Új Szó, 2001. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
2001-11-16 / 264. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. NOVEMBER 16. Riport A családon belüli erőszakra általában csak akkor derül fény, amikor annak már súlyos következményei vannak - az áldozatok gyerekek, nők, idős emberek Bűncselekmények, amelyek hivatalosan nem is léteznek Amerikai kezdeményezésre november 19-e a gyermekkínzás elkerülésének világnapja. Ennek kapcsán egyre több szó esik a családon belüli erőszakról, amelynek áldozatai azonban nemcsak a gyermekek, hanem a nők és gyakran a magatehetetlen idős emberek is. Arról, hogy összesen hányán vannak, nincsenek pontos adatok. KAMONCZA MÁRTA A rendőrség szerint a zárt közösségen belül elkövetett bűncselekményeknek a töredékére derül fény, s ezekre is általában csak akkor, amikor annak már súlyos következményei vannak. „A Btk-ban nem szerepel olyan bűncselekmény, hogy családon belüli erőszak. Ezek általában a testi sértés, illetve néhány esetben a lopás. Sokszor az is nehezíti munkánkat, hogy a feleség feljelentést tesz például azért, mert a férje halálosan megfenyegette. Megindítjuk az eljárást, a nő meggondolja magát, és visszavonja a feljelentést, mi pedig nem tehetünk semmit” - állítja Varga István alezredes, az Érsekújvári Járási Vizsgálati Hivatal igazgatója. Elmondja, idén a járásban tíz sértett gondolta meg magát. „Kilencszer olyan személy vonta vissza a feljelentést, akit életveszélyesen megfenyegettek, egy esetben pedig lopás miatt indítottunk eljárást a károsult feljelentése alapján, aki aztán meggondolta magát” - fűzi hozzá az igazgató. Sok nő azért visszakozik, mert a férje megígéri: megváltozik, nem néz többé § pohár fenekére, nem veri meg őt, sem a gyerekeket, a feleség pedig elhiszi. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezek a férfiak néhány nap után folytatják korábbi életmódjukat, és a nők kálváriája elölről kezdődik. Az udvardi V. Béla már többször halálosan megfenyegette feleségét, aki ezért feljelentette, a rendőrségnek azonban egyszer sem sikerült- ta pár hónapos kisfiát, egy este azonban mielőtt elment volna otthonról a gyermeket a feje búbjáig betakarta. Véletlenül arra járt a nő egyik rokona, és az ablakon keresztül látta meg az ágyon fekvő csecsemőt. Zörgött, dörömbölt, ám a kicsi meg sem mozdult. Kitörte az ablaküveget, bemászott a szobába, felkapta a gyermeket, rohant vele az orvosi ügyeletre. Ott már azonban csak a halál beálltát tudták megállapítani - a boncolásnál derült ki: a kisfiú halálát fulladás ókozta -, majd értesítették a hatóságot. A nővel - aki éppen a barátjánál italozott - a rendőrök közölték fia halálhírét, ám ő a legkisebb megbánást sem tanúsította. A Nyitrai kerület járásaiból azok a gyermekek, akiknek szülei testi épségüket, szellemi fejlődésüket veszélyeztetik az ógyallai válságközpontba kerülnek. Itt a 2 és 18 év közötti gyermekek átmenetileg, általában három hónapig vannak. Eddig adnak esélyt a szülőknek, hogy rendezzék a családon belüli viszonyokat, ha erre képteaz ügy végére járnia, mert a nő néhány nap után mindig visszavonta a feljelentést. A napokban viszont már a félj konyhakéssel adott nyo- matékot fenyegetésének, felesége pedig ismét feljelentette. A házastársaknál lényegesen rosszabb helyzetben vannak az idős emberek és a kisgyermekek, akik az esetek többségében teljesen kiszolgáltatottak a brutális családfőnek. Sok nő azért visszakozik, mert a férje megígéri: megváltozik. Gyakran hónapok, évek telnek el, mire kiderül, milyen fizikai bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak vannak kitéve nap mint nap. Olyan esetek is vannak, amikor a szülő nem gondoskodik a gyermekéről. Idén egy negyvenéves párkányi nő ellen indult eljárás azért, mert elhanyagolta gyermeke gondozását, ami a kicsi életébe került. Az asszony többször egyedül hagylllusztrációs felvételek lenek, a kiskorúak elhelyezéséről a bíróság dönt. „Jelenleg huszonkilencen várják, hogy döntés szülessen sorsukról. A legideálisabb az lenne, ha visszamehetnének a családba, de ez ritkán fordul elő. A gyermekek túlnyomó része innen intézetbe kerül” - mondja Renáta Šuláková igazgatónő. A válságközpontban élő gondozottak általában nem beszélnek arról, hogy korábban milyen körülmények között éltek. Égyrészt azért, mert kicsik, és még nem értik, mi történik velük. A nagyobbak pedig valószínűleg szándékosan nem akarnak emlékezni. A szomorú az, hogy ezek a gyermekek már kiskorukban tele vannak tüskékkel, negatív élményekkel, az esetek többségében az egyik gyermekotthonból a másikba vándorolnak, s felnőttként képtelenek megtalálni helyüket a társadalomban. Azok, akiket gyermekkorukban rendszeresen kínoztak, az estek nagy részében maguk is bűnözőkké válnak: testüket árulják, kábítószereznek, lopnak és egyéb bűncselekményeket követnek el. A statisztikai adatok szerint az elítéltek csaknem nyolcvan százalékát kínozták gyermekkorában, az öngyilkosságot elkövetők felét kiskorukban szexuálisan zaklatták. Nagyon kevés a tanterem, már a folyosón is tanítanak; sürgősen bővíteni kellene a rimaszombati Dúsa Úti Magyar Tannyelvű Alapiskolát Utazniuk kell a gyerekeknek, de nincs meleg kabátjuk lasztékosan beszélő látogató gyakori vendég az iskolában. Bari Zdenek a Dúsa úti lakótelepi iskola szülői tanácsának a tagja. A Bari családból eddig két kislány fejezte be tanulmányait a Feketevárosban, most a városi magyar alapiskolában tanulnak tovább. A 13 éves Patrícia fogorvos vagy fog- technikus, a 12 éves Denisza pedig cukrász szeretne lenni. A 9 éves Románt nem foglalkoztatja még a pályaválasztás kérdése, ó másodikos, osztályt ismételt.- Tudja, mi három nyelven beszélünk, de otthon jobbára oláh cigányul társalgunk, emiatt a gyerekeknek nagyon nehéz elvégezni az első osztályt 1 - mondja Bari Zdenek. - Nem értik a nyelvet, sokan ezért ismételnek évet és nem azért, mert buták. Nézze, ezen a lakótelepen vannak magyar, szlovák és oláh cigányok, otthon mindenki a saját nyelvén beszél, tehát mindegy, milyen tannyelvű az alapiskola, a gyerekek egy része az első osztályban nem érti a tanítót. Egy év kell az idegen, ez esetben a magyar nyelv elsajátításához. De nem az a legnagyobb baj, hogy megbuknak a gyerekek, hanem az, hogy a negyedik évfolyam után a városi iskolákban kell folytatni a tanulmányaikat. Megmondom őszintén, nincs mindenkinek meleg kabátja... Ez az iskola itt van a közelben, kiskabátban is átszalad a gyerek. Ha megéhezik és a szülőknek nem telik ebédre, hazamegy, eszik valamit. Ide nem kell autóbusszal utazni, jegyet venni... És gyakran tapasztaltam, hogy a városban nem az iskola felé veszik útjukat a gyerekek. A szülő nem mehet minden nap utána, de itt, a Feketevárosban nem kóborolhatépület kibővítése volt az egyik fő napirendi pont. Mivel kevés a tanterem, és már a folyosón is tanítanak, Tóth Vilmos igazgató szerint mindenképpen építkezni kellene, hogy bővíthessék az évfolyamokat. „Mi itt négy évfolyamban tanítunk, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulók közül kevesen kerülnek fel a nyolcadik, illetve a kilencedik osztályba. Szerintem elegendő lenne három osztállyal, tehát három teremmel bővíteni az iskolát” - mondja az igazgató. Gondban van, mivel az oktatási intézményeket jövőre átveszik az ön- kormányzatok, s nem tudja, most hová forduljon. „Az önkormányzat még nem foglalkozik velünk, a járási hivatal pedig nyüván ilyen beruházást már nem vállal. Úgy tudom, a szülők kezdeményezése nem új, a lakótelepen két évvel ezelőtt vetődött fel először a gondolat. Én szeptemberben szembesültem először a problémával, és egyetértek a szülőkkel. Valóban szükség lenne az ötödik, hatodik és hetedik osztályra. A főbb okokat Bari úr már elmondta. Először természetesen kikérem a járási hivatal oktatási osztályának véleményét, és csak azután próbálok továbblépni” - folytatta Tóth Vilmos. A Feketevárosban jelenleg mintegy száz diák tanul, a Rimaszombati járásban állítólag ez a legnagyobb létszámú alsótagozatos iskola. Tóth Vilmos - mint mondja - arra törekszik, hogy minél kevesebb tanuló hiányozzon az órákról. Van olyan nap, hogy négy családhoz is ellátogat: ellenőrzi, miért nem jöttek a gyerekek reggel az iskolába. Ha nincs komoly oka a hiányzásnak, valamennyi „lógóst” az osztályba parancsolja. FARKAS OTTÓ Hideg őszi napon a rimaszombati Dúsa úti lakótelep, ismertebb nevén a Feketeváros más arcát mutatja, mint nyáron. Üresek a bérházak közötti zöld övezetek, aki nem járatos a vidéken az ilyenkor nem sejtené, hogy a néhány négyzet- méternyi területen nyolcszáznál több ember él. A hat bérházban roma családok laknak. A csípős szél most mindenkit a szobába parancsolt, csupán néhányan ücsörögnek kint egy kopott Moszkivcs mellett. Javítják, megtolják néhány métert. Nem indul be, hát bütykölik tovább, aztán megint tolják. Sehol egy kíváncsiskodó gyerek, állítólag reggel valamennyien iskolába mentek. Szeptembertől szigorú igazgató vette át az irányítást a Dúsa Úti Magyar Tannyelvű Alapiskolában. Ha észreveszi, hogy valamelyik osztályban hiányzik egy tanuló, a keresésére indul. És ha kint az utcán nem találja, otthon keresi - egyszer állítólag a szülők szeme láttára húzta ki az ágy alól az egyik kis iskolakerülőt. Mindezek ellenére a Feketeváros lakói elégedettek az új igazgatóval, igaz a régi ellen - aki az idén vonult nyugdíjba - sem volt kifogásuk. Elégedettek az iskolával is, a szülők szerint csupán „egy nagy baj van vele”, hogy már nem bővíthető. A felsőtagozatosok Rimaszombatba járnak, és ez nagy gond, főleg így hideg napokon, de nem öröm az utazgatás nyáron sem. A Dúsa úti lakótelep ugyanis vagy három kilométerre fekszik a várostól. Tóth Vilmos iskolaigazgató az irodájában fogad. Egy öltönyös férfi ül vele szemben; kiderül, az idegen akcentussal, de magyarul váBari Zdenek: „az a legnagyobb baj, hogy a gyerekeknek a negyedik évfolyam után a városi iskolákban kell folytatniuk a tanulmányaikat." nak el, mert szemmel tartjuk őket. Szeretnénk, ha kibővítenék ezt az épületet, hogy a gyerekek itt fejezhessék be az alapiskolát. Megtanulnak itt mindent, amire az életben szükségük lesz: írni, olvasni, meg egyebeket. Nem akarunk mi egy gyerekből sem minisztert csinálni. ” Az iskolaszék legutóbbi ülésén is az Tóth Vilmos, igazgató. Ha észreveszi, zik egy tanuló, a keresésére indul. hogy valamelyik osztályban hiány- (A szerző felvételei)
