkezelőkre. A telefon, amelyet kezdetben beszélő távírónak is neveztek, viszont az emberek széles körét vonta be a kommunikációba. Az internetezéshez ma is kell számítógép, s megannyi ismeret. A mobiltelefonos internet-hozzáférés viszont egyszerű lesz, olcsón megszerezhető, s valóban a tömegek rendelkezésére fog állni, miközben persze az internet a mai formájában is fennmarad és továbbfejlődik. A kétkedők joggal feltehetik a kérdést, hol vagyunk még ettől. Nos, valószínűleg nagyon közel vagyunk. A nyolcszázmillió mobiltelefon-használónak a negyede már olyan készülékkel sétál, amely képes internetes adatokat közvetítem. Igaz, ennek a kétszázmillió előfizetőnek a többsége Japánban él, a távol-keleti szigetország ugrott ugyanis az élre e technológia tökéletesítésében és elteijesztésében. De három év múlva, 2004-ben a becslések szerint már egymilliárd ember élvezheti ezt a szolgáltatást. Akadályokkal is meg kell küzdeni. A nagy telefontársaságok több mint százmilliárd dollárt fizettek világszerte a hatóságoknak, hogy megvásárolják az úgynevezett harmadik generációs készülékek számára a frekvenciákat. Ezek a telefonok már gyors adatátvitelre képesek a hang továbbítása mellett. A Nokia szerint az internetképes mobiltelefonok száma már jövőre meghaladja a világhálóra csatlakozó számítógépekét. Az Ericsson szerint ez a fordulat csak 2003-ban várható, megint A kétkedőkjoggal feltehetik a kérdést, hol vagyunk még ettől. mások úgy vélik, hogy csupán 2005-ben. De bekövetkezik. A technológiai, gazdasági, sőt kulturális fejlődésből adódó különbségek miatt teljesen eltérnek egymástól a kommunikációs szokások az Egyesült Államokban, Európában és Japánban. Amerikában még mindig viszonylag drága a mobiltelefon, a bejövő hívásért is fizetni kell, miközben a vezetékes telefon olcsó, a helyi hívás szinte ingyenes, így a nagyon elterjedt és könnyen megfizethető számítógépek közbeiktatásával az interneten keresztül beszélgetnek egymással a fiatalok, kihasználva az azonnali üzenetváltás előnyeit. Japánban viszont a vezetékes telefonálás a drága, s a mobil ára kedvezőbb. Európában az SMS a divat, mert a rövid szöveges üzenet elküldéséért kevesebbet kell fizetni, mint a „hangos” beszélgetésért. A mobiljövő alakítása sokszereplős játék. A telefontársaságok adóssághegyeket halmoztak fel, hogy az engedélyeket megszerezzék. Most azt kell eldönteniük, hogy a szükséges, de drága hálózati fejlesztéseket önmaguk hajtják végre vagy a költségeket megosztva valamiféle szövetségben. Újítás nélkül viszont a piac aligha bővíthető. A mobilkészülékek gyártói is bajban vannak. Részben az ipari államokat sújtó lassú növekedés, részben a telített piac miatt. Az elbocsátások takarékosságra intik a lehetséges vásárlókat, akik ráadásul várják, hogy megjelenjék a telefonok következő nemzedéke, a beszélgetésre és eseme- sezésre alkalmas mai második generációs készülékek addig megfelelnek, nem érdemes őket lecserélni. Az európai éllovas Nokia is kevésbé derűs vállalati eredményekről számol be, míg a vetély- társak már kiszálltak az üzletből, vagy japán partnert kerestek. Még nehezen kideríthető, hogy miként kapcsolódik bele ebbe a küzdelembe a Microsoft. Az amerikai óriáscég olyan'szoftvereken dolgozik, amelyek az internet használatát könnyítik meg, függetlenül attól, hogy a világhálóra komputer, telefon, kézi számítógép vagy mikrohullámú sütő csatlakozik. A cél az, hogy minden mindennel, s mindenki mindenkivel kommunikálni tudjon. Ötéves pozsonyi diákságom idején egyszer sem jutott eszembe, hogy az egyetemi toaletten esetleg vécépapír is lehetne Könyvtárak és illemhelyek - EU-szabvány szerint POLGÁR ANIKÓ Egyik kedvenc szlovák prózaírómnak a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban játszódó novellája nagyon érzékletes leírást ad arról, hogy mit tesz egy közmegbecsülésnek örvendő egyetemi tanár, ha csupán a könyvtár illemhelyén veszi észre, hogy még egy kis darab papír sincs a közelben. A megoldás kézenfekvő: az előadásaira írt felkészüléseket és legújabb könytári kutatásainak jegyzeteit tartalmazó füzetéből tép ki egy lapot, követendő példát szolgáltatva ezzel a szomszéd fülkében szorongó és kénytelen-kelletlen hallgatózó diákjának. Ez a novella olyannyira a pozsonyi hely szellemét ragadja meg, hogy a történet sok európai országban csakis fikcióként képzelhető el. A tiszta és pedáns Finnországban például egyetemi környezetben nem játszódhatna a pozsonyihoz hasonló novella; a finn könyvtárak felszereltsége nemcsak higiéniai, hanem olvasószolgálati szempontból is kimagasló. Persze, minden tisztaság és felszereltség ellenére az ottaniak sem teljesen elégedettek: a jyväskyläi diákok például gúnyosan a város egyik fő nevezetességének tartják az egyetemi vécéket, hiszen „azokat is a legnagyobb finn építész, Alvar Aalto tervezte” - szépek is, csak annyira kicsik, hogy egy megtermettebb skandináv leányzó már jóformán be sem fér. Nápolyban, Európa - ahogy mondani szokták - egyik legpiszkosabb városában, ahol (főleg hétfőn délelőtt, a nagy vasárnapi tengerparti piknikezéseket követően) szemét lepi az utcákat, nagy meglepetésemre nemcsak minden egyes, a nápolyi központi pályaudvarról induló vonatot takarítottak ki a lehető legalaposabban (miközben a hivatásos takarítók mellett egy külön tisztaságellenőr vizsgálta végig katonás szigorral a kocsikat), hanem az (egyébként teljesen ingyenesen, olvasójegy nélkül igénybe vehető, kitűnő könyvállományú és papiruszgyűjteményéről világhírű) nemzeti könyvtár illemhelyeit is rendre gondosan kitakarították. Budapesten, az ELTE vécéiben mindig kedvenc falfirkatéma volt a papír hiánya, ott ugyanis, valami kiszámíthatatlan rendszer szerint, a népmesék kezdőszavaival élve: papír hol volt, hol nem volt. Én valójában csak itt „ébredtem öntudatra”, hiszen ötéves pozsonyi diákságom idején egyszer sem jutott eszembe, hogy az egyetemi illemhelyen esetleg vécépapír is lehetne, mi több, hogy ez el is várható. De változnak az idők, ahogy Cicero mondta, és persze mi is változunk. Amikor ugyanis három év pesti könyvtárazás után (hozzászokva nemcsak a gyors és magas szintű könyvtári szolgáltatásokhoz, hanem az „EU-szabvány szerinti”, tiszta és papírral felszerelt illemhelyekhez is) újra betévedtem a pozsonyi Egyetemi Könyvtárba, s bár előzetesen hallottam bizonyos tervezett pozitív változtatásokról, nem akartam hinni a szememnek. Az illemhelyen nemcsak vadonatúj volt a csempe, hanem még papír is került, s a ruhatárban sem fogadott az a felettébb „kedves” modorú idős hölgy, akit az említett novella szerzője szintén megörökített. Mondhatom, igazán meglepődtem, mikor a ruhatárosnő mindenféle megjegyzés nélkül vette el könyvekkel jócskán telerakott hátizsákomat, s még csak rám se ripakodott, hogy: „Ki hallott még ilyet, hogy valaki könyveket vigyen a könyvtárba!” A csempe ugyan változott, de nem változott az olvasótermi szolgáltatások gyorsasága (aki már próbált külső raktárból vagy netán külföldről könyvet megrendelni a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban, annak nem kell magyaráznom, miről is van szó), sőt, nem nagyon bővült új könyvekkel az állomány sem. Pedig még az illemhelyek áldatlan állapotát is jobban elnéztük volna, ha európai szintű könyvtári szolgáltatásokban részesülhetnénk.
